Kassai Munkás, 1910. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1910-07-02 / 27. szám
A FELSŐMAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI HETILAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Megjelenik minden szombaton IV. évfolyam. Kassa, 1910. julius 2. SZERKESZTŐSÉG : Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187 KIADÓHIVATAL : Deák Ferenc utca 11. szám. — Telefon: 425. 27. szám. Magunkra maradtunk. Soha rátartibb, folyton úri becsületszavakat puffogtató politikusokat nem ismertünk, mint a magyar. Amikor az ember hallja őket, azt hinné, hogy ezek a világ legőszintébb, legigazságosabb, legdemokratikusabb emberei, akik vérüket, életüket képesek áldozni hazájuk és népük boldogulása érdekében. Hej pedig, de máshogyan áll ez ! Úgy, hogy ezek a jó magyar politikusok sokszor éppen akkor, amikor az ország várja az ígéreteik mellett való radikális fellépésüket, elfelejtik az úri becsületszót és képesek az igazság és a fennen hangoztatott demokrácia elárulására. Így járt a magyar nép Justh Gyulával és pártjával. Ez a kuruckodó úr, pártja tekintélyes részével, folyton hangoztatta az általános, egyenlő és titkos választójogot és mikor arra került a sor, hogy ennek a szent eszmének a parlamentben való követelését párthatározattal pecsételjék meg, az egybegyűlt Justh-párti képviselőknek maga a vezér, Justh előadta, hogy ma nem is annyira a választójogról, hanem egy új koalíció nyélbeütéséről van szó. És ez a koalíció nem egyéb, mint a munkapártból kilrekedt ezerholdasok, az elvfeladó Kossuth párt és a fekete reakció legényeinek az egyesülése. És az igazi demokráciának csak a szorongatott helyzetből való álhívei, rövid vita után, belementek az új koalícióba. Ez a körülmény pedig azt jelenti, hogy a munkások és a demokrácia igazi hívei nem sokat várhatnak a Justh párt parlamenti küzdelmétől. Bár még ma is elismerjük, hogy vannak egyesek, akik őszinte hívei a választójognak, de ebben a pártban is fölülkerekedett a kertelők, az ámítók, a Holló Lajosok akarata. De nem bízhatunk a kormányban sem. A trónbeszéd alig pár szót tartalmaz a választójogról. És ha tudjuk azt, hogy milyen keveset érők ezek a trónbeszédek, ha tudjuk, hogy 1906-ban, a koalíció uralomra jutásakor, elmondott trónbeszédben sokkal bővebben, sőt egész világosan ki volt fejezve az általános, egyenlő és titkos választójog és mindezek dacára a hamisílatlan népjogok megvalósítását még csak meg sem kísérelték, akkor nem számíthatunk arra most sem. Viszont az a tény is áll, hogy a király nagyon meg van elégedve Tisza és Khuen munkájával. Tisztán látja ugyanis, hogy olyan parlamentet kapott, mely kész megszavazni minden kívánságát. És ez azt is jelenti, hogy a király nem fogja azon törni a fejét, hogy ezt a parlamentet a választójog révén egy új parlamenttel cserélje ki. Ezek után nyilvánvaló, hogy a népjogok igaz hívei magukra maradtak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a választójog ügye elárvult és veszendőbe ment. Nem jelent ez egyebet, csak azt, hogy ilyen, az egész országot átalakító, a gazdagok hatalmát csökkentő, a szegények befolyását, jólétét és kultúráját előmozdító reformot nem szabad egy pillanatig sem mannaként várni, ellenben minden kedvező pillanatot az érte való ernyedetlen küzdelemre kell felhasználnunk. Amikor tehát azt látjuk, hogy sem a király, sem kormánya, sem a parlament legradikálisabbnak vélt pártja nem hajlandó a választójogot megvalósítani, illetve érte küzdeni, akkor Magyarország elnyomott népének és a szabadgondolkodó polgárság azon lelkes részének, amely eddig is tanújelét adta, hogy a népjogok tántoríthatatlan híve, nem lehet egyéb feladata, mint még fokozottabb erővel harcba szállni. A helyzet úgy áll ugyanis, hogy Magyarország népe ma már megérett a választójogra. Ezt bizonyítják azok a nagyarányú gyűlések is, amelyeket a választójog ligája, a munkássággal egyetemben, országszerte rendez. Nyergesújfalu piacán az egész környék népe összejött a választójogi gyűlésre és az állam nagy terhei alatt nyögő kisnemesi és a kizsákmányolás ezer kínját eddig békén tűrő jobbágyivadékok áhitatos megértéssel hallgatták annak a Jászi Oszkárnak a szavát, akit és akinek tár