Kapu, 2005. április (18. évfolyam, 4. szám)
GONDOLKODÓ - Gazdag László: A Bokros-csomag igazi eredménye: Orbánból Viktor
GONDÜLkUDO ■ Gazdag László A Bokros-csomag igazi eredménye: Orbánból Viktor A CHILEI PINOCHET-REZSIM GAZDASÁGPOLITIKÁJA MAGYAR MÓDRA A tíz évvel ezelőtt (1995. márc. 12.) meghirdetett Bokros-csomagról már sok mindent elmondtak, melegen méltatták, mint a nemzetet (nemzetgazdaságot megmentő, bölcs, bátor lépést. Hadd legyek most egy kicsit ünneprontó, keveredjen a hozsánna-áradatba egy halk, disszonáns hang, afféle illyésibartóki kavicszörej... 1990-ben a Fidesz 26 mandátumot szerzett a választásokon, 1994-ben már csak húszat. Hol volt még akkor Orbán Viktor karizmája? Hol volt még akkor „a Viktor”? 1998-ban a Fidesz már 142 mandátummal az ország legerősebb pártja lett! Mi történt az 1994-98 között eltelt négy év alatt? 1994-re, mintegy az antalli örökség (igazi!) eredményeként, az MDF, az ország egykor legerősebb pártja elolvadt, mint a tavalyi hó, törpepártocskák alakultak belőle, az MSZP abszolút többséget szerzett! Akár egyedül is kormányozhatott volna. A Horn-kormány nyolc hónapig totojázott, mindenki várta a megígért fene nagy szakértelmet, amiről hamarosan kiderült, hogy híre-hamva sincs, a kabinet azt se tudja, hogy milyen irányba induljon. Békesi László, a búsképű pénzügyminiszter (valahányszor megjelent, ha egy virág lett volna a kezében, az is elhervadt volna) siránkozott, panaszkodott, az ország hajója meg hánykolódott a világgazdaság viharos tengerén, kormány és kormányos nélkül. Végül Békési ment, és jött az „országmentő”: Bokros Lajos. Programja roppant egyszerű, a Világbank és az IMF szakértői nyalogatták mind a tíz ujjukat, ennél ragyogóbbat ők sem tudtak volna produkálni: meghúzni a nadrágszíjat, lehetőleg azokon igazán, akiknek már nadrág(szíjuk) sincs! Az eredmény: hatalmas életszínvonal-zuhanás, az infláció elszabadulása (pontosabban tudatos felpörgetése), tíz százalékponttal ugrott meg a pénzromlás rátája, 18 %-ról 28 %-ra. Természetesen a nadrágszíjmeghúzás csupán a plebsre korlátozódott, ott fönn, az „Olimposzon” tovább tömte a zsebét egy szűk csoport. Mellesleg a Bokros-csomag igazi célja éppen ez volt: a kisember zsebéből kihúzott kis forintokat átcsoportosítani néhány száz vagy ezer nagyvállalkozó zsebébe. Merthogy kapitalizmust akarunk, ahhoz kapitalisták kellenek, és mi nem várhatunk évszázadokat, mint a Nyugaton, nekünk az eredeti tőkefölhalmozást le kell rövidíteni. Erre ment ki az antalli privatizációnak elkeresztelt szabadrablás, de persze Hornék megmutatták az Antall-stepnek: ugyan, kiskomám, így kell ezt csinálni, nem úgy, ahogy ti csináltátok. Mondanom sem kell, hogy a „baloldali” kormány gazdaságpolitikája akkor nagyjából megfelelt a két évtizeddel korábbi chilei Pinochet-rezsim igencsak szélsőjobboldali gazdaságpolitikájának. Hozzáteszem, hogy az 1973-as chilei fasiszta puccs után (is) iszonyú nyomor következett a társadalom többsége számára! Az infláció három számjegyű volt, a GDP zuhant, a lakosság fogyasztásának színvonalával együtt. Végül, 1979-ben Chilébe érkezett Milton Friedman, a Nobel-díjas amerikai közgazda, a monetarizmus atyja, és elmagyarázta a katonai juntának, hogy hagyjanak föl a fiskális restrikcióval, a nadrágszíj-összehúzással, mert egy baloldali forradalom fogja őket előbb-utóbb elsöpörni. Friedman azt Mezőgazdaság bruttó termelése, 1925-2002,1940-100 Forrás: Bernet Iván: Rendszerváltás és agrárgazdaság MTA Stratégiai Kutatások,II. Az agrárium helyzete és kilátásai. 1997. 169.0.1996461 továbbrajzolva. KSH alapján. | | | | | | | | | | § || | § |