Kanadai Magyar Munkás, 1948. július-december (20. évfolyam, 1-25. szám)

1948-09-09 / 9. szám

1948 SZEPTEMBER 9. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS rendezési tervE ZIK A DUNA ALATT -BUDAPEST 2 ÖTÉVES TERV VÉGÉN vezkedik el Budapest környékén. Az új terv óriási fejlődési lehetőséget ad Újpestnek, Pestszenterzsébetnek és Csepelnek, mert a Duna folyásával prhuzamos területeket fejleszt ki. Az ellátás biztosítására a központi vásárcsarnokon kívül az északi teületeket ellátó II. Központi Vásárcsarnok felépítését tervezik. Már az ötéves tervben A TERV megállapítja Budapest forgalmi hálózatát. A jövőben a lakóegységének modelje. Nyugati pályaudvar lesz a távolsági vonatok végállomása, míg a Keleti, Déli és egyéb pályaudvarok a környékről érkező, úgynevezett gyorsszerelvények végállomásai lesznek. A gyorsvasút, amelynek építése már az ötéves tervben megindul, Budapest határában csatlakozik a MÁVHÉV-járatokhoz és öt fővonalban szeli át a várost. A Duna alatt három helyen gyorsvasúti alagutat vezetnek át. A személyforgalmat elválasztják a teherforgalomtól. A teherszállítást a város körül elhelyezkedő teherszállítási vonalak látják el. A Csepelsziget északi részén és Újpesten kikötőberendezések épülnek. A jövőben a Duna-tengerjáró hajók az új csepeli kikötőben állomásoznak. Gyorsforgalmi úthálózat A TERV megállapítja Budapest főútvonalhálózatát. Elsősorban egy olyan gyorsforgalmi hálózat megépítését javasolja, amelyen a távolsági forgalom akadálytalanul, keresztezésmentesen haladhat. Erre az útvonalra futnak be az építendő országos autópályák és ez az útvonal a város sűrűn beépített területének határán haladva összeköti az északi és déli peremvárosokat és forgalmukat átvezeti Budára. Az Andrássy utat egyenes vonalban meghosszabbítják Rákospalotáig, a kőbányai forgalmat pedig a Baross utca helyet nyitandó új útvonal vezeti a Körútig. Kibővített közműhálózat A TERV Budapest közműhálózatának további fejlesztésére is kiterjed. Már a hároméves terv során bekapcsolják a vízműhálózatba Rákospalotát, Békásmegyert és Pesthidegkutat. Kibővítik a csatornahálózatot. Megépül Csepel és Rákospalota csatornahálózata, Kispest, Pesterzsébet és Budafok csatornahálózatát pedig kibővítik. Javasolják a szemétlerakás korszerűsítését és a szemétégetést. A terv mintegy fél évszázadra meghatározza Nagy-Budapest fejlődését és irányt mutat a hároméves terv második és harmadik évében, valamint az ezt követő ötéves tervben a lakás, kulturális, szociális, közlekedési és ipari beruházások helyes területi elosztására. BEREKNEK Y FERENC !) De már akkor későn lesz, mert az Ibbur, a démon generális, ki fogja adni a parancsot a szolgálattevő szellemeknek, hogy robbantsák föl a Földet. Hát én most már erre azt mondhatnám, hogy hogy higgjek én az olyan démonoknak, akik azt se tudják, hogy a bélyegezetlen levélért büntetés-portát kell fizetni? De hát én ezt nem hánytorgatom föl, mert ezzel is teljesebb a mártírságom. Hiszen olyan ártatlan vagyok én a világ végében, mint Vilmos császár a háború kitörésében. Én nem jósoltam semmit, csak egy német tudóst ismertettem, akit nagyon gondolkozóba ejtő prófétánál találtam. De olyan ember vagyok én, aki szívesen tartom a hátam a próféták helyett is. (Hátha a világ vége után ez legfelsőbb helyen javamra hatik.) S most nemcsak szívesen tartom, hanem büszkén is. Mindig ambicionáltam azt, hogy ijesztgetős ember legyek, de még eddig az ördög se ijedt meg tőlem. Hála Istennek, hogy ezt is megértem egyszer. Több ambícióm most már nincs is arra a kis időre, ami még addig — akár 1988-ig, akár 1945-ig — hátra van. XJANEM hát addig is legyünk egy■**- mással békességben. Énbennem megvan a jószándék, hogy akiket megijesztettem, azokat is megnyugtassam. Szerény véleményem szerint a baj nem lesz olyan nagy, mint amilyennek az Ibbur generalisszimusz mondja. Hajlandó vagyok elhinni, hogy a Földnek a rajta tevékenykedő emberek iránt való utálata nemsokára odáig megy, hogy az öreg kétfelé reped mérgében. A tudomány ezt úgy mondja, hogy a Földet egyszer a gyomrában fölhalmozódott gázok szétfeszíthetik. De aki látott már földgömböt, az bizonyára rájön arra a gondolatra, amire én: hogy ezt egy kis előrelátással meg lehet akadályozni. Egyszerűen erős vaspántokkal körül kell abroncsolni a Földet a délkörök irányában. Azonban az a félés, hogy ebből olyan abroncsozási panama lesz a mai világi erkölcsök mellett, aminőt még nem pipált a kozmosz. Talán inkább úgy lehetne elejétvenni a bajnak, hogy megtrokároznák a Földet, mint a marhát, mikor felfúvódik a sok lóherétől. Csatornákat kell ásni a Föld beleibe, hogy azokon keresztül idejekorán kiszuszogja magából a mérges gázokat. Ez nem az én ötletem, erre olyan tekintélyes tudós jött rá, mint Flammarion. Persze az ilyen tekintélyes tudósok nem gyakorlati emberek. Nem gondolnak arra, hogy ennek a nagy munkának az előkészítésére szakbizottságot küldenének ki, az pedig még akkor is ankétezne, mikor a Föld már repedőben volna s az ülés a katasztrófa pillanatában elnapolná magát. (Hiszen sokan abban a véleményben vannak, hogy ha a jó Isten bizottságot küldött volna ki a világ megteremtésére, a világ még most sem volna megteremtve.) AZONBAN mielőtt akármiféle mentőakcióra kerülne a sor, speciálisan magyar szempontból felvetem a kérdést: olyan nagy veszedelem lenne az, ha az Ibbur ördögnek szót fogadnának a* famulusai? Nézzük csak. A nagy explózió a földtekét úgy vetné szét, hogy tanulhatnának belőle az összes ismert és ismeretlen tettesek. Minden ország különválna és mint külön bolygó keringene a világűrben a nap körül. Anglia elveszítené minden gyarmatát, csak teleszkópon nézhetne India után s a jobboldali világfelfogás a hazában és a nagyvilágban megállapíthatná, hogy ez mind a munkáskormány miatt van. Ez a nagy öröm maga megérné azt a kis ijedtséget, amivel első pillanatban járna a dolog. Az antantok a szó szoros értelmében széthullanának. Ezt ugyan már tíz év óta rebesgetik az újságok, de úgy szokott az lenni, hogy akinek halálhírét költik, az kétannyi ideig él. Ellenben ha maga az anyaföld hajigálná szét őket, akkor az Isten se rakná többet össze a véd- és dacszövetségeseket, mert az ő kedvükért nem változtatná meg Kepler törvényeit. Olyan kis aszteroidák lennének belőlük, amilyenek ezrével csavarognak a Mars és a Jupiter között s kis legyek gyanánt bolyganának a világegyetemben, amelyben sehová se tudnának odatapadni. Mi ellenben konstatálhatnánk, hogy most már végre igazán megvan a magyar glóbusz. El volna intézve hadisarc, jóvátételi kassza és külügyi talentumaink foglalkozás nélkül maradnának, ami ugyan nem okozna nagy változást életrendjükben és munkakörükben. No, de ezt majd akkor beszéljük meg, ha aktuális lesz, most nem gondolhatunk ilyen apróságokra. Azon se tanakodjunk, hogy kinek fizetjük akkor viszsza a kölcsönt. Erre ráérünk akkor is, ha majd megkapjuk. SOKKAL nagyobb probléma lesz a világítás kérdése. A nappal csak leszünk, ahogy leszünk — majd mindjárt kiderül, hogyan —, hanem a holdra egyáltalán nem számíthatunk többet. Nemcsak a szerelmesek nem, akik utóvégre hold nélkül is elvannak, hanem mi, öreg nyárspolgárok sem, akiknek a hold már csak annyiban számít, amennyiben világít. A hold pedig soha nem világít többet nekünk, ha egyszer megszabadul évmilliárdos fogságából, melyben a Föld csak azért tarthatta, mert ő volt a nagyobb. Arra se fogja többet méltatni az összetört Föld cserepeit, hogy megvető pillantást vessen rájuk, hanem mint autonómiáját viszszanyert bolygó, külön alkotmányos életet kezd, magával cipelvén az öszszes várakat, amelyeket mi magyarok beleépítettünk. Lesz azonban ennél még nagyobb baj is, hogy semmit el ne titkoljak. Ha a Föld szétpukkan, természetesen a tengelye is az ördögé lesz. Márpedig tudnivaló, hogy a nap és éjszaka változását a tengely körül való forgás okozza. Ha nincs tengely, nincs forgás. Az új rezsimben az ország egyik felében örökös napsütés lesz, a másikban örök sötétség és fogak csikorgatása. Az a kérdés most már, ki lakjon az ország napos oldalán és kinek jusson az örökös sötét. Ez azonban már politika, ahhoz pedig már igazán nem értek. Majd eldönti ezt az országgyűlés többsége, amelynek bölcsességére még a legmorcosabb Ibbur generálisnak is azt kell mondani, hogy vívi*! 9. OLDAL AZ ISKOLÁKÉRT EGYHÁZI iskolák államosítása nyomán megindult »Dolgozók az iskoláért« népmozgalomnak egyik legfontosabb szervezője a nagybudapesti falujárók sellege. Jóllehet ma még a mozgalom kezdetén tartunk, a nagybudapesti falujárók már eddig (augusztus közepéig) 218 iskola újjáépítését, illetve kiegészítését vállalták. A WM-gyár dolgozói a maguk területén lévő községek számára 600 iskolapadot készítenek. A Beszkárt dolgozói fejenként egy munkaórát, vagyis 28.000 forintot, ezenkívül 2000 ingyenes munkaórát vállaltak. Az Universal bútorgyár alkalmazottai 200 padot, 25 tanári asztalt és 20 táblaállványt készítenek és juttatnak el a falujárók által látogatott községek lakóinak. A Siemens-gyár dolgozói kétórai keresetükkel járulnak Kakucs községházának és iskolájának újjáépítéséhez. A falujárók más társadalmi szervezeteket is bevonnak az iskolaújjáépítési akciójukba. Különösen jelentős az MNDSz asszonyainak részvétele az akcióban. A házmegbízottak testülete 20 iskola rendbehozatalát vállalta, a III. ker. Vöröskereszt 6000 forintot ajánlott fel a kerületi falujárók munkájának támogatására, a budapesti gyógyszertártulajdonosok egyesülete 5000 forinttal járult a VIIl. kerületi falujárók iskolaépítő akciójához. De ezeknél is jelentősebb maguknak a falvaknak a részvétele az iskolaépítésben. Tizenegy községben a lakosság a falujárókkal vállvetve kezdi meg a munkát, bizalommal építve a városi szövetségesek legjobbjainak segítségére. Iskolaépítő rohambrigádot alakítottak a mezőhegyesi MDP és a Cukorgyár dolgozói. Falujárásuk során már kijavították a mezőhegyesi 47-ik major iskoláját, most pedig Nagymajlát község két súlyosan megrongált iskoláját építik újjá. A makói MÁV-műhely és a Makói Cukorgyár dolgozói a tanév megkezdéséig 14 iskolát javítanak ki önként rohammunka keretében. A Magyar Vöröskereszt VIII. kerületi szervezete magára vállalta az esztergomi romos leányvári iskola felépítését. A diósgyőri vasgyár dolgozói 4 községben 10 iskolát, a Magyar Állami Szénbányák dolgozói 10 község, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége 9 község iskoláját állítja helyre. . A Posta dolgozói Alsópolca, a külügyminisztérium Kápolnásnyék, a miskolci villanytelep Hejőszalonta 2 —2 iskoláját, Ózd község 8 iskolát állít helyre. Borsod megyében több helyen már befejeződtek az iskolák helyreállítási munkái. Közben Mindszenty prímás és társai — mint Rákosi mondta kecskeméti beszédében —még mindig azt remélik, hogy egy harmadik világháború véres borzalmai és pusztításai viszszasegítik őket a nyeregbe, visszaszerezhetik az újgazdáktól a sok százezer holdjaikat és vele együtt politikai befolyásukat. Ez az oka annak, hogy nem tudtunk velük megegyezni. A magyar demokrácia azonban erős és megegyezéssel, vagy megegyezés nélkül, de szilárdan építi tovább az országot. Azt mindenki tapasztalhatja, hogy az államosítás első eredményeképpen az évek óta elhanyagolt, leromlott felekezeti iskolákat mintegy varázsütésre kezdik rendbehozni.«