Kárpáti Igaz Szó, 2001. január-március (82. évfolyam, 1-47. szám)

2001-02-03 / 16-17. szám

12, Kárpáti Igaz Szó r Értékteremtő tevékenység Az egyház templomon kívül is szolgál A történelmi egyházak újjáéledését immáron visszafordíthatatlan pozitív tényként konstatálhatjuk. Ez a megállapítás annak ellenére megállja a helyét, hogy tudjuk: számos egykori egyházi tulajdon még mindig mások kezén van. Ez lényegesen hátráltatja, behatárolja tevékenységüket, mivel megfelelő épületek, helyiségek híján sok helyütt nehézségekbe ütközik a hitoktatás, a karitatív munka, a vallás gyakorlásához kapcsolódó közösségi élet kibontakozása. És mégis. Újabb és újabb szép példákat találunk arra, hogy tiszteletesek és tisztelendő atyák, nővérek, a hitélet világi segítői a templomon kívül is eredményes szolgálatot végeznek. Ilyen nemes kezdeményezés színhelye volt a sislóci plébánia. — A téli szünidőben naponta mintegy félszáz sislóci, tárnod, botfalvai, gálocsi, bátfai, pallói kisiskolás lehetett a plébánia vendége — tudtam meg Hajdú Szilviától, a helyi középiskola laboránsától. — A cél az volt, hogy játékos programokat szervezve, tartalommal töltsék meg a gyerekek napjait. A gondolat elindítója Mékli Attila atya, aki Isten igéje hirdetése mellett új szellemiséget is hozott e vidékre. A félszáz apróságot a játék öröme, a hitben való gyarapodás értékteremtő közege mellett reggeli és ebéd várta. A fentebbiek ismeretében kerestem meg Mékli Attilát. A követendő kezdeményezés részletein kívül az is érdekelt, milyen forrásból nyer erőt, aki ilyesmire vállalkozik, hogyan történnek meg, milyen segítség teszi lehetővé a gondolat megvalósulását. A huszonhét éves papot az ungvári római katolikus plébánián értem el. Megtudtam, hogy már pappá szentelése előtt Kárpátalján szolgált. Budapesten született, Esztergomban végezte a teológiát, hozzánk pedig Majnek Antal római katolikus püspök kérésére, Paskai László bíboros engedélyével jött. Csapon, Salamonban, Koncházán, Sislócon, Ungváron szolgál. —Hogyan, miért és milyen szándékkal szervezték meg a gyerekek ellátását? — kérdeztem a tisztelendő úrtól. — Hogyan? Nagy szeretettel, odafigyeléssel, nemzetiségi és felekezeti hovatartozástól függetlenül jöhettek és várták a kicsinyeket. Az anyagiakat magyarországi egyházi szervezetek biztosították. Igazi segítőik voltak Béres Ágnes hitoktató és az ifjúsági hittanosok, illetve a gyerekek ellátásában segítő helyi asszonyok. Miért? Elsősorban azért, mert felelősséget érzünk a gyerekek iránt, szeretnénk elősegíteni szellemi, lelki épülésüket. Mert nagy az igény az ilyen gondoskodásra. S ha a miértet arra értette, hogy miért Sislócon szerveztük meg ezt az együttlétet, nos a helyzet az, hogy itt rendelkezünk olyan épülettel, ahol ezt meg tudtuk valósítani. A fentebbiekben már a szándékról is szóltam. Most hangsúlyozom: az a szándék vezérelt, hogy mi magunk is megtapasztaljuk, s mások felé is megmutassuk az evangéliumi szeretet erejét; azt, hogy Jézusba vetett hittel felül lehet emelkedni a körülmények miatti keserűségen. És ez a hit indított minket arra, hogy segítsünk a rászorulókon, hogy tápláljuk a nyiladozó érzelmeket, hogy a szeretet légkörében, a hit biztosította reménységben erősítsük őket. Mékli Attila tisztelendőnek nem ez az első, a gyerekek épülését szolgáló kezdeményezése. Szolgálati területén közel 300 hittanoktatásban résztvevő fiatal van. Ezeket nyaranta, kisebb csoportokban szándékosan nem Magyarországra, hanem ide a Kárpátokba viszi. E két-három napos kirándulások biztosítják azt, hogy a résztvevők megismerik szülőföldjük szép tájait. Erősödnek testben és lélekben, így kell és lehet tenni, szolgálni, nevelni. A tavalyi együttlét egy pillanata. Mékli Attila tisztelendő közel 300 hittanost istápol. Templom és iskola Építkezés egyházi segítséggel Gondolom sokan ismerik Reményik Sándor »Templom és iskola« című versét, melyben a kisebbségi sorban élő erdélyi költő művészi formába öntve fogalmazta meg, milyen fontos alappillére a nemzetiségi jólétnek a templom, melyben a kisebbséghez tartozók anyanyelvükön hallgatják az igét, valamint az iskola, ahol anyanyelvükön sajátítják el a tudományok alapjait, ismerhetik meg nemzetük irodalmát, történetét. Itt, Kárpátalján is hasonló a helyzet, megmaradásunk érdekében nekünk is szükségünk van a magyar tannyelvű — s minél színvonalasabb munkát biztosító, minél jobban felszerelt — iskolákra. — A 90-es évek derekára életveszélyessé vált a Tiszaújlaki Széchenyi István Középiskola épülete, így az iskola, mint társbérlő, ideiglenesen beköltözött a nagyközség óvodájába. Szükségessé vált az új iskola felépítése, de nem tudtunk belevágni a munkába, míg meg nem született egy, az építkezést irányító szervezet. A tiszaújlaki római katolikus egyházközség 1998 végén létrehozta az Széchenyi István Jótékonysági Alapítványt, mely elsődleges feladatául tűzte ki az új, magyar tannyelvű iskola felépítését — fejti ki Stefán Sándor, az alapítvány kuratóriumának tagja. — Amikor megalakultunk, előbb csak a tetőzetének állaga miatt használhatatlanná lett régi, földszintes épületre terveztünk felhúzni egy emeletet — veszi át a szót Illyés István, az alapítvány elnöke. — Beláttuk viszont, hogy az igényekhez képest már maga az épület is kicsi, így hozzáláttunk egy nagyobb, modern iskola felépítéséhez. — Az utóbbi időben ugyanis megnövekedett a magyar iskola népszerűsége, évről évre nő az első osztályba beiratkozó gyermekek száma, s a megnövekedett gyermeklétszám mellett az iskolások fele délelőtt, fele viszont délután kénytelen tanulni óvodaépületben, ahol szaktantermek sincsenek. Sőt olyan nagyobb terem sem található, melyben lebonyolíthatnánk a különböző ünnepi rendezvényeket, s tornaterem sincs az épületben — ecseteli a helyzetet Stefán Sándor. A tervek szerint egy 475 négyzetméter alapterületű új épületszárnnyal, valamint egy 280 négyzetméteres tornateremmel bővül a régi, 675 négyzetméter alapterületű iskola. Az eddigi tizenkettő helyett húsz tanterem várja majd a diákokat, s négyszáz tanuló lelhet második otthonra itt. Ide várják nem egy közeli falu általános iskolájának a végzőseit is. — Legnagyobb támogatónk a Római Katolikus Egyház, mely szponzorokat keres az építkezés finanszírozására — magyarázza az alapítvány elnöke.— Kaptunk már pénzügyi Támogatóinkról szólva nem hagyhatjuk említés nélkül Jéger Károly mezőkövesdi apátkanonokot, aki az Egri Charitas igazgatójaként iskolabútort juttatott el hozzánk, a szegény sorsú tanulóknak küldött élelmiszer- és ruhacsomagok mellett. Nagy segítséget nyújt munkánkhoz Papp Tihamér nagyszölősi püspöki helynök is. A nagyszölősi járási vezetéstől erkölcsi támogatást kapunk az építkezéshez... — És mivel segíti az alapítványt a Tiszaújlaki Nagyközségi Tanács? — Átadtunk nekik két ingatlant, a régi iskolaépületet, valamint a hajdani Zsürgerházat — válaszol Kilb József polgármester. — Összesen 78 ezer hrivnyát tesz ki az épületek értéke. — A volt Zsürger-házban líceumot hoz létre az egyház —fűzi hozzá a kérdéshez Stefán Sándor. — S ami a támogatást illeti, kavicsot is kaptunk a tanácstól az építkezéshez, de fizetnünk is kellett a Tiszából kitermelt építőanyagért... Az alapítvány fáradozásainak köszönhetően új magyar tannyelvű középiskolát kap tehát a határ menti nagyközség. S mi sem jelzi jobban munkájuk elismerését, mint az a tény, hogy a magyarországi Széchenyi Társaság a 2000. évben éppen őket tüntette ki az esztendőnként kiosztásra kerülő Széchenyi-díjjal... Lajos Mihály Hitélet 2001. február 3., szombat Adalékok a Kárpátaljai Református Egyház Történetéhez Fritz Peyer-Müller svájci református lelkésznek köszönhetően a kárpátaljai református egyház két világháború közötti története tudományos alapossággal, a maga teljességében fel van dolgozva. Nagyszabású munkája magyar nyelven 1994- ben látott napvilágot Budapesten. Értékét csak növeli, hogy a fellelhető szakirodalom jelentős részét feldolgozta, illetve kitekintést ad a jelenbe is. E munka alapján idézzük fel a Kárpátaljai Református Egyházkerület létrehozásának történetét. A kerület megalapítására azért volt szükség, mert a St. Germain-i (1919. szeptember 9.) és a trianoni békeszerződés nagyszámú református gyülekezetet elszakított a magyarországi református egyháztól. Kárpátalja részére a kisebbségek jogait védő szerződésben biztosított autonómiát Csehszlovákiában a kormány különböző rendelkezései lehetetlenné tették. Mivel az egyház hovatartozásának és az állam és egyház kapcsolatának kérdése Kárpátalján sokáig tisztázatlan volt, a református egyházkerület megalakítására csak 1923-ban kerülhetett sor. A három egyházmegye, Bereg, Ugocsa és Ung, 1923. június 7-én alakult meg, a Kárpátaljai Református Egyházkerület részeként. Ugyanebben a hónapban tartotta a kárpátaljai és a két szlovákiai egyházkerület zsinatát Léván. A szlovákiai egyházkerületek már korábban megalakultak: a Tiszáninneni Református Egyházkerület 1920 decemberében jött létre, a Dunáninneni Református Egyházkerület pedig egy hónappal később, 1921 januárjában. A három egyházkerület együttesen alkotta a Szlovákiai és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyházat. Legfelső törvényhozói testülete a zsinat volt (a Szlovákiai és Kárpátaljai Egyetemes Református Konvent, amely az összegyház folyó ügyeit intézte). A Kárpátaljai Egyházkerület megalakulása és Bertók Béla püspök 1923. június 7-én történő beiktatása után az egyház élénk belmissziós tevékenységet folytatott. Az evangelizáció párhuzamosan haladt a szeretetszolgálattal. A protestáns irodalom terjesztése, az árvaházak alapítása és fenntartása egyaránt fontos szerepet kapott. Mivel azonban a prágai kormány vonakodott a Kárpátaljai Egyházkerület szabályszerűen megválasztott vezetőjének elismerni Kárpátalja püspökét, a reformátusok csak szűkös anyagi eszközökkel rendelkeztek. Az első Csehszlovák Köztársaság kormánya csak 1932-ben ismerte el Bertók Bélát a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökeként. Elismerése az anyagi támogatás rendezését is jelentette. Az 1938-as bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz a szlovákiai és kárpátaljai területeket. A két szlovákiai és kárpátaljai egyházkerület feloszlott. És a gyülekezeteket ismét a korábbi magyar egyházkerületek vették át. Bereget és Ugocsát a Tiszántúli Egyházkerületnek ítélték oda, Ung pedig a Tiszáninneni Egyházkerület része lett. A II. világháború kitörése megakadályozta a visszacsatolt területek teljes újjárendezését. Miután a Vörös Hadsereg 1944-ben elfoglalta Kárpátalját, az ismét elárvult református gyülekezetek kénytelenek voltak önálló egyházzá alakulni, segítséget Magyarországról, Németországból, Svájcból, Olaszországból, s főleg e külföldi segélyekből épül az iskola. 1999 júniusában kezdtük meg a munkát a régi iskola mennyezetének és tetőszerkezetének a lebontásával, s vasbetonszerkezetes födémmel fedtük le a földszintet, melyre az elkövetkezendőkben felhúzzuk az emelet falait. Majd az iskola kibővítése végett lebontottuk az eredetileg a régi iskolaépülethez tartozó, a nagyközség korábbi polgármestere, Szergij Prjaszkalo által az iskolának átadott, már hat éve használaton kívül került mozit. — Megerősítettük a pincerendszer falait, hogy elbírja majd a ránehezedő, megnagyobbodott terhelést — folytatja Stefán Sándor. — Ezt követően, a múlt nyáron, a Nagyszőlősi 78. Számú Építővállalattal kivájattuk az új szárny alapjainak az árkait, több mint kétezer köbméter földet mozgattatva meg. Majd saját építőbrigádunkkal lerakattuk az alapfalakat. Itt, a leendő alagsorban fogjuk elhelyezni a tanműhelyeket. Az idén pedig felépítjük s födémszerkezettel lefedjük az új szárny földszintjét, majd lerakjuk a tornaterem fundamentumát. — Visszatérve az elmúlt esztendőre—jegyzi meg Illyés István —, bevezettettük a földgázt az épületbe. S az új épületszárny mellett fel fogjuk építtetni az iskola három, egyenként 80 kW teljesítményű kazánnal üzemelő futóházát. S hogy mennyi pénzbe fog kerülni az építkezés? Mintegy 375 ezer USA-dollárnyi öszszeget kell rááldozni e célra. ff Rovatszerkesztő és Horváth Sándor.