Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1971-07-31 / 47. szám

Hazádnak rendületlenül . — ■■ ■ híve New Word­­. INTÉZET •­ 1971. július 31. v■ Toronto, Ontario Vol. 42. évfolyam — No. 47 Ára 10 . Sürgős teendők a pekingi vizit előtt Írta: Rev. GROSS A. LÁSZLÓ, B.D., Tm­.M. Alig néhány nappal a ter­vezett pekingi látogatás drá­mai bejelentése után Nixon nyomatékosan figyelmeztette a Fehér Házba meghívott tör­vényhozók csoportját, hogy tartózkodjanak az ilyen rend­kívüli esetekben szokásos ta­lálgatásoktól (spekulációktól), vérmes remények hangoztatá­sától, hamisnak bizonyulható következtetésektől, stb., ame­lyek a látogatáshoz fűződő le­hetőségek kialakulását nem­­csak hogy nem segítenék elő, hanem azt egyenesen veszé­lyeztetnék. (Persze, arra nem gondolt az elnök úr, hogy a „spekuláció” megakadályozá­sának a legegyszerűbb és leg­hatásosabb módja az volna, ha teljes nyíltsággal kijelentené, mit várhatunk és mit nem várhatunk ettől a régen túl­­esedékes lépéstől...) Mivel én nem vagyok hon­atya, ezt az elnöki intelmet nem tartom magamra nézve irányadónak és — egy kissé illetlenül — veszem magam­nak a bátorságot, hogy ebben az írásomban elspekulálgas­­sak nem annyira a várható és nem várható fejlemények, hanem inkább ama „apró­­cseprő” teendők felett, ame­lyeknek elvégzése nélkül a pe­kingi csúcstalálkozás nem le­het egyéb, mint egy üres ud­variassági gesztus. Elisme­rem: ez is több a semminél, hiszen két hosszú évtizeden át csak vaskos gorombaságo­kat vágtunk Kína fejéhez, ha egyáltalán hajlandók voltunk tudomást venni a puszta léte­zéséről ... Térjünk a tárgyra. A pe­kingi vizitnek csak akkor le­het értelme és gyümölcse, ha a következő hat-nyolc hónap folyamán — lelkes buzgalom­mal és komoly elszántsággal — hozzálátunk a következő „függő ügyek” sürgős elinté­zéséhez (nem okvetlenül ugyanebben a sorrendben): 1., A vietnámi, helyesebben: indokínai háború felszámolá­sa. Ez előfeltételezi az összes amerikai, valamint a „szövet­séges” (vagy zsoldos) hadi­egységek teljes kivonását, párhuzamosan az amerikai hadifoglyok szabadonbocsátá­­sával. 2., A jelenlegi saigoni „kor­mány” kitessékelése és egy ideiglenes koalíciós kormány létesítése. (Ha annak idején Diem-et el lehetett távolítani, nem látom be, miért ne lehet­ne Thieu-t is leszállítani a lo­váról és elröpíteni — mond­juk — Párizsba, ahol svájci bankbetéteinek a kamataiból élete végéig lesz mit a tejbe aprítania...) 3., A kínai népi demokráci­ának, mint egész Kína egye­düli törvényes képviselőjének a meghívása és beiktatása az Egyesült Nemzetek kebelébe és természetesen a Biztonsági Tanácsnak az őt megillető tag­ságába. (Ez a lépés nyilván­valóan együtt jár a bitorló tai­­wan­i „kormánynak” ezekből a testületekből való kizárásá­val.) 4., A normális diplomáciai kapcsolat helyreállítása a né­pi Kína és az Egyesült Álla­mok kormányai között. (Az Egyesült Államok elnöke tud­valévőig nem látogathat meg egy olyan országot, amellyel nincs diplomáciai kapcsolata.) 5., Laosz és Kambodzsa helyzetének a tisztázása — a két nép, valamint a szom­széd országok megelégedésére. (Ezt esetleg el lehet halasz­tani a csúcstalálkozó idejéig, de bizonyos előkészítő tárgya­lásoknak meg kell történniük a pekingi randevú előtt.) 6., A hamarosan létreho­zandó délvietnámi ideiglenes, koalíciós kormány és az észak­vietnámi kormány közötti fegyverszünet megkötése és a két ország­rész további sorsa felől való békés tárgyalások megindítása. (Mert ahogy csak egy Kína van, azonkép­­pen csupán egy Vietnám léte­zik — ezt ne feledjük el!) 7., Egy kis barátságos tere­fere, szintén csúcsmagasság­ban, egy másik ázsiai nagyha­talommal arra nézve, hogyan lehet közös nevezőre hozni a három kolosszus érdekeit anél­kül, hogy a kisebb ázsiai or­szágok ennek a megegyezés­nek áldozatul esnének. Ezt a másik ázsiai nagyhatalmat úgy hívják, hogy Szovjet­­oroszország... Aki Ázsia sor­sa felől ennek az országnak a bevonása és közreműködése nélkül akar dönteni, az már eleve kudarcra kárhoztatja a vállalkozását. Oroszország hathatós részvétele és segítsé­ge nélkül Ázsia problémái megoldhatatlanok... ■ Ha a föntebb nagyjából kör­vonalazott teendők a pekingi találkozás előtti hónapok so­rán nem nyernek elintézést, akkor kevés reményt fűzök ehhez a vizithez. Az a gya­núm (és egyszersmind re­ménységem), hogy Nixon azért jelentette be a szokat­lanul távoli határidőt (1972. május 1.), hogy legyen elég ideje a pekingi összejövetel sikerét biztosító, előzetes eredmények elérésére. Mert ha ezeket az eredményeket nem viszi magával a tarsolyá­ban Pekingbe, akkor szerény véleményem szerint onnan na­gyon csalódottan és lehangol­­tan fog visszatérni Washing­tonba. Egy csúcstalálkozó ugyanis nem arra való, hogy ott a tár­gyaló felek kezdeményező lé­­péseket tegyenek és különbö­ző ötleteket vessenek fel, ha­nem azt a célt szolgálja, hogy a már korábban letárgyalt és lényegében végrehajtott ak­ciókat a szerződő felek jóvá­hagyják és szentesítsék. Oda bizony már kész portékával kell menni , miután az alku­dozások már előzőleg megtör­téntek ... Hát ha Nixon ilyen felké­szültséggel toppan be Peking­be, útján a legjobb kívánsá­gaim kísérik. És ha onnan a fentvázolt feltételeket magá­ban foglaló szerződéssel tér vissza, még talán a szavaza­tommal is megtisztelem 1972 novemberében — ha élek ad­dig ... De azon a szerződésen Szovjetoroszország meghatal­mazott képviselőjének az alá­írását is látni szeretném ... Lapunk vakációja Lapunk megjelenése szünetelni fog augusztus második fe­lében. Szabadságunk két hetében nem fog megjelenni az au­gusztus 21 és 28 keltezésű két számunk. Kérjük olvasóinkat, hogy meghívókat a szünidőt megelőző utolsó számunkban való közlésre legkésőbb augusztus 9-re, hétfőre szíveskedjenek be­küldeni, mivel lapunkat keddi napokon zárjuk, a következő nap pedig már postáztatjuk. NINCS ARAB EGYSÉG Úgy­szólván nap mint nap meghiúsulnak az arab világ egye­sítését célzó törekvések. Hatalmi vetélkedések, viszál­ok, ál­lamcsínyek, palotaforradalmak akadályozzák a közel "’’élet egyensúlyát. A szudáni puccs és ellenpuccs példázta a múlt héten az arab államok viszályát. Az utóbbi hónapok során Egyiptom, Szíria és Líbia szö­vetségbe tömörülése azt a benyomást keltette világszerte, hogy az arab világ egyesülése a megvalósulás stádiumába jutott, de a jordániai király hadserege hadjáratot indított a palesztinai gerillák ellen. Libia rokonszenvezett a marokkói király ellen kirobbant felkeléssel, a közös ellenség, Izrael elleni fellépés hatékonysága csökkent. Az Egyesült Államok múlt évi indítványát Egyiptom haj­landó volt komolyan venni, Irak viszont elutasította. Az Izrael által megszállt arab területek visszaszerzése ügyé­ben a különböző arab államok vezetőinek a magatartása egy nevezőre nehezen hozható. Izrael, a közös ellenség miatt há­romszor voltak háborúban az arabok az utolsó 20 év alatt, de az egyesülésüket ugyanannyiszor gátolták belső vetélkedések, hatalmi versengések, a népi demokratikus erők és az uralko­dó rétegek közötti harcok. Az arab egyesülés meghiúsulása miatt erőtlen maradt az arab világ Izraellel szemben. Izraelt sem visszakényszeríteni nem tudták eredeti határai mögé, sem békét nem tudtak kötni vele. Tovább kuszálta a helyzetet Jordánia azzal, hogy a palesz­tinai kommandók ellen megsemmisítő hadműveletet indított. A kommandókból sokan Izraelbe menekültek. A szomszédos Szíria erélyesen bírálta a jordániai királyt és kormányát, az Egyesült Arab köztársaság azzal a kérelemmel fordult Husz­­szeinhoz, ne látogasson Kairóba, Irak erélyesen bírálta Husz­­szein királyt. Husszein hadserege 10 hónappal azután indított felszámoló támadást a gerillák ellen, hogy megígérte az arab államok kormányainak, hogy békét fog hagyni a palesztinai gerillák­nak. További bonyodalmakat okozott Hasszán marokkói király elleni felkelés elvetélése. Líbia állítólag a felkelőkkel rokon­szenvezett, de Husszein Rabatba repült, hogy bátorítsa a ma­rokkói királyt. Ugyanakkor Szaudi Arábia királya is kiállt a marokkói király mellett. Ilyenformán az arab világban még létező három királyság nem Izraeltől fél jobban, mint a saját népétől. A királyok félelme saját népüktől, akadályozza az arab államok szolidaritását Izraellel szemben. A monarchiák félnek egy arab győzelemtől, mely a királyságok megszünteté­sét vonhatná maga után. A Közel-Kelet keleti szélén új bajok keletkezhetnek, ha a brit kormány megvalósítja azon tervét, nem fog tényező ma­radni a Perzsa öbölben ez év vége után. Az öböl vidékének hat sejksége szövetségi megállapodásra jutott, de a hetedik sejksége nem csatlakozott a szövetséghez. Bahrain és Qatar ugyanakkor célul tűzte ki függetlenségének nyélbe ütését. Szudánban Jafaar El-Nimeiry visszakerült az elnöki szék­be, s noha irgalmatlan intézkedésekkel igyekszik hatalmon ma­radni, jövője bizonytalan. Szudán déli részein folytatódnak a fekete törzsek gerillaharcai. Anwar Szadat, az EAK elnöke arab szolidaritást sürget, an­nál in inkább, mivel ő is kénytelen volt lecsapni májusban a vetélytársaira, akik közül Aly Szabry volt alelnököt ma is szobafogságban tart, s hat volt miniszterrel együtt hazaárulás vádjával fog bíróság elé állítani. Kérjük olvasóinkat, hogy szíves adományaikat a népszerűségi verseny kapcsán mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Népszerűségi versenyün­ket augusztus 7 után nem folytatjuk, és megemlítjük, hogy kérelemre szívesen közöljük az adományozók neveit és ösz­­szegeit.

Next