Kapu, 2014. március (26. évfolyam, 3. szám)
VILÁGSZERTE - Orbán Éva: Magyarok ellen elkövetett gaztettek a Felvidéken
VILÁGSZERTE 14. Orbán Éva Magyarok ellen elkövetett gaztettek a Felvidéken 2014- február 15-én zajlott Felvidéken, Gután (Kolárovo) a IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórum dr. Morvai Krisztina független EP képviselő (Brüsszel-Budapest), az NJSz (Budapest), az Emberi Jogok Középeurópai Bizottsága (Brüsszel) és a gutai Művelődési Központ közös szervezésében. A nemzeti jogvédők a fórumot összekapcsolták az 1945-öt követő Csehszlovákiában a felvidéki magyarság ellen erőszakosan végrehajtott tragikus deportálásokra, kitelepítésekre történő megemlékezéssel. Ennek kapcsán beszélgettünk Koczkás Beáta alpolgármester Asszonnyal. - Alpolgármester Asszony, Gúta város adott helyet a Felvidéki IV. Középeurópai Emberi Jogi Fórumnak. Mi motiválta Önöket ebben? - Üdvözöltük a hírt, hogy a szervezők Gúta városát választották a rendezvény színhelyéül. Városunk fájdalmas érintettsége okán természetes, hogy ezt vállaltuk, és a szervezésben is részt kívántunk venni. A fórumot megelőzően közösen hajtottak fejet és koszorúztak a Gútán felállított emlékhelyen az anyaországból érkezettekkel, majd a fórumot is Ön nyitotta meg. Szavai mély hatást gyakoroltak a jelenlévőkre. - Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a gútaiak Magyarországra történő áttelepítéséről és csehországi deportálásáról szóljak. - Nehéz készülni egy ilyen feladatra, hiszen a mi családunk is közvetlenül érintett ebben. Felidézve a múltat, újra olvasva a beszámolókat, az ember szívében újra izzanak az örökölt sebek, az ereiben ott lüktet a fájdalom. Tudva a tényt, hogy a múltbéli eseményekért a mai napig nem kértek bocsánatot, sőt a gyalázatos dekrétumok a mai napig érvényben vannak, még a mélyen hívő és megbocsátó emberből is kikívánkozik a megvető megállapítás az akkori és mai államvezetésről. - Ön helytörténész? Nem vagyok helytörténész, csak egy szülővárosát szerető, helyhez kötött gútai városvezető, aki kötelességének tartja, hogy települése történetét ismerje. - Hány lakosa van Gutának? Gúta egy kedves kisváros, mezőváros a Csallóköz csücskében. Lakosainak száma megközelítőleg 10.700 fő, amelynek több mint 76%-a magyar ajkú. A legutóbbi szomorú népszámlálási eredmények miatti csalódásunk enyhül azzal, hogy a városi ranggal rendelkező települések közül Gúta a „legmagyarabb város” jelzővel büszkélkedhet. A település eredete a XIII. századra - az Árpád-korba - nyúlik vissza. A települést először 1268-ban IV. Béla királynak a komáromi várbirtokokat leíró oklevelében említik, mint az esztergomi érsek faluját. Gútának a történelem folyamán sosem volt más neve. A latin oklevelekben, a török adóösszeírásokban és a német nyelvű iratokban, sőt 1948-ig cseh és szlovák nyelven is hivatalosan a Gúta név szerepelt. Ezért elfogadhatatlan az a tény, hogy egy belügyi megbízott által 1948-ban meghatározott Kolárovo nevet visel városunk a mai napon is! A 16. század elejétől 1664-ig két Gúta létezett, egyik a Csallóközben a város mai helyén (Kisgúta), a másik Nagygúta néven a Vág-Duna bal partján. A település 1551-ben már „oppidum“, azaz mezővárosként szerepel az oklevelekben. A jobbágyfelszabadításig az esztergomi érsekség tulajdona volt, de a mezőváros lakói kiváltságokkal rendelkeztek, jobb körülmények között éltek, mint a jobbágyfalvak lakói. Később Gúta a községek rendezéséről szóló 1871. évi törvénycikk alapján elveszítette mezővárosi rangját, ekkor lett nagyközség. 1919-től az ország legnagyobb községeként létezett. 1967-ben kapott újra városi rangot. A település lakói átvészeltek háborúkat, meg elszenvedtek elemi csapásokat: 1669-ben és 1715-ben tűzvész, és rendszeresen árvíz pusztított, legutóbb 1965-ben. - Mikor gyorsult fel a város fejlődése? - A XIX. század végén és a XX. század elején a település gyors fejlődésnek indult. A helyi lakosság élete minden területen fellendült. Felépültek az árvízvédelmi töltések, és a Kis-Dunán pedig vashíd épült. Megépítették a vasutat, a gőzmalmot és a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat. A Trianoni diktátum sorsdöntő tragédiával járt. Gúta gyors ütemű fejlődése az első világháborúig tartott, amikor ezerhatszáz gútai férfit, fiút, családapát szólított háborúba a haza. Közülük 332-en soha nem tértek vissza. A Magyar Királyságért életüket áldozók becsülete kinn maradt a fagyos csatamezőkön, a hazatérők pedig hirtelen egy másik országban találták magukat. Az 1920-as Trianoni döntéssel Magyarország kétharmadával együtt Gútát is elszakították a Magyar Királyságtól, és egy új ország, Csehszlovákia települése lett. Gúta ekkor egy teljesen homogén magyar község volt, és sokáig az is maradt. A település az első világháborút és a Trianon általi ideiglenes elszakítottságot a körülményekhez képest elég jól kiheverte. Lakossága nemhogy csökkent volna, hanem folyamatosan növekedett. A zömmel katolikus vallású lakosság körében nem volt ritka a családonkénti tíz-tizenkét gyerek sem. Jómagam is kilenc nagynénit, nagybácsit számlálhattam. Az első világháborút követően az ipar addigi töretlen fejlődése hanyatlásnak indul. Az új tulajdonos, az új állam nem tudott a gútaiak-