Kapu, 2011. február (24. évfolyam, 2. szám)

KAPUS Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, VIll. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 4100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja Nemzeti Kulturális Alapok Kuttyt v. - e-mail: kapu@upcmail.hu KEDVES OLVASÓ, a régi magyar naptár Jégtörő havának nevezte februárt. Kertemben is már csak foltokban lakik a jég. A tél már néha elalszik, de horkanásaikor hideg szelet, deret, jeget fúj ki magából, s a már elbóbiskoló hóvirágok és a fenyőim alatt pompázó sárgásbarna meg lilás hunyorok dacolnak a hószállingózással és az éjszakai mínusz pár fokos faggyal. A bolond téli jázmin sárgán virágzik... Hogy a csudába tudja januárban, mindig januárban, pici, tölcséres virágaival ellepni bokra felszínét? Úgy tűnik, lesz tavasz. Mint a rianás a tavak jegén, balliberális-bolsevik sikolyok járták be Európát, a kommunisták kísértete... no, erről még nem írok. Inkább arról, hogy várjuk a tavaszt. A három japántyúkocskám és a csendőrtollas kiskakasom élénkebbek lettek. Mikor kieresztem óljukból (Tóth Jocó faszobrász barátom kreálta nekik a tyúkkaparásos mintázatú kis fapalotát), Gyurika kakasom kukorékol, vad hajkurászásba kezd a kiszemelt tyúkocska után, és boldogan megdúbolja. A tojodában már gyűlnek a tojások, pár hét, és kotlani fognak. Az idén engedem, hogy legyenek kiscsibék az unokám kedvéért. A brüsszeli plénum előtt Göncz Kinga kiérdemesült hajdani külügyminiszterünk mintha Lendvai Ildikó szavait gargarizálta volna... és mit szóljunk Tabajdi Csabához, aki gyalázta a magyar kormányt... hát hol, ha nem a külföldiek előtt. Ezek hazát árulnak vörös szőnyegen - de inkább erről sem írok. Maradok a februári fagyos estéknél, midőn a korcsmába megyek fröccsözni és flipperezni. Harminc éven át laktam Budán, a Rózsadombon és a Szabadság-hegyen. Házasságaim oda szólítottak. Hiányoltam a jó hangulatú korcsmákat (nem a „betérő” jellegű, iszákos szagú kricsmikre gondolok, hanem ahol lehet ülve beszélgetni, fröccsözni, játszani). Az úri Budán csak presszók voltak, lárvaarcú értelmiségiekkel, akik minden derű nélkül döntötték magukba az italt, és legtöbbször csak néztek maguk elé. Tíz éve, hogy Pesterzsébetre költöztem. Itt aztán kedves kocsmákat találtam. Itt lehet beszélgetni, biliárdozni, dartsozni, pókerezni, és majd’ mindegyikben van flipper, amit én nagyon szeretek. Sok stressz él napközben a szerkesztőségben. Este fél tízkor felveszem a kocsmaruhámat, fémvázas esernyőmet kézbe fogom, és megyek felszabadulni. Külön hozatnak nekem Gere-bort, mert a doktorom napi 4 deci vörösbort engedélyezett. Kiss Robi orvosom előírt napi 2 kilométer gyaloglást. Az egyik kocsmácska 960 méterre van lakásomtól, a másik 1020-ra, így oda-vissza megvan a 2 kilométer. Fröccs alakjában nyelem a boromat, s az elején fecsegek, ügyész, könyvelő, gépész, villanyszerelő, szobafestő stb. búfelejtőkkel, majd a géphez vonulok, és igyekszem nem leengedni a golyókat. Nem arra vagyok büszke, hogy benne vagyok a lexikonokban és a ki kicsodákban, hanem hogy nevem jelen van a legjobb flippereredményt elérők névsorában. Ez igen! Az egyik józannak látszó baloldali vagy liberális úr meg azt harsogta magyarul, hogy igenis szankcionálni kell és büntetni hazánkat, a diktatórikus elnyomásért. Most erről írjak? Inkább a pultos lányokról dorombolok. Van köztük fiatal, érett, őszbe hajló, és molett, és keszeg testű. Meg kell adni, jó süteményeket is tudnak csinálni. Három éve halt meg anyám, aki nagyon jó tésztákat (úgy erdélyiesen) sütött. A cukrászdákban nem találtam hozzá foghatót. De a pult mögött állók közt akad jóravaló sütögető is. Angela piskótái fantasztikusak! Éva remek hájast hozott nekem. Tücsi tojássalátája eufórikus, de csörögefánkja csapnivaló volt, nem rakott bele élesztőt, és nem kelesztette. Zsuzsika, a csélcsap démon meglógott (elhelyezték) egy üveg Hargitán szedett hecsedlilekvárral. A pultos lányoknak adom az alapanyagot, egy kis pénzt, s hozzák-hozzák a tepsi süteményt. Tudnék mesélni Ancsa túrós és almás pitéjéről is... de nem mesélek, mert hátha olvassa orvosom, Kiss Robi, aki hősiesen küzd a cukrom ellen, de néha sajnos nélkülem, mert én mindennek ellen tudok állni, csak a kísértéseknek nem. Szóval, ilyenek az erzsébeti kocsmák. Nagy ritkán akad kis bunyó, de nincs harag utána. Egyszer Éva a szemem láttára seprűvel verte ki a lerészegült vendéget. Egyszer hozzám löktek valakit flipperezés közben, és a multiball golyói ijedten leszaladtak. A vétkes villanyszerelő koma másnap minden elektromos hibát megjavított a házamban. Ingyen, penitenciaként. De sajnos halnak ki a kocsmák Erzsébeten. Környékemen már három bezárt. Tönkrementek. Nincs pénze a lakosoknak. A Tescóban megveszik az olcsó sört, és otthon böfögnek a tévé előtt, de biztos vagyok benne, hogy közben a volt kocsmáikról ábrándoznak. Záróra. Megittam a két fröccsömet, kijátszottam magam, és hazabotorkálok. Nem vagyok ittas (laborleleteim igazolják), hanem a fák gyökerei felpúposították a járdát. Ezeket hívom „részeggödröknek”. Hazaérve bekapcsolom a tévét az éjféli hírek miatt. Hallám, hogy vereséget szenvedtek a liberális és a baloldali országunkat gyalázó szónokok. Az Európai Unió nem tűzte gyepülő műsorra a „magyarkérdést”. Kis kiigazítás, és kész. Normális kompromisszumkészség itt is, meg ott is. A magyar nyelvű szónokok sem árulják most egy ideig vörös szőnyegről hazánkat. Mi meg jól elbeszélgettünk.