Kárpáti Igaz Szó, 1994. január-március (75. évfolyam, 1-23. szám)
1994-02-03 / 5. szám
n. KRÍM: LÉPÉS AZ ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁG FELÉ? A régi szovjet egypártrendszeres szavazások hangulatát is felidézhette az a fegyelem, ahogyan a Krím Köztársaság állampolgárai a minap elnököt választottak. Már az első körben is meglepően magas volt a részvételi arány, hiszen a szavazásra jogosultak majd 77 százaléka kereste fel az urnákat. A második körre is csupán 75 százalékra fogyott az állampolgári aktivitás. Valószínűleg azonban közelebb állunk az igazsághoz, ha a számok mögött nem a korábbi, többnyire 99 százalékos beidegződést véljük felfedezni, hanem a néhai Szovjetunió egyik legértékesebb gyöngyszemének tartott félsziget súlyos gazdasági helyzetét és a lakosság ebből adódó elkeseredését, kiábrándulását, s egyben reményét egy szebb jövő iránt. Igen kevés komoly elemzés hangzott ugyan el ez idáig Ukrajnában a krími választásokkal kapcsolatban, de azok is a központi radikális gazdasági reformok és az átgondolatlan regionális politika hiányával magyarázzák az orosz apától és ukrán anyától származó Jurij Meskov győzelmét. A krími köztársasági párt negyvenkilenc éves, nagy demagóg hírében álló vezetőjének nem volt tehát nehéz dolga a több mint két éve még Ukrajna függetlenségére voksoló krími állampolgárokat maga mellé állítani, zsebre vágni a szavazatok több mint háromnegyedét, amikor első lépésként az Ukrajnától való elszakadásra, majd a saját állampolgárainak jobb életkörülményeket biztosító Oroszországhoz való csatlakozásra tett alig burkolt ígéretet. Addig is biztosítva a gazdasági fellendülést, így egyebek mellett, az olcsó vodkát, az ingyenes gyógykezelést. A legnagyobb aggodalmat azonban Ukrajna-szerte azzal okozta, hogy nyitva hagyta a Krím jövőbeni státusáról szóló esetleges népszavazás ellen Kijev által elrendelt moratórium tiszteletben tartásának avagy felfüggesztésének kérdését. Igaz, Meskov élete első elnöki sajtóértekezletén a választási kampányénál már jóval békésebb hangokat ütött meg. Mint mondta: hajlandó együttműködni minden párttal és a félszigeten élő nemzetiséggel. Úgy vélte, az általa irányított köztársaság hathatósan töltheti be a híd szerepét Oroszország és Ukrajna között. Azt a kérdést azonban, hogy miként is képzeli a gazdasági fellendülést, ügyesen megkerülte. Igen kevés érdeklődőt vonzó sajtótájékoztatót tartott a párviadal nagy vesztese, Nyikolaj Bagrov is. Első bejelentése az volt, hogy lemondott a Krími Legfelsőbb Tanács elnöki tisztéről, s mint hozzátette, nagy a valószínűsége annak, hogy végleg hátat fordít a politikának. Az elnökválasztás számára kedvezőtlen végeredményét nem személyes vereségként könyvelte el. Szerinte ugyancsak a központi ukrán gazdasági politika mondott csődöt. A krími elnökválasztásra elsőként az egyik legnagyobb ellenzéki párt, az Ukrán Népi Mozgalom, valamint a Sztálin által deportált, de ősi lakhelyükre fokozatosan visszatérő krími tatárok medzsliszének vezetői reagáltak. A népi mozgalom, közismertebb nevén a Ruh, elítélte az elnökválasztást. Úgy véli, a krími események a régió Ukrajnán belüli ellenállásának kiéleződését, a szeparatista törekvések felerősödését eredményezheti. A medzslisz nála is kategorikusabban fogalmazott: vezetői, akik Nyikolaj Bagrov mellett sorakoztak fel, kijelentették, nem ismerik el a választás végeredményét, mivel Meskov a maga részéről a krími tatárok jogait nem hajlandó figyelembe vevni, s még azt is ellenzi, hogy ősi jogán a nép meghatározott számú képviseletet kapjon a szimferopoli parlamentben. A hivatalos Kijev és Moszkva egyelőre egyformán visszafogottan reagált Meskov megválasztására. Ukrajnai kormánykörökben kimondottan nyugodtan fogadták a hírt, Oroszország ugyancsak elfogadta az általa demokratikusnak ítélt szavazás végeredményét. Az orosz fővárosban ugyanakkor többek között az is elhangzott: kétlik ugyan, hogy lényegi változás következne be Oroszország és Ukrajna kapcsolatrendszerében, de a krími eseményeket figyelembe veszik a külpolitika formálásában. Egyelőre nehéz előrejelezni, milyen fejleményeket szülhet a két szomszédos szláv országban az a tény, hogy saját elnöke révén immár Krím is óriási lépést tett az önálló államiság megteremtése felé. De az biztos: Ukrajna és Oroszország vezetőinek a korábbinál is alaposabban meg kell fontolniuk minden egyes, a Krím Köztársasággal kapcsolatos jövőbeni kijelentéseiket. Kőszeghy Elemér CSALÁD ÉS TÁRSADALOM 2. A GYEREK A SZEMÜNK FÉNYE? A statisztikai hivatal jelentéséből: 1990-ben Kárpátalján 21251 gyerek született, 1991-ben — 21059, 1992-ben — 20559, 1993-ban pedig számuk még a 20000-et sem érte el. Különösen nagy mértékben csökken a születések száma a városokban. Míg 1990-ben 8285-öt regisztráltak, egy évvel később 8170-et, rá egy esztendővel 7475-öt. Éveken, évtizedeken át hallottuk: a gyerekek az egyetlen privilegizált osztály társadalmunkban. Ám azt, hogy ingyen tanulhatnak, látogathatják az önképző köröket, sportszakosztályokat, a vakáció egy részét jelképes összegért úttörőtáborokban tölthetik, magától értetődőnek tartottuk, s eszünkbe sem jutott, hogy mindezzel különleges jogokat élveznek. Ma, amikor az oktatáson és a gyógyításon kívül gyakorlatilag mindenért fizetni kell, látjuk, hogy nem is volt az olyan kevés, amit a társadalom a felnövekvő nemzedék számára biztosított. A helyzet tehát megváltozott: privilégiumokat, sőt megfelelő feltételeket is immár nem a társadalom, hanem a szülő tud biztosítani a gyerek számára. Ha tud... A társadalmi gondoskodás csökkenésének kétségkívül fontos szerepe van abban, hogy évről évre kevesebb az újszülött. Ungváron például 1991-ben 1852 gyermek jött a világra, 1992-ben 1692, a múlt esztendőben pedig csak 1475. Mindeközben a város terjeszkedik, s lakosainak száma gyarapszik. S mégis: az, hogy a természetes szaporulat csökkenőben van, csupán az egyik gond. Talán ennél is nagyobb aggodalomra ad okot a felnövekvő nemzedék egészségi állapota. Ha tavalyelőtt tízezer gyermekből 82 kapott meg valamilyen fertőző betegséget, tavaly már 188. Az óvodások körében gyakoribb lett a rubeola és a bárányhimlő, valamint a mumpsz, az iskolások között megnőtt a rövidlátók és a helytelen testtartású gyerekek száma — mondja Ljáh Erzsébet, az Ungvári Gyermekpoliklinika vezetője. — Az utóbbi években lényegesen többen betegedtek meg tüszős mandulagyulladásban, s a diftéria is felütötte a fejét. Ez utóbbival azonban, úgy érzem, sikeresen vettük fel a harcot, így 1993 szeptembere óta, amikor is 13 ezer gyerek kapta meg a diftéria elleni védőoltást, egyetlen megbetegedés sem fordult elő. Annál több gondot okoz székvárosunkban a sárgaság. 1992-ben 112 gyerek fertőződött meg, 1993-ban már 206. Elgondolkoztató tény, amit a városatyáknak is a figyelmébe ajánlunk, hogy az Ung bal parti részén lényegesen több ilyen eset fordult elő, mint a jobb partin. Itt tavalyelőtt 67, tavaly 129 megbetegedést regisztráltak, míg a jobb parton 31-et, illetve 44-et. Okát elsősorban a rossz minőségű ivóvízben kell keresni. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a város vezetőinek a vízellátás javítására tett hangzatos ígéretei nem váltak valóra. Ugyan hogyan is tudnánk mi különleges jogokat biztosítani a felnövekvő nemzedéknek, amikor az alapvető feltételeket sem vagyunk képesek megteremteni fejlődéséhez? Az óvodákban, iskolai étkezdékben kalóriaszegény ételeket főznek, a megengedettnél jóval gyakrabban kerül az asztalra daraféle és makaróni, s egyre ritkábban gyümölcs és zöldség, hogy a húsról, túróról és a tojásról már ne is beszéljünk. Ennek egyenes következménye, hogy az utóbbi időben az óvodás korú gyermekeknek gyakrabban vannak emésztőszervi panaszai. A pedagógusok megfigyelték, hogy egyre több az olyan diák, aki reggeli nélkül megy iskolába, s korgó gyomorral üli végig az órákat. Az egysíkú, kalóriaszegény étkezés következményei máris tapasztalhatók: gyermekeink soványak, sápadtak, alultápláltak, könynyen elfáradnak, s képtelenek a tananyagra figyelni. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az ungvári iskolák zöme túlzsúfolt, s emiatt az oktatás két váltásban folyik, ráadásul számos osztályban a létszám meghaladja a negyvenet, ezért az első pad maximum egy fél méterre van a táblától, hogy tornaóra legfeljebb heti egy alkalommal szerepel a tanrendben, ám a gyerekek fizikai edzéséhez az sem járul hozzá, mert az alsósoknak rendszerint ezen az órán tartják a pótfoglalkozást matematikából, vagy valamilyen más »fontosabb« tantárgyból, a felsőbb osztályosok meg jobbik esetben fociznak, hogy úszni sem járnak rendszeresen és reggeli torna már évek óta nincs... A felsorolást még hosszasan folytathatnánk, de mi értelme volna?! A gyermekeink egészségét károsan befolyásoló tényezők között vannak olyanok, melyeken nem könnyű változtatni (például az étkeztetés), de olyanok is, melyeket ki lehet és ki is kell küszöbölni. Az ivóvíz minőségének javítása, valamint az iskolások fizikai edzésének megszervezése nem jelenthet megoldhatatlan problémát. Sőt, talán még az sem, hogy csökkentsék a tanintézmények zsúfoltságát. Nem titok ugyanis, hogy egyes iskolák azért túlterheltek, mert a körzetesítés elvét feledve az igazgatók a város túlsó végéről, sőt a környező falvakból is beiskoláznak gyerekeket (és nemcsak felsősöket, hanem első osztályosokat is!), s ily módon duzzasztják negyven fölé az osztályok létszámát. Hogy a pedagógus mennyire hatékonyan tud foglalkozni ennyi gyerekkel, azt most ne feszegessük, elég különben is, ha azt hozzuk fel ellenérvként ezzel a gyakorlattal szemben, hogy a kis tantermekben káros az egészségre ennyi diákot összezsúfolni. Nagy baj, hogy erre a szülők sem gondolnak, amikor ragaszkodnak ahhoz, hogy lányuk, vagy fiúk »elit« iskolába járjon, és elhanyagolhatónak tartják azt a körülményt, hogy a szóban forgó tanintézmény jó messze van otthonuktól. Mit számít az, hogy a kisiskolást korán kell felkelteni (vagy későn jön haza, mert második váltásban tanul), hogy zsúfolt autóbuszon utazik, s fokozott mértékben van kitéve a fertőzés veszélyének, hogy esőben-fagyban kilométereket gyalogol, s eközben könnyen balesetet szenvedhet, fő, hogy egy elismert iskola növendéke legyen... Ha az iskolások és az óvodások étkeztetése gondot jelent, a csecsemőké majdhogynem megoldhatatlan probléma. Mindenekelőtt azért, mert nincs tápszer. A kereskedelem már tavaly sem rendelt, de a múlt évben a gyermekpoliklinika még megtalálta a kiutat a helyzetből olyképpen, hogy tejsűrítményért cserébe kapott tápszert, amit a körzeti orvosoktól vásárolhattak meg a kismamák. Mivel központosított szállítás az idén sem lesz, nem tudni, mit adnak majd a csecsemőknek. Pedig a tápszert nem kell valutáért venni, Ukrajnában, a Poltava megyei Horolban van egy kombinát, mely gyermekélelmiszert állít elő. Vajon miért feledkeznek meg immár második éve az illetékesek arról, hogy biztosítsák a legkisebbek számára a Maljutkát és a Malist? Talán csak nem azért, hogy a méregdrága, bár kétségkívül kiváló minőségű Hipp-termékeknek nagyobb legyen a keletje? Mert ez utóbbiak kaphatók. Csakhogy korántsem minden szülő tudja megvásárolni azokat. Ha az érthetetlen, hogy miért nem kapható gyermektápszer, akkor az, hogy a gyermekek számára gyártott gyümölcslé éspép is a hiánycikkek listájára került, végképp megmagyarázhatatlan. Ezt még a szomszédos megyékből sem kell szállítani, hiszen helyben is előállítható, mint ahogyan évtizedeken át elő is állították. Persze, lehet, hogy nem érdemes bíbelődni vele, mert nem jövedelmező. Ennek ellenére a megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari főosztálynak meg kellene találni a lehetőséget arra, hogy legalább gyümölcslével és -péppel ellássa a legkisebbeket. Mint ahogyan a gazdasági szerveknek arra is megoldást kell keresni, hogy a kismamák hozzájuthassanak a grízhez, a tatárkához, a húspéphez — vagyis mindahhoz, ami a csecsemők egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen. Hogy a gyermek ne legyen luxus, akit csak a jómódú családok engedhetnek meg maguknak. A gyermek — életünk értelme, a jövőnk. Nem véletlenül született a mondás, hogy a gyermek — szemünk fénye. Óvjuk hát úgy, mint a látásunkat, vagy még annál is jobban. De legalábbis tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy fizikai és szellemi fejlődéséhez meglegyenek az alapvető feltételek. Baksa Lujza következik: Nem jó megöregedni. kárpáti teSTSZó 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK SPANYOL AJÁNLAT Az Iberukraina spanyol kereskedőcég érdekes ajánlattal fordult a megyei állami közigazgatás külgazdasági kapcsolatok főosztályához. A kereskedőcég a következő termékeket kínálta fel: — kerámia padló- és falicsempe (15x15 cm, 50x50 cm, 800 féle); — kerámia fürdőszobafelszerelés; — konyhai és fürdőszobai csaptelepek; — konyha- és fürdőszobabútor és -felszerelések; — tapéták (több mint 100 féle, 450 színben); — tapétaragasztó; — cementpaszta csempe ragasztásához; — különböző háztartási cikkek. Ezeket a termékeket már árusítják Ukrajna egyes városainak az áruházaiban és üzleteiben, alkalmazzák az építőipari szervezetek. Figyelembe véve az ukrajnai nagybani vásárlók gazdasági helyzetét, a cég néha bizományba is odaadja a termékeket. Az elszámolás USA-dollárban vagy bármilyen konvertibilis valutában történhet, sőt ukrán karbovanecben is. A külgazdasági kapcsolatok főosztálya felhívja a megye építőipari szervezetei vezetőinek, az üzletemberek és a kereskedelmi struktúrák vezetőinek figyelmét e spanyol cég érdekes ajánlatára és azt javasolja, építsenek ki vele üzleti kapcsolatokat, tekintettel arra, hogy a spanyol cég Kárpátalján stabil partnerre szeretne szert tenni valamelyik építőipari szervezet vagy erős kereskedelmi struktúra személyében. Az üzletkötés érdekében forduljanak Pedro Lopes úrhoz, a cég vezérigazgatójához a következő címen: Vinnyica, tel.: (04322)5—04—50. Melega Antal, a megyei állami közigazgatás külgazdasági kapcsolatok főosztályának fő közgazdásza . »A TAGSÁG NEM CSÖKKENT...« A KMKSZ munkácsi alapszervezetének közgyűlését ezúttal is nagy érdeklődés kísérte. A szervezet 417 tagjának több mint kétharmada jött el, hogy számot vessen az elmúlt év sikereivel és kudarcaival. A jelenlévőket a hagyományokhoz híven könyvekkel, folyóiratokkal, naptárral ajándékozták meg. A rendezvényt Lehotay Gyula és Sidó Ilona szavalata nyitotta meg,majd a résztvevők egyperces néma felállással adóztak Antall József egykori magyar miniszterelnök emlékének. Ezután a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége előtt Gajdos Györgyné, az alapszervezet elnöke tartott beszámolót. Elmondta, hogy a tagság nem csökkent, s bár voltak, akik elmulasztották a tagdíj befizetését, a létszám a tavalyihoz képest 76-tal nőtt. Ezután Halász Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke tartotta meg beszámolóját. A gyűlésen szót kaptak a nemzetiségi szervezetek jelenlévő képviselői. A Kárpáti Ruszinok Társasága nevében Zsupán Jenő, a helyi német szervezet nevében pedig Kizman János köszöntötte az egybegyűlteket. A közgyűlés az elnökség tagjává választotta Lehotay Júliát, a KMKSZ »Életet az éveknek« nyugdíjas klubjának elnökét. Ezt követően a fórum a középszintű, illetve megyei közgyűlése küldötteinek kiválasztását az elnökség hatáskörébe utalta. A rendezvény a közérdeklődésre számot tartó kérdések megvitatása után a himnusz eléneklésével ért véget. Koroljova Erzsébet, a KMKSZ munkácsi szervezetének titkára KIVÁGTÁK A KEZET ÁRAM NÉLKÜL Az elmúlt héten péntekről szombatra virradó éjjel ismeretlen tettesek leszedték a beregszászi járási Bene községet ellátó 10 kilovoltos vezeték egy részét. A mintegy 450 méteren megrongált vonal — mely főleg háztáji kerteken halad keresztül — miatt azóta a faluban szünetel az áramszolgáltatás. (Az ellopott 150 kilogrammnyi rézdrót értéke körülbelül 15 ezer forint.) Mint a beregszászi járási villamoshálózat irányítói elmondták, a hiányzó vezeték pótlását önerőből képtelenek megoldani, ehhez kérik a megye segítségét. Tehát legjobb esetben is csak a hét végén várható, hogy a benei portákon újra kigyullad a villany. — ács —