Egyesületi Leány Gimnázium, Kaposvár, 1927
I. Iskolánk múltja. A Kaposvári Egyesülni Leánygmnáziumot 1918-ban a Somogymegyei Leányközépiskoli egyesüllet alapította Orel Géza miinsszteri tanácsosnak, imitett elnöknek a legfontosabb anyagi feltételeket előteremtő támogatásával, dr. Biró Lajos igazgatónak kezdeményező és szervszerűeni továbbfejlesztő munkálkodásávall. Az intézet az első, vagyis 1918/19. tánéviben a helybeli állami fiúgimnázmák egy különálló épületében, 1919 szeptemberétől 1925 decemberéiig pedig a kaposvári törvényszéki palota és szajki földszintjén volt ideiglenesen elhelyezve. 1925-ben épült meg az intézettnek 30 helyiséggel bíró saját modiern iskolaépülete dr. Vass Bertalan illetékes tantár, kir. főigazgató szorgalmazása után dr. Vétek Györgynek, a város magas tertúrértékű polgármesterének döntő jellegű elhatározásával Kaposvár r. t. város közönségének nagyfokú áldozatkészségéből az iskolai fenntartó egyesület elnökének és dr. Korponay Sándor társelnökének, valamint az egész válassztmánynak kitartó, önzetlen fáradozása mellett. 1927. szeptemberétől kezdve a mn. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr vonatkozó rendeme folytán az I. osztálytól fölfelé fokozatosan leánylíceaimmá ,szervezhetik át s címébe e megnevezést tartozik fölvenni. I. Az elszakított Erdély és Felvidék irodalmi élete. Irta: Dr. Biczó Ferenc. „Dedicálom ezt a munkámat szíves, de bánatos szeretettel a trianoni ifjúságnak." Egyik latin órámnak szomorúan magyar emléke isajog fél bennem, mikor lehajtott fejjel, rimánkodó kézzel, könnyes szívvel akarom a kaposvári tanulószobáknak az elszakított Erdély és Felvidék üzenetét megmondani. Az első conjugatióihoz tartozó igék csínját-hímját beszéltük meg, fejünket ásóvá,link a reduplicált perfektiumok furcsa, csintalan rakoncátlanságain, miközben a tanulóifjúság felcsillanó szemmel — mintha villanyt gyújtottak Jelenvaló kis könyvecskémet elsősorban a tanuló ifjúságnak szántam s csak egy célja van, megszerettetni az irredenta (magyarul: meg nem váltott, fel nem szabadított) földet ,folyókat, erdőket, hegyeiket, városokat, temetőket és a mellettük élő írókat. Ez érteti meg, hogy művemben kevés az esztétikai és irodalmi analízis, másrészről meg, hogy bővebben foglalkozom az erdélyi iskolák sorsával pedagógiai okokból. A bővebben ismertetett íróknak is csak egy-két jellemvonását rajzolom meg, a szűkre szabott oldalszám miatt.