Kapu, 1992. december (5. évfolyam, 12. szám)
KAPU A világ magyarságának folyóirata V. évfolyam 12. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán képszerkesztő: Szalay Zoltán olvasószerkesztő: Diósdi László Stádium, Közélet rovat: Kiss Endre Biztonságpolitikai rovat: Babos András Világszerte: Dr. Csapody Miklós Vállalkozás: Dragon Pál Tőke és polgár Ferenczi Sándor Agrárhoroszkóp: Gyulai György Irodalom: Erki Edit Olvasó a Kapuban, Nyílt Tér, Megfelelők rovat: Soós Mária Film, Video, Könyv rovat: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Tel.: 118-7677. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a Magyar Kapu Alapítvány 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Telefon: 18-7677. Felelős kiadó: Szabó Gyula igazgató Csekkszámlaszám: MHB:222-88882-10438 Tipográfia: Software CompuTREND KFT. 1119 Bp. Andor u. 11/a. Tel/fax: 162-3192 Batha László ügyvezető Nyomás: Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest 1900 Lehel u. 10/A., és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben. A lap külföldi címekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, PF.: 149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitelbankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk és nem küldünk vissza. Minden névvel és címmel ellátott cikkért a szerző felel. KEDVES OLVASÓ A szeretet deklarálása és a számvetés van hátra ebből a kínos évből. Az az érzésem, hogy a szeretetből és a pénzből is kevés akad. A létért küzdő tömeg nem érzi az állam szeretetét. Az állam sem érzi a lakosság szeretetett maximum az a párezer hirtelen meggazdagodott ember hálás a hiányos paragrafusokért, a zsíros állásokért és üzletekért A sajtó sem kedveli a hatalmat, és ez fordítva is így van. Szüntelenül acsarkodóak egymásra. Egyre türelmetlenebbül. Talán ez a legveszélyesebb. Ugyanúgy vagyunk államszomszédainkkal is. Minden összekuszálódott itt Közép- Európában. Nem találjuk helyünket megélhetésünket Tudnivaló, hogy egy politikai konstrukció lebontása nem megy egyik napról a másikra. Egyik évről a másikra sem. Sorsok alakulnak át, hatalmak tolódnak el más-más irányba. Nem találjuk helyünket sem otthon, sem a hazában, sem Európában. Talán az a legnagyobb baj, hogy nem találunk egymásra. Haraggal tapogatózunk a sötétben, a másikat keresve. Nincs az a fény, az az eszme, az a közös hit ami eggyé, egységessé alakítana. Naiv idea? Elégedetlen nosztalgia? Nem tudom. Csak nem jó ez így. Vajon meddig lesz még ez a megmaradt kevés türelem és megértés egymás iránt? Meddig elegek tartalékaink? Elgondolkodtam riport-pályázatunk eredményein is. Ha emlékeznek ,Valóság a KAPU-ban” címmel pályázatot hirdettünk folyóiratunkban. Felhívásunk más lapokban is megjelent Sok-sok riport érkezett Hangsúlyoztuk a kiírásban, hogy pozitív, jobbító szándékú írásokat is várunk. Majdnemhogy azt írtuk, optimistákat. Egy sem érkezett. Lehangoló tükörkép, a valódi valóság látszik a riportokban. Nekem mint független újságcsinálónak ez a jelenség fájdalmas dolog. Ezért is nem adtunk ki második díjat Ennyire nem lehet elkeseredett egy ország. Ennyire nem lehetnek még átprogramozva az íróemberek! Vagy tényleg így állunk? Nem hiszem, mert Erdélyből Felvidékről (ahol nyomasztóbb a helyzet) optimistább írások érkeztek... amit mi innen is sötétebbnek látunk? Feledjük el bajainkat, gyújtsuk meg a gyertyákat és a csillagszórókat A jobb jövőre gondoljanak, higgyenek benne... ezért munkatársaim nevében is Boldog Új esztendőt kívánok minden hűséges olvasónknak! Brády Zoltán