Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1971-07-24 / 46. szám
Lapunk vakációja Lapunk megjelenése szünetelni fog augusztus második felében. Szabadságunk két hetében nem fog megjelenni az augusztus 21 és 28 keltezésű két számunk. Kérjük olvasóinkat, hogy meghívókat a szünidőt megelőző utolsó számunkban való közlésre legkésőbb augusztus 9-re, hétfőre szíveskedjenek beküldeni, mivel lapunkat keddi napokon zárjuk, a következő nap pedig már postáztatjuk. _ 53 BS . . :v. Hazádnak rendületlenül New Word ( intézet •) _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________ 1971. július 24. Toronto, Ontario Vol. 42. évfolyam — No. 46 Ára 10 $ Nixon Kínába látogat Nyílt levél 1971 július 15 fontos dátumként fog az amerikai történelemben szerepelni. A dátum feltétlenül egy fordulópontot jelez az amerikai külpolitikában, a második világháború befejezésétől napjainkig számított történelmi szakaszon belül. Ezen a napon jelentette be Nixon elnök, hogy a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke hivatalos látogatásra meghívta az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Az elnök a meghívást elfogadta. A kínai út bejelentése kapcsán Nixon rövid beszédéhez hozzáfűzte a következőket: „A látogatás nem irányul egyetlen egy nemzet ellen sem. Minden nemzettel baráti kapcsolatokat keresünk. Minden nemzet a barátunk lehet, anélkül, hogy más népeknek az ellenségeivé váljanak. Tartós béke nem lehetséges Kína nélkül.” A kínai meghívást két és fél évig tartó titkos előkészületek előzték meg. Mi sem jellemzi jobban a kulisták mögött folytatott tárgyalások titkosságát, mint az a tény, hogy még Agnew alelnök sem tudott a dologról. Ezt bizonyítja dühös kitörése a tavaszi „ping-pong” diplomácia ellen. Amerikára nézve „katasztrófának” nevezte az amerikai sportolók kínai vendégszereplését. Az események mögött Kissinger Az események mögött végig Kissinger állt. A német származású elnöki tanácsadó (ma is érezhető német kiejtéssel beszél), akinek a családja Hitler zsidóüldözésének a következményeként vándorolt az Egyesült Államokba, július 9-től július 11-ig Kínában tartózkodott, ahol Chou En-lai miniszterelnökkel megbeszélték az utolsó részleteket Nixon meghívásával és a látogatással kapcsolatban. A diplomácia furfangosságát jellemzi, hogy Kissinger gyomorfájást szimulált nyugat-pakisztáni vendéglátóinak, s közben szinte mondhatnánk „átszökött” Kínába egy világméretű jelentősséggel bíró politikai változás lebonyolítására. Kissinger zsidó származása miatt, hírközlések szerint, távoltartotta magát a Közép-Kelet politikai arénájától, minden idejét a dél-kelet-ázsiai, s ennek során a kínai kérdésnek szentelte. Az amerikai és kanadai sajtó a most elért eredményei miatt „a világ egyik legjelentősebb és egyben legnagyobb hatalommal rendelkező személyének” tisztelik. A világközvélemény lelkesen és örömteljesen fogadta Nixon bejelentését. Az ENSZ főtitkára és Trudeau miniszterelnök, valamint nyugat-európai államfők pozitívumként komentálták Amerika és Kína kapcsolatainak a javulását. A Pravda szó szerint közölte Nixon televíziós beszédét. Nixon kínai útjával párhuzamban, sajtótalálgatások szerint, esetleg az elnök a Szovjetúnióba is ellátogat. Az út ellen a szélsőjobboldal azonnal tiltakozott. Ugyancsak tiltakozott a formozai bábkormány is. Ez az amerikai lépés több mint valószínű veszélyeztetni fogja Csiang Kai-sek vétójogát az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az amerikai politikának ezt a lépését jelenleg még nehéz analizálni, amenyiben Nixon őszintén nyilatkozott július 15-i beszédében, úgy derűlátással tekinthetünk a jövőbe. A kínai népről nem venni tudomást több mint húsz esztendeig, tipikusan jellemezte az amerikaiak struccpolitikáját, haladás ellenességét és gyermetegségét. KISHÍREK Torontó az építkezés világbajnoka? Az építkezési tevékenység terén világviszonylatban is Toronto vezet az idén. Júniusban $122.700.000 költségvetéssel indultak építkezések Torontóban. Ehhez fogható építkezési költségvetés egyetlen előbbi júniusban sem volt Torontó történetében. Ez év első három hónapjában többet építettek Torontóban, mint az egész Québec tartományban, két és félszer többet, mint Montreálban. A LePage Ltd. megállapítása szerint ez évben $1.200.000.000 befektetéssel mennek végbe építések. Ily nagy összeget építkezésre nem fordítanak Chicagóban, Los Angelesben és még New Yorkban sem, holott lakosságuk létszáma messze túlszárnyalja Nagy-Torontóét. (Toronto népessége nem érte még el a kétmilliót.) Kiké a Rothman-féle cigaretták gyárai? A Rothman cigarettagyárak állítják elő nemcsak a Rothman’s cigarettákat és a Rothman’s dohányt, hanem a Rock City Tobacco nevű vállalat következő elnevezésű cigaret táit is: Craven “A”, Craven menthol, Sportman, Dunhill, Number 7, Riggio, Ransome, Rembrandt, St. Moritz, Gunston. A Rothman cég tulajdonosai dél-afrikai milliomosok, akik tevékenyen támogatják a fajgyűlölő, fasiszta dél-afrikai uralmat. Aki tehát ezeket a cigarettafajtákat vásárolja, nemcsak saját rákbetegséget kockáztat meg, hanem támogatja a fajgyűlölet rákfenéjét terjesztő uralmat is. Államosít Chile Egyhangú szavazattal szentesítette a chilei parlament július 11-én az alkotmányreformot, amelynek értelmében köztulajdonná változtatják azt a három amerikai részvénytársaságot, amely haszonélvezője volt Chile óriási készleteinek. Réz értékesítéséből kapja Chile a külföldi pénzek 80 százalékát. Az államosítás napját, július 11-ét, a „Nemzeti Méltóság Napja”-ként emlegetik. Kórházat építenek Kubában az építkezési munkások brigádot szerveztek azokból társaikból, akik a napi rendes munkaidejük után, önkéntesen adott munkájukkal építenek Peruban hat kórházat, hogy így nyújtsanak segítséget a földrengés áldozatainak. Az új kórházakat szülészeti osztályokkal is ellátják. Peruban minden ezer újszülöttből 300 pusztul el csecsemőkorában. A Torontóban megjelenő „Magyar Élet" címére A „MAGYAR ÉLET” július 10-i számban, a „Postakürt” rovatban „riadóztatja” gyérszámú közönségét a Magyar Tanárok Munkaközössége ellen. Ma az a tény, hogy a magyar nyelv tanítói ellen ágál, ízléstelen és hazafiatlan, de mindenképp rosszindulatú, gyűlölködő, félrevezető és valótlan. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó „Postakürt” cikket névtelenül jelentette meg a lap, a felelős szerkesztő, laptulajdonoskiadó László Andrást vonom kérdőre: milyen jogon támadja a Magyar Tanárok Munkaközösségét? A Magyar Élet kis számú olvasói nevében? A Magyar Élet nem képviseli az emigrációs közvéleményt! A laptulajdonos, felelős kiadó személyével ezúton nem kívánok foglalkozni, (alkalmasint erre is sort keríthetek), a minden lében kanál „közéleti ügyködő” tevékenysége széles körökben ismeretes. Nem posszibilis arra, hogy az emigrációs közvélemény nevében szóljon vagy riadóztasson! Egyszerűen nincs joga az emigrációs magyarság nevében szólni, mert illetéktelen. A magyar tanárok dolgába ne avatkozzék egy pedagógiailag analfabéta! Nem igazolásul, csupán okulásra és felvilágosításra szolgáljon alábbi válaszom. A Magyar Tanárok Munkaközössége 78 északamerikai magyar pedagógus tömörülése abból a célból, hogy az édes anyanyelvre tanítsák az idegenben felnövő magyar ifjúságot. A Magyar Tanárok Munkaközösségébe jó egynéhány neves egyetemi tanár is tartozik. A Magyar Tanárok Munkaközössége nem egyesület, hanem munkaközösség, melynek tagjai önzetlenül tanítanak magyar abc-t és egyetemi fokon magyar nyelvet és irodalomtörténetet. Jómagam 1957-től 1964-ig a torontói Szent Erzsébet Egyházközség hétvégi magyar iskolájában többszáz gyermeket tanítottam írás-olvasásra, a nagyobbakat magyar irodalomtörténetre. Ft. Horányi Lajos, S.J., plébános idején Magyar Kisérettségit tartottunk 14-16 éveseknek. Ez alkalommal több torontói társadalmi egyesület jutalomba részesítette a kitűnően végzett növendékeket. A Helicon Társaság által szervezett magyar iskolában, a De La Salle Intézetben két évig egyedül én tanítottam kb. 45-50 középiskolás gyermeket magyar nyelvre és irodalomra. 1964 óta öt alkalommal szerveztünk és vezettünk Magyar Érettségi Tanfolyamot. Közel 180 magyar, a High School 12- 13. osztályos diák tette le a magyar érettségit. Többen ezzel a magyar érettségi bizonyítvánnyal kerültek egyetemre és főiskolára. Ezek közül már többen diplomát szereztek kanadai egyetemeken. Orvosok, mérnökök, jogászok és Kanada-szerte működő tanítók és tanárok. Az előbbiek pártoló-, az utóbbiak rendes tagjai a Magyar Tanárok Munkaközösségének. A Magyar Tanárok Munkaközössége elnökei voltak Gábriel Asztrik egyetemi tanár, (University of Notre Dame, Indiana), Dr. Villányi Bokor Károly egyetemi tanár, (Université de Montréal). A Magyar Érettségi Tanfolyam vizsgaelnökei között szerepelt többek között Fr. Király S.J. házfőnök, Sass- Kortsák Endre egyetemi tanár, Vass Ferenc Q.C. ügyvéd stb. Ezek tények és eredmények, ezt letagadni nem lehet, csak elhallgatni, mint ahogy a Magyar Életújság ezt tette éveken keresztül. A Magyar Tanárok Munkaközössége tagjainak egyöntetű megbízása alapján 1967 óta vagyok ügyvezető elnök. Ezt a megbízást a Torontóban megtartott munkaközösségi ülésen 1969 szeptemberében megújították. Ezek a magyar pedagógusok és tetteim állnak mögöttem. Nekem meg van a jogom a tanításhoz, mert a hazai diplomámon kívül megszereztem a M.A. (Master of Arts) diplomát a Université de Montréalon 1964-ben. Én az „irodalmi közbaka”, mint ahogy a Magyar Élet aposztrofál engem a magyar jezsuitáktól tanultam pedagógiát és filozófiát. Válaszom erre csak annyi: a Magyar Élet cikkírója, laptulajdonos felelős kiadója pedagógiai analfabéta, rosszindulatú, magyarság-ellenes firkász. Ezzel a „Postakürt” ízléstelen és gáncsolkodó cikk 1-2 pontjára válaszoltam. A 3. pontra: „... Milyen alapon mer egy egy-vagy többszemélyes munkaközösség gyűjtést indítani...?” Válaszom: Hát merünk! Azért merünk, mert meg van ház(Folytatás a 3. oldalon)