Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1967-04-06 / 33. szám
«. oldal "VETTÜNK EGY KIS HÁZAT” Kedves Schaeffer barátom! Először is elnézést kérek késésemért, aminek egyedüli oka a szívbajom. Jelen soraim megírása előtt jöttem haza kórházból 3 heti ottlét után. Ezért nem köszöntem meg neked eddig, hogy kérelmemnek gyorsan eleget tettél, amikor elintézted a nyugdíjügyünket. Már új címünkre kapjuk kanadai nyugdíjunkat. Köszönöm, hogy a hazatelepedésünk után neked itt első levelem egy részét közölted a Munkásban. Azóta sokan érdeklődnek irántunk. Sok levelet kaptunk a hazatelepedett volt kanadaiaktól is. Az első levelet Hódi Szilveszteréktől kaptam, akik Pécsett laknak. Megható levél volt. Meglátogattak bennünket Pléz Mihályék. Ezek neveit azért említem, mert te őket ismerted Kanadában. örömmel olvastuk a Torontóból, Hamiltonból, Windsorból, Wallaceburgból és a magyarországi helyekről kapott leveleket és igen örültünk, hogy a volt kanadai pestiek meglátogattak bennünket. Nagy öröm ez részünkre és jóleső érzés. Egyes kanadai levelekből azt vettük ki, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy mi megbántuk hazatérésünket, mert a magyar kormány elvette a pénzünket és annak vagyok betege. Ez a híresztelés alaptalan, hiszen éppen szívbajom miatt siettünk mielőbb hazatérni, írják a kanadai barátaim, hogy vannak olyanok is, akik túlzásnak tartják a Magyarok Világszövetségére írt dicséretemet, pedig abban nincs semmi túlzás, mert a Magyarok Világszövetsége valóban honfitársi szeretettel karol fel nemcsak látogatókat, hanem visszavándorlókat is, és a visszavándorlókat talán még jobban. Ezt én tapasztalatból tudom. Ahogy Magyarország fogadott bennünket vissza, az a határátlépéstől kezdve csupa kellemes meglepetés volt részünkre. Amikor megérkeztünk a magyar határhoz, a szolgálatot teljesítő tisztviselők vagy vámtisztek természetesen megkérdezték tőlünk, hogy mennyi pénzt hoztunk magunkkal. Erre megmutattam a travel cheque-tömbömet, s amikor a készpénzünkről érdeklődtek, pontos választ nem tudtam adni, mert előbb meg kellett volna számlálni, mennyi (Folytatása a 7. oldalon) SZENDREI SÁMUEL Hosszú szenvedés után, március 4-én elhunyt Szendrei Sámuel, a Windsor, Ont.-i magyar társadalom idősebb nemzedékének népszerű tagja, aki 1929-ben vándorolt Kanadába az Abaúj megyei Hernádszentandrás községből. Gyáripari munkás volt 29 évig és keresetéből tehetsége szerint rendszeresen támogatta Magyarországon élő hozzátartozóit. Tagja volt a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek és a Székely Egyletnek. Temetése március 6-án ment végbe, amikor a Sutton-féle temetkezési vállalat épületéből átkísértük a Független Magyar Református Egyház templomába, ahol Dienes lelkész úr mondott búcsúztató beszédet. Koszorúkat, virágokat helyeztek ravatalára barátai, ismerősei, valamint a Kossuth Betegsegélyző Egylet és a Székely Egylet, családja nevében és helyett pedig Nagy Dénes és felesége, akiknél lakott. Gyászolják az Óhazában élő özvegye, egyetlen leánya Teréz (Bártfai Pálné), két unokája, nagy magyarországi rokonsága és sok itteni jóbarátja, akik őt elkísérték utolsó útjára. Kedves Szendrei tagtárs, legyen örök álmod békés, távol a szülőföldedtől. J. Molnár, Windsor, Ont. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1967 április • OLVASÓINK ÍRJÁK SÁNDOR, JÓZSEF NAPI VIGALOM TORONTÓBAN Akik nem hagyták el Torontót a Kossuth Betegsegélyző Egyletünk tagjai közül a hoszszú húsvéti week-end napjaira rokonlátogatásra, vagy cottagenyitásra, vagy nem voltak betegek, azok mind megjelentek az egylet kultúrtermében március 25-én, szombat este, és többnyire ott is maradtak legalább éjfélig, hogy nagyot és bosszút mulassanak egyletünk Sándorainak és Józsefeinek egészségére és tiszteletére. Nem tudom, észrevette-e mindenki, hogy egyletünk Józsefei és Sándorai a legjóravalóbb tagjaink közé tartoznak. Vagy a múltban voltak vezető tagok, vagy most azok. Legszebb tulajdonságuknak én azt tartom, hogy egyéni életüktől elválaszthatatlannak tartják szervezeti életünket, közösségi életünkben döntő szerepet vállaltak a múltban vagy vállalnak a jelenben, s a vezető emberek rendesen olyan egyéniségek, akiknek vanvalóságérzetük, józan belátásuk, világos előrelátásuk, nem kalandorok, nem szivárvány kergetők és nem gyerekes pillangókergetők. Céljuk, hogy a változó körülmények között biztosítsuk egyletünk fennmaradását kedvezőtlen fejlemények között is kétségbeesés nélkül. Mielőtt rázendített volna a pódiumon ülő zenekar, Illés Bálint titkár üdvözölte Sándorainkat és Józsefeinket, s az őket körülfogó vendégeinket, akik akkor már javában élvezték a bankettasztaloknál ülve azt a többterítékes jó magyar vacsorát, amitt Koronyiné, Kerekesné, Illésné, Vágóné, Gerecsné készítettek, illetve szolgáltak fel. Illés Bálint hazaszeretettől fűtve emlékeztette vendégeinket arra, hogy egyletünk sürgősen készül Kanada centenáriumának méltó megünneplésére a fiatal nemzedék bevonásával, dallal, tánccal, tornával. Kérte a szülőket és nagyszülőket, tegyék lehetővé, hogy gyermekeik részesei lehessenek hazafias ünneplésünknek tánc- és tornacsoportjainkhoz csatlakozásukkal. Eszünkbe jutott ekkor az, amit Kölcsey így mondott: “Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: A haza minden előtt”. Minden előtt arra kell most törekednünk, hogy a haza, amely az idősebbjeinknek fogadott hazája, gyermekeinknek és unokáinknak szülőhazája, születésének 100. évfordulóját a haza iránt érzett szerelmünk lehető legmagasabb hőfokával ünnepeljük meg gyermekeink és unokáink társaságában. Az, hogy egyletünk mostani Sándor József névnapi eseménye csupa tánc, vigalom, dal és derű volt, azt azzal is bizonyíthatjuk, hogy amely pillanatban szünetet akart tartani a banda (Mike Lucas zenekara), abban a pillanatban pattanós népdalokra gyújtottak a vendégek, de nem ám a köztünk vigadó újabban bevándorolt fiatal magyarjaink indítványára, hanem a Kanadában 35 évvel ezelőtt született Kovács Tibiére, s ki hagyhatná figyelmen kívül atléta termetét, amikor magasra emelt karral és jó hanggal dalt vezényel? Közben valaki a hangszóróba mondta, hogy születésnapja van Dankónénak! Nem mondták hányadik, de én tudom, hogy 70-ik. Ekkor már a zenekar is rázendített a “Happy Birth Day to you”-ra és megkezdődött a 60 évesnek sem látszó fiatalos Dankó tagtársnő megtáncoltatása, megölelgetése és csókolgatása. Jaj, de nagyon boldog volt ő, s talán büszke is, hogy mi őt anynyira szeretjük és tiszteljük. Rövid lélegzetvétel után azt is belekiáltotta valaki a hangszóróba, hogy Koronyi Jánosnak is születésnapja van! Ekkor a táncterem északkeleti sarkában levő csapszék körül támadt nagy izgalom, ahova Koronyi Jánost a felköszöntők sürgették. Volt is dolga sok a csapsárosnak, Lázár Jánosnak, aki “civilben" könyvtárosunk és vezetőségünk egyik legpontosabb tevékeny tagja. Szünetelt néhány pillanatra a koccintás, mert felcsendült Koronyi János tiszteletére a zenekar és dalosok “For he is a jolly good fellow" kádenciája. Ha kínozza is Koronyi Jánost néha a reménytelenség, magánosság érzete, most bizonyára fellángolt benne a remény, eltűnt belőle a magánosság érzete, amint a tagtársak és barátok őt körülzáró szoros gyűrűjében sok jó emberünk mutatta meg neki, hogy nem hálálatlan az a munka, amelyet ő végez az IMBF és a Kossuth Betegsegélyző Egylet, meg a helyi tagozat soha nem szünetelő munkájában. Ez a Sándor József napi ünnepély is azt üzente nekünk, amit Vörösmarty a “Gondolatok a könyvtárban” c. verse végén üzent: “Küzdeni — erőnk szerint a legnemebbekért." (Sd.) Megünnepelték Lethbridgen a magyar szabadságharcot Tisztelt Szerkesztőség! A Kossuth Betegsegélyző Egylet (IMBF) lethbridgei fiókja március 18-án, bankett keretében ünnepelte meg a magyar nép 1848—49-es szabadságharca 119. évfordulóját. E jelentés írója nyitotta meg az ünnepélyt, jó étvágyat és jó szórakozást kívánva mindenkinek. Ezt követte az “Isten áldd meg a magyart” eléneklése, majd az ünnepi beszéd. Szervezetünk fennállása óta minden évben megünnepelte a magyar történelem e nagy jelentőségű eseményét, amikor Kossuth Lajos, a nagy magyar államférfi és Petőfi Sándor a nagy magyar költő vezérlete alatt fegyveres harcba ment a magyar nép nemzeti függetlenségéért, szabad állami életéért, ami azonban csak egy évszázaddal később valósult meg, 1945-ben, a hitleri hordák leverése után. Azóta épül a magyar nép hazája, az igazán nemzeti magyar haza — mondotta e sorok írója ünnepi beszédében, majd így folytatta : Mi, kanadai magyar demokraták, szeretjük fogadott hazánkat, Kanadát, jó kanadai hazafiak akarunk lenni, mert a legtöbbünk sírja itt fog domborulni, s unokáink mondják, hogy “itt élned, s meghalnod kell”. örömmel említette meg ünnepi beszédében e sorok írója,hogy “köszönet a mi központi vezetőségünknek, hogy kérelmére a magyar kormány megtiszteli Kanadát a centenárium ezen évében, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Ady Endre szobrával. Ezeket a szobrokat a szülőföldünk nemcsak a Kossuth Betegsegélyző Egylet tagságának, hanem egész demokratikus kanadai magyarságnak kívánja közkincsévé tenni. Nem sehonnai, hazátlan emigránsok szent helyei lesznek szoborműveink, hanem a Kanadát 80 éve építő összmagyarságé, amely tiszteli a szocialista magyar hazát és szereti Kanadát.” Kedves magyar és szláv testvérek! Mi a béke hívei vagyunk és a testvériség szellemében köszöntjük ezen jeles napon az egész kanadai magyarságot és az Óhaza népét, fllyen a világ népeinek testvérisége! Értesülünk a napi hírekből, hogy a Johnson-kormány fokozza a vietnami nép bombáztatását, ami ellen a mi kormányunk nem tesz semmit. Ezért küldtünk ünnepélyünkről komoly hangú tiltakozást a Pearsonkormánynak, követelje a Johnson-kormánytól a háború tárgyalások útján való megszüntetését. Ünnepélyünk befejezéséül elénekeltük Kossuth Lajos bucsuimáját és később más dalokat is. Ünnepélyünk hivatalos része után jó kedvűen szórakozott vendégseregünk. Mezei barátunk zenekara mindenkit táncra lelkesített. Közben kisorsoltuk tagtársnőink, Mrs. F. Bak, Mrs. J. Szabó és Mrs. Szűcs ajándékait. Köszönet az ajándékokért és köszönet vendégeinknek, akik megjelenésükkel biztosították ünnepélyünk sikerét. Köszönet Mr. Szezeinek és zenekarának, hogy vendégeinket nagyszerű zenekészségükkel szolgálni voltak szívesek. Köszönet azoknak is, akik bankettünk terítékeinek elkészítéséhez már egy héttel ünnepélyünk előtt hozzáfogtak, bevásároltak, sütöttek, főztek. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. Ünnepélyünkről mindenki a legnagyobb megelégedéssel távozott. F. Barva VANCOUVERI JELENTÉS Kedves Szerkesztőség! Szeretettel küldjük köszönetünket a Vancouver, B. C.-i demokratikus magyarság nevében, de különösen az itteni Munkásolvasók nevében, a megküldött kitüntetésért, amelyet lapunk múlt őszi kampányában kifejtett munkánkkal érdemeltünk ki. Boldogok vagyunk, hogy megkaptuk lapunk ezen értékes és szép kampánydíját. Nagy jelentőségű esemény ez a mi munkásmozgalmi történetünkben, hiszen mi, a kevesek, a nagy magyar lakosságú városok versenyzői előtt haladva nyertük kampánydíjunkat. Vancouverben aránylag kevés olvasója van lapunknak és a támogatóink száma sem nagysággal vagyunk tehát büszkék eredményünkre, amelyet a megkapott kitüntetéssel lapunk szerkesztősége hivatalosan is elismert. Helyénvalónak tartom, hogy e sorokban újólag kifejezzem köszönetünket azoknak a kimagasló kampánymunkásoknak, akik új sikerünket lehetővé tették. Ezek: Mrs. Irma Kish, A. Szerdy, A. Csulák, A. Szakáll, J. Kovács, B. Mezei, J. Stencer, Julius Tams. Külön köszönetet érdemel Kish József és felesége Irma, hogy lakásukat mindenkor felajánlották összejöveteleink színhelyéül. Ők anyagiakkal is mindig sietnek lapunk megsegítésére. Köszönet Kiss Józseféknek azért is, hogy a torontói vendégünket, Medgyesi Sándort, lapunk nyugállományba vonult ügyvezetőjét többször megvendégelték. Köszönet Mezei munkástestvérünknek azért, hogy súlyos betegsége idején sem tartotta viszsza adományát, hanem hozzájárult kvótánk páratlanul álló túlteljesítéséhez, s mivel ezt csak kedves nejének segítségével tehette meg, feleségének, Elvirának, is küldjük e sorok utján is hálás köszönetünket. Megköszönjük Mezeiéknek azt is, hogy Medgyesi Sándort vendégül látták, mely alkalommal a vacsora reggel 3 órakor ért véget. Köszönet az 50 centes adakozásokért és a nagy áldozatokért, a 25 dolláros adományokért, amelyek kvótánkat a kétszeresnél is magasabb csúcsra segítették. Kívánjuk a más városokban élő lapolvasóinknak, hogy a következő kampányban a mienkhez hasonló eredményt érjenek el. Alex. Szerdy