Munkás, 1928. január-június (19. évfolyam, 1-146. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Harc a szociális biztosításért és az egységfront-taktika Néhány megjegyzés, ellenvetés és tanács — Gottwald Klement — Meg kell „szorítani", vagy ki kell szélesíteni a harc alapját? így kell feltennünk a kérdést a reformisták harmadik feltételének megítélésénél, amely szerint az egységfront megalkotásánál csak a szociális biztosításról szabad beszélni és semmi másról. Ezt a feltételt a harci alap megszorítása utáni törekvés diktálja, mert kizárja a harcból a dolgozók mindazon rétegeit, amelyekre a szociális biztosítás közvetlenül nem vonatkozik, mint például a bányászokat, a vasutasokat a kisgazdák széles rétegeit stb. A reformista vezérek amellett ezzel a módszerrel az egységfrontot „ideiglenes jellegűvé“ akarják tenni. Természetesen rá kell mutatnunk a munkásság előtt ennek a követelésnek a károsságára. A szociális biztosítás elleni támadás nem véletlen jelenség, hanem egyik láncszeme a burzsoázia által a munkásság életszínvonala ellen indított rendszeres támadásoknak. Ma a szociális biztosítás rosszabbodása van napirenden, holnap a bányászbiztosítás rosszabbítása kerül sorra, holnapután a bérlők védelmének megrosszabbítása, azután a lakbérek felemelése, majd a falusi szegénység elleni támadás stb. stb. Éppen ezért szükséges, hogy a dolgozó lakosság minden rétegét mozgósítsuk az összes burzsoá-tervek ellen és ez csakis úgy lehetséges, ha egyidejűleg figyelembe vesszük speciális követeléseiket. Aki ez ellen védekezik, az egyúttal gátolja az egységfront harciasságát a szociális biztosítás kérdésében. A szociális biztosítás rosszabbítása ellen, vagy pedig megjavításáén? A reformista feltételek e kategóriájába tartozik a negyedik követelés is, amely szerint csupán „a szociális biztosítás rosszabbítása ellen kell harcolni és nem lehet harcba folyni a munkásságot a szociális biztosítás megjavításáért“. A reformista szamárfüleket itt már messziről látni lehet. Miért kapálódznak a reformista vezérek a szociális biztosítás megjavításának jelszava ellen? Mindenekelőtt azért, hogy ne kelljen beismerniök, hogy 1924- ben nem nekik, hanem a kommunistáknak volt igazuk. Ezért akarják ma is az akkor megszavazott szociális biztosítást „óriási sikernek“eltüntetni, amelynek megjavításáért a munkásságnak nem kell harcolni. Másodszor azért, hogy letörjék az egységfront harciasságát Végül harmadszor azért, hogy meg legyenek könnyítve a burzsoáziával való üzelmeik és az egész harcot könnyen lefújhassák. Nekünk feltétlenül ragaszkodnunk kell a szociális biztosítás megjavításának jelszavához, mivel: A mai szociális biztosítás nem elégíti ki a munkásságot Nagy mértékben hosszabbította a betegbiztosítást 1924-ben a burzsoáziának tett óriási engedmények árán lett megvásárolva, a munkásságot valóban „odavetett koncért“ vitték le az osztályharc útjáról. Ezért voltunk 1924-ben ez ellen a szociális biztosítás ellen, jobb szociális biztosítást akartunk, közös harcot akartunk vezetni megvalósításáért Azonban el lettünk utasítva. A tapasztatok bebizonyították, hogy igazunk volt Ma a reformista pártok munkássága is harcolni akar jobb szociális biztosításért, mert a mai rendszerben az egész vonalon csalódott. Aki védeni akarja a jelenlegi szociális biztosítást, az gátat vet a harcnak, mert a munkásság nagy része nem hajlandó harcba menni ennek a szociális biztosításnak a védelmére. Milyen eszközökkel vezessük a harcot? A reformista vezérek úgy félnek azon módszerek megtárgyalásától, amelyekkel a szociális biztosításért folyó harcot vezetni kell, mint az ördög a keresztvíztől. Ez a jellegzetes reformista feltételek ötödik pontja. Legfeljebb gyűlésekbe hajlandók belemenni. De ezeknek is el akarják venni harci jellegüket, amenyiben vasárnapokra helyezik át, amikor az ipari központok munkássága hazautazik. Megakadályozzák továbbá azt, hogy a nyilvános tüntetéseket a munka tüntető beszüntetésével kapcsolják össze és az üzemeknek a tüntetéseken való testületi részvételével, habár ez nagyon sokszor a tüntetés alkalmasságának kikerülhetetlen feltétele. A reformisták különösen az üzemi tanácsok és bizottságok országos kongresszusának követelése ellen lépnek fel, a szakszervezetek egyesítésének jelszava ellen, valamint az egynapos tüntető sztrájk jelszava ellen. Ezt azzal okolják meg, hogy — úgymond — nem szabad egyszerre felrobbantani a lőport, hogy az általános sztrájkkal a burzsoáziát „meg kell lepnie". Ez természetesen csűrés-csavarás. A reform tóta vezérelt ellenállása az összes a munkásság, és általunk javasolt harci módszerek ellen, azon alapszik, hogy a reformista vezérek nem akarnak tényleges harcot vezetni és ezért szabotálnak minden előkészületet a tényleges harchoz. A munkásság érdekei megkövetelik, hogy a szabotáldk ellen a legerélyesebben fellépjünk és mindenütt keresztül vigyük a hart határos eszközeit. Hiszen minden reformista megiktus megérti: .. , ’ A burzsoázia nem vonul vissza, « gyűlések és határozatok elől. V ,N A gyűlések és határozatok csupán az első lépést képezik. Elő kell készíteni a harcnak a fokozását és a harcot az adott körülményekhez képest ténylegesen fokozni kell Mindenütt, ahol ezt a tüntetések hatalmassága megköveteli, részleges sztrájkot kell tartani, ténylegesen elő kell készíteni az egynapos általános sztrájkot, dolgozni kell a szakszervezetek egységesítése érdekében, össze kell hívni az üzemi tanácsok országos kongresszusát stb. Aki ez ellen lép fel, az kivesz egy hatásos fegyvert a munkásság kezéből és világosan mutatja a burzsoázia előtt, hogy a harcot komolyan nem gondolja. Nem látszat-, hanem tényleges egységfront. A reformista vezérek „egységfrontot“ kötnek egymás között és ezt az olcsó manővert tényleges egységfrontnak tüntetik fel. Ezt irányozza a különböző akcióbizottságok megalakítása, amelyek a reformista pártok és szakszervezetek megbízottaiból tevődnek össze, továbbá a szocdem pártok által januárra egybehívott proletár-kongresszus. A vezérek ezzel saját munkásaikat akarják tévútra vezeni, akik az egységfrontot követelik és ezzel egyúttal kompromittálni akarják az egységfront gondolatát, mivel az ilyen egységfront, csalódásnál egyebet a munkásság számára nem hozhat. A mi álláspontunk ezzel a manőverrel szemben: Az egységfront csak akkor lehet eredményes, ha nem zárjuk ki belőle a munkásság legaktívabb és legforradalmibb részét, azaz a kommunista pártot és a NÖSZ-t A burzsoázia nem fél az egyesített reformistáktól, amit eddigi taktikájuk bebizonyított, hiszen az összes alapvető dolgokban ténylegesen együtt haladt vele. Annál jobban fél a burzsoázia az összmunkásságtól, a kommunistákat és a vörös szakszervezeteket is beleértve, amit a burzsoázia dühöngése bizonyít a most alakuló egységfront ellen. Aki tehát ki akarja zárni a kommunistákat és a NÖSz tagjait az egységfrontból, az gyengíti a munkásságot és ténylegesen a burzsoázia érdekében dolgozik. (Folyt, köv.) Rendíti felügyelet alatt n iminHMtt A bratiszlavai munkanélküliek nyomoráról — Az urak csak azzal törődnek, hogy rendőrségi nyilvántartást vezessenek a munkanélküliekről — A munkanélküliek otthonára nincs pénz Bratiszlava, dec. 30. (Munkáslev.) Sokat mesélnek mostanában a hideghullám borzalmairól, pedig még ennél is borzalmasabb például a munkanélküliség, amelyről persze a burzsoá-kávéházi asztalok mellett, vagy pedig burzsoá nők társaságában senki sem beszél. A munkanélküliekkel azonban nemcsak ezek a trécselő burzsoák nem törődnek, hanem azok sem, akiknek ez kötelességük lenne — a hatóságok. A helyzet az, hogy a munkanélküliek nagy része egyáltalában semmi segélyt nem kap és csak mondhatni minden száz munkanélkli közül egy-kettő részesül segélyben a genti rendszer szerint. Azaz csak kellene részesülnie, mert a dolog nem olyan egyszerű, mint azt valamelyik munkás elképzelné. A szakszervezetek a demokrácia uralma alatt nem sokat számítanak. Mielőtt valaki a segélyt megkapná, előbb a munkaközvetítőben kell jelentkeznie. Sőt mi több, még a rendőrségen is jelentkeznie kell, s hogy világosan lássa, hogy munkanélkülisége miatt került a társadalom veszélyes elemei közé. A rendőrségen megvizsgálják, hogy hány gyermeke van, van-e illetőségije stb. Ez természetesen csak ürügy. A fődolog az, hogy a rendőrségnek listája legyen az éhezőkről. Egyébként még annyit sem törődnek velük, hogy valamelyes helyiséget adnának, ahol nappal tartózkodhatnának. A bratiszlavai munkaközvetítő igazán úgy néz ki — ahogyan a munkások mondják — köpnivalóan. Mindenre van pénz, 40 milliós befektetéssel új miniszteri palotát fognak építeni, óriási háztömböket építenek rendőrlakások céljaira, az orosz ellenforradalmár diákoknak hatalmas épületeit bocsátottak rendelkezésükre, de arra nem gondolnak az urak, hogy a munkanélkülieknek megfelelő helyiséget szerezzenek. Ez számukra nem olyan fontos, mint a bürokrácia, rendőrség, stb. A közvetítőbe beállított rendőr, aki minden rongyosabb ruhájú munkást leigazoltat és aki hangos „budte ciho!“ (magyarul: kuss!) kiáltással hallgattatja el a munkanélkülieket, ha azok nyomorukról beszélgetnek — ez a mai társadalom tükre. Minden munkanélkülinek be kell állni azok közé, akik a jelenlegi bajok ellen küzdenek. Rendes munkát, biztos megélhetést, csak akkor lehet lesz elérni, ha a munkanélküliek is szervezetten veszik fel a harcot sorsuk megjavítására! A szocdemek hamis harcrozisukkal agitálnak A legpiszkosabb eszköz is jó az egységfront elleni harcra a reformista vezéreknél . A szandriki munkások el nem fogadott határozatával uszítanak a kommunisták ellen A „Munkás“ már foglalkozott a szandriki munkások határozatával, amelyben — állítólag — a kommunista párt tevékenységét bírálják. Akkori cikkünkben szabadon hagytuk azt a kérdést, hogy milyen körülmények között jött létre a határozat, amelyet a szocdem sajtó sietett leközölni, annak ellenére, hogy a szociális biztosítás megjavítása mellett lezajló tüntetések határozatait rendszeresen elhallgatja. Utánajártunk a dolognak, mert majdnem kizártnak tartottuk, hogy a szandriki munkások ilyen határozatot elfogadjanak, hiszen általánosan ismeretes, hogy Bojasz titkár már sokszor vallott kudarcot az egységfront elleni támadásaival. S tényleg kiderült, hogy Bojasz úr előterjesztette ugyan a kérdéses határozati javaslatot a szandriki munkások gyűlésén, de nem is került felette szavazásra a sor, mert Grünwald elvtárs felvilágosító szavai után mindenki ellene volt a határozati javaslatnak. S csak természetes, hogy egy szavazásra nem bocsátott határozati javaslatot nem is lehet megszavazni. Jellemző, hogy a gyűlés december 18-án zajlott ugyan már le, de a ,,R. N.“ csak a karácsonyi számban mert ezzel az el nem fogadott határozattal kijönni. Valószínűleg úgy gondolkodott, hogy a dolgozók már megfeledkeztek az ügyről. Hogy bizonyos óvatossággal merte csak elkövetni azt a hallatlan szélhámosságot, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy szootternek központi lapja már sokkal azelőtt írt a szandriki munkások határozatáról és bő kommentárt fűzött a jelentéshez, amely természetesen tele volt a kommunisták elleni uszítással. A „R. N.“ a kommentárt is elhagyta, valószínüleg a saját becsületes munkáselemeitől való félelmében. S joggal félt is a szocdem munkásoknak és általában a dolgszóknak az elítélésétől, mert, ha ilyen eszközökkel harcol az egységfront ellen, úgy az ellene való elkeseredést a végsőkig fokozza. A reformista vezérek sok piszkos eszközt vesznek igénybe az egységfront e elleni harcban, de határozatok hamisításával eddig még nem foglalkoztak. Az a tény, hogy ettől sem riadnak vissza, az egységfront elleni vak gyűlöletüket mutatja. Áruló taktikájukkal azonban eddig is magukkal szembe találták még saját párthíveik nagy részét is s provokáló módszereik fokozása azokat "a munkásokat is az egységfront és a kommunista taktika helyességéről fogja meggyőzni, akiket eddig sikerült megtéveszteniők. Mi szerencse 1923-ban! Sorsjegyeket az I. húzáshoz vegyen azonnal GASPIERIK és ISA banküzletében, Eva Zsilava, Városház nccd Telefón 19-20. Egy egész sorsjegy ára: 80 — korona egynegyed 20 — korona Óvakodjunk a meghűléstől ! A testőrtelen meghűléséből különböző megbetegedések származnak. A betegséget elkerülheti ha kimondott orvosi utasításra testét valódi ASPA sósborszesszel dörzsöli. Az „Alpa" sósborszesszel való dörzsölés után mérsékelt lehűtöttség áll be, de rövid idő múlva kellemes melegség érzése lepi el. Vásároljon csak „Alpa“-sósborszeszt és utasítsa el a hamisítványokat. I Asztramnyíltólntártörés Moszkva, dec. hu. (Munkáslev.) Az elinduláskor kis zavar keletkezik- Bauer elvtárs elkésett jegyét Pálinkás Árpádnak adják át. Már fenn ülünk a vonaton, mikor az indulás előtt 2 perccel lihegve érkezik meg Pauer. Pálinkás elvtárs a jegyet nem adja át... Szóváltás, kapacitálás: hiába. A vitáit a vonat tülkölése dönti és Pauer elmarad és mi robogunk Sztrumnyino felé dalolva, politizálva. Az állomáson ezerszámra várnak a gyárak munkási, és a föld népe. A dombon álló tömegből Sugorilov elvtárs, gyári munkás, a helyi Moor-csoport elnöke, válik ki. Üdvözli a magyar forradalmár footballistákat, amire Berkövi elvtárs válaszol. Zeneszóval vonulunk a gyári klubba, ahol megvendégelnek- Vidám beszélgetés között rohan az idő, már két óra van. Gyorsan dresszbe öltözik a társaság és kivonul a pályára. A zöld* trikós, vöröscsillagos, feketenadrágos magyar csapatot már várják a kék trikós és fehérnadrágot oroszok. A magyar kapus piros, az orosz kapus sárga trikóban játszik. Rakovics elvtárs zöld tóját piros gallér és piros kezelő díszifi, ő a bíró. Ismerkedünk, barátkozunk, házigazdáink nattyba kedvesek, de azért őszintén megmondjuk: Bizony jobb szeretnénk, ha a mieink győznének. Já4-kor kezdődik a játék. Először a magyar csapat vonul ki. A kapus vezet. Mintha repülnének, a kijelölt helyre. Utána az orosz csapat szintén szabályos rendben helyezkedik .L Szép, erős, ragyogós szemű, izmos fiúk- A felvonulást megtapsolják, a zene felzendül. Kezdődik a játék. Rakovics elvtársnak ezerfelé jár a szeme, egy szabálytalanság sem kerüli el figyelmét. Az első félidőben a magyarok keményen támadnak, az orosz csapat erősen véd, kitűnő összjátékot produkál. A magyaroknak csak kétszer sikerül a labdát megfelelő helyzetbe juttatni, de ha egyszer eddig jutottak, Klein elvtárs szabályosan irányítja a kapuba. Az orosz kapust meglepi a hírtelen játék s mire feleszmél, a labda már fent van. A gólt megtapsolják, a zene újra felhangzik, a játék tovább folyik. Az oroszok kemény támadásba kezdenek, egymás után hatszor lövik a labdát a kapuba. Varga nagyszerűen dolgozik. Biztos kézzel, higgadtan kapja el a labdát Játszik vele, mint a kis macska a gombolyaggal Az oroszok boszankodva igyekeznek elvenni tőle, de nem sikerül. A mi kapusunk ma formában vár! Leteszi a labdát, azután rúg rajta. A labda a pálya kétharmadát átrepüli, Búvár, Jancsik, Weinstein, Újházi, Czirocki, Egressy, Sze intics, mind mind kitünően dolgoznak. Meg van a második gól is, Klein újra berúgja a labdát, de az oroszok már nem tapsolnak. A mellettem álló öreg paraszt azt mondja: „Hej, ha itt volnának a jaroszlavszkiak, azok majd megmutatnák nektek, hogy kell játszani.“ A zene megint, szólani kezd, a párezernyi néző visszafojtott lélekzettel nézi a szép játékot. A pálya körül, a házak teteje tele van gyermekeikkel, akik mind az oroszok győzelmét kívánják, de Málta, az első félidő a magyarok javára 2:0-al végződik. A játékosok sietve szaladnak a szertárba, ahol egy-egy falat citromot nyelnek s egy cigarettát elszívnak, azután új erővel repülnek ki a pályára, felváltott helyeikre. Az orosz csapat mindenáron nyerni akar. Erősen támad, rögtön, a félidő elején gólt rúg, mert a labda érintetlenül fut a kapuba, de a bíró nem akarja elvenni az oroszok kedvét. Most már erősebben hangzik a taps, vígabbam szól a zene, de a magyarok sem hagyják magukat, egytől-agyig pompásan játszanak. Haubrich Vili berúgja a harmadik gólt. Az oroszok újra támadnak, a közwpen erős a harc- A síkos talajon csakúgy Indiana- a játékosok, sáros lesz a dressz, piszkos a cipő. A második félidőnek már hivatalosan vége van, de a bíró egynegyed órával későbben fújja le a játékot, az oroszok még egy gólt rúgnak s az idő így lejár, a játék a magyarok javára 3:2-vel végződik. • -r