Kapu, 1992. december (5. évfolyam, 12. szám)

KAPU A világ magyarságának folyóirata V. évfolyam 12. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán képszerkesztő: Szalay Zoltán olvasószerkesztő: Diósdi László Stádium, Közélet rovat: Kiss Endre Biztonságpolitikai rovat: Babos András Világszerte: Dr. Csapody Miklós Vállalkozás: Dragon Pál Tőke és polgár Ferenczi Sándor Agrárhoroszkóp: Gyulai György Irodalom: Erki Edit Olvasó a Kapuban, Nyílt Tér, Megfelelők rovat: Soós Mária Film, Video, Könyv rovat: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Tel.: 118-7677. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a Magyar Kapu Alapítvány 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Telefon: 18-7677. Felelős kiadó: Szabó Gyula igazgató Csekkszámlaszám: MHB:222-88882-10438 Tipográfia: Software CompuTREND KFT. 1119 Bp. Andor u. 11/a. Tel/fax: 162-3192 Batha László ügyvezető Nyomás: Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest 1900 Lehel u. 10/A., és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben. A lap külföldi címekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, PF.: 149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitelbankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk és nem küldünk vissza. Minden névvel és címmel ellátott cikkért a szerző felel. KEDVES OLVASÓ A szeretet deklarálása és a számvetés van hátra ebből a kínos évből. Az az érzésem, hogy a szeretetből és a pénzből is kevés akad. A létért küzdő tömeg nem érzi az állam szeretetét. Az állam sem érzi a lakosság szeretetett maximum az a párezer hirtelen meggazdagodott ember hálás a hiányos paragrafusokért, a zsíros állásokért és üzletekért A sajtó sem kedveli a hatalmat, és ez fordítva is így van. Szüntelenül acsarkodóak egymásra. Egyre türelmetlenebbül. Talán ez a legveszélyesebb. Ugyanúgy vagyunk államszomszédainkkal is. Minden összekuszálódott itt Közép- Európában. Nem találjuk helyünket megélhetésünket Tudnivaló, hogy egy politikai konstrukció lebontása nem megy egyik napról a másikra. Egyik évről a másikra sem. Sorsok alakulnak át, hatalmak tolódnak el más-más irányba. Nem találjuk helyünket sem otthon, sem a hazában, sem Európában. Talán az a legnagyobb baj, hogy nem találunk egymásra. Haraggal ta­pogatózunk a sötétben, a másikat keresve. Nincs az a fény, az az eszme, az a közös hit ami eggyé, egységessé alakítana. Naiv idea? Elégedetlen nosztalgia? Nem tudom. Csak nem jó ez így. Va­jon meddig lesz még ez a megmaradt kevés türelem és megértés egymás iránt? Meddig elegek tartalékaink? Elgondolkodtam riport-pályázatunk eredményein is. Ha emlékeznek ,Valóság a KAPU-ban” címmel pályázatot hirdettünk folyóiratunkban. Fel­hívásunk más lapokban is megjelent Sok-sok riport érkezett Hangsúlyoz­tuk a kiírásban, hogy pozitív, jobbító szándékú írásokat is várunk. Majd­­nemhogy azt írtuk, optimistákat. Egy sem érkezett. Lehangoló tükörkép, a valódi valóság látszik a riportokban. Nekem mint független újságcsináló­­nak ez a jelenség fájdalmas dolog. Ezért is nem adtunk ki második díjat Ennyire nem lehet elkeseredett egy ország. Ennyire nem lehetnek még át­programozva az íróemberek! Vagy tényleg így állunk? Nem hiszem, mert Erdélyből Felvidékről (ahol nyomasztóbb a helyzet) optimistább írások ér­keztek... amit mi innen is sötétebbnek látunk? Feledjük el bajainkat, gyújtsuk meg a gyertyákat és a csillagszórókat A jobb jövőre gondoljanak, higgyenek benne... ezért munkatársaim nevé­ben is Boldog Új esztendőt kívánok minden hűséges olvasónknak! Brády Zoltán

Next