Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-07-31 / 162. szám

XVII évfolyam, 162. szám bcrkuttSiég ti ki­adóhivatal i Kosice, Hlavná (Fői­ utca 60. szám, I. emelet 999 Telefonntmi 184. Vasárnap Ko§ice, 1921. julius 31 Megjelenik minden­nap délután 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP előfizetési Araki Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 64 korona, egy hó­napra 18 korona 03 Egyes Isten ára hely­ben és vidéken 1 kor. Az osztrák sajtó a Masaryk-Hainisch találkozásról. Barátságos hangok Wien, júl. 29. Masaryk elnöknek Hainisch szövet­ségi elnökkel való találkozásáról „Neue Freue Presse“ esti kiadása eze­n­ket írja : — Ez az első eset, hogy az osztrák köztársaság feje más állam fejével ta­lálkozik, viszont első eset, hogy Masa­ryk elnök egy nemzeti állam fejével találkozik. Már ebben a tényben bizo­­nyíték rejlik arra,­ mennyire fontos ez a kölcsönös érintkezés.­­ A prágai kormány félhivatalosa az esemény fontosságára kifejezetten rámutatott és a tényben a mindkét rész­ről megnyilvánult jóakaratot látja. — Ez a találkozás az egyszerű illen­­dőségi aktusnál többet jelent és fontos, hogy a szövetségi elnök kíséretében lesz Schober kancellár is. — Törekvésünk csakis odairányulhat — írja a „Neue Freue Pressze“ —, hogy a csehszlovák köztársasággal fen­­tartsuk a jó gazdasági szomszédságot. A külkereskedelem statisztikája mutatja, hogy az osztrák behozatal negyedrésze csehszlovák földről ered és az osztrák kivitel kétharmad része Csehszlovákiába megy. A csehszlovák statisztika még vilá­gosabban mutatja a szoros gazda­sági összeköttetést Németországgal és Ausztriával. A „Neue Freue Presse“ szívesen is­métli a Prágából elhangzott barátságos Csehszlovákia felé­ szavakat és reméli, hogy a két elnök találkozásának jó eredménye lesz. A „Wiener Alig. Zeitung“ cikkben irja ezeket: — A prágai kormány lapjából a meg­értés és a megbékülés szelleme szól. Ezt már régóta vártuk. Legtöbbre be­csüljük, hogy a kijelentés reális megér­tésen alapszik. Csehszlovákia tagadhat­­lanul sokat nyert Középeurópa átalaku­lásából, míg Ausztria borzasztó veszte­ségeket szenvedett. Értjük, hogy az az életképes nem­zet, amely oly hirtelen jutott el az állami önállósághoz, egoizmusát néha túlzottan is hangsúlyozta győ­zelmi mámorában.­­ Most azonban, midőn nyugalma­sabb idők kezdenek beállani, a csehek észreveszik Középeurópa balkánizáló­­dását és a fejlődésre való tekintetből a mérsékelt tényezők befolyásukat érvé­nyesíthetik. E szempontból az első he­lyen áll Masaryk elnök, akinek nem lesz nehéz megértésre jutni Hainisch szö­vetségi elnökkel. — Nem felejtjük el, hogy Csehszlo­vákia az első szomszéd állam, amely közelebbi érintkezést keresett Ausztriá­val és­­ reméljük, hogy az elnökök találkozása új érát vezet be a két állam érintkezésében. — Az a tény, hogy Csehszlovákia nem ellenséget, de szomszédot lát bennünk, már­is az új fejlődés egyik szimptómája. Fel­elős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. Szlovenszkón nincs talaja. A­­ politikai pártok között megindult harc a reakciós­­ irányzatnak kedvez. Nagy bűne ez a szo­­­­ciáldemokráciának, mely a kommunizmus­­ mesgyéjére történt átrándulásával nem­­­­ csak magától a párttól, kis, liberális eszméktől is hanem a szociá­­l elidegenítette a lakosság nagy tömegeit. A térhódító — tagadhatatlanul — a keresztényszocialista párt, mely a szlovák néppárttal édes­testvér, csakhogy nem tudnak megosz­tozni az örökségen és azért nem is ölel­keztek eddig még össze. Az tagadhatat­lan, hogy jó fékezői mindketten a kom­munizmusnak, melynek terjedése ellen a­­ szociáldemokrata tábor kettészakadásával s könnyűszerrel emelhetnek gátat. Minden­­­ a­esetre nehezebb lett volna munkájuk, ha szociáldemokrácia eredeti útirányától nem tér el balra s továbbra is képes lett volna magában tartani a polgári elemnek egy bizonyos kontingensét. Így azonban, amíg a szocialisták két frakciója farkasszemet néz egymással, addig a ke­­resztényszocialista és a szlovák néppárt az időt és alkalmat arra hogy a roskadozó épületből használják fel, menekülőket saját táborukba csalogassák, ami többé­­kevésbé sikerült is nekik. A szociálde­mokrácia szélsőségi kilendülései nemcsak a polgári elemet tartják teljesen távol a párttól, hanem megoszlást idéztek elő a munkásság körében is, hol eddig nem tapasztalt és nem várt kiválást eredmé­nyezett a bolseviki eszmék erőszakos propagálása. A kultúrharcnak mesterséges fölidézése szintén kedvezőtlenül befolyásolja a libe­­ralizmus terjedését. Szlovenszkónak min­­­­­den nemzetiségű lakója szívósan ragasz­kodik vallásához s mindenkiben ellensé­get lát, aki a vallási, felekezeti kérdéseket bolygatja. S mivel gazdasági téren már nem foglalkoztatják a pártok az ő párt­­híveiket, mivel program­jukkal a gazda­sági pangásnak véget vetni nem sikerült, olyan térre csapnak át, amelyen a nép­nek lelkét érzékenyen érintő kérdések találhatók. Mi más lehetne e kérdéseknél a domináló elem, mint a felekezetieske­­dés. A néppárt bevallottan felekezeti ala­pon áll s a parlamenti bizottságokból történt kilépését ennek megfelelőe­n indo­kolja is. A kormány nem hajlandó Nyit­­rán, Besztercebányán és Rózsahegyen katholikus gimnáziumokat fölállítani s azért a néppárt kivonult a bizottságokból. Követték természetesen cseh, morva és sziléziai elvtársaik is. Mér­pedig a bizottságokban dől el minden kérdés, a bizottságokban har­y­­ják-vetik meg mindama dolgokat, ame­lyek a plénum elé kerülnek s íme egy párt azért szabadítja föl magát a munka alól, azért ad tagjainak pihenőt, mert három helyen nem akar a kormány felekezeti iskolát fölállítani! A liberalizmusnak egyik sarkalatos pontja: az oktatás államosítása. Aki ezt nem vallja, az nemcsak hogy nem liberális, de a legnagyobb mértékben reakciós. Miért jó például a pozsonyi, kassai, eperjesi stb. gyermeknek az állami iskola s miért nem jó az a nyit­­rainak, besztercebányainak és rózsa­hegyinek? Mi haszon háramlik az ál­lamra abból, ha egy-két helyen feleke­zeti intézetben nevelkednek a gyerme­kek s miért nem kívánja a néppárt, hogy mindenütt felekezeti iskola legyen? Hiszen a felekezeteknek módjukban áll hittételeiket a gyermekek szivébe oltani az állami oktatás mellett is és ha a kassai gyermek lelkületének nem ért az állami oktatás, igazán nem ártalmas az a besztercebányaira nézve sem. És a néppártnak az nem fáj, hogy másutt a gyermekek állami intézetbe járnak: a nyitraiak, besztercebányaiak és rózsa­hegyiek sem kiváltságos teremtményei az Úristennek, ők sem halnak bele iii»iiiiiiiiiiiii»iiiiiiiiiimiiiimii8ťiiiíiiiiífimminmmmmnniiiiiiifninnniiiiitimiiii^miiiin»iim A liberalizmusnak j abba, ha esetleg állami iskolába járnak. I sunkban most im galakult uj párt is Bizony-bizony elérkezett az ideje an­ j liberális célokét szolgál s éppen ezért nak, hogy a liberális szervezkedés n­­ I jósolunk is neki nagy jövőt­ Szükséges, gyobb mérveket öltsön s hogy a libe­ j hogy a polgárság maga szabjon irányt rális eszmék terjesztésével elejét vegyük,­­ a politikának s küszöbölje ki köréből-a útját álljük a felekezeti torzsalkodások­ i ,felekezetieskedést és minden szélsősé­­nak s véget vessünk azoknek ez áldat- ! get, mely a liberális fejlődésnek és tán harcoknak, amelyek nem általános­­ haladásnak útjában állhatna. Tegyük célokért, hanem már rég múzeumba Szlovenszkó földjét is a liberalizmus helyezett eszmékért folynak. A váró­ talajává­ városi Vyborban az adófizető polgárság nem kapott képviseletet, hanem adót nem fizető munkások határoznak sorsa felett. Ezen segíteni kell és ez lesz a megalakulandó párt egyik sarkalatos programmpontja. A megjelentek ezután az értekezlet elnökévé Sámsony Jánost választották meg. Ugyancsak ő lett a megalakulandó párt ideiglenes elnöke-Helyei Gyula a párt program­ját is­merteti. Nem kell fejtegetni, miért volt szükséges az értekezlet összehívása. Ma kell eldönteni, miképpen harcoljunk érdekeink kivívásáért. Nem gazdasági szervezetre, hanem politikai tömörülésre van szük­ségünk, mert másképp nem tudjuk érdekeinket megvédelmezni. Mindenkit fel kell ka­rolnunk, aki tisztességes munkával akar hozzájárulni a mi nagy munkánkhoz. A parlament tele van bolsevikek­kel, szocialistákkal, gyárosokkal és agráriusokkal, akik természetesen mit sem törődnek a polgárság érdekeivel. Kassa polgársága nem nézheti továbbra ezt tétlenül, mert mi nem akarunk nincstelen polgárok lenni. Szervező bizottság létesítését ja­vasolja, amely azután a párt programm­­ját előkészítené és a nagygyűlést össze­hívná. Friedman Ábris kifejtette, hogy az iparosság eddig csupán gazdaságilag szervezkedett, mert azt hitte, hogy ez elég- Sajnos, a következmények meg­mutatták, hogy bizony mennyire kevés volt a gazdasági szervezkedés. A par­lamentbe és Wyborba képviselőket csu­pán a politikai pártok küldtek be, a polgárság mindenünnen kimaradt. Kénytelen tehát az iparosság a gaz­dasági szervezetből politikaivá át­alakulni. — Részt akarunk venni — foly­tatta — úgy az ország, mint a város ügyeinek intézésében- Vegyük példá­nak a Wybort. Ha a polgárság képvise­lői bent ültek volna ott, megszavazták-e volna a 400 száza­lékos pótadót és az egykoronás villanyegységárat. Ugy­e, hogy nem? Az ottlevő adót nem fizető munkások könnyen meg­szavaztak mindent a mi bőrünkre. Programmunkat és szervezkedésünket nemcsak Kassára, hanem az egész Szlovenszkóra ki kell terjeszteni. Adorján Marcell, Előd Lóránt, Zsupán László és Kluka Nándor hozzászólásai után az elnök felkérésére dr Hercz Ig­nác emelkedett szólásra: — Gazdasági szervezete már van az iparosságnak és a kereskedőknek, most csupán politikai szervezet alakításáról lehet szó. Ellensúlyoznunk kell a munkásság osztálypolitikáját, amelyet a saját bőrünkön tanultunk meg ismerni. Nekünk nem szabad az állambontó, úgynevezett destruktí­v irányzat szolgálatába szegődni, nekünk államalkotó, úgynevezett konstruktív pártot kell alakítanunk.­­ Elérkezett már az ideje annak, hogy az egymás között fennálló gaz­dasági ellentétek falai leomoljanak és együtt fogva, egyesülten alakítsuk meg a konstruktív pártot. Egymás között ne tartsunk különbséget, hanem polgári pártot alakítsunk, amelyre nemcsak ne­künk, hanem az államnak is szüksége van. Erős polgári osztály nélkül nem tud élni egy ország s épen ezért szük­séges, hogy a polgárság domináljon ebben az országban is. — Nekünk nem szabad meghunyász- Az osztrák-magyar határkiigazitó bizottság megalakulása. Steiermark, jul. 29. (Csi.) Az osztrák­­magyar határkiigazitó bizottság alakuló gyűlést tartott Neugebauer min. tan. osztrák és Keresztessy ezredes magyar delegátus jelenlétében. A bizottság tagjai Anglia képvisele­tében Gravren ezredes, Franciaország részéről Jocart őrnagy, Olaszország ne­vében Calma őrnagy és Japán képvise­letében Jamagouci ezredes. A „Szlovenszkói Polgári Párt”* megalakulása. Alakuló értekeslet. A mai politikai helyzet súlyos válság elé állította a szlovenszkói polgári ele­met. Minden téren csak mellőzés az osztály része, mert szervezetlenségével nem képes kilépni a küzdőtérre, hol sorsa fölött döntenek. Ennek az áldat­lan helyzetnek következménye nem lehetett más, mint gazdasági csőd, mely fenyegető gyorsasággal közelít közvetet­­lenül a polgári elem felé s tönkretevés­­sel fenyegeti az egész országrészt is. A polgári elemek tehát, hogy a vesze­delmet elhárítsák maguk fölül, szervez­kedésre, új pártalakításra határozták el magukat s elhatározásukat tett is kö­vette. Tegnap este 9 órakor a Schalkház Széchényi termében alakuló gyűlést tartottak s ezzel megadták a lehetősé­get arra, hogy a polgári elemek a poli­tikai élet terén megfelelően elhelyez­kedhessenek.­­ Az alakuló gyűlést az előkészítő bi­­­­zottság nevében Sámsony János nyitotta meg. Mindenekelőtt beszámolt az össze­hívás okairól. Már két évvel ezelőtt felvetődött a polgári, iparos és kereskedő párt megalakításának szükségessége.Akkor azonban a megalakítás nem volt lehetséges. Azóta mindenki szervezke­dett, csak a fent említett három osztály nézte tétlenül, hogy mi történik, hogy mit cselekesznek vele a városi Vyborban és a parlamentben egy­aránt. Most újra választások előtt állunk, szer­vezkedni kell, ha azt akarjuk, hogy végleg el ne nyomjanak bennünket. Nekünk nem adtak ott helyet, ahol sérelmeinket szóvá tehettük volna. A

Next