Kapu, 2007. augusztus (20. évfolyam, 8. szám)
KULTÚRA - Szávai Attila írása
William Brozovsky, a régácsi Herri Pottersz kultúrzenekar tagja, aki magát csak ritmusfogalmazónak nevezi, elmondása szerint nemrégiben a tengerparton sétált Szűz Máriával. Szűz Mária a tengerparti séta előtt néhány órával, nagy fények és sejtelmesen átvilágított felhők közepette jelent meg William Brozovsky szobájában a radiátor fölött. A zenész szokatlan nyíltsággal vallotta be séta közben Szűz Máriának, hogy kellemetlen dolog átlátni néha a világban végbemenő, elsősorban emberi folyamatokat. Ezeket az emberi folyamatokat aztán részletesen kifejtette a tengerparti vendéglőben, ahová egy könnyű nyári ebéd terveivel invitálta be a hosszú ruhás szép arcú nőt. Szűz Mária elfogadta a meghívást, ám mielőtt belépett volna a helyiségbe, még odakiáltott a tengerben nem messze szörföző Jézusnak, hogy vigyázzon magára, cápák, medúzák, egyebek, továbbá ne hagyja magát szörfözés után leitatni a részeges strandmesterrel. A részeges strandmester kedvelte az okos fejű fiatalokat, és gyakran meghívta őket sörözni, hogy aztán elmondhassa teóriáját a tenger morajlásáról, pontosabban arról, hogy a tenger morajlása az tulajdonképpen egy ez idáig ismeretlen nyelv. A tenger beszél, közli önmagát. Sőt, szerinte több dialektust is meg lehet különböztetni. Nemrég a vízben térdig gázoló és hangosan káromkodó strandmesternek azt mondta a tenger: elég legyen már a rengeteg ivásból. És azt mondta még, hogy elnyeli, ha nem fogja vissza magát piaügyben. William Brozovsky részletesen kifejtette Szűz Máriának, hogy a részeg strandmester nem véletlenül gázolt térdig a vízben. Az ok: miután a nála - mármint a strandmesternél - húsz évvel idősebb kolléganője, a strand kövér és bikanyakú takarítónője már évek óta nem reagált a strandmester udvarlására, a férfi elhatározta, hogy az alkonyi langyos szélben tengerbe veti magát, és beleúszik a lenyugvó napba. Mert már gyerekkorában is szerette, ha másokban is intenzív idegi hatásokat váltott ki valamely cselekedetével, így lassú karcsapásokkal kezdett tempózni a sárgás csíkban, amit a lenyugvó nap vetített a tenger puhán remegő felszínére. Ám kis idő elteltével egy nem várt fordulat következett. Meghallotta a strandon mindig nagy hangerővel szóló régácsi rádió hírei közt a bejelentést: megyei bajnok lett a helyi tekecsapat. A strandmester mindig is imádta a tekét és az ezen sportág körül kialakult minden pozitív képzetet. Rövid ideig megállt az úszással, lebegett a vízben, vacillált, hogy valóban most kell-e világgá úsznia magát, bele a lenyugvó napba, pont most, mikor bajnok lett a tekecsapat. Rövid ideig töprengett, majd visszaúszott a partra. Visszafelé úszván nem messze haladt el az éppen szörfdeszkára ugró Jézustól, aki éppen meglovagolni készült a partközeli szilaj hullámokat. Odakint a parton barátai biztatták a fiatal szakállas fiút, tizenkét egyetemista, akik vakációjukat töltötték, szünetelt a tanítás. A szörfölő Jézus nagy igyekezetében még nyelvét is kidugta szájának bal sarkában, közben mereven előre nézett. Hiába - mondta Szűz Máriának William Brozovsky, az első az, hogy az ember maradjon talpon, aztán csak az arckomolyság és a fotogén entellektüel. Állítólag mondta is Jézusnak már többször a munkásőrből lett temetőgondnok, hogy kedves Jézus elvtárs, másként tényleg nem megy, csak úgy, hogy az ember előre néz. Előre. Hisz maga is tudja, Jézus elvtárs, hogy nem illik túl gyakran hátranézni, mert aztán csak az idegeskedés van. A munkásőrből lett temetőgondnok ezután mindig felhívta hallgatója figyelmét olyan gondokra és következményekre még, hogy vodka, meg kisfröccs, meg az izzadt-puha kézfogás a válóperes ügyvéddel. Csak előre szabad, sose hátra, mondta az idős ember többször Jézusnak. A strandmester kievickélt a vízből, majd úgy döntött, iszik valamit a tengerparti vendéglőben, és úgy ahogy volt, csuromvizesen és tengerszagúan elindult a vendéglátóhely irányába. Egyszerre érkezett a pulthoz az önkéntes tűzoltók néhány tagjával. Szűz Mária és William Brozovsky éppen egy-egy adag juhtúrós sztrapacskát rendelt, mikor megérkeztek az új vendégek. Az önkéntes tűzoltók söröket rendeltek, mindannyian kezet fogtak a strandmesterrel, majd illedelmes fejbiccentésekkel köszöntek Szűz Máriának és William Brozovskynak. Miután a szép arcú asszony és a zenész elfogyasztották a sztrapacskát, kávét ittak, majd visszamentek a tengerpartra, hogy további sétát ejtsenek meg a lenyugvó nap szelíd fényében. Maguk mögött hagyott lábnyomaikat lassan elmosta a tenger. Aktuátor Szávai Attila írása Jézus és a temetőgondnok ! KULTÚRA Muri Jani, ti puhányok, álarcos helyzet-seggnyalók! Neked is, neked is, mutatott egy-egy irányba, de nem volt már közelebb senki. A szél hullámokban lökődött bőrének, s ahogy ott ropta pucéran, didergés járta át. Aztán eső, darás ólmos eső sepert végig a hídon, s őt benyelte lassan a dermedés. — Ihaj... aj... csuhaj... jaj! - csujogatta meg, de olyan távol volt már önmagától, hogy visszhangként érte fülét a hang, s mintha minden becsukódott volna, körötte az eső csörrenése elnyomta a hangját. - Neeeeem - ordította -, neeeem! Megébredt. Lassan felkászálódott a szénáról, nagyokat roppantak térdei, s amikor elindult az úton, már szállingóztak az emberek a hajnali vonathoz. Nem köszöntek reá, ő sem senkinek, ez az új idők divatja, csak ment a kis pallón át hazafelé. Az út másik oldalán a fia sündörgött el mellette, amikor egymás iránt voltak, összenéztek, aztán mentek tovább, mígnem egymás szemei elől elnyelte őket a hajnali köd. KAPU XX. ÉVFOLYAM