Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)

1968-11-09 / 15. szám

Hazádnak rendületlenül jJj? jjjjjjf Sff En^ &&£ Lógy híve óh magyar! jffSSr AsSf­jA JSe* M S&jjgl WgS _ V »C /Ve ív Word Authorized a3 Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash „ .. 1 ........................ ...............................l ■'— ....... ' " ■-'■■ _ ■■ Volume 40. évfolyam— No. 15 szám Toronto, Ont. I960 november 9 f. mÉZET.) Ára 10 cenl ÁLTALÁNOS NÉPSZAVAZÁST INDÍTVÁNYOZTAK Megtörte Johnsont A VIETNAMI mm ELLEN A WINIPEGIEK Vietnam hős népe ORSZÁGOS népszavazás el­rendelését javasolja a kana­dai békemozgalom két win­­nipegi csoportja, a W­innipeg Committee for Peace in Viet­nam és az egyetemi (Univer­sity of Manitoba) Vietnam Action Committee, az Egye­sült Államok vietnami hábo­rúját támogató kanadai fegyverszállítás ellen. A kanadai kormány cin­kossága ellen irányuló refe­rendumot követelő két win­­nipegi békemozgalmi csoport levelet küldött három poli­tikai párt parlamenti képvi­selőinek azzal a kérelemmel, hogy követeljék a képviselő­házban országos népszava­zás megtartását a vietnami háború ügyében. A vietnami háború megszüntetését köve­telő képviselőházi harc veze­tésére Eric Kierans liberális, Andrew Brewin újdemokra­ta és Terry Nugent konzer­vatív parlamenti tagokat kérték fel, tekintettel arra, hogy e három képviselő a legutóbbi általános választá­si kampány idején állást fog­lalt az amerikaiak vietnami háborúja ellen. A vietnami lakosság ször­nyű szenvedése komoly er­kölcsi kérdés elé állítja a ka­nadai kormányt, s ha a kor­mány továbbra is ki akar tér­ni e komoly erkölcsi kérdés elől, országos referendum megtartásával kell a kor­mányt kényszeríteni arra, hogy szakítson az Egyesült Államok vietnami beavatko­zásával. Az ottawai képviselőház egészét tekintve­­ figyel­men kívül hagyta a lakosság békeérzelmeit. Ezért van szükség arra, hogy népsza­vazás lefolytatásával legyen bebizonyítva: békét kíván a kanadai nép túlnyomó több­sége. A békemozgalmi szerve­zetek meggyőződése, hogy: 1. a kanadai nép többségé­nek érzelme a vietnami nép öldöklését folytató amerikai­ak ellen fordul; 2. világháború kitörésének esélye minden pillanatban jelen lesz mindaddig, amíg folytatódni fog a vietnami háború; 3. hazugság marad Kana­da semlegessége mindaddig, amíg a szövetségi kormány fegyvert és lőszert fog szál­lítani az amerikai hadsereg­nek és nem lehet Kanada tisztességes az International Control Commission tisztes­séges tagja mindaddig amíg cinkosa marad a washingto­ni kormány vietnami háború­jának ; 4. ellentétbe kerül Tru­deau miniszter önmagával, mert amíg erélyesen ellenzi, hogy Kanada hadfelszere­lést szállítson Nigéria hadvi­selő feleinek, addig állhata­tosan szállít hadfelszerelést az amerikai beavatkozóknak vietnami használatra; 5. Trudeau miniszterelnök sürgette a kanadai népet a szövetségi választások idején mondott beszédeiben, szól­jon bele az államügyekbe; 6. a kanadai nép politikai és gazdasági érdekeit veszé­lyezteti a kormány azzal, hogy hadianyagszállítással háborúcsinálók cinkosává te­szi Kanadát. Ugyanakkor jelentette a független kanadai külpoliti­kát követelő mozgalom köz­ponti bizottsága (Committee for an Independent Foreign Policy) nevében Mr. John Morgan, hogy a november 28, 29, 30-án megtartandó Hemispheric Conference to End the War in Vietnam u­­tán e konferencia határoza­tairól országszerte megtar­tandó népgyűléseken fognak beszámolni kanadai, USA-i és latin-amerikai delegátu­sok. VIETNAMI GERILLANŐ A PÁRIZS! TÁRGYALÁSON PÁRIZSBÓL jelentették,hogy a dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front (“Viet Gong”) képviseletében egy 41 éves karcsú, csinos és a­­célidegzetű gerillanő vezeti a béketárgyalásokat az a­­merikai imperializmus kép­viselőivel. A fotóriporterek egymás egyén­ hátán tülekedtek a hősnő közelébe, amikor meg­érkezett a francia főváros repülőterére. A 41 éves Ngu­yen Thi Binh asszony Manói­ból moszkvai megállás után repült Párizsba. Iskolás lánykora óta har­colt fegyverrel kezében ha­zája függetlenségéért. Kije­lentette, hogy Vietnamban békét csak a vietnami nép diktálhat, nem pedig az ag­­resszor Egyesült Államok. Binh asszony Párizsba ér­kezése előtt hangzott el rá­dión Ho Si Minh észak-viet­nami elnök lelkesítő szózata a dél-vietnami néphez, hogy hősies harcát fel ne adja a­­míg végső győzelmet nem a­­rat, üdvözölte egyben a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság bombázásának fel­tételekhez nem kötött meg­szüntetését. Viharos lelkesedéssel üd­vözölte Binh asszonyt a pá­rizsi röptérre kivonult tö­meg, melynek élén Valerian Zorin a Szovjetunió francia­­országi nagykövete és Xuan Thuy a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság delegáció­jának vezetője volt. Mind a két diplomata öleléssel és csókkal köszöntötte a hős­nőt. Az Egyesült Államok sai­goni bábkormányának veze­tője, Thieu elnök ismételten kijelentette, hogy sohasem lesz hajlandó részese lenni egy olyan béketárgyalásnak, amelyben a Viet Gong is képviselve van. Rádióbeszé­dében felszólította a saigoni kormány katonáit, ne higy­­jenek a közeli békében, ne tegyék le fegyverüket, ne pártoljanak át a Nemzeti Felszabadítási Fronthoz. A párizsi lapok saigoni tudósítói már hétfőn (nov. 4) jelentették, hogy Saigon­ban mindenki éljenzi a bé­két, az üzletek megteltek bé­kéért ujjongó vásárlókkal. A VIETNAMI nép hősi küz­delmének köszönhető, hogy Johnson elrendelte a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság bombázásának megszün­tetését. A dicsőségesen har­coló vietnami nép e győzel­mét a szocialista államoktól kapott megsegítés nagymér­tékben tette lehetővé. Kiállt a vérző vietnami nép mellé a világ békeszeretet népe, s az Egyesült Államok demok­ratikus érzelmű néptömegei, melyek egyre nagyobb és e­­rélyesebb tüntetésekkel kényszerítették Johnson el­nököt a bombázás megszün­tetésére. Nagyon sok életet menthetett volna meg John­son, ha a bombázás abbaha­gyását sokkal hamarabb ren­delte volna el. Van a bombázás megszün­­tetéséhez köze a választá­soknak, szó sincs róla, de az érdem a hősiesen harcoló vi­etnami népé. Ez a heroikus nép és az őt világszerte tá­mogató millióknak köszön­hető, hogy megnyílhatott a küzdelem új szakasza, mely­ben rá lehet kényszeríteni az amerikai kormányra, hogy takarítsa ki csapatait Viet­namból és engedje meg a vi­etnamiaknak, hogy maguk gazdálkodhassanak saját ha­zájukkal, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Bizonyára sokáig kell még küzdenie a vietnami népnek, hogy hazáját megtisztítsa idegen beavatkozóktól. A párizsi béketárgyalások nem fognak minden problémát megoldani. Megoldást a vi­lág békét követelő népeitől lehet várni csak, s a kanadai népnek is kötelessége csatla­kozni a megoldást kereső né­pelvhez. Ha most meggyen­gülne a békemozgalom, ha most a kanadai nép nem folytatná a béketüntetése­ket, a háborúcsinálók vissza­manővereznék azt a szörnyű helyzetet, melyet Vietnam­ban ők teremtettek. Csatát vesztett Vietnam­ban az amerikai imperializ­mus. Rá kell most kényszerí­teni az amerikai imperializ­must arra, hogy vonja le a tanulságot, szállítsa haza ag­resszív fegyveres erőit nem­csak Vietnamból, hanem az egész Délkelet-Ázsiából. BŰNVÁDI ELJÁRÁS HENRY MOOSE ELLEN? JOHN TURNER igazságügy­­miniszter közölte a képvise­lőházzal november 4-én, hogy bűnvádi eljárást foga­natosított Henry Moose, a Kennedy Travel Bureau tu­lajdonosa ellen azzal, hogy köze volt Dr. Martin Luther King állítólagos gyilkosa, James Earl Ray kanadai út­levelének beszerzéséhez. "AKINEK VAN, ANNAK ADATIK" AKINEK van, annak adatik, s akinek nincs, attól az is el­vétetik, amije van, mondja a biblia. Több adat a szegé­nyekre,mondja Benson pénz­ügyminiszter, a gazdagok megsegítésére. A rózsának édes illatot nem a neve ad. Nevezhet­nénk a rózsát bármi más né­ven, illata ugyanaz marad­na. Ám amikor ezt az adóra alkalmaz­zák, kételyeink tá­madnak. Felszólalásra tömörlött a k­é­p­v­i­s­előházban Benson pénzügyminiszter, hogy elő­terjessze miniszteri pályafu­tásának első büdzséjét, és szójátékkal igyekezett illa­tossá tenni indítványait. A 2 %-os adóemelést jövedelmi adó helyett társadalomfej­lesztési adónak nevezte. Ott van persze az a figye­lemre méltó különbség, hogy ha valakinek van évi $10.000 keresete vagy azon felüli jö­vedelme, annak a jövedelmi adója nem fokozódik, hanem csak $120 marad. Világos, hogy a pénzügyminiszter úr nem a szegények Rózsa Sán­dorja. Benson elve szerint a szegényektől kell lopni a gazdagok számára. “Az adóreform, melyet én most bevezetek”, mondotta a pénzügyminiszter, “nem szerves része a következő é­­vi reformprogramnak.” E vidám gondolat szélnek eresztésével jelezte, hogy majd a jövő évben lesz adó­reform. Ám a pénzügymi­nisztérium főtisztviselői han­goztatják, hogy “a Carter­­jelentés meghalt.” Ha pedig van valamiféle más adóre­­formgondolata a pénzügymi­niszter úrnak, azt a véka a­­latt tartja, s a nép csak any­nyit tudhat, hogy ebben az évben többet fizetünk keve­sebbért. Amíg az Újdemokrata Párt parlamenti csoportja megtámadta Benson költség­­vetését a képviselőházban, a szakszervezeti mozgalom pe­dig a képviselőházon kívül, addig mások vigaszt leltek benne. Például: John L. Bo­nus, a bányatulajdonosok szervezetének (Mining Asso­ciation of Canada)­ elnöke, a­­ki egyúttal az olaj- és föld­gázmágnások szóvivője is, így nyilatkozott: “Szépnek tűnik ez a büdzsé”. Ami hasznos és kellemes a bánya-, olaj-, és gázmágná­soknak, nem hasznos és nem kellemes az a kanadai mun­kásembereknek. “A legköny­­nyebben megközelíthető zse­beket metszi a kormány,” mondotta egy szakszervezeti vezető.

Next