Kanadai Magyar Munkás, 1949. január-június (20. évfolyam, 26-51. szám)

1949-01-06 / 26. szám

1949 JANUÁR 6. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS Kampány­hírek WINNIPEG: Versenyre hívjuk Vancouvert­ ­ A gyűlésünkön részletesen vitattuk meg a kampány kér­dését és először is abbann ál­lapodtunk meg, hogy az iro­dalombizottság a lapbizott­sággal együtt végezze a kampánymunkát, bevonva a munkába még annyi olvasót, amennyit tu­dunk. A bizottság 15 tagból áll. A kvótát elfogadtuk, a bizottság tagjai megígérték, hogy meg is csináljuk. A kampány alatt megláto­gatjuk azokat a magyarokat, akik még nem előfizetői a Munkásnak. Két akciót vet­tünk tervbe: egyiket kam­pánykezdésre, másikat a kampány közepén. Kam­pányzárásra is rendezünk akciót, de ennek a részlete­it későbbi gyűlésen tárgyal­juk meg. Egyéni versenyrehívások nem történtek, a nézet az volt, hogy minden bizottsági tag — vállat a kerékhez — versenyezzen. Viszont elha­tároztuk,hogy versenyre hív­juk Vancouvert, ki végez többet! A nyerő fél tíz dol­lár értékű irodalmat küld tetszésszerinti ó hazai szer­vezetnek, amit a vesztes fél fizessen. Reméljük, hogy Vancouver elfogadja a ver­senyt és választ a Munká­son keresztül kérünk. A­ Török­­re hívjuk Niagara Fallsot — gátra aki legény. Reméljük, Falls elfogadja a versenyt. Versenyfeltételként azt lát­juk legjobbnak, hogy ame­lyik nem éri el a kvóta 100 százalékát, az öt dollárt fi­zessen a sajtóalapra és kam­pány végén küldje be a Mun­káshoz. Helyi versenyzőink is van­nak. Molnár kihívta Csetne­­kit 5 előfizetésre, Nádas Kisst, szintén 5-re és Tep­­fenhart Dobót 3-ra. A felté­tel az, hogy amelyik verseny­ző nem éri el a kitűzött célt, annyi dollárt köteles fizetni a sajtóalapra, amennyi elő­fizetés hiányzik a verseny­kvótából. A tervbe vett akcióink az egyhónapos kampányra: ja­nuár 15-én táncmulatság, jan. 16-án pedig színelőadás. Február 5-én disznótöros va­csora, ezenkívül a gyűjtési munka, amelyet reméljük, hogy szintén támogatni fog­nak a lapunk olvasói. J. Juhász igen részt vett Szőke István, lapunk szerkesztője is, je­lentős segítséget adva a kampánymunkánk megszer­vezéséhez. A gyűlés elhatározta,hogy Montrealt hívjuk versenyre. A kvótánk egyenlő, tehát melyik végez jobb munkát: Welland-e vagy Montreal. A vesztes fél pedig fizessen — helyesebben — tíz dollár ér­tékű irodalmat küldjön an­nak a falunak vagy város­nak, amelyiket választják, Magyarországon. Helyi versenyzőink: Tóth József kihívta Berekali La­jost 5 előfizetésre, Veres Gá­­bor­ Diósi Ferencet 3-ra, Ko­vács Lőrinc Berec Istvánt 3- ra, Timon Károly Agatity Istvánt 3-ra, Marczi György A. H.-t 3-ra. Az általános tervünk meg van, ahogy ezt a múlt héten már jelentettük és munkára készen vagyunk, hogy jó e­­redményt érjünk el az egy­hónapos kampányban. Gy. Marczi NIAGARA FALLS: Ké­szülünk a kampányhoz A lapbizottság és iroda­lombizottság együtt tárgyal­ta a Munkás-kampányt és komoly elhatározásunk,hogy jó munkát végezni.A tervünk még nincs részleteiben is megállapítva, egyelőre elha­tároztuk, hogy sajtóalapra a gyűjtésen kívül január 15-én egy jól előkészített partit rendezünk kezdésre a Ma­gyar Otthonban. Új olvasók szerzése nehezebb lesz, de arra is felkészülünk. A jö­vő gyűlésünkön részletesen is kidolgozzuk erre a tervet és akkor döntünk abban is, me­lyik várost hívjuk ki ver­senyre. A­ Nemes BRANTFORD: Versenyre hívjuk Nianara Fallsot Bizottságunk január 1-én tárgyalta a Munkás-kam­pányt. Fontosabbnak tartjuk a mostani kampányt ered­ményessé tenni, mint bárme­lyik előbbi kampányt, mert látjuk, hogy a Horthy-rend­­szert visszasíró betyárok na­pirenden érkeznek Kanadá­ba és keservesen fájlalják, hogy az úri jövőjüknek vége és ezért kigyót-békát kiálta­nak it Magyarországra. Tisztességes választ akarunk nekik adni egy sikeres kam­pánnyal Brantford részéről és reméljük, hogy a többi városok is hasonlóan gon­dolkoznak. Az egyhónapos kampány alatt nemcsak a kvótánkat kell elérni, de jól túlhaladni. A kvótánkat te­hát elfogadjuk és versenyre WELLAND: Versenyre hívjuk Montrealt December 30-án helyi saj­­tóérülést tartottunk, ame­ WINDSOR: Bankettet rendezünk kezdésre Windsoron a Munkás szer­kesztőség közreműködésével KELT: NYÍREGYHÁZA, '49 ÚJÉVE ELŐTT ÍRTA: NYERGES SÁNDOR NYÍREGYHÁZA hóval borí­tott utcáin a napsütésben csillogó havon nagy a for­galom, így szokott ez lenni, mikor közeledik a kará­csony. A piactéren rengeteg a karácsonyfa. Nem is drá­ga. Pedig a kereslet nagy, mert tömegesen vásárolják. Az arcokon öröm sugárzik. Megelégedetten magyarázza egyik vevő ismerősének,hogy az itteni nagyforgalom an­nak tanúja, hogy szebb és bőségesebb lesz a mostani, mint volt a tavalyi kará­csony. Most általában telik már fára, cukorkára, de még hizóra is. Valóban úgy is van. És jobb az új év kilátá­sa is! A régi rend idejében a ki­váltságosak mindenben dús­káltak, de a dolgozó sze­gény munkásság nem jutha­tott a javakhoz, hiába ter­melt. Most teljesen másként van. Pedig, akik visszaemlé­keznek, úgy magyarázzák, hogy a múlt télen sok helyen nemhogy karácsonyfa s arra díszítés lett volna, de még kályhacsőt sem volt könnyű vásárolni. De a­ legtöbb eset­ben nemcsak­­ a cső, de a kályha és a fa is hiányzott s bizony a beszerzés nagy probléma volt. Hogy a jelen­ben is vannak közhivatalok még fűtés nélkül, az valószí­nű. De a mostani helyzet a múlt télihez arany, amint azt itt mondani szokták. El­képzelhető, hogy egy év a­­latt micsoda alkotást valósí­tott meg a magyar nép. Általában az­ iskolákban is nagy előkészületeket tet­tek a demokráciánk vezetői arra, hogy kellemessé, ör­vendetessé tegyék a karácso­nyi ünnepeket a gyermekek számára. A múltban is tör­téntek karácsonyi ünnepsé­gek megrendezései, ahol a bőségben dúskáló urak s la­kájaik dobtak egy-egy meg­alázó koncot a szegények gyermekeinek s szóvirágok­kal ékesített beszédekkel nagylelküeknek tüntették fel magukat. A jelenben ez nem így van. Most megma­gyarázzák tisztán és érthe­tően azt, hogy akiknek még nincs úgy, mint ahogy mi sze­retnénk, miért nincs. Már a tanítók megmagyarázzák, hogy miért van arra szükség, hogy az elesettebbeknek ad­ni kell. Nem könyörado­­mányként, hanem szociális kötelességből. Persze lehet­nek esetek, hogy ez nem megy mindenütt zökkenő nélkül. Tudnunk kell azt, hogy a reakciónak vannak még simulékony, meglapuló ügynökeik s mellékvágányra terelnek dolgokat ott, ahol az még lehetséges. De ez a működési terep már mindig kisebb lesz. Reméljük, hogy a tudato­sítás és a demokratikus erők nagy és emberfeletti munká­ja oda vezeti népünket a meggyőzés terén, hogy az elkövetkező újévben még na­gyobbak lesznek eredménye­ink, vagyis megsokszorozód­nak. Ennek jegyében kell fo­gadalmat tennünk, mert a magyar nép életét szebbé, boldogabbá -csak úgy tudjuk tenni, ha a Magyar Dolgo­zók Pártja vezetésével an­nak minden tagja megsok­szorozza elszántságát abban, hogy fáradtságot nem is­merve dolgozunk mindig többet, jobban és hűséggel. Mikor mi idehaza fogadal­mat teszünk,­ hogy amit le­hetséges, mindent megte­szünk hazánk népének érde­kében, küzdve a békéért, hogy zavartalanul haladhas­sunk a szocializmus építése felé, akkor úgy érzem, a ka­nadai magyarokhoz is kell szólnom. Kint élő barátaim, mun­kástársaim, tudnotok kell, amiként mi tudjuk, hogy a nemzetközi imperialisták ha­da az amerikai imperialisták vezetésével mire készülnek. Az imperialisták vérengző fenevadakat képeznek és ké­szítenek elő, hogy a válsá­got, mely fenyegeti őket, így háborúval elkerülhessék. Eh­hez az aljas művelethez cse­lédnek szegődött a kanadai kormány is. Azonban hiába küldték a kínai véreskezű diktátornak a kanadai bom­bázókat, sokat már nem se­gített. Nem segített az ame­rikai 6 billió dollár sem. S nem fog segíteni semmi,mert a népek milliói tudják, hogy sorsuk intézése egyedül őket illeti. Ezért­ harcolnak és ha kell, meg is halnak. Tudno­tok kell, hogy a kanadai tő­kések már nemcsak az ott nevelt csendőr bandával a­­karja uralmát tartani, ha­nem vittek a kanadai nép el­len magyar vérbeli kakastol­las zsandárokat is. Ki tud­ja, hogy nincs-e német-uk­­rán-olasz és még mennyi fajta véreb felkészítve. Ké­szüljenek bárhogyan is, nem riadunk meg tőlük. Mi is ké­szítjük honvédségünket,mely tudatosított, felvilágosodott védelmi erőnk lesz, nem ri­adva vissza semmitől. Ti pe­dig a kanadai ügynöki ban­da válogatott véreskezű zsandár-nyilas fasiszta fió­kákat kezeljétek úgy, hogy pusztulniok kelljen Kanadá­ból. Adjátok tudtára Kana­da minden dolgozójának. (Folytatása a 16. oldalon) 3. OLDAL “ÁZSIAI KONFERENCIA” LESZ AZ IMPERIALISTÁK ELLEN Az indonézek gerillaharcot indítottak A KÍNAI és indonéziai ellentétes helyzet Ázsia népeit egy­re jobban egyetlen imperialistaellenes táborba kovácsolja össze. Míg a kínai helyzet azt mutatja meg, hogy mire ké­pesek a népmilliók képzett, meg nem alkuvó vezetés alatt a hazaárulókkal és imperialista uraikkal szemben, addig az indonéziai helyzet elrettentő példa arra, hogy a meg­­ alkuvó vezetés mennyire az­ imperialisták kezére játszik. Az Egyesült Nemzetek el­lentéteiből származó erély­­telenséget is kihasználó hol­landok ugyanis még koránt­sem győztek az Indonéz Köz­társaság területe nagyobb részének lehengerlésével: gerillaharcok lángolnak fel mindenfelé és gerillakor­sajtókonferenciát tartunk január 16-án, amelyen részt­­vesznek a közelebbi városok­ból is a lapbizottsági kikül­döttek. A konferencia déle­lőtt lesz és este pedig kam­pánynyitó bankettet rende­zünk a sajtóalap kvótánk ja­vára. A kampánymunkában a lap- és irodalombizottság e­­gyütt dolgozunk, gyűlésein­ket minden hétfőn este 8 ó­­rai kezdettel tartjuk a kam­pány idején. J. Okváth­mány kezdte meg azok ösz­­szehangolását és vezetését. Ugyanakkor Nehru indiai miniszterelnök kezdeménye­zésére 14 ázsiai ország kép­viselői ülnek össze rövidesen, hogy együttes akciót beszél­jenek meg az imperializmus indonéziai merényletével szemben. Közben azonban már közvetlen segítségre is történnek lépések az indo­nézek szabadságharca érde­kében. Az ép egyéves független­ségét ünneplő Burma volt miniszterelnöke, Ba Maw ki­jelentette, hogy rövidesen önkéntes brigád megy Bur­mából az indonézek szabad­ságharcának megsegítésére. Ugyanakkor a­­newyorki Times jelentése szerint In­dokínában a Ho Csi-min ve­zetése alatt álló vietnami felszabadító erőkkel szem­ben a 100.000 főnyi francia imperialista haderőnek ál­landóan hátrálnia kell és így a kínai fejlemények mégin­­kább kilátásba helyezik In­dokínában a franciák teljes kiszorítását. Az indiai Allahabadba á­­zsiai konferenciára meghí­vott országok a következők: Egyiptom, Törökország, Szí­ria, Libanon, Irak, Irán, A­­rábia, Afganisztán, Pakisz­tán, Ceylon, Burma, Sziám, Kína, Filippi-szigetek. Az indiai kormány reméli, hogy Ausztrália és Újzéland is képviseltetik magukat. A békeakarat söpri el Csang diktátort A KÍNAI helyzetet a kapita­lista tudósítók nyomán teljes zavar és homály fedi, csak e tudósítások ellentétei mutat­ják, hogy a helyzet nagyon is világos: a néphadsereg nagy győzelmei általános bé­kekövetelést váltottak ki, a béke létrejöttét, egy demok­ratikus koalíciós kormány alakítá­sa alapján, csak Csang Kaj-sek bandája és az imperialisták »men­teni, ami még menthető« politiká­ja késlelteti ideiglenesen. Csang és az imperialisták maga­tartásának tarthatatlanságát vilá­gosan mutatja az, hogy egyes had­seregparancsnokok és például a 6 milliós Sanghaj városa a kormány mellőzésével fordulnak a kommu­nista vezetőkhöz megegyezés érde­kében. ÓHAZAIKERESTETÉS | Ifj. Lukács János, Rudabánya, Borsod megyéből keresi apját, Lu­kács Jánost, aki Albertában szo­kott tartózkodni és legutóbbi is­mert címe Drumheller, Alta­, volt. Aki tud a keresettről, értesítse er­ről a Munkást, vagy egyenesen Ifj. Lukácsot az óhazába. Buerek Joe, szt. 1904, Marcali, Magyarországon, Kanadába jött 1928-ban, csak annyit tudnak fe­lőle, hogy Ontarioban élt. Keresi Gabrielle Magdika. Értesítést kér: The Canadian Red Cross Society, 95 Wellesley St., Toronto, Ont.

Next