Kapu, 2007. február (20. évfolyam, 2. szám)
GONDOLKODÓ - Rashwan Mohamed: A muzulmán vallás: hódítások és kudarcok
GONDOLKODÓ a házasság törvényeit tekinteni, ahol a vallásnak nem sikerült korlátozni a feleségek számát, így kénytelen volt szentesíteni ezt az állapotot, földbe taposva a nőkkel szemben az állandóan hangsúlyozott igazságosság értékét, ráadásul képtelen magyarázgatásokba bonyolódik a férfiak előnyeiről és felelősségéről. Társadalmi jelenségek, vallási megoldások, veszélyek és képmutatások Hasonló módon tehetetlenül állt az iszlám olyan szociológiai jelenségek előtt, mint a női viselet, ami az Arabfélszigeten élő primitív törzsek szexuális komplexusáról árulkodik, hozzátéve az ősi mitológiai motívumot, amely a női test megjelenését veszélyforrásnak tekinti. Ilyenfajta közösségben a nők és a férfiak közötti közvetlen kapcsolatot a szigorú tiltás uralja. Ennek következtében a szexuális komplexus robbanáshoz vezet. A muzulmán vallás nem képes elemezni a veszély forrását vagy olyan megoldást találni, ami nem fedi el a képmutatását. Hogy összeegyeztesse saját ideológiájával, otthonmaradásra kénytelen kényszeríteni a nőket, és megjelenésük esetén talpig takarni őket, anélkül, hogy tudná, ezzel növeli a szexuális komplexust. Hasonló jelenséggel és zavaros elemzéssel találkozunk a kor esetében, amelyet csak nyolc évvel a muzulmán vallás indulása után tiltottak meg Mohamed parancsára. A muzulmán ideológia dilemmája volt, hogyan lehet szembenállni a kereszténység nézeteivel az alkoholfogyasztást illetően úgy, hogy ugyanakkor ne okozzon lázadást a tiltás a sarjadó vallás ellen, olyan környezetben, ahol az alkohol mindennapi szükséglet. Véglegesen akkor szánta el magát a tiltásra, amikor Mohamed pozíciója annyira megerősödött, hogy biztos volt benne, bármilyen lázadást el tud fojtani. Ez a kötélhúzás a hagyományok és a vallás között általában mindig az előbbi javára dől el. Mohamed tervei és tanításai szerint a rabszolgaságot - ami jelentős probléma az Arab-félszigeten ebben az időben fel kell számolni. A társadalmi berendezkedés és a törzsi törvények megfordították ezt a szándékot, sőt figyelemre méltó módon növekedett a rabszolgaság a muzulmán vallás megjelenése után, olyannyira, hogy Mohamed egyik leghíresebb apostola (Oszmán Ben Affeen), aki a harmadik uralkodó (kalifa) lett Mohamed halála után, több mint ötszáz rabszolga birtokosa volt, és nem mutatott hajlandóságot, hogy lemondjon erről a társadalmi jogáról. 1500 évvel a muzulmán vallás feltűnése után megállapítható, hogy az értékrendi létrán az igazságosság, mint fő érték csúfosan megbukott, és a reform ideológiáját a muzulmán vallásban annyira sikerült eltorzítani, hogy jelenleg a modernizálás kérdése nincs napirenden az iszlám világban. Befelé kudarc, kifelé hódítás avagy a kisebbségi érzés és az agresszivitás A muzulmán vallás legnagyobb sajátossága, hogy akarva-akaratlanul összefonódott azokkal a pszichológiai és szociológiai tényezőkkel, amelyek uralkodnak az arab világon, és szemmel láthatóan megnyilvánulnak az arab mentalitásában. A tizedik század óta a muzulmán vallás és vele az arab karakter előtt tisztázódott, hogy a társadalom új átrendeződési álma kudarcot vallott, és ezzel beismerte - ha tudat alatt is -, hogy a muzulmán ideológia megmaradása és folytatása kérdéses, ha nem sikerül kitalálnia újabb és újabb olyan motívumokat, amelyek biztosítják ennek az ideológiának újraélesztését. Ezért újra felfedezte a számára egyik legfontosabb fogalmat, amely biztosította a belső kudarc folyamatos kivezetését, és amellyel sikerült eltakarnia a belső szétbomlás következményeit. Ez a fogalom magában rejti a muzulmán karakterben lappangó kisebbségi érzést a másik iránt. Az „Al Dzsihád” - szent háború fogalma, amely kifelé erőszakos hódítás, briliáns, de beteges megoldás a muzulmán ideológia belső ellentéteinek feloldására. Az erőszakosság és az agresszivitás fontos feltétele ennek a hódításnak, elárulva, hogy a hódítás következménye magában nem lényeges, hanem inkább az agresszivitás és az erő gyakorlása, mint tudat alatti vágy a kisebbségi érzés elrejtésére, és minél inkább gyakorolja ez az ideológia az erőszakot és agresszivitást, annál inkább fokozódik benne a kisebbségi érzés. Ez az ördögi kör magyarázza a muzulmán fundamentalizmus egyre nagyobb kegyetlenségét és egyre nagyobb keserűségét. (Lásd Algéria, Afganisztán, Egyiptom; a középkorban pedig a török hódítások Közép-Európában, az arab invázió Spanyolországban, Közép-Ázsiában.) A „szent háború” fogalmának virágzásához elengedhetetlen feltétel a toleranciahiány és az egyoldalúság, ami világossá teszi, hogy miért nem ismert a muzulmán vallás terjedésében a misszionáriusi hódítás, amely hangsúlyt kapott a kereszténység történetében. A mai muzulmán ideológia egyre inkább törekszik kifelé, összefonva a hódítást, mint célt és az erőszakot, mint formát, ezzel elárulja a gyengeség jeleit és a hanyatlás kezdeteit. Modernizálás vagy az iszlám Megfigyelhető ebben a században, hogy az iszlám ideológia szembeállítja a vallási ideológiát a modernizálással, és lassan megalapozódik a köztudatban az a meggyőződés, hogy ahol virágzik az iszlám ideológia, elképzelhetetlen a modernizálás alapelemeinek megvalósítása. A muzulmán ideológia szerint az előírások és a hagyományok elengedhetetlen alapjai a haladásnak, attól függetlenül, mennyi távolság választ el minket ezektől az előírásoktól. A kritika ebben a szemléletben a bűnnel azonos. A felvetések a hagyományokkal, a szent iratokkal, az előírásokkal és Mohameddel szemben egyenesen istenkáromlás. A törekvés a jövőre ebben az ideológiában visszatérést jelent a múltba, amely a gondolkodásban bizonyos fajta skizofréniát eredményez. Emiatt érthetetlen jelenségek találhatók a muzulmán gondolkodásban. Miközben a fundamentalisták támadják a modernizálást mint a Sátán művét és a gonosz nyugat muzulmán lelket szennyező szándékát, kiáltványaikhoz számítógépet használnak és „fried chicken"-t fogyasztanak, és miközben felrobbantják az egyetemi laboratóriumokat, mint a nyugati pogányok termékét, távirányítót használnak ehhez. Ez a skizofréniás állapot egyre elterjedtebb és súlyosabb. Afganisztánban az új fundamentalista kormánytagok tiltják a fotózást, mint pogány szokást, de nincs ellenükre interjúkat adni a tévécsatornáknak, anélkül, hogy éreznék az abszurditást a viselkedésükben. Végül kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: merre vezetnek a muzulmán fogalmak és törekvések? Dr. Rashwan Mohamed filozófus www.artbulvar.hu KAPU XX. ÉVFOLYAM