Kárpáti Igaz Szó, 1991. július-szeptember (72. évfolyam, 124-187. szám)
1991-07-02 / 124. szám
NEKI A HATÁRNAK A Szovjetunió Vámbizottságának az a döntése, miszerint július 1-jétől új vámilletékeket vezet be, kihatással volt a lengyelszovjet határon kialakult helyzetre is. A szovjet »vállalkozók« ezrei, akik gyakran a varsói piacon vásárolt meghívókkal egy hónap alatt több ízben is megfordultak Lengyelországban, most még az új vámilleték bevezetése előtt igyekeztek visszatérni a Szovjetunióba. A határátkelőhelyeken szovjet rendszámú kocsikból több kilométeres sorok alakultak ki. Nyilvánvalóan azok aggódtak a legjobban, akik ajándék vagy személyi használati tárgyak látszatát keltve hiánycikknek számító árukat igyekeztek kivinni a Szovjetunióból és azt a lengyel piacon értékesíteni. A szovjetunióbeli áremelkedés ellenére továbbra is visznek a lengyel piacokra kaviárt, konzerveket, elektromos háztartási gépeket, játékokat és sok egyebet, aminek kivitele tilos. Különösen sok szeszes italt visznek Lengyelországba. A lengyel vámhivatalok adatai szerint szinte mindegyik szovjet rendszámú gépkocsiban 30—50 üveg pálinkát próbálnak kicsempészni. Egyes »turisták« a pótkerékben próbálnak elrejteni több üveget. Lengyelország nyugati határain is előfordulnak konfliktusok a mi állampolgáraink közreműködésével. Amint azt a PAP hírügynökség jelentette, a múlt héten egy furgon, amelyben két szovjet állampolgár ült, megrohamozta a német—lengyel határt, és a vámvizsgálat megkerülésével az ország belseje felé vette az irányt. A rendőrség csak a Zielona Góra-i vajdaságban tudta utolérni őket. A furgonban 13 színes tévét találtak, amelyeket a »vendégek« megpróbáltak vámmentesen becsempészni Lengyelországba. A DÉLI HADSEREGCSOPORT NINCS TÖBBÉ ИЗВЕСТИЯ Június 27-én Krasznodarban aláírták a Déli Hadseregcsoport felszámolásáról szóló okmányt, amely még nemrég a Magyar Köztársaság területén állomásozott. Az eseményt tudósítónk, V. Lirovkin kérésére A. Betyehtyin hadseregtábornok, a szárazföldi csapatok főparancsnokának első helyettese kommentálja. — Magyarországon ma nincs ,s egyetlen szovjet katonai alapkutat sem — mondotta Ana-Itolij Betyehtyin. — De a Déli Hadseregcsoport nemcsak harckocsikat, lövegeket és repülőgépeket jelent, hanem 165 katonai városkát fejlett infrastruktúrával, 5 732 lakóházat, közigazgatási és egyéb épüle Ii tér, amelyek közül 3 783 a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának a pénzén épült, 1 969-et pedig a magyar féltől béreltünk. A közös szovjet— magyar megítélés szerint ezek értéke több mint 53 milliárd forint, azaz 2,5 milliárd devizarubel... — A szovjet—magyar tárgyalásokon Budapesten én más számot is hallottam — 100 milliárd forintot. — Ez az objektumok alapértéke és piaci értéke közötti különbséget jelenti. — Elképzelem, mennyire jól jönne ez a pénz tisztjeink és zászlósaink családtagjainak idehaza. S milyen összeget sikerült kapni a Magyarországon hagyott vagyonért? — Gyakorlatilag nagyon keveset. A Déli Hadseregcsoport ingatlana értékesítésének kérdéseit jelenleg kormányközi bizottság vizsgálja, ahol országunk részéről képviselve van a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külgazdasági Minisztérium. Figyelembe kell venni egy olyan körülményt is, miszerint a magyar fél jogos kifogásokat támasztott velünk szemben az ökológiai helyzet megsértéséért a szovjet katonai csapatok állomáshelyein, a lőtereken. — Sajnos, nemcsak az ökológia jelenti az egyedüli problémát kapcsolatainkban. Vannak mások is, például az elszámolásokat illetően. — Igen. Bár az okozott kárért kidolgoztuk a kölcsönös elszámolások módszerét, egyeztettük azt és azt aláírta a szovjet—magyar vegyesbizottság, a munka során partnereink állandóan megsértik, szükségtelen vitákat provokálnak ki, megalapozatlan igényekkel hozakodnak elő. Ezt azzal a törekvéssel magyarázom, hogy számításainkat a »nullavariáns«-hoz közelítsék, ami szerintem igazságtalan és törvénytelen lenne. — Miért lenne törvénytelen? Hiszen mindaz, ami magyar földön épült, Magyarország tulajdona. — Ez így is van, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a mi érdekeinket sem. Már említettem, mennyibe került nekünk az építkezés. Annál is inkább, hogy ez a pénz rendkívül szükséges lenne ahhoz, hogy lakást építsünk a Magyarországról távozó tisztek családjainak. Ez pedig 13 ezer családot jelent. Ezt szorozzák meg 3—4 emberrel és akkor megértik, mennyien várnak arra, hogy elementáris emberi létfeltételeket teremtsünk számukra... Hiszen ők semmiben sem vétkesek. — Ki a vétkes? — Úgy gondolom, a mi rövidlátásunk, az a naiv elképzelésünk, hogy örökké idegen területeken fogunk tartózkodni, valamint a csapatkivonás rendkívül korlátolt határideje. Természetesen a magyarokat, a cseheket, a szlovákokat és a többi kelet-európai népeket meg lehet és meg is kell érteni. Ki kell vonulnunk. De nézzék meg, az amerikaiak 10 év folyamán szándékoznak távozni Európából. Először megteremtik az ehhez szükséges szociális feltételeket, ők értékelik embereiket, mi pedig?... МОСКОВСКИЕ НОВОСТИ AZ ELNÖK FELESÉGE Cseh-Szlovákiában rokonszenveznek Olga Havellel Vajon azért, mert a népszerű elnök elválaszthatatlan fele és automatikusan rá is kiterjed az elnök iránti jóindulat? Vajon azért, mert mértéktartó? Vajon azért, mert könnyen beilleszkedik a nagyvilági környezetbe? Vajon azért, mert mindig igyekezett önmaga maradni? Mi könnyebb — egy disszidens vagy az elnök feleségének lenni — kérdeztem Olga Havelt. — Az igazat megvallva ez egy és ugyanaz — mosolygott. — Akkor is rendőrök követtek, most is... Nem tudom, hol él országom elnöke. Prágában viszont mindenki tudja, hol lakik Vacláv Havel. Megkérdeztem az egyik járókelőt, aki a következőket mondotta: »Menjen le a folyóhoz, bal oldalon lesz egy ház, üvegkupolával.« A Vltava partján levő ház negyedik emeletén él Havel Olgával és kutyájukkal. A második szinten van egy jótékonysági intézmény irodája, amelyet Olga kezdeményezésére hoztak létre. Itt beszélgettünk. Kívülről a ház olyan, mint a többi, nincs benne semmi különös. Mint megmagyarázták, minimum két őrnek kell lennie, plusz egy megfigyelésre szolgáló filmkamerának. Olga: »Bennünket egész életünkben »védelmeztek«. A múltban a helyi állambiztonsági szervek munkatársai. Érdekes, hogy a forradalom után amerikaiak fedeztek fel a háztól nem meszsze az egyik tornyon egy filmkamerát, amely lefényképezte azokat, akik beléptek ide.« Olgával abban a szobában beszélgetünk, amelynek ablakai a prágai várra nyílnak. Olga: »Az elnökök ritkán éltek a várban. De nem is erről van szó. Nagyon ragaszkodom a szokásaimhoz. Ezért volt olyan fontos számomra, hogy itt maradjunk, ebben a házban. Számomra úgy tűnik, hogy ez a ház a normális létezés garanciája. Havel 17 éves volt, amikor megismerkedtek. Olga szülei munkások voltak, 6 színésznő szeretett volna lenni. Olga: »Egész életünkben együtt voltunk. Igaza van, hogy az írók, a bohém emberek esetében ez ritkaság. Hogy féltékeny vagyok? Nem gondolom. Egyszerűen csak nem szeretem sem az emberi kapcsolatokban, sem a politikában a titkos összeesküvéseket, a csalást.« Olga jegyszedő volt abban a színházban, ahol Havel első darabját vitték színre. 1964- ben esküdtek. Havel ma 54 esztendős. Nem tudom, Olga hány éves lehet. Megőrizte sudár alakját és természetes eleganciáját. Teljesen ősz és csodálatos szürke szemei vannak. Sokat dohányzik. Nem könnyű vele beszélgetni, de,, egyáltalán nem azért, mert az elnök felesége. Úgy néz ki, hogy eléggé zárkózott ember. Régebben nadrágban és trikóban szeretett járni, új helyzete azonban megkövetelte, hogy változtasson öltözködési stílusán. Olga: »Az ember sajnos nem mindig öltözködhet úgy, ahogy megszokta és ahogy kényelmes neki. Ez nemcsak rám vonatkozik«. A forradalom után továbbra is mindenki pulóverben járt. És bármennyire furcsa, az embereknek ez nem tetszett, és írni kezdtek: az elnök úr miért nem visel öltönyt, miért jár nyakkendő nélkül? Most öltönyt és nagy nyakkendőt visel. Most többet van szem előtt. Olga: »Szükségét érzem annak, amit csinálok. A jótékonysági alap tavaly óta létezik. Az emberekért teszem, hogy a szerencsétleneknek nyújtott segítségen keresztül egyszerűen megtanuljuk az emberiességet — ebben van az emberi élet értelme. Nem avatkozom abba, amit Vacláv csinál. Ha politikával szeretnék foglalkozni (én pedig nem szeretnék), akkor saját erőmből tenném, nem pedig úgy, mint az elnök felesége. Beszélgetésünket az elnök úr szakította félbe. Csendesen benézett a szobába, hogy elbúcsúzzon, mielőtt a várba indulna a politikusok egy csoportjának fogadására. Sötét öltönyt és nyakkendőt viselt. Olga mosolyog. Olga: »Nehezen viselem a hivatalos fogadásokat. A legborzasztóbbak a hivatalos ebédek, a vacsorák. Már csak azért is, mert nem szoktam ebédelni. Nappal maximum egy tányér levest eszem.« Olga régebben sem szeretett különösebben főzni. Vadác viszont igen, különösen a nyaralójukban, ahol barátaikkal jöttek össze. Szakácsuk nincs, csak egy házvezetőnőt tartanak. Olga: »Ha akad egy szabad esténk, akkor ide megyünk a sarokra vagy a folyópartra az ismerős éttermekbe. Az emberek teljesen normálisan reagálnak erre. Köszönnek, de nem tolakodóak. Vaclávtól néha autogramot kérnek.« Meg tudják-e őrizni az egykori disszidensek saját erkölcsi kódexüket, lelki tisztaságukat, felváltva a kazánházakat, ahol fűtők voltak, vagy a kórházakat, ahol szanitécekként dolgoztak a miniszteri kabinetekre, a parlamenti székekre? Ki győz? Az ember vagy a politikai funkciók hordozója az ebből eredő összes lehetőségekkel és csábításokkal? Olga: »Meggyőződésem, hogy vannak emberek, akik ma hivatalos tisztségeket töltve be soha nem veszítik el azt, amit múltjukból hoztak magukkal, soha nem hasonulnak meg önmagukkal. De vannak olyanok is, akik változni kezdtek, miután belekóstoltak új helyzetükbe. Nem szeretném, hogy szavaimat dicsekvésnek fognák fel, de számomra igen fontos megőrizni bizonyos arányokat az életben. Félek, hogy elveszítem természetességem. Félek, hogy megváltoznak irántam a barátaim. Félek, a »te mindenki felett állsz« érzéstől, a fölényesség érzetétől..« _ Natalija Gevorkjan Heuréka —91 — ezzel a címmel nyílt meg Zürichben a hagyományos nemzeti kiállítás, amely a Keyston hírügynökség szerint bemutatja az emberiség vívmányait Galilei korától napjainkig. Más szóval, a kiállításon a nyugat-európai ésszerűsítök és feltalálók szokatlan és kimagasló munkái láthatók. Képünkön: a zürichi kiállítás egy részlete. (Keyston—TASZSZ) КОМСОМОЛЬСКАЯ П РАВДА A válogatást Guthy Éva rendezte sajtó alá A KURSZKI ORVOSOK ÜGYE A kurszki 2. sz. városi kórház orvosai saját életüket tették kockára, hogy megmentsék kis pácienseiket, amikor megették mindazt, amit humanitárius segélyként Németországból kaptak. A T. Alekszandrova főorvos által kijelölt bizottság szerint a beteg gyermekekre káros hatással lett volna, ha gyümölcsbefőttel, mazsolával, pálmaolajjal etették volna, kávéval, teával, tejjel itatták volna őket (csípős fűszereket tartalmaznak, nem eléggé tartós a csomagolás stb., stb.) és amint az a gyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, A. Kurcev pártszervező ellenőrzésével a külföldről kapott élelmet egyenlően szétosztották az egészségügyi dolgozók között. A kockázat nemes dolog. Valamikor a nagy Louis Pasteur is saját magán próbálta ki az új vakcinákat és szerencsére nem halt meg. A kurszki orvosok önfeláldozása is szerencsésen ért véget. A 2. sz. városi kórház valamennyi munkatársa és családtagjaik a veszélyes kísérlet után élve maradtak és egészségesek. Arról nem tudok semmit mondani, hogy segített e a beteg gyerekeken ez a diéta. T. Béla ja