Karcagi Napló, 1935 (34. évfolyam, 1-97. szám)
1935-06-15 / 44. szám
1185 junius 15 kunmadarasi híreink Rovatvezető: Khk Dezső. tűzoltóitól Kunuadarmon Pünkösd másodnapján, június 10-én tartották tűzoltóink ezért báljukat. Sajnos, az érdeklődés oly gyér volt, hogy derék tűzoltóink éppen csak hogy rá nem fizettek vállalkozásukra. Nehéz elképzelni ezen részvétlenség okát, mely tűzoltóinkkal szemben megnyilvánult. Különösen akkor, mikor a nagyközönségnek éppen a tűzoltókkal szemben kellene keresni az alkalmat, hogy nehéz és fáradságteljes munkáikért obolásaikkal hozzájáruljon fölszerelésük mindig jó karban, és annak állandó üzemképességben való tartásához. A kunmadarasi Tűzoltó Testület önkéntes tűzoltó testület, kik nem pénzért, hanem önként jószántából sietnek bajbajutott embertársaik segítségére, otthagyva munkájukat, hogy sokszor önbiztoságuk veszélyeztetésével mások anyagi javait mentsék a tűz pusztításaitól. Régi közmondás, hogy jó szerszám nélkül bolond a mesterember“. Hogy kívánjuk, hogy precíz és kifogástalan munkát végezzenek tűzoltóink, ha nincs hozzá megfelelő felszerelés. Mint minden a világon, bizony a tűzoltó felszerelés is állandóan romlik s a Tűzoltó Testület éppen azért rendez bálokat, hogy abból a testületnek jövedelme legyen, amelyből fedezhesse felszerelésének karbantartását. Éppen azért nehezményezendő, hogy a f. hó 10 i bál nem járt kellő anyagi sikerrel, mert bizony a bevétel, amint halljuk, éppen csak fedezte a kiadásokat. Reméljük azonban, hogy ez az anyagi sikertelenség nem veszi el derék tűzoltóink kedvét a további éber és eredményes munkálodástól és viszont elvárjuk a közönségtől, hogy a jövőben nagyobb anyagi áldozatokat fog hozni tűzoltóságunk érdekében. A tűzoltók mindig önzetlenül munkálkodnak. Elmondhatjuk, hogy báljuk is anyagi haszon nélkül, önzetlen eredménnyel zárult, pedig nagy szükség volna új felszerelésekre, a régiek kicseréjére, modernizálására nem is annyira a tűzoltóság szempontjából, mint inkább a község tűzbiztonsága érdekében. Több pártfogást kér és érdemel tehát a Tűzoltó Testület s reméljük, kis cikkünk nem lesz pusztába kiáltó szó. Dr. K. L -né. Lapunk kapható a Piactéri trafikban és minden ujsdgdrusitónál Madaras idegen szemmel írta: Dr. Kun Lászlóné Idegen, le aki Kunmadaras szent földjére lépsz óvakodj attól, hogy az esti vonattal érkezz ! Mert, ha olyan vigyázatlan vagy, hogy óvásom ellenére ezt teszed, az első benyomásod Madaras ellen billenti a mérleget. Szinte hihetetlen a XX. században, hogy egy nagyközség elég szép és nagy állomása villany nélkül legyen. Érthető volna, ha a községben egyáltalán ismeretlen vona Edison nagyszerű találmánya, de mikor az állomástól 50 m-re már, ha gyéren is, de ott található a villany, oszlop, köztük elvétve olyan is, mely villanykörtével is fel van szerelve s igy a villanyvilágitás fogalma nem ismeretlen a községben. A gyanútlan idegen nem tudja elképzelni, miért kell beérni az állomás petróleum világával. Ha csak azért nem, hogy a fentemlitett elszórtan található villanykörték felfedezésével annál nagyobb élvezetben lehessen része. A másik dolog, ami megkapja a jövevényt , amiért viszont tényleg dicséret illeti a község vezetőségét, a beton járda. Kellemes meglepetés, de egyben az idők beigazolják, hogy hasznos, sőt szükséges is, mert egy pár órai eső után a közlekedés, járda hiányában szinte lehetetlen lenne. Itt ugyanis szinte szó szerint veszik a híres magyar vendégszeretetet s Kunmadaras földje úgy marasztalja a rálépő embert, hogy aki sáros időben ide téved, az bizonyos, hogy itt „ragad“. Miután már itt ragadtunk bekocsikáztunk a fiákéira emlé éskeztető alkotmányon, illik körülnéznünk a piactéren. Szép a községháza, ez tagadhatatlan s előtte jó a hősök emlékére állított szobor. Kár, hogy olyan közel állították a község,háza elé, igy az épület arányaihoz mérten kicsi, nem elég megkapó és feltűnő. A piactér fásítása szintén nemes eszme, idővel kellemes sétahely lesz. Különben a község látképe tipikus alföldi, még a falusi csendéletből jól ismert szélmalom és szárazság idején a por sem hiányzik. Azonban, ha nem csak szemünkkel nézzük kivülről a községet, hanem szívünkkel érezzük a belső életét, akkor valóban megnyugodhatunk, mert nem tapasztalni itt a régi magyar átkot, a pártoskodást és széthúzást. A község részének legnagyobb része szorgalmas földmives, kik kora tavasztól szorongó, reménységgel teli szívvel művelik földjeiket és várják a jótékony esőt. De a vasárnapról sem feledkeznek meg, még a legnagyobb dolog idden sem és áhítattal hallgassák a jóságos Magyasszai és Tóth tiszteletes urak szívhez szóló prédikációit. A középosztály rendes találkozóhelye a kaszinó, hol minden nap megvitatják az eseményeket. Adner van sok heverő az igyekszik egy néhány pénze, parti kártyasíék segítségével felesleges pénzétől megszabaduli, közbe jót mulatva a szellemes mondásokon. Ezzel azt hiszem, madarasi beszámolóm végére is értem. Arra törekedtem, hogy az idegen a*gyára rátolódó egy-egy natfelvételt érzékeltessek. pilla: Mélyebbre hatolni nem is akarok. Azonban a fentiekből is leszűrhetek egy tanulságot, melyet megszívlelni sem lesz ártalmas . Madaras belső élete példás, de külsőre nézve én is egyik nagy lángelme szavait idézem „Mehr licht — több világosságot“ különösen a madarasi utcákon és főleg a vasútállomáson, gással teli gyerekszemek tekintenek a vizsgáztató bácsik felé. A negyedik osztályosokon van a sor, földrajzból felelnek a gyerekek. A tanító felszólít egy izgatottan fészkelődő kislányt: „Meg tudnád-e mondani, fiúcskám, hogy milyen Magyarország éghajlata?“ A gyerek egy percig tanácstalanul áll, aztán kivágja magát: „Magyarország éghajlata hegyes-dombos.“ * Ez már a második osztályban történt. A tanító felteszi a kérdést az egyik kis fiúcskának: „Láttál-e már fiacskám tengert ?“ Látni nem láttam még, — feleli bátran a kisfiú, — de hallottam már róla. „Mond el szépen, mit hallottál“ — kérdezi tovább a tanító. Mire a kisfiú így felel : „A mamától hallottam a múltkor, hogy tenger sok dolga van.“ * * * A vizsgáztató biztos megkérdi az egyik gyereket: — Majd csak kislányom, szeretsz te iskolába járni? — Igen — feleli a kislány, — csak azt szeretném, ha annyi ideig tartana az iskolai év, mint a szünidő, és az alatt az idő alatt, míg a tanítás tart, beteg lenne a tanító bácsi. * * Az egyik humoráról is jól ismert orvostól a kezelés zése után megkérdezi a betejebeteg, kinek a fején levő sebét kezelte, hogy mivel tartozik. „Tíz pengő feleli az orvos.“ „Az nagyon sok, — alkudozik a beteg, — elég lesz öt pengő is ezért a kezelésért.“ „Én azt gondoltam, hogy saját maga becsüli a fejét legalább tíz pengőre, azonban ha úgy gondolja, hogy csak ötöt ér, ám legyen. Mire a páciens kifizette a liz pengőt Dr. K. L -nó. * * * Mcnarasi histükör Megkezdődtek a vizsgák mindenfté, s a vizsgaeredmények általában jobbak, mint tavaly. Ez a megállapítása a cukorka üzleteseknek, hogy az idén jobban fogyott a vizsgás cukor. Most nem tudták miért: a gyerekek lettek szorgalmasabbak, vagy a szülők lettek bőkezűbbek ? * * * A gyerekek izgulnak a vizsgán. Kipirult arcok és szórón. A KÜNMADARASI tt M és Valéria Heiwnlini elsőrangú őrleményei keresettebb pékségekben is közkedveltek. Úgy vám, mint idegen kereskedelmi őrléssel foglalkozik. Kívánságra bárkinek saját búzáját őrli fel és így 100 kg. búza után 64 kg. hófehér lisztet és 23 kg. kitűnő minőségű korpát szolgál ki. Karcagi Napló 5 CENTRAL-KÖZPONTI JZlilOD 1 a Keleti Pályaudvarral szemben. Legközelebb a tenyészállatvásárhoz. =W= BUDAPEST VII. BAROSS-TÉR 2» (A KELETI PÁLYAUDVARNÁL) 619 újonnan Átalakítva ÉS BERENDEZVE. Szolid űri ház. FOLYÓVÍZ. FÜRDŐ. TELEFON. KÖZPONTI FŰTÉS 6E3-----------------Ml----------------EK) TULAJDONOSI Igazgató: PALKÓVICS EDE. Olvassa kölcsönkönyvtárunkat