Kanadai Magyar Munkás, 1946. január-július (17. évfolyam, 25-52. szám)

1946-05-30 / 46. szám

f1. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1946 MÁJUS 30. CSÜTÖRTÖK A BEL- ÉS külpolitikai válság­­ nyomasztó légkörében ült ösz­­sze az Osztrák Kommunista Párt húsvéti pártnapja. A 13-ik párt­nap Bécs legnagyobb hangverseny­­termében, a Grosses Konzerthaus­­ban a vidéki és fővárosi kiküldöt­tek százain kívül az összes szom­szédállamok kommunista pártjai­nak megbízottjait, az osztrák po­litikai, tudományos és művészeti élet képviselőit is egyesítette. »Ke­let és Nyugat együttérzésének fe­lében« — ezt a büszke feliratot nyomtatta négyhasábosan a pár­t hivatalos lapja beszámolója élé­re. Tényleg, Kelet és Nyugat adtak találkozót egymásnak a romokban heverő Bécsben. Michel Herr ka­pitány, aki a francia párt küldött­ségét vezette, Maszlarics tábornok a jugoszláv párt és Marenko, a szerb párt küldötte mellett ült. Donco Terpesev tábornok, állam­miniszter, a bulgár partizánmoz­galom egyik vezére, a népi Bul­gária Munkáspártjának együttér­zését hozta. A magyar párt kül­döttségét Révai József képviselő, a Szabad Nép főszerkesztője vezet­te. » ÜZENETEK - ÜDVÖZLETEK Nagybritánia Kommunista Párt­jának főtitkára, Harry Pollit csak sürgönyt küldhetett maga helyett. A felolvasott sürgöny tartalma a következő: »A brit kormány kijelentette, hogy az osztrák kormány részé­ről semmiféle felszólítást nem ka­pott arra vonatkozólag, hogy a brit EP egy kiküldöttjét Ausztriá­ba engedje. Addig, amíg a Labour Party képviselői bejárják Euró­pát, hogy a szocialisták és kom­munisták egységét megzavarják, a kommunisták kiküldöttének meg­tagadták a lehetőséget, hogy párt­napotokon résztvegyen.« T­ALMIRO Togliatti, az olasz párt vezértitkára, az olasz kor­mány tagja, szintén sürgönyt kül­dött: »Az Alkotmányozó Nemzet­gyűlés előkészítésére folyó kam­pányunk lehetetlenné teszi szá­munkra egy küldöttség meneszté­sét, amely 13-ik pártnapotokon résztvenne.« A svájci Munkapárt nevében Hofmaier írja: »13-ik pártnapotok alkalmából testvéri üdvözletünket küldjük.« Koplenig János, a cipészmun­kásból lett pártelnök és volt al­­kancellár mondott bevezető beszé­det. Kiemelte, hogy az osztrák párt 1400 tagja adta életét a Hit­ler elleni harcban. A párt tagjai részt vettek a spanyol szabadság­­har­cban, a francia Maquisban, az osztrák és jugoszláv partizán egy­ségek soraiban. Tomboló lelkesedés közepette jelentette be Koplenig elnök, hogy az emigrációból hazatért Franz Theodor Csokor költő megjelent a pártnap megnyitó ülésén. »Külö­­nös, örömünkre szolgál — mondta az elnök — hogy körünkben üd­vözölhetjük Franz Theodor Cso­kort, a kiváló költőt és demokra­tát és éveken keresztül tartó e­­migrációja után szerencsés haza­térést kívánhatunk neki.« AZ ÜDVÖZLÉSEK során felszó­­laltak a vendégek. Elsőként Marenko (Jugoszlávia) szólalt fel, aki többek között mondta: »Az osztrák nemzet ma súlyos harcok küszöbén áll. Meg kell akadályoz­ni, hogy az ország területét a szláv nemzetek elleni ugródeszka céljaira használják fel. Mindenki tudja, hogy Ausztria életképes, de csak akkor virágozhatik fel, ha e­­gyüttműködik a Szovjetunióval és Jugoszláviával. A Kommunista Párt ma az egyetlen jövőt biztosí­­tó erő Ausztriában.« Capitaine Michel Herr, a fran­szerencsésnek mondhatja magát az, aki otthon van, tető a feje felett és megvan mindennapi kenyere. Lám, Lengyelország­ban százezren élnek olyanok, akiknek nincs hol lehajtani fejüket, mert városai­kat eltörölték a föld színéről. Beszélt még a ficsúrnak Amerikáról, amely már csak azért sem tárhatja tág­ra kapuit Európa előtt, mert a kapukitá­­rás után éhezés lenne ott és munkanél­küliség. Egy mondatát idézzük meglec­­kéztető szavaiból: —,, És legfőképen az a véleményem, ha elviselte a legszörnyűbb terror éveit (éve­ket mondott Mr. Sommer, nem Szálasi bitang hónapjait említette csupán), el fogja viselni a demokráciát is! El fogják viselni? Kit érdekel? Ami azt illeti: a terror éveit nagyon is elvisel­ték, hiszen részben ők csinálták, részben az ő érdekeiket védte. Az is lehet, hogy ha tömegben exportálódnának Ameriká­ba, éhséget és munkanélküliséget idézné­nek elő, hiszen itt is előidézték. . . És mondhatnánk még egyebet is e volt ha­­zafiuk kivándorlási dühéről. Például, hogy ne­­Amerikába menjenek, hanem a­­hová valók:' a 'pokolba. NEM LEHET ELVISELNI? Az UNRRA igazgatójának előszobájában — Szabad Nép, Budapest — V­ANNAK itt mindenfélék, de leginkább­­ az úri semmittevés aranyalapjáról le­csúszott fiatalurak, szikár férfiak, akik­ről az igazolóbizottság leszedte azt az e­­gyenruhát, amelyben oly szívesen és bát­ran szöktek nyugatra; köpcös volt föld­­birtokos bácsik, akik nem hiszem, hogy szívesen vállalnák a parasztegységet a­­zokkal a »büdös parasztokkal«, akik kap­tak valamicskét az ex-földesur köpcösök béres verejtékkel itatott földjeiből; dámák, fiatalok és sápitozó vénebbek, akik elve­ik ellenére felvonulásban is hajlandók résztvenni, pláne, ha valami szép prédi­káció után Miindszentyt együtt lehet él­jenezni a háborús bűnösökkel. Szép kis galéria gyűlt itt össze és ha hozzávesz­­szük, hogy ezek és a hozzájuk hasonlóak voltak azok, akik az évekig nyekergő göbbelsi és horthy-i propaganda minden szavát szívükbe zárták, akik mindenféle demokráciáról, mint mételyről vitatkoz­tak, akik nem is olyan régen többek közt (mert Moszkváról nem is beszélek), még az amerikai rádió hangját is becs­telenségnek, hazugságnak nevezték és ha­lálos bűnnek azt, ha valaki a készülék gombját arra a tájékra fordította volna — ha ezt hozzávesszük, kérdés az, mit ke­resnek itt? Mit keresnek a Gellért-szál­­lónak ebben az egyszerűen berendezett szobájában és miért várják oly epedve Mr. Weiselt, az UNRRA ideküldött igaz­gatóját ? Talán meg akarják mondani neki, hogy revízió alá vették Rooseveltről táplált volt véleményüket, vagy közölni akarják, hogy szívesen hallgatják most azt az »A­­merika hangját«, amelyről annak idején — ugyebár — úgy nyilatkoztak, hogy min­den betűsugárzása rágalom és kitalálás? Ó, nem. Most nem Ame­rikával van bajuk, hanem Magyarországgal . Nem A­­merika demokráciájával, hanem Magyar­­országéval. Micsoda ország ez, ahol e­­gyesek elöl el akarják venni a bőséget, hogy másoknak is jusson valami, micso­da dolog az, hogy az egyháznak ne le­gyen soktízezer hold földje, ugyanakkor, amikor a szegény kap két-három holdat is, milyen világ az, ahol felakasztják a háborús gyilkosokat, ahelyett, hogy vitéz­zé avatnák őket. . . El kell innen men­ni, sürgősen, ez a téma a várakozók közt s ezt terjesztik esdeklő kérelmek formá­jában nap-nap után a türelmes, minden­kit végighallgató UNRRA-tisztviselő elé. Türelmes bár, de nem rejti véka alá vé­leményét és igy mondta meg a napokban egy sportruhás, szenvedő ficsurnak: — Elsősorban — szólott — az UNRRA- nak nem az a feladata, hogy kivezesse hazájukból az embereket. Ellenkezőleg: mindenkit hazájába akar visszavinni. És KÖZÉPEST!­Ó Amint az az Osztrák Kommunista Párt íiúsvé­ dia párt küldötte Descartes, Vol­taire és Diderot népének üdvözle­tét hozta, amely nép harcolva vív­ta ki újra függetlenségét. »Auszt­ria szűnjön meg egész Középeuró­­pa fasisztáinak menedékhelye len­ni. Ne legyen többé békeellenes intrikák melegágya és a Szövetsé­gesek közötti viszály gyűjtőpont­ja.­ Terpesev tábornok államminisz­ter, Dimitrov és a bulgár párt ne­vében mondott üdvözlőbeszédében kiemelte, hogy a bulgár nép nem­sokára kikiáltja a maga népköz­­társaságát és felszámolta az el­múlt bűnös rendszert. IRTA CSERE •­­­ brit megszállás politikai “1946 április végén'’ jelzéssel k T UTÁNA a pártnap tomboló tet­szésmegnyilvánulása közepet­te Révai József, a magyar párt ki küldötte mondta el beszédét. A Magyar Kommunista Párt és a munkásosztály egysége — Azért jöttünk — mondta — hogy az osztrák és a magyar mun­kásmozgalmak között fennállót ★ Tó TÍZ ESZTENDŐ előtt meglá­­­­togattam a Komi Köztársaság fővárosát, Sziktikvárt. A komik, a­­kiket a magyar tudósok még ma is csúfnevükön zürjéneknek ne­veznek, legközelebbi rokonai a magyarságnak. A sziktikvári Nem­zeti Múzeumban magyar terem van. A terem falait Rákóczi, Pe­tőfi, Kossuth és Rákosi Mátyás ké­pei díszítik. A múzeum könyvtá­rában megtaláltam Petőfi és A­­rany összes költeményeit, Madá­­chot, Katonát, néhány kötet Jóka­it, Mikszáthot és Ady Endre két első kiadású könyvét. A komi is­kolákban részletesen tanítják a magyar történelmet. Komi nyelven olvasható Petőfinek, Aranynak és Adynak jónéhány költeménye. Néhányezer kilométerrel Szik­­tikvártól délkeletre, Taskendben (az ottani múzeumban) látható egy szoba, amelynek ugyancsak magyar vonatkozása van. Ebben a szobában Vámbéri Ármin munkáit őrzik és térképeket, rajzokat, me­lyek Vámbéri útját mutatják. A világjáró magyar tudósnak igen nagy tekintélye van a Szovjet-Kö­­zép-Ázsiában. És nemcsak ott. Az egyik legnagyobb orosz író, Niko­­laj Tihonov (a Szovjetunió írószö­vetségének elnöke) regényt írt Vámbéri Árminról. Pár héttel a háború kitörése előtt jelent meg orosz nyelven, új, tömegkiadásban (150.000 példányban) Vámbéri Ármin önéletírása. * * * U­GYANCSAK 1941-ben jelent meg a nagy szovjet matemati­kusnak, E. Kollmannak »A két Bo­lyai« című tanulmánya. A szovjet egyetemeken azt tanítják, hogy a két Bolyai vetette meg a modern matematika alapjait. Az egyetemi tankönyvek részletesen foglalkoz­nak Fejér Lipót magyar matema­tikus munkáival is. A magyar orvostudomány kivá­lóságai közül elsősorban Semmel­weis Ignácot ismerik, de a szak­emberek előtt a Korányi név sem ismeretlen. Ha mindaz, amit itt felsorol­tunk, csak egy-egy vidéket, vagy egy-egy »szakmát« foglalkoztat, a magyar kultúra egyik-másik kép­viselője az egész Szovjetuniót meghódította. Mindenekelőtt Pető­fi Sándor. * * * "PETŐFI már a múlt század het­venes éveiben ismert, sőt nép­szerű költő volt orosz földön. Az akkori demokratikus mozgalmak költői egymással versenyezve ül­tették át orosz nyelvre Petőfi sor-IRTA II • Illés Béla az 1918/19-es faj című regényével tűnt fel. Huszá­ras Hadsereg őrnagya jött a­ki már szülőföldjén, az Északkelet S/O”-nak, a Vörös Hadsereg ü­lését. Újabban a “Kárpáti rapt nek két első kötete — az “Uj b­­ent meg i­radalmi verseit. A Gorkij nevét vi­selő Világirodalmi Intézet könyv­tárában az »Egy gondolat bánt en­­gemet« című költeménynek tizen­hét nyomtatásban megjelent orosz fordítása található. A múlt szá­zad nyolcvanas éveiben, amikor a cári cenzúra kegyetlenül üldözte a haladó értelmiséget, nagyon sok orosz és ukrán forradalmi költe­mény csak úgy jelenhetett meg, hogy e költeményeknek szerzője elhallgatta nevét és szerzőként­­ Petőfi szerepelt. Petőfi neve alatt forgott közkézen mintegy félszáz orosz és ukrán forradalmi költe­mény. A nagy Októberi Forradalom győzelme után Petőfi Heineval és Byronnal versenyezve terjedt el az egész Szovjetunióban. A polgár- A MAGYAR SIKERE A SZÓ Torontóban: "Nie JELENET a hamarosan Torontó szovjet író regényének filmváltoz­át itteni International Cinema a nagyvárosban fogják mutatni. H- hogyan indult meg az elientáni»« szivéig hatolt? "

Next