Új Szó, 1973 (44. évfolyam, 1-49. szám)
1973-03-24 / 12. szám
ÚJ ORSZÁGOS VÁLASZTÁSOK ? Új szövetségi választások elkerülhetetlenségéről suttognak a politikusok. A hatalmas vállalatok minden eddiginél több adókedvezményt követelnek, s követelésüknek szívesen tenne eleget egy konzervatív kormány. Sürgetik tehát az új választások mielőbb kiírását abban a reményben, hogy megbuktathatják a liberális kisebbségi kormányt. A választások elvesztésétől rettegő liberális kormány hajlandónak mutatkozik eleget tenni a monopóliumok követelésének. A vállalatok részéről követelt adókedvezmények ügyében e hó végén dönt majd a parlament. A vállalatok az új gépfelszerelések árainak adókedvezményesítését követelik, hogy milliókat takaríthassanak meg a részvényeseknek és az adóterhek még nagyobb részét rakathassák a dolgozó emberek hátára. A szociáldemokrata párt (NDP) parlamenti csoportja nevében David Lewis pártvezér a monopóliumok követelésének elutasítását ígérte. Az NDP támogatása nélkül viszont megbukna a kisebbségi Trudeau-kormány, parlamenti bizalmatlansági szavazat következtében. A konzervatív ellenzék parlamenti vezére, Stanfield meghirdetett kötelességének tartja, hogy a legközelebbi kínálkozó alkalommal megbuktassa a liberális kormányt és „kijavítsa” a hatalmas vállalatok ellen elkövetett „tévedését.” Ebben a helyzetben is minden attól függ, hogy megérti-e a dolgozó nép többsége, miről van szó és odahat-e majd, hogy a liberális kormány ne engedjen a monopóliumok nyomásának. A nagyvállalatoknak, nagyüzletnek nyújtott még több adókedvezmény még lejebb fogja szorítani a dolgozó nép életszínvonalát. A dolgozó nép parlamenti NDP- képviselői hihetőleg a nagyüzlet követelése ellen fognak szavazni, de gondoskodni fognak egyben arról is, hogy a liberális kormányt a konzervatív ellenzék meg ne buktathassa. Az NDP parlamenti képviselőcsoportja, melynek kezében van a hatalom egyensúlyozásának lehetősége, gondoskodni fog arról is, hogy a szorult helyzetben evickélő liberális uralomtól minél több előnyt csikarjon ki a dolgozó nép számára. Majd mindenki irtózik az új választásoktól. A kívántnál többjük van a kanadaiaknak a választásokból. Szövetség, tartományi, városi, falusi, területi, meg mindenféle más választás unos-untalan fárasztó dolog és költséges is. A dolgozó nép jelöltjeinek költségeit a pénzgyűjtésbe már ezerszer belefáradt munkásembereknek kell begyűjteniök, illetve, adományozniok. De mindenféle más gyűjtésekkel is szakadatlanul zaklatva vannak. Természetes tehát, hogy irtóznak a legtöbben a júniusra rebesgetett választásoktól. Hihetőleg vissza fogja vonni a kormány a nagy üzletnek újabban tett ígéretét és nem fog a parlament elé terjeszteni számukra új adókedvezményeket nyújtó törvényjavaslatot. Ha azt teszi, az NDP jószívvel támogathatja és mentheti meg a bukástól. Ha a szakszervezeti csoportok, társadalmi és kulturális szervezetek tiltakozó leveleinek és táviratainak özönét fogja kapni a liberális kormány, bizonyára polcra fogja tenni a nagyüzletnek még több ajándékot adó törvénytervét. Ha azonban sem a szakszervezetek, sem a farmszervezetek nem fognak tiltakozni, ügyet fognak nyerni és sok pénzt a nagyvállalatok. Tiltakozik a kommunista párt erősen, szó sincs róla, de a kommunista párt kicsi, egymagában nem elég erős, hogy döntő mértékben gyakorolhasson nyomást a kormányra. Más az NDP helyzete. Amíg a kommunista pártnak egyetlen parlamenti képviselője sincs, az NDP-nek nagy képviselőcsoportja van, amely tehet arról, hogy a nagyüzlet ne markolhasson ki még több milliót az adófizetők kasszájából. Képünkön: Mitchell Sharp külügyminisztert tájékoztatja Saigonban Duncar Me Alpine altábornagy (kanadai), a 290 főnyi kanadai katonai ellenőrző és felügyelő csapat szolgálatáról. A "külügyminiszterrel együtt Vietnamban volt március 18-ig Andrew Brewin NDP-képviselő és Eudore Allard SC-képviselő. Kötelessége lenne a külügyminiszternek erkölcsi szempontból, hogy kiszabadítsa a politikai foglyokat a saigoni kormány gyilkos karmaiból. A külügyminiszter azonban a kanadai csapat hazavezénylését helyezte kilátásba annak ellenére, hogy más kormányok között a japán kormány is kérte ne szüntesse meg Kanada szerepét a tűzszünet ellenőrzésében. Március 11-én hunyt el Tim Buck többszörös szélhűdés következtében Mexikóban, ahol orvosai tanácsán tartózkodott. Tim Buck a Kamadai Kommunista Párt főtitkára volt 1929-től 1962-ig, később pedig pártjának elnöke. Vezetése alatt sok és nagy segítséget nyújtott a párt a gazdasági válság, az „éhes 30-as évek” során ,a háború és fasizmus elleni küzdelemben, Kanada demokratikus haladásáért, valamint a monopóliumok hatalma korlátozása elleni harcokban és a különböző politikai és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének lehetővé tételéért folytatott törekvésekben. Tim Buck neve világszerte ismert volt. Hozzá hasonló nagy és népszerű vezére talán sohasem lesz a kanadai kommunista mozgalomnak. _ W A Hajúdnak rendületlenül izééí mmj-^ ~^. —-:^~ ■ JKBm Légy híve óh magyar! -=£. _______________________________-N____________________________New Word__________________ 1973. március 24. • J Toronto, Ontario Vol. 44 évfolyam — No. 12. Ara 10 . ----------------------------------------------.:-_---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Megrettentek a francia urak a Közös Fronttól Annyira beijedtek Franciaországban a nagyurak a szocialisták és a kommunisták Közös Frontjától a március 4-i választási eredmény miatt, hogy a március 11-i döntő választásokat megelőző órákban egerföldet megmozgatva fűt-fát ígértek a népnek, hogy megmenthessék rendszerüket, a monopóliumok jobbközép uralmát. Georges Pompidou elnök szavazatokért esdekelve szentül megígérte a francia népnek, hogy jóvá fogja tenni a rendszer vétkeit, a dolgozó nép ellen elkövetett igazságtalanságait, Franciaországot a haladás útjára fogja vezetni, csak ne szavazzon a nép a kommunista-szocialista Közös Front jelöltjeire. ígérte, hogy gondoskodni fog róla, hogy senki se gátolhassa a demokratikus fejlődést. A munkásosztály, a néptömegek államhatalmától megrettenve politikai, gazdasági és társadalmi előbbre jutását garantálta. Ennek ellenére a szavazatok 46 százaléka Pompidou elnök gaullista pártja szervezetéhez csatlakozott jobboldali és reformista tömörülés ellen szólt. A politikai élet jobbra tolása nem sikerült a nagyuraknak. Hogy a francia választásokat szabályzó törvények mennyire nyakatekertek, mutatja az a tény, hogy bár a gaullista párt által vezetett jobboldali szövetség sem kapta meg a leadott szavazatok 46 százalékánál többjét, mégis 90 mandátummal nyert többet, mint a Közös Front. A gauilista blokk, a független köztársaságiakkal és a centristákkal 271 mandátummal vonulhat a parlamentbe, a Közös Front pedig csak 181 képviselőséggel. A reformisták 30 képviselőséget nyertek. A kommunisták 29 új mandátumot nyertek, a szocialisták pedig 36-ot, így a kommunista parlamenti csoportnak 73, a szocialista parlamenti csoportnak pedig 89 tagja lesz. Érdemes megjegyezni, hogy a március 4-i választási eredményen semmit sem változtatott Pompidou elnök kétségbeesett rimánkodása a Közös Front ellen. A március 11 utáni szavazatszámlálás ugyanazt az eredményt regisztrálta. Talán sohasem hangzott el több torzítás, ferdítés, hamisság és hazugság a kommunisták ellen, mint a mostani választásokban. A rágalom a szocialistákat sem kímélte. JOHN TURNER pénzügyminiszter, akit Trudeau miniszterelnök utódjaként emlegetnek. Magasan képzett, valódi kapitalista diplomata, az álcázott, tekervényes politika atyamestere. Amikor az újságírók megkérdezték, ő lesz-e a következő liberális pártvezér: ,,A vezérség nem vonatkozó kérdés. Eszem ágában sincs. Ámbár ki tudja biztosan." Más szóval igen is meg nem is, vagy ahogy az egyszerű ember mondaná: „Nohát, mégiscsakhát, tehát ...”