Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)
KÁRPÁTMEDENCEITISZ - Komjáthy László: Tiszai árvizek a szabályozás megkezdésétől napjainkig
12. Dr. Komjáthy László TISZAI ÁRVIZEK A SZABÁLYOZÁS MEGKEZDÉSÉTŐL NAPJAINKIG A Föld összes lakosságának mintegy 10%-át veszélyeztetik az árvizek, melyek sokszor emberéleteket is követelnek. Az elmúlt 15 év alatt még Európában is közel négyezer halálos áldozata volt az árvízi elöntéseknek. Hazánk a Kárpát-medence legmélyén fekvő, zömében sík területű ország, ezért a környező hegyvidéki vízgyűjtőkről érkező, nálunk levonuló árhullámok, a hóolvadásból vagy nagy csapadékokból keletkező belvízi elöntések miatt vízkár veszélyezettségünk Európában igen nagy. Látható, hogy árvizek tekintetében Magyarország rendkívül kiszolgáltatott a szomszédos országokból érkező lefolyásnak, azonban a hazai területek lefolyásviszonyait sem sikerült még kielégítően szabályozni, tekintve, hogy Magyarország csaknem egynegyede a mértékadó árvízszint alatt helyezkedik el, ahol 700 településen 2,5 millió ember él. Országosan a települések 40 %-a erősen, mintegy 80 %-a valamilyen mértékben veszélyeztetett a vizek kártételeitől. A következő cikkben Dr. Komjáthy László a Tisza folyón bekövetkező árvízi szabályozás szükségszerűségét kívánja bemutatni a kezdetektől napjainkig. Schmidt Petra rovatvezető Hazánk a Duna vízgyűjtőjén, a Föld egyik legzártabb hegykoszorújának központi medencéje, a Kárpát-medence legmélyén helyezkedik el. Területének több mint 80 százaléka kettőszáz méter alatt található, így az elöntésnek kitett területük aránya igen nagy. Éghajlatunk mérsékelt, de erős kontinentális hatás érvényesül, így nagyon nehéz az időjárás előrejelzése. Az évenkénti átlagos csapadékmennyiség 600 milliméter. A csapadék területi eloszlása egyenlőtlen. Az ország vízkészletének 95 százaléka országhatárról túlról érkezik, ez vízkárelhárítási szempontból jelent számunkra fokozott feladatokat. A Felső-Tisza és mellékfolyói egyik évszakban sem apadnak ki, forrásaik bővizűek, az esőkből és az elolvadó hóból jelentékeny hányad jut a folyókba. A téli csapadék nem különösen nagy mennyiségű. Általában február-március táján egyszerre nagyobb vízmennyiséget adva kezd olvadni. Ez az időszak egészen áprilisig tart. Mindez hozzájárul a Tiszán leggyakrabban előforduló tavaszi árhullámhoz, rosszabb esetben árhullám sorozathoz. Az eső formájában lehulló csapadéknak május-június táján van a maximuma, majd ez ismétlődik ősszel, október folyamán. Az ár- és belvizek együttesen Magyarországon a művelt területek 2/3-át fenyegetik, így a gazdaságra gyakorolt hatása igen nagy lehet. Hazánkban 4200 km árvízvédelmi töltés van. Az árterületeken 628 település (60 KAPU XXV. ÉVFOLYAM *MÁV palota