Kanadai Magyar Munkás, 1945. január-július (16. évfolyam, 26-53. szám)
1945-05-10 / 44. szám
CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 10. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 7. OLDAL MADARAT TOLLÁRÓL... ÍRTA ALFRED C. CAMPBELL pROFESSZOR Watson Kirkconnell, a hamiltoni McMaster Egyetem angol osztályának feje, ismét toldozáshoz fogott. Otromba kezével irógépje után nyúlva, a közelmúltban lepattogtatott négy hasábnyi, eddig a legborzalmasabbak közé tartozó rágalmat a Szovjetunió ellen. Kirkconnell megint a Toronto Telegramba írt, hogy gyengítse a kanadai nép lelkesülését a szövetséges hatalmak san franciscoi konferenciáját illetőleg. Átkutatva a sok szemetet, amit újságbérencek és trockisták eddig írtak, és ami irodalomként csúszik el a Szovjetuniót illetőleg, ez a teremtmény összeszedte a legkirívóbb hamisításokat, hogy diszkreditálja a Szovjetunió képviseletét a san franciscoi konferencián és hogy gyengítse a kanadai delegáció munkáját. Kirkconnell ennek kijelentésével kezdi áruló tákolmányát: »Hitler gonosz uralmának közeledő veresége olyvalami, amiért mi mindannyian csaknem hat éve dolgoztunk és imádkoztunk . . . « A múlt azt mutatja, hogy a munka és imádkozás, amit Kirkconnell tett, az a szovjetellenes táborban történt, melyben trockista, fasiszta és tori barátai vannak, George Alexander Drewt is beleszámítva. SZIRK CONNELL és Drew egy és ugyanannál a szovjetellenes és munkásgyűlölő gödörnél imádkoznak. A Szovjetunió elleni rágalmaikat és hamisítványaikat kizártan és teljesen annak gyűlölésére alapozzák, ami haladó. Ezt mondja Kirkconnell: »A Sz.Sz.Sz. egy rendőrségi állam, és a szépen megfogalmazott alkotmány ellenére is, az egyszerű demokratikus szabadságot ez a tény automatikusan megtagadja . . . « Drew ezt mondja : »Minden orosz rabszolga Sztálin hamisított imperializmusa alatt . . . Minden orosz fogoly és szolgaságukat a legszélesebb körű kegyetlenséggel hajtják végre, amit a világ valaha is ismert.« Kirkconnell megismétli a hazugságokat, miket a »Seven Pillars of Freedom«-ban irt. »Az Sz.Sz.Sz.-ben több mint tízmillió munkás dolgozik teljesen bér nélkül. Ezek a koncentrációs, tábor politikai foglyai. Számukat illetékes tekintélyek (Ciliga) 10,000.000-ban, (Barmine) 12,000.000-ban és (Louvarine) 15,000.000-ban állapították meg. Még egyet fejelt a professzor. Ciliga, saját beismerése szerint is, szovjetellenes összeesküvő , Áruló aktivitásáért be volt börtönözve. Barmine az athéni szovjet követségnek volt megbízottja. Mikor kitudódott, hogy trockista összeesküvőknek lett szövetségese, kik fasiszta Németországgal és Japánnal szövetkeztek a szovjet kormány kibuktatására, Görögországból elmenekült. Boris Louvarine közeli barátja volt Trockijnak és ügynöke Hitlernek. Ezeket az illetékeseket idézi Kirkconnell. K KÜLÖNÖS véletlen az, hogy George Drew, Oroszországból való visszaérkezése után, 1939-ben írt cikket, miket torontói lapok számára irt, szóról-szóra azt tartalmazták, mint az a könyv, melyről Louvarine irt. Ebben ez van: »Sztálin megengedi magának tankok és repülőgépek gyakori felvonultatását, de nem ismeri fel azt, hogy háború idején gépjei számára nem lesz olaj és petróleum, tüzérségének nem lesz lövedéke és nem lesz képes azokat mindjárt kijavítani, mikor ki lesznek ütve. Valamint azt is mondta, hogy az oroszok rossz katonák és nincs kezdeményező képességük, de hogy Berlin és Olaszország vonatai időzítve futnak és igen hatásosak. Azonban a Szovjetunióba tett látogatása, ami a háború kitörése után egész Kanada területére elvitte, a Kanadai Kommunista Párt ellen üvöltve, határozottan más benyomást is hagyott rajta. Azt vélte ugyanis, hogy a németeknek meg kellene szabadítani magukat »kifogásolhatóbb uralkodóik«-tól és hozzá kellene csatlakozniuk a szövetségesekhez a Szovjetunió elleni háborúban. Ezt 1939 novemberében mondta, három hónapnál többre rá, hogy Kanada belépett a háborúba. De Drew nem volt egyedül ebben a törekvésében. »Canada, Europe and Hitler« című könyvében, Kirkconnell meghamisította a szovjet külpolitikát. Idézetében ezt mondatta Sztálinnal 1939 márciusában: »A párttagok legfőbb feladatának annak kell lenni, hogy könnyítsék meg az általános háború kirobbanását. Széleskörű forradalmi akció direkt felújítása csak úgy lesz lehetséges, ha sikerül a kapitalista államok közötti ellentéteket kihasználni arra, hogy őket egymással szembe harcba vigyük.« Sztálinnak a Kommunista Párt 18. Kongresszusán 1939 márciusában mondott beszédében ilyen kivonatot nem lehet találni, amit ő idéz. Ez hangzott el ott: »A Szovjetunió külpolitikája világos és határozott. Mi akarjuk a békét és a kereskedelmi viszonyok megerősítését minden országgal. A mi álláspontunk ez, és ehhez az állásponthoz ragaszkodni fogunk mindaddig, amíg ezek az országok ilyen viszonyt tartanak a Szovjetunióval és amíg nem tesznek ezek kísérletet arra, hogy országunk érdekeire rátapossanak. Mi akarjuk a békés, szoros és barátságos viszonyt mindazokkal a szomszédos országokkal, melyeknek közös határaik vannak az Sz.Sz.Sz.-el. A mi álláspontunk ez, és ehhez az állásponthoz ragaszkodni fogunk mindaddig, míg ezek az országok hasonló viszonyt tartanak a Szovjetunióval, és amíg nem tesznek kísérletet rá, hogy a szovjet állam épségére és önállóságára direkt vagy indirekt rátapossanak. Mi akarjuk támogatni azokat a nemzeteket, kik támadásnak az áldozatai és országuk függetlenségért harcolnak . . . « A REKORD tiszta. A Szovjetunió betartotta irányvonalát. D. Zaszlavszki, egy neves orosz újságíró, 1944-ben a Pravdában írt cikkében elemezte Kirkconnell aktivitását. Zaszlavszki azt írta, hogy Kirkconnellt leleplezte saját könyve, a »The Seven Pillars of Freedom«. »Ezt a könyvet valóban Berlinnek kellett volna kiadnia, németül, Göbbels szerkesztésében . . . A kanadai professzor a hitlerista propaganda szemétdombjáról szedte fel hazugságait . . . Nem érdemes cáfolni ezeket a gyalázatos rágalmakat. Forrása világos — ez fasiszta forrás . . . Kirkconnell azt állítja, hogy országunkban a gyermekeket csekély lopásért agyonlövik. Ezt az engesztelhetetlen hazugságot Kirkconnell összeköti a Pravda című hírlappal. Az évet és dátumot 1934 szeptember 8-ra teszi . . . Ezt a riportot Mr. Kirkconnell készítette, ő formálta és ezzel nyilvánosságra hozta saját vonalát, amit ha pénzügyi okmány mellé tesznek, büntetést von maga után. Tákolmányának elfedésére a Pravda nevet igyekezett felhasználni.« Világos, hogy Kirkconnell egy közönséges cselszövő, és idehaza munkásokkal szembeni árulókkal és fasiszta trockistákkal szövetkezik, ő és Drew egyforma tollú madarak. És ők nem tiszták. OLASZ partizánok nem engedik meg, hogy a diktátor megszökjön. Mussolinit Clara Petaccit (Mussolini cédája) és Staracet (a fasiszta párt országos titkára) lábuknál fogva akasztották föl Milánóban. ÚJ ÉLET ÚTJÁT MUTATJA ÉSZAKOLASZORSZÁG NÉPE PALMIRO Togliatti, az olasz minisztertanács alelnöke és a Kommunista Párt főtitkára, éltetve a szerepet, amit Északolaszország felszabadításában, játszott a nép, hangsúlyozta, hogy most alaposan át kell formálni az ország politikai vezetését. A római rádión beszélve, Togliatti hangsúlyozta: »Mint antifasisztáknak, mint demokratáknak és mint olaszoknak, büszkeséggel tölti el arcunkat e megnyilvánulás, nemcsak a bátorság, de először is a politikai és szervezeti vezetés, amit nem néhány egyén, hanem néptömegek, városok, tartományok s egész kerületek adtak. Kijelenthetjük, hogy Olaszország részese volt ennek a nagy pillanatnak, a nemzetek e nagy harcának, s megmutatta saját erejével, hogy képes önmagát vezetni. A legfőbb tanulság, mit ez új helyzetben, Északolaszország felszabadításában le kell vonnunk, ez: Az ország politikai vezetését alaposan meg kell változtatni. S ez nemcsak néhány változást kíván meg. Gyökerében kell azt felújítanunk, kielégítve a nép jogos követeléseit. Az ország új politikai vezérgárdájával a nemzeti élet mostani fázisát be kell fejezni, és újat kell kezdeni. Készülnünk kell az ország gyors átépítésére, meg kell szerveznünk a néppel való tanácskozást, alkotmányos nemzetgyűlés választásával. El kell söpörnünk véglegesen a múlt ránk nehezedőmaradványait.. Új Olaszország van születőben. A tisztítást folytatni kell és logikus és teljes befejezésre vinni. A nemzeti felszabadulási bizottságnak és a Szabadság önkénteseinek el kell foglalniuk kiérdemelt helyüket az ország politikai vezetésében.