Kapu, 1991. november (4. évfolyam, 11. szám)
NYÍLT TÉR - Egy emigráció -két taktika és a LEVIATAN
Hirtelenjében négy égtáj felől kap kartácstüzet a hajdani Magyarok Világszövetsége, és vele együtt hovatovább az „átmentett” mai is. Miközben az „átmentett”, vagyis Budapest központú Világszövetség 1992-re készül, hogy megszervezze a magyar Világkongresszust, arról értesülök, hogy a Cleveland (USA) székhelyű Szabad Magyar Világtanács és az Árpád Akadémia 1991. november 28. és dec. 1. közötti időre összehívta a külföldi magyarok parlamentjét, a 31. Kongresszust. E két szervezet mintegy jelzi sértettségét: a mai magyar kormány, úgymond hasonlóan az Ateista Egyház kormányának magatartásához, nem veszi figyelembe a Magyar Kongresszus létezését. Amikor Tollas Tibor idehaza találkozott tisztelőivel és az Országházban átvette magas kitüntetését, abban a hiszemben voltam, hogy mivel őt a konfrontáló nemzeti emigráció „Szabad Európás” vezéralakjának tudtam - személyében a nemzeti emigráció egészét köszönti a Haza. Lehetséges hát, hogy München és Cleveland között nincs kapcsolat? Ez a számomra ellentmondásosnak látszó helyzet késztet az alábbiak elmondására. Nyugat-európai és kanadai útjaimon valamennyi magyar nyelvű lapot olvastam a honi lapokon kívül, álnéven publikáltam, és nem titok, hogy a montreali székhelyű Nyugati Magyarság című kiadvány állt hozzám legközelebb politikai filozófiájával, vagyis a hídépítés, a dinamikus taktika hirdetésével, amivel az esetlegesen megnyíló konvergencia korára készült. Rokonszenvem a Kossuth-Mindszenty-féle nemzeti emigráció felé nem szűnt meg ezzel a taktikaválasztással, taktikájukat természetesnek láttam, hiszen akik feketelistára kerülve nem kaphattak vízumot, avagy elvi döntés alapján nem vállalták, hogy belépjenek a hadifélytábor kapuján, a statikus taktikát választották, konfrontálva, elkerülhetetlennek vélvén az atomháborút, mint döntő faktort, a felszabadítót. A konvergencia lehetőségét nem vették számításba. A Soros Alapítvány hídépítő taktikája - hátterében a Zsidó Világkongresszussal - példaként szolgált a magyar lobbynak: Püski Sándor és az ITT-OTT-osok köre finanszírozta hídépítést. Nem vitás, hogy a Soros Alapítvány - és nevezzük nevén a gyereket: a „Püski Alapítvány" - működése nélkül sem az MDF, sem az SZDSZ nem nő ki a földből - oly természetesen, amiként kinőtt, hátterükben a nemzetközi védelemmel. A Pozsgay-féle kopernikuszi fordulat - a száját tátó világ bámulatára - bekövetkezett: háború nélkül - békeszerződés. Eldőlt a vita a két taktika között. Mint mondottam volt, mindkettő magyar volt és szükséges. Értetlenül szemlélem a konfrontáló nemzeti emigrációs taktika vezéralakjainak prolongált harcát a hasznosult taktika vezéralakjai ellen. Úgy tűnik, maguknak vindikálnák a diadalt - az új helyzetet saját győzelmükként ünnepük. A belátást hiányolom - hiszen a győzelem a magyarságé, és itt a taktikáknak nem a győzelméről, hanem a hasznosulásáról van szó. A presztízsharc nem visz előre. Új dimenzióban élünk. Nem gordiuszi csomóról van szó, hanem arról a Leviatánról, amely nemcsak az emigrációs politikát fojtogatja, hanem a honi politikát is. Le kell nyisszantani Leviatán fejét. De hogyan? Ésszel. 1987 őszén a Nyugati Magyarságban megjelent egy írásom - Arany Ferenc aláírással -, s ebben volt néhány javaslatom. A hídépítők oldalán jelentkeztem, és ebben a szellemben meditáltam arról, hogy mit is tehetne a magyar emigráció. Az akkori helyzetben - amikor már a romániai falurombolás kezdett a figyelem középpontjába kerülni - arra hívtam fel a magyar emigráció figyelmét, hogy egységbe kellene forrnia Ceausescu politikája ellen. S ennek érdekében (is!) miért nem hozza létre a magyar emigráció a Magyar Világkongresszus? - kérdeztem. Hol vannak azok a dolgozatok, amelyek a Ceausescu-rémuralmat leleplezik, s vádiratként a nemzetközi konferenciák, az amerikai és a szovjet „szenátus” asztalára kerülhetnek? Mára túlléptünk a hadifogolyszindrómával jellemzett 45 éves korszakon. Mára már egységesült a magyar diaszpóra a világ magyar szigetein, de nincs Világkongresszusa. Miközben van örmény, német, szlovák, zsidó stb. Világkongresszus. Vegyük például a Zsidó Világkongresszust. A zsidó államnak - Izraelnek - nincs nemzeti kisebbsége a környező arab államokban. A magyar államot nemzeti kisebbségként élő magyar tömbök veszik körül a szomszéd államokban. Egy emigráció - két taktika és a LEVIATÁN avagy: úton a KIEGYEZÉS felé Nyílt levél Lezsák Sándornak a lakiteleki sátor címére KAPU/67 nyílt tér