Kanadai Magyar Munkás, 1945. január-július (16. évfolyam, 26-53. szám)

1945-03-08 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁRCIUS 8. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 5. OLDAL MICSODA MÁRCIUS!?! IRTA SZŐKE ISTVÁN VJÁRCIUS van újra ... De Uj Március!... A »Uj szelek nyögetik az ős magyar fá­kat, Várjuk már, várjuk az uj magyar cso­dákat«! (Ady.) Árulások sorozatával, kevesek kétségbe­esett ellenállásával, habzó szájakkal üvöl­tött maszlagos fenyegetésekkel és megbé­nult tes­pedtséggel teli fasiszta pokolból — félholtan, de mégis élve és szabadon! — került ki a napfényre a magyar nemzet. Éppen az utolsó pillanatban! A feudál-fasiszta uralom végső hónap­jaiban a Hitler-Németország délkeleteuró­pai végvárává tett Magyarország — a szer­vezett ellenállás gyengesége, Horthyék néptől-irtózó ingatagsága és a Szálasi-pri­­békek felülkerekedése következtében — a teljes pusztulásnak, a nemzeti lét teljes megszűnésének a folyamatába került. Ebből a minden eddiginél végzetesebb Mohácsból egy történelmi fordulat men­tette ki a nemzetet az Új Március számá­ra ! Ennek a fordulatnak a fő hordozója a Vöröshadsereg volt; a biztosíték a fordu­lat visszacsinálása ellen — a Vöröshadse­reggel együtt — a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front mögött kibontakozó ma­gyar nemzeti újjászületés, a szomszéd né­pek demokratikus talpraállása és a Nagy Háromnak a jaltai konferencián újra meg­erősített együttműködése. Ez a pokolból való menekülés és ennek az­­új helyzetnek a léte az, ami a múlt é­­vek szégyen­ márciusai és az Új Március kilátásai között való végtelen különbséget megadja. Nincs és nem is lehet becsületes, nyitottszemü és szabadságszerető magyar e föld kerekségén, aki ezt ne tudná és aki ne ennek az égyföld különbségnek az érté­kelésével és áldásával készülne Március AZ 1800-AS évek első évtizedeiben, még­iz a nagy francia forradalom magyar vissz­hangját képező Martinovics-mozgalom folytatásaként, olyan reformmozgalom bontakozott ki, mely ha nem is hozott köz­vetlen változást a magyar feudalizmus és Habsburg-függőség, kettős járma alatt sor­vadó magyar életben, mélyen felszántotta azt a szellemi talajt, mely az 1848 febru­árjában és márciusában kirobbanó európai forradalmak sorában a magyar Március 15-én és a nyomán kibontakozó független­ségi szabadságharcot nemzeti küzdelemmé tette. Az 1900-as évek első évtizedeiben, külö­nösen az 1918/19-es forradalmak letörése után, éppen ellenkezőleg: olyan, parlamen­­tálist játszó önkényuralom bénította meg, fojtotta le és vezette sokszor vakvágány­ra a magyar reformtörekvéseket, amely Magyarországot ebben az antifasiszta nép­­háborúban a világreakció csatlósává tette. Míg 1848/49-ben Kossuth Lajos — a Pe­­tőfi-vezette pesti ifjúság-polgárság tömeg­­mozgalmára és a Táncsics,­képviselte pa­rasztságra, mint hajtóerőre támaszkodva — a magyar küzdelmet az európai sza­badság-forradalmak »hősies utójátékának« (Marx) tudta tenni akkor, amikor már »magára hagyták, egymagára a gyáva né­pek a magyart** (Petőfi) — addig e nép­háborúban 1944 decemberéig a Horthy- Szállási banditák csatlósuralma, a szabad­ság hadseregeivel szemben, a világreakció csatlósaként tartották fogva a magyart. * * * ' EZÉRT, az árulók ezerszeres, halált ér­­demlő bű­nén kívül, a magyar nemzet felelőssége annál nagyobb, mert e háború­ban sokkalta nagyobb lehetőség volt és van arra, hogy a magyar függetlenség és de­mokratizálás ügyét az európai és világsza­badság ügyével összekössék, mint volt ar­ra 1848-ban, de különösen 49-ben, amikor már »lánc csörg minden kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard«!­­(Petőfi.) E háború elején, igaz, a világ zsandár-"­ságára pályázó Németország Dél-Európát lehengerelte, de az angol-szovjet-amerikai koalícióval, és azon is túl az Egyesült Nem­zetek szövetségével, a világdemokrácia minden reakciót elsöpörni képes együttese lépett akcióba, elsősorban a magyar ősi el­lensége, a német ellen! E népháborúban az »Európa zsandárját« képező 49-es cári Oroszország helyett a Szovjetunió szerepel ellenkező tényező­ként , mint az emberiség haladásának és a kis nemzetek segítésének leghatározottabb és legerősebb élcsapata. Míg 49-ben a cá­ri hadak segítettek a szorongatott Habs­burgoknak a magyar szabadságharcot szét­törni, addig 1944 második felében éppen a szovjet Vöröshadsereg volt az, mely az á­­rulással, terrorral és, maszlaggal pusztulás­ba vitt magyar nemzetet kimentette és Kos­­suth-Petőfi örökségének útjára juttatta. Ebben a népháborúban, Petőfinek és Táncsicsnak 48/49-ben alig létező vagy csaknem teljesen szervezetlen munkás-né­pi tömegei helyett, ezek a rétegek társa­dalmilag kifejlődve, hivatalos ellenzéki vagy földalatti pártokba és szakszerveze­tekbe tömörülve, múltbeli harcos tapaszta­latokkal rendelkezve léptek bele; ezek a tömegek kellő egység és bátor vezetés mel­lett a nemzetmentés döntő tényezőjévé vál­hattak volna mindjárt kezdetben, vagy leg­alább is a sztálingrádi és voronyezsi sztra­­tégia-fordulat idején. Ennek hijján:­­Mün­chentől Voronyezsig és Voronyezstől az 1944 október 15-étől elindult fordulatig rengeteg szenny és bűn halmozódott fel a magyar név, becsület és felelősség rovásá­ra! Mindez óriási felelősséget hárít a ki­mentett, Kossuth-Petőfi-Táncsics útjára visszalépett magyar nemzetre és külföldön lévő leszármazottjaira. * 4­ * 15-e megünneplésére. * * ❖ 15-IK MÁRCZIUS, 1848 IRTA PETŐFI SÁNDOR Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatunk szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szálljatok szét a hazában, Melyet eddig lánczotok Égető karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó! . . . már ezentúl Nem féltelek, nemzetem, Szívedben a vér megindul S éled a félholt terem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti if­júság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Míg az országgyűlés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikertelen: Itt megkondult az óra! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot, Alit sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen; Inkább szurong a szívekben, Mitit bilincs a kezeken! Föl a szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai! . . . S lelkesülés szent dühében Rohantunk hódítani. (Folytatása a 11. oldalon) PETŐFI Sándor: 1823—1849. ­­AGYARORSZÁGTÓL az új helyzete, az Új Március valósága, nemcsak a hit­lerista háborúban más népek rovására el­követett anyagi károk jóvátételét követe­li meg, hanem azt is, hogy kimentett és felszabadult erejével siessen a háború be­fejezésének meggyorsítására, és hogy a nemzet a fegyverszüneti egyezmény által nyújtott lehetőségeket minden erejével ar­ra igyekezzen felhasználni, hogy egy de­mokratikusan virágzó, a szomszéd népek­kel és a nagy szövetségesekkel együttmű­ködő magyar életet teremtsen mielőbb. Az ideiglenes kormány, mely Debrecen­ben, tehát ugyanott mondta ki a szakítást Hitler-Németországgal, ahol 96 évvel előt­te Kossuth a Habsburgok eben kimondotta azt, a kossuthi nemzeti egység örökébe lé­pő Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjára helyezkedett. 48/49 történel­mi örökségének útján indult el a szakí­tással és hadüzenettel, a fasizmus felszá­molását és demokratikus Magyarország megvalósítását célzó gyökeres reformokkal. A fegyverszüneti feltételek vállalásával és reformprogramjával a Miklós-kormány megmutatta, hogy jóvá akarja tenni a 48/ 49-es, az 1918/19-es örökség útjáról való letérést és a magyar becsületet a fasiszta­­csatlósság szennyétől megtisztítva a nem­zetet, Táncsics parasztapostoli, Kossuth duna­ szövetségi és Petőfi világszabadsági meglátásainak szolgálatába állítja. A magyar nemzeti újjászületés folyama­ta biztatóan indult meg, közvetlenül a ma­gyar történelem legtragikusabb fejezete u­­­­tán, a világszabadság hajnalhasadásakor. Micsoda más Március virradt a magyar nemzetre az előzőek, de különösen a né­met megszállást hozó tavalyi után! * * * "VITT KELL tennie a külföldi magyarság­­nak, hogy ezekben a döntő történelmi időkben úgy a magyar újjászületést és an­­(Folytatása a 12. oldalon)

Next