Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-01-22 / 17. szám

Magyarországon is vannak közülök külön lapjuk van. A tanú szerint a vádlottal való érint­kezés folytán azt a benyomást szerezte, hogy Kelemen dr meggyőződésből, Pola­csek pedig érzelmi okokból dolgozik. Kelemen dr magyar, Polacsek német származású. A délutáni szünet után újabb tanúkat hallgattak ki, majd 3 óra után a tárgyalást berekesztették s hol­nap délelőtt 9 órakor folytatják- Birtokreform-ankét Bratiszlavában. Megalakítják a Földtulaj­donosok szakosztályát. Az Országos Szlovenszkói Gazdasági Egyesület folyó hó 25-én délelőtt 10 órára a pozsonyi kereskedelmi és ipar­kamara nagytermében (Andrássi­ utca 4.) értekezletre hívja egybe az egyesület földtulajdonos tagjait, valamint az ér­deklődő szlovenszkói földtulajdonosokat. Az értekezlet célja a „Földtulajdonosok Szakosztályának“ megalakítása, amelyen kívül a megbeszélés tárgyát még az alábbi kérdések képezik: A birtokreform és a kényszerbérletek. Az adók és közterhek mezőgazdasági szempontból. Az általános mezőgazdasági helyzet. Az utóbbi idők súlyos tapasztalatai beigazolták, hogy a földtulajdosoknak speciális érdekeik megvédésére feltét­lenül külön szervezetre van szükségük, amire a megalakítandó szakosztály van hivatva. Ezért az érdekelteket hangsú­lyozottan felkérik, hogy az értekezleten minél számosabban megjelenni szíves­kedjenek, annál is inkább, mert a jan. 26-án megtartandó .Birtokreform-anké­­ten“ betartandó irányelvnek itt lesznek végleg megállapítva. Az Országos Szlovenszkói Gazdasági Egyesület folyó hó 26 án délelőtt 10 órakor a pozsonyi kereskedelmi és ipar­kamara nagytermében (Andrássy­ u. 4.) az irányadó kormánykörök, az ille­tékes állami szervek és az érdekelt gazdákat képviselő testületek részt­­vételével a birtokreformról szakszerű, zárt jellegű értekezletet tart, amelynek megtartása a hasonló tárgyú prágai ankét után a speciális szlovenszkói mezőgazdasági viszonyok miatt vált szükségessé, mi­ként azt az egyesület képviselői a prágai ankéton az illetékes állami szervek előtt megvilágították.Ez a kérdés ma a világ legnagyobb szabású és legsúlyosabb horderejű kér­dése, amelynek megoldásától a jövő nyugalma és boldogulása függ, azért megoldásánál a legnagyobb óvatos­ság és körültekintés kívánatos. Szük­séges, hogy a kérdéshez minden szak­ember hozzászóljon, azért tette lehe­tővé az 0. Sz. G. E- a külön szlo­­venszkó­ ankét megtartását­ Ezek kapcsán az egyesület felkér mindenkit, aki az értekezleten részt venni óhajt, hogy ezen szándékát az 0­ Sz. G E.-vel Bratiszlava, Vármegye­­ház­ tér 11. mielőbb közölni szíveskedjék, hogy a szükséges meghívókat mielőbb kiküldhessék. Nem fogy a városi fa. Erős konku­renciát csinálnak a kereskedők. Más esztendőkben az volt a panasz, hogy üres a városi faraktár s hogy a meg­rendelőknek heteken, sőt hónapokon át várakozniok kell egy-egy szekér fára; — most pedig az a baj, hogy nem fogy a városi fa, dacára, hogy tele van a farak­tár. A kereskedők okulva a múltak tapasz­talatain és a sok panaszon, utánavetették magukat az ügynek és annyi fát rendel­tek­, hogy felvehették a konkurrenciát a várossal, még­pedig eredményesen. A kö­zönséget nem csalogatja a városi fa, mely nem olcsóbb most már, mint az, amit a kereskedők árusítanak, azonfelül pedig a szállítási viszonyok sokkal kedvezőbbek a kereskedőknél, mint a városnál. A mennyi­ségről is sokat lehetne csevegni. A városi szállítás ellen sokszor emelkedtek pana­szok, mert útközben igen sok fa elveszett, ,V/ísi-; r’ ■ i & M&Sfflfb ajánlották is a szekerekre ólomzár alkalmazását, amit „technikai nehézségek“ miatt nem talált elfogadhatónak az erdő­hivatal. A kicsinyben való eladás is ne­hézséggel jár a kereskedők által követett módszerhez viszonyítva. A város egyes helyeken árusíttat kilószámra aprított fát, de ezt magának a megrendelőnek kell hazaszállíttatnia; az élelmes kereskedők azonban zsákokban házhoz szállítanak kisebb mennyiséget is. Természetes dolog, hogy a közönség inkább rendel a kereskedőknél, mint a városnál, mert ez igazán nagy kényel­mére szolgál. Hetenkint egyszer-kétszer megkapja a kívánt mennyiséget, nem kell tehát egyszerre sem nagyobb men­­­nyiséget rendelnie, sem pedig a szállí­tással vesződnie-A város is gyakorlatba hozhatná ezt a módszert. Beszerezhetne zsákokat, fogadhatna föl fuvarosokat és akkor a szegényebb néposztályból is többen vennék igénybe tüzelőfáját- Hiába: üzlet, üzlet. Nagyobb forgalomra csak az számíthat, aki jobban kiszolgálja a közönséget. A város pénztárában pedig helye volna a pénznek, azért kellene megragadnia minden alkalmat, hogy nagyobb forgalomra tegyen szert a fa­­elárusítás terén is. Nemrégiben úgy határozott a tanács, hogy­­ a ki nem fizetett fizetési többletet kiadja fában, vagy ruhában is, hogy jobban fogyjon a fa és a sok ittrekedt ruha. Ez jó üzleti érzékre vall, de azért nem ártana, sőt nagyon is szükséges volna, hogy a házhoz zsákokban is szállítson fát , hogy alkalmazottainak az elmaradt illet­mények fejében minden akadály nélkül adjon annyi fát, amennyit kívánnak. A Briand-kormány politikája. A hadsereg újjászervezése. — A versaillesi béke követelései. — Nem revideálják a trianoni békét. Prága, jan. 19. (Csi.) Az uj francia külügyminiszter: Briand (egyúttal minisz­terelnök) Benes dr. külügyminiszterhez táviratot intézett. Táviratot intézett Briand Lloyd Georgehoz is, aki válaszában az egység szükségét hangoztatta, amelytől egész Európa sorsa függ. Páris, jan. 20. (Csi) Barthou, az új hadügyminiszter a „Petit Journal“ szerint kijelentette, hogy a hadsereget új alapokon kell meg­szervezni. A szolgálati időt meg akarja rövidíteni és a katonai kiadásokat csökkenteni fogja. Páris, jan. 20. (Csi.) A „Matin“ szerint Briand a versaillesi békére támaszko­dik, de a követeléseket józanul fogja megfontolni. A kormány számít ebben a közvéle­mény pártfogására. A német adósságok egészen pontos összegét állapítja meg a kormány, számít Németország jóindula­tára s bizonyos idő múltán esetleg újabb elhatározást tesz. Franciaország a hadizóna lakosságától nem kívánhatja, hogy a kártérítésről le­mondjon. Az engedmények előfeltétele, hogy a szövetségesek segítsék Franciaországot ahhoz, hogy az adósságokat neki meg­fizessék. Budapest, január 20 (Csi­) Forchet, a budapesti francia misszió főbiztosa Párisból visszatérve, a Pesti Napló szá­mára kijelentette, hogy a trianoni békeszerződés revíziójáról egyelőre szó sem lehet, mert az antanthatalmak ragaszkodnak a békéhez-Franciaországban azonban ezt a tö­rekvést másként ítélik meg, mint a né­metek törekvését. Franciaország és Magyarország kö­zött nem volt soha ellenségeskedés és érdekellentét, Franciaország Ma­gyarországgal szimpatizált, úgyhogy Magyarország segélyezésére és gazdaságilag való újjáteremtésére Franciaországban minden előfeltétel megvan. Páris, jan- 19­ (Csi) Az összes minisz­tériumok képviselői Boureois Léon elnökletével ülést tartottak, amelyen a genfi népszövetségi ülés napirendjével összefüggő ügyeket tárgyalták. Az ülésen Viviani is részt vett. Páris, jan. 20. (Csi) A hétfői párisi konferencia résztvevőit vasárnap estére várják. Jelen lesz Lloyd George, Lord Carson, Churchill, Sforza gróf olasz külügyminiszter, Belgium részéről Jaspar és Theunis pénzügyminiszter. A Temps i írja,­ hogy Franciaországban mindenki ismeri a konferencia jelentőségét. Páris, jan. 20. (Csi) Az angol nagy­­követség hivatalosan megcáfolja azt a hírt, hogy Anglia tiltakozott volna Poincaré meghívása ellen. Az angol kormány sohasem fog Franciaország belügyeibe­ beavatkozni Prága, jan­ 20. (Csi) Benes dr. külügy­miniszter táviratilag válaszolt Briand min.-elnöknek s tbban hangoztatta, hogy Csehszlovákia híven a szövet­séghez munkálkodik az eu­ópai és világbéke érdekében közre-a szerinte" jögsalátfttP,1?ffcobro!­ pénzt visszakapja­ Ügyvédje utján kérvényt intézett előbb a helybeli pénzügyigazgatósághoz, majd a bratiszlavai vezérpénzügyigazgatóság­­hoz­ Dacára folytonos sürgetésének, az ügy elintézése nem ment oly kön­­­nyen Háromszor vagy négyszer felvet­tek ugyan vele jegyzőkönyvet, de a folytonos utánjárásnak csak nem akart eredménye mutatkozni-Végre e hó elején megtörtént a dön­tés a bratiszlavai vezérpénzügyigazga­­tóságnál- Megállapították, hogy a pénz lefoglalása jogtalan volt, mert a vezér­­pénzügy igazgatóság csupán azon bé­lyegzetten kékpénzek lefoglalását, illetve elkobzását rendelte el, amelyeket a köztársaság területére akarnak becsem­pészni. A bélyegzetlen pénz kivétele azonban meg volt engedve. Ennek alapján elrendelték, hogy Klein a tőle lefoglalt pénzt visszakapja. Ez meg is történt. Klein négy nappal ezelőtt a vezérpénzügyigazgatóság ren­deletére Bratiszlavában visszakapta a pénzét- Visszakapta még­pedig bélyeg­zetlen kékpénzben. És most jön a bökkenő. A kékpénzt már a volt monarchia összes utódálla­maiban lebélyegezték, illetve kivonták a forgalomból. A bélyegzetlen kékpénz ma sehol sem szerepel, mint törvényes fizetési eszköz- Klein tehát legjobb esetben elteheti emlékbe az ezerhétszázötven darab kékhasú bankót és azt nézegetve elmélkedhet azon, hogy az valamikor milyen kincs is volt. Klein tehát visszakapta a pénzt és mégsem kapta vissza. Van pénze, majd­nem kétmilliója és még sincs pénze. Ellenben van egy csomó bankója, amit legjobb esetben boros üvegekre hasz­nálhat fel vignettának. De ez egy kicsit drága szórakozás volna-Klein Simon borkereskedő arra az álláspontra helyezkedett, hogy az őt ért kárért, amennyiben hatósági közegek tévedése folytán idéztetett elő, magát a kincstárt teszi felelőssé. És ezért ügyvédjét megbízta, hogy a kincstár ellen 800.000 csehszlovák korona és járulékai iránt indítson pert, ugyanis ennyibe került neki az az egymillió hétszázötvenezer ko­rona, amit a határon elkoboztak tőle. Ezen, a maga nemében páratlan ügy tárgyalása elé nagy kíváncsisággal te­kint Szlovenszkó egész jogászvilága, mert az ítélet precedenst fog gyakorolni sok analóg esetben. Milliós per a kincstár ellen- Két milliót érő bankjegy, mely használhatatlan. Ha a határőrök a rendeletet rosszul alkalmazzák s ennek a kincstár is kárát vallja. A bratislavai (pozsonyi) vezérpénz­­ügyigazgatóság még a múlt év elején, hogy a köztársaságot megóvja a Cseh­szlovákiától rosszabb valutájú államok pénzének beözönlésétől, rendeletet adott ki, melynek értelmében minden külföld­ről behozott (Magyarország, Ausztria, Lengyelország stb.) idegen valuta, külö­nösen pedig a bélyegzetlen kékpénz a határon elkobzandó. A rendelkezés paragrafusai nem voltak eléggé világo­sak, így a rendeletben a vezérpénzügy­­igazgatóság említést sem tett arról, hogy váljon a bélyegzetlen kékpénz kivihető-e a köztársaság területéről ? A rendelet hiányossága abban az időben számtalan bajt idézett elő- A pénzügyőrök, valamint a határőrségek, csendőrségek ismeretes túlbuzgóságuk­ban oly értelmet adtak a rendeletnek, hogy minden bélyegzetlen kékpénz el­kobzandó-Ez történt Klein Simon abauj megyei borkereskedővel is. Tavaly januárban Abaujszántón nagyobb mennyiségű bort vásárolt egymillió hétszázötvenezer ko­ronáért. Az adásvételi szerződés értel­mében a közel kétmillió koronás vétel­árat Klein magyar valutában, azaz bélyegzetlen kékpénzben tartozott fizetni Abban az időben Csehszlovákia és Magyarország között semminemű össze­­­köttetés nem állt fenn, még pénzügyi szempontból sem s így Klein Simonnak­­ nem állott módjában a bor vételárát­­ esetleges átutalás útján kifizetni, annál kevésbé, miután nem volt bank, amelyik­­ az átutalás végrehajtását elvállalta volna. Kénytelen volt tehát bélyegzetlen kék- I pénzt vásárolni. Akkoriban az ilyen pénz árfolyama 45—48 csehszlovák korona volt. Klein teh­át, mit tehetett mást, sikerektől és egyébb pénzüzletek­kel foglalkozó egyénektől körülbelül nyolcszázezer cseh koronáért megvásá­rolta a borvételhez szükséges egymillió hétszázötvenezer koronát és azt magához véve Hidasnémetin keresztül Abauj­­szántóra akart utazni a bor átvételére, illetve kifizetésére. Hidasnémetin azonban kellemetlen meglepetés érte. A határőrség — hivat­kozva a bratislavai vezérpénzügigazga­­tóság idevágó rendeletére — a nála levő közel kétmillió korona értékű bélyeg­zetlen kékpénzt lefoglalta, Kleint pedig valutacsempészés miatt le­tartóztatta-Kleint ugyan nemsokára szabadlábra helyezték, de pénzét nem kapta vissza. Tekintve, hogy kétmillió korona még a dúsgazdag Kleinnak sem volt megve­tendő összeg, fűt-fát megmozgatott, hogy Az ungvári adóharc A polgárság deputációja Kugler pénz­ügyi referens előtt, Ungvár, január hó 20. (Saját tudósitónktól­) A polgárság deputációja ma felkereste Kugler pü. referenst s a következő követeléseket terjesztette elő: 1. A Garai-féle adójavaslatok meg­semmisítése. 2. A helyi viszokkal ismerős új refe­rens kinevezése­ 3. Új adóbizottság kinevezése helyi emberekből. 4- Ankét összehívása, amelyen az adójavaslatok alapelveit határozzák el. Ezután dr. Szabó József szólalt fel és hivatkozott arra, hogy Garai 51 eset­ben foganatosított biztosítási végrehajtást jogtalanul és törvénytelenül-Kugler a következőket válaszolta: Garai nem fogja tárgyalni az adó­­s javaslatokat, nevezett a fegyelmi­­ vizsgálat után más beosztást kap. A biztosítási végrehajtásokról nem volt tudomásom, azokat azonnal felfüggesztem. Nincs kifogásom az ankét összehívása és egy helyi em­berekből álló bizottság kinevezése ellen, mert nekem is az a célom, hogy az adókat a helyi viszonyok­kal ismerős egyének közreműködé­sével igazságosan állapítsuk meg. Kugler válaszát a bizottság meg­nyugvással vette tudomásul, csak azzal nem volt megelégedve, hogy Garai nem tűnik el végleg Ungvárról.

Next