Munkás, 1935 (28. évfolyam, 2-25. szám)

1935-01-13 / 2. szám

4. oldal. Diákok világkongresszusa Brüsszelben a bokám és fasizmus ellen Brüsszel, január. — December 29-én nyílt meg Brüsszelben az antifasiszta diákok világkon­gresszusa. Több mint 400 kiküldött jött össze a vi­lág minden részéből a tanuló s a jobb jövőért, kul­túráért, szocializmusért küzdő fiatalságnak erre a valóban impozáns nagygyűlésére. A brüsszeli diák­kongresszus, melyen a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó diákok vettek részt s szólaltak fel, a fasiz­mus és háború ellen egyre szélesebbé, hatalmasab­bá épülő egységfrontnak hatalmas megnyilvánulá­sa volt. Az első referátumot B­urnois elvtárs tartotta »a diákoknak a társad­a­lom­ életben e­log­yárt helyze­téről«. Beszédében rámutatott arra, hogy a tőkés államokban a diákok ezrei és százezrei hagyják el nagyszerű diplomákkal felszerelve az egyetemeket, ám a tőkés társadalom nem tud munkát adni nekik s képzett fiatalok százezreire vár a sors, hogy vagy mint intellektuális munkanélküliek nyomorogjanak, vagy pedig ágyutöltelékként pusztuljanak el egy jövendő háború csatamezőin. S a tőkés társadalom tökéletes csődjével, mely lezárja a főiskolákat, éhenveszejti a tudósokat, könyveket éget, találmá­nyokat semmisít meg, mely minden termelőmunká­nak, tudományos kutatásnak, kultúrának gátja, szembeállította a Szovjetuniót a maga hatalmasan fejlődő gazdasági és kulturális életével, szédületes tudományos apparátusával, hallatlan kulturális fej­lődésével s még nagyobb, végtelen nagy fejlődési perspektíváival i­s Viktor elvtárs a fasizmusról s a fasiszta kultur­­reakíc­ióról, a diákságnak a fasiszta országokban va­ló szerepéről tartott előadást. A két referátumot vita követte, melyen sok, a legkülönbözőbb nemzetiségű diák között egy német diák is felszólalt, aki — érthető okokból — erősen maszkírozva volt. Élénken részt vettek a vitában a lüttichi »szocialista nevelésügyi központ« s a »szo­cialista diákinternacionále« képviselői is, akik mind­ketten a fasizmus elleni egységes harc szükséges­ségét hangsúlyozták. A vasárnapi ülésen­ Vallon, a párizsi Sorbonne tanára tartott nagy előadást »a tanári kar és~­ kul­­turválság« címmel. Beszédében rámutatott arra, hogy a kapitalizmus a tudást, a kultúrát, a művé­szetet áruvá degradálta s teljesen elposványositotta. Beszélt az egyetemi oktatás halott, elmaradt, élet­telen szelleméről s kiemelte, hogy csak a forra­dalmi szocialista ifjúság s a tanári kar valóban tu­dományos részének kollektív együttműködése hoz­hat új életet, új szellemet az egyetemek falai közé. »Azon a napon«, jelentette ki a nagynevű tudós, »melyen a kultúra életteljes érintkezésbe kerül a társadalmi valósággal, megszűnik puszta vizsga­tárgynak lenni s az alkotó munkát és a haladást fogja szolgálni, mint a Szovjetunióban.« Megrázók voltak a spanyol s a bolgár diákság kiküldötteinek beszámolói, akik élénk képet festettek arról a hősies harcról, melyet a véres fasiszta terror ellen folytatnak s vérlázitó példáit sorolták el a fa­siszták kegyetlenkedéseinek. Az osztrák diákok képviselője vázolta a diák­ság szerepét a februári felkelésben s az egész te­rem néma megilletődése mellett emlékezett meg Weissel mérnökről, aki a diákmozgalmaknak is­­­gyik vezető embere volt. Általános érdeklődés fogadta a gyarmati kikül­döttek beszámolóját, akik elmondták, hogy csak igen kevés bennszülött diák kerülhet fel az egye­temekre s ezek is állandóan ki vannak téve az im­perialisták korrupciós kísérleteinek. Ennek ellenére is a gyarmati diákság élénken részt vesz a nem­zeti s a szociális mozgalmakban s a forradalmi erők egyik számottevő tényezőjét alkotja. A gyűléssel egyidejűleg zajlott le a tanári­ és intellektuelek konferenciája is. A gyűlés részletes akcióprogramot dolgozott ki és fogadott el a fasizmus és a háború elleni harc számára. Lelkes proklamációjukban heves szavak­kal ostorozták minden bajnak, nyomornak, elnyo­matásnak, barbárságnak végokát, a kapitalizmust és melegen ünnepelték a jövő országát, a világválság­ból kivezető út ragyogó mintaképét, a Szovjet­uniót. Végezetül üdvözlő táviratokat küldtek Thäl­­mannak, Diaz, Rákosi elvtársaknak , még számos bebörtönzött antifasisztának. Épp mikor a gyűlés záró­szavai hangzottak el, érkeztek meg a szovjet­diákság és Dimitrov elvtárs üdvölő sürgönyei, me­lyeket a diákság tomboló lelkesedéssel , a Szovjet­unió impozáns ünneplésével fogadott. A Kirov-gyilkosok imperialista felbujtói. Ma már egész kétségtelenül bebizonyoso­dott, hogy mely imperialista hatalmak voltak azok, melyek Kirov elvtárs aljas gyilkosait tá­mogatásban részesítették. Mindenek előtt Bis­­nnek lett konzult hívta vissza a kormánya, mi­után bebizonyult róla, hogy 1905 óta össze­köttetésben áll a mensevikiekkel és az anar­chista szociálrevolucionerekkel s hogy Nikola­­jevel gyakrabban találkozott. Ezekben a na­pokban a lett nagykövet a külügyi népbiztos­ság hivatalában betekintést nyert a vizsgálati anyagba (Nikolajev vallomása), valamint a törvényszéki tárgyalás gyorsírással felvett jegyzőkönyvébe, ahol Nikolajev rendőrségi vallomását újból megerősítette s ahol­ jegyző­könyvbe vették, hogy Nikolajev az elébetárt fényképen a konzuli kétséget kizáró módon felismerte. Ezzel a tényállással kapcsolatban a moszk­vai »Pravda« megállapítja, hogy oly kis állam, mint Lettország, saját kezdeményezéséből nem merték volna háborúra provokálni a Szovjet­unió acélos nagyhatalmát. Lettország mögött Hitlernémetország áll, mely — épp úgy, mint a marseillesi merényletnél — az új világháború kirobbantására küldött terroristákat pénzzel, tanáccsal, fegyverrel és szabad útlevéllel se­gítette. Mikor annak idején rövid hírben jelentettük Kirov elvtársunk meggyilkolását, annak a gya­núnknak adtunk kifejezést, hogy ez az alá­való gaztett is a nemzetközi fasizmus műve volt. Gyanúnk íme bebizonyosodott. Ennek a felismerésnek annál inkább foko­zott erőfeszítésekre kell hát ösztönöznie ben­nünket, hogy megteremtsük a munkásosztály legyőzhetetlen harci egységét a fasiszta orgyil­kosok és háborús tiszítek ellen. A »Munkás« megjelenik hetenként egyszer. Előfizetési díj egy hóra Kő 2250. — Felelős szerkesztő: Langfelde­ Sándor. — Kiadó: Moskovics Kalmár. — Szerkesztőség és kiadóhivatal- Krat.dau* Sládkovicova cls. 8. — Nyomta Hoffmann Jar., Prága. — Postaszállítási engedély sáma 21.748-VII-30. Bratislava. KOMSZOMOL Csehszlovákiai magyar diákok a brüsszeli diákkogresszuson. Prága, január. (Diáklevelezőnk jelentése.) A prágai Magyar akadémikusok körében az elmúlt esztendőben szellemi erjedés volt észlelhető: a fa­siszta Széchényi-mozgalom a marxista diákok kri­tikai támadásának hatása alatt elvesztette vezető szerepét s a viták növekedésével nőtt a diákbaloldal is. A MÁK baloldali diákellenzéknek egyik tagja is. A MÁK baloldali diákellenzékének egyik tagja lada magyar­ diákságot képviselte. A brüsszeli magyar diákkiküldött indítványára a kongresszus ideje alatt külön összegyűltek az el­nyomott nemzetiségek diákdelegátjai is és antifa­siszta nemzetiségi konferenciát tartottak. Ezen a csehszlovákiai magyarokon kívül spanyolországi katalánok, írek, erdélyi és szudétanémetek, belgiu­mi flamandok, ukránok, lengyelországi zsidók is megjelentek. A konferencián, melyen a magyar de­legált elnökölt, röviden beszámolt minden delegá­tus az ő kisebbségének helyzetéről s az elnyomás elleni harcukról. A prágai magyar kiküldött kifej­tette, hogy a magyar diákság, megfosztva az álla­mi segélyektől s a nemzeti kultureszközöktől, újabb soviniszta támadásoknak van kitéve a cseh fasiszta diákok részéről. Egyben utalt arra, hogy a magyar diákság nemzeti követeléseiért folyó harcában a cseh antifasiszta diákokban talált legőszintébb szö­vetségeire s ennek folytán a magyar antifasisz­ták befolyása a nemzeti diákszervezetben nő. A többi delegált is elmondotta nemzeti elnyomatásá­nak körülményeit és kifejtette, hogy a nemzeti el­nyomás, uszítás, fasiszta vész és barbaritus ellen az antifasiszták nemzetközi összefogása használhat csupán. A brüsszeli nemzetiségi konferencia elhatároz­ta egy külön büró felállítását a nemzeti kisebbségek diákproblémáinak tanulmányozására, melyhez a ka­talánok, írek, magyarok, németek, ukránok és fla­mandok azonnal csatlakoztak. A nemzetiségi diák­­bü­ró külön soknyelvű antifasiszta folyóiratot indít. A konferencia rezoluciót hozott a Szovjetunió üd­vözlésére, kiemelvén az üdvözletben, hogy az SSSR a szociális kérdés megoldásával a nemzetiségi kér­dést is megoldotta. (Ezen a ponton élénk vita tá­madt, a flamand diákdelegáltak ellene voltak a szociális és nemzeti felszabadulás közti viszony ki­­hangsúlyozásának, de a vita végül is teljes mérték­ben érvényre juttatta Lenin és Sztálin felfogását a nemzetiségi kérdésről s egyhangú üdvözlet ment a­­ Szovjetunió kormányának.) A brüsszeli diákkongresszuson tartott nemzeti­ségi konferencia megmutatta, hogy az elnyomott nemzetiségek diákjai sem dőlnek be a fasiszta uszí­tásnak s jogos nemzeti harcukat a dolgozók nemzet­közi szociális harcvonalába állítják. A magyar de­legált a diákegyesületekben részletesen ismertetni fogja a brüsszeli diákkongresszust s annak nemzeti­ségi programját. munkások a Komszomolhoz mentek panaszra. Jó helyre fordultak. A Komszomol rögtön gyűlést hí­vott össze, ahol egy kiáltványt fogadtak el, melyet leírtak több példányban és kifüggesztettek. 250 aláírást szedtek össze a faluban, 40 tagú deputációt küldtek a jegyzőhöz, aki mikor ezt az erőt látta, kénytelen volt engedni és úgy a két ifjúmunkásnak, mint a többieknek munkát adott. Egy mindenkiért, mindenki egyért! Hasonló akciók fognak a többi falvakon is. B­a­­cuchon ifjútün­tetés, 300 aláírás az ifjú népszava­­zásban. 10 fő segélyt kaptak. Pólóm­kán 300 aláírás, Závodkán 250, Pohorelán 600 és így tovább. összesen 1100 ifjú vett részt a tüntetéseken. 10 ifjúgyűlés volt 800 résztvevővel, 2000 aláírás van az ifjúkövetelésekért a körzetben. Ha ezeket a híreket halljuk, akkor annál na­gyobb nyomatékkal kell fordulni Szlovenszkón azokhoz, akik »Komszomol-szervezetnek nevezik magukat, azokhoz, akik azt mondják magukról, hogy »Komszomolok«, emellett azonban tétlenül né­zik, hogy közöttük ifjúmunkások ezrei hogyan éhez­nek. Egy Komszomol-sejt sem­ nevezheti magát Komszomolnak, ha nem vezet ma akciót a munka­nélküliek érdekében. A jövő számban pellengérre állítjuk a tétlen szervezeteket. Küldjetek jelentést a­­Munkájába az ifjú népszavazásról. 20 év. A garamvölgyi parasztfiatalság válasza. A 78 lőcsei ifjúmunkás 20 évre való elítélése mindenütt nagy felháborodást váltott ki. Amint érte­sültünk, nemcsak Csehszlovákiában indul meg til­takozó akció, hanem külföldön is nagyobb akció van a 78 ifjúmunkás érdekében megindulóban. An­nál nagyobb jelentőséggel bírnak azonban a szlo­­venszkói akciók. Az egyikről itt adunk hírt. Garamvölgy paraszt és földműves ifjai 6 fa­luból jöttek összes, némelyik 20 kilométert is jött gyalog. Nem írhatjuk le, hogy milyen forró volt a hangulat és milyen felszólalások hangzottak el, mi­kor beszámoltak a pörről, mert a cenzúra elkoboz­ná. De annyi már látható, hogy a pörrel épp ellen­kező hatást értek el, mint aminőt elerni akartak. Örömmel vették tudomásul, hogy a szepességi ifja­kat a pör nem törte meg, amit bizonyít — amint a »Kassai Újság« január 1-i száma írja , hogy az egyik ifjúmunkás, akit felmentettek, kijelentette a bíróságon, hogy sajnálja, hogy nem ítélték el, mert ilyen dologért nem szégyen, hanem büszkeség ülni. A garamvölgyi konferencia tiltakozó rezolúciót küldött a lőcsei kerületi bírósághoz és elhatározta, hogy a delegátusok az összes falvakban tiltakozó gyűléseket hívnak össze. Válaszuk a 78 elítélésére az, hogy 8 faluban alakítottak kommunista ifjúszer­­vezetet és több mint 90 új tagot szereztek. A munkanélküli fiatalság népszava­zása: Garamvölgy: 10 ifjúgyű­lés, 800 résztvevő, 2000 aláírás. Megint a Garamvölgyből kapunk új híreket a munkanélküli fiatalság akciójáról, a munkanélküli fiatalság népszavazásáról Sumacin a jegyző kidobott két ifjúmunkást a hivatalból, mert munkát mentek kérni. Az ifjú- m t Tanoncok rabszolgaélete Rimaszombat, január. (ifju munkáslevél.) — Rimaszombatban a tanoncrabszolgaság és tanoncki­­zsákmányolás egészen korlátlanul megy végbe, a­­nélkül, hogy az ipartársulat csak rá is hederítene. Pédául T. F. kalaposmesternél a tanoncot már reggel ötkor felköltik, hogy takarítsa ki a disznó­ólát, etesse meg a disznókat, de úgy, hogy még a templomba is elmehessen, mert a tanoncnak arra van szüksége. (Minél kizsákmányolóbb a mester, annál vallásosabb is. A kettő szorosan, összefügg: elnyomott, vérig kiszipolyozott tanoncait csak úgy véli »keresztényi alázatban és engedelmességben« megtarthatni, ha tanoncát a csuhás butítok minden forradalmi osztálytudattól megóvják!) Templom u­­tán egész nap robotolhat a műhelyben, hajthatja az ingyen hasznot, este pedig újra megetetni a négy hizót, fát készíteni, cipőt puccolni, úgy hogy mire lefekszik, este 10 óra is elmult. Egy másik példa: D. J. szabómester csak sze­gény falusi zsellérember fiát szegődteti tanoncnak katalánok, írek erdélyi és szudétanémetek, belgiu­­neki, a szüleitől még 1500 hé­t s évente egy- két zsák termést is követel. Ám ha a tanonc felszaba­dul s megszűnik ingyen dolgozni, akkor azonnal el­bocsátja! Tanoncok! Ifjúmunkások! Ne tűrjük ezeket a lehetetlen állapotokat tovább! Szervezzük meg az ifjúmunkások legszélesebb egységfrontját a tanonc­­követelésekért! Megszabott munkakört, szabályo­zott munkaidőt, fizetést a tanoncnak! Mi, tanoncok érezhetjük legjobban, hogy mennyit ér ennek a »demokráciának« minden u. n. munkásvédő intéz­kedése! Csak annyi jogunk van, amennyit kiharco­lunk! Fel hát az egységes harcra! Irodaszerek és töltő­tollak szaküzlete BRATISLAVA, Stúr u. 6/b. FOLIO. V­i­l­á­g­t­ü­k­ö­r SZOVJETUNIÓ: Míg a válságba került polgári világ borral, pezsgővel temeti az elmúlt, semmi ja­vulást nem hozó, semmi reménységet be nem vál­tó új esztendőt, s kéményseprőtől, újévi malactól várja az új esztendőben kilátástalan helyzetének jobbrafordulását, addig a Szovjetunió munkásai lé­lekemelő ünnepélyekkel zárják le a II. ötéves terv második esztendejét s ragyogó szemmel néznek az uj sikereket jólétük fokozódását ígérő új esztendő elé. Azokat a szovjetgyárakat, melyek a tervbevett feladatokat túlhaladták, értékes jutalmakkal díjaz­ták, a legjobb rohammunkásokat kitüntették.­­ A szovjet lapok részletesen közüik a V­II. ötéves terv harmadik évének, 1935-nek az adatait. Ez évben a SzU nehézipara 19%-kkal fog növekedni tavalyhoz képest. A vas- és acéltermelés feladata: 12.5 millió tonna vas, 8 millió tonna acél, 8.6 millió tonna hen­gerelt vas. Az ércbányászatnak 27.5 millió tonna ércet kell kitermelnie, a szénbányászoknak 112.2 millió tonna szenet, a petróleumkutaknak 28.4 mil­lió tonna kőolajat kell szolgáltattak. 1935-ben a SzU elektromos művei 24.900.000 millió kilowattóra elektromos energiát fognak adni. Az autó- és trak­torgyárak tervbe vett termelése: 92.000 autó és 97.000 traktor. A mezőgazdasági gépgyáraknak — eltekintve a többi géptől — 20.000 kombinált arató­­cséplőgépet kell termelniök. A vasutak 1480 új lo­­komotivot fognak üzembe állítani; a kémiai gyárak 1.200.000 tonna foszfáttrágyát, a cementgyárak 4,4 millió tonna cementet termelnek stb. stb. A Szov­jetunió tovább épít, a tőkés világ tovább rombol.­­ Az újonnan választott moszkvai szovjet január 3-án tartotta első plenáris gyűlését. A 2056 kikül­dött között 571 asszony, 223 ifjúmunkás, 1341 mun­kás s 85 külföldi specialista (többek között egy osztrák Schutzbündler, egy amerikai néger stb.) van___Január 1-én lépett életbe a párt s a szov­jet kormány rendelete a kenyérjegy eltörléséről. Most minden üzletben jegy nélkül, tetszés szerinti meny­­nyiségben s ugyanolyan olcsón, mint azelőtt a jegy­re, lehet venni a kenyeret. A szovjet központi keres­kedelmi szerv néhány hét alatt 10.300 új kenyér­árudát nyitott meg s a kenyérgyárak 11.944 tonnával emelték napi teljesítményüket. — »A Szovjetunió nélkül«, ismeri el a londoni »Observer« című kon­zervatív lap, »a Népszövetség már a ravatalon fe­küdne.« AUSZTRIA: Az osztrák államvasutak személy­zeti létszáma a folytonos elbocsátások miatt eddig soha nem volt mélypontra sülyedt. — Mire van pénze a klerikálfasiszta Ausztriának? A Belvedere resturálására 80.000, a Mihály-temploméra 50.000, a Burg restaurálására szintén 80.000 schillinget ad­tak ki. A munkanélküliek éhezzenek! — A bécsi rendőrség statisztikája: 1933 március 31-től 1934 július 31-ig 30.000 letartóztatás, 89.000 házkutatás volt Ausztriában! NÉMETORSZÁG: Oberhausenben, ahol az an­tifasiszta frontnak igen erős illegális és oppozíciós szervei voltak, a titkos államrendőrség több mint 200 kommunista, szociáldemokrata és katolikus ifjú­munkást letartztatott A munkásokat szörnyen meg­­kínozták; ketten: Fritz Giga és Fritz Balluf kommu­nista munkások bele is haltak sérüléseikbe, míg egy harmadik ifjúmunkás súlyosan sebesülve a kór­házban fekszik.­­ A német munkatáborokban a rossz élelmezés, barbár bánásmód s a kemény munka miatt egyre gyakrabban lázadások törnek ki, több helyen, például a baudissi és peterwitzi tá­borban az internacionálét énekelték! FRANCIAORSZÁG: Január 2-án 2000 lillei konfekciómunkás sztrájkba lépett, tiltakozásul a vál­lalkozók által tervezett 10—12%-os bércsökkentés ellát. A reformista vezetők egy opportunista aján­lattal szerették volna leszerelni a harcot, ám a mun­kásság egyhangúlag a sztrájk mellett szavazott. Húsz kisebb cég már­is visszavonta a bércsökken­tést. A sztrájkposztok nagyszerűen működnek, s a sztrájk egységesen, bátran folyik.­­ A roanei tex­tilmunkások sztrájkja, annak ellenére, hogy már több mint 6 hete tart, még mindig a legnagyobb fegyelmezettséggel, az egységfront erejébe vetett törhetetlen hittel folyik tovább. A gyárosoknak egyelen sztrájktörőt sem sikerült találniok! — Gre­­nobleban és Lyonban 2000 nyomdász, Millauban a kertyűgyári munkások sztrájkolnak. ANGLIA: Az angol munkásság legnagyobb ré­sze felháborodottan tiltakozik az általános szakszer­­vezeti tanács ama határozata ellen, hogy sem kom­munista, sem független munkáspárti ne kaphasson semmiféle funkciót a szakszervezetekben. Danto­néban, Monmoutshireban, Bedwesban s több dél­­walesi ipari centrumban az utóbbi időkben éles til­takozó határozatot hoztak a szakszervezeti tanács rendelete ellen.­­ A new­borghi linoleummunká­­sok fényes eredménnyel sztrájkoltak: kivívták szak­­szervezetük elismertetését, 16 schilling heti béreme­lést, a munkaidőt 50 óráról 48-ra csökkentették, a tervbe vett racionalizálásból nem lesz semmi OLASZORSZÁG. A hivatalos statisztika szerint a munkanélküliség novemberben 65.000-rel nőtt; ez hivatalosan is beismerése annak, hogy a 40 órás munkahét bevezetése, mely a munkásoktól bérük 16%-át rabolta el, a munkanélküliség folytonos nö­vekedését nem tudta feltartóztatni . Az »olasz intelligencia védelmének« jelszava alatt nagy harc indult meg a külföldről behozott könyvek és folyó­iratok, újságok ellen. Ennek a kampánynak legtöbb szószólója, a »Tevere«, nyíltan be is vallja, hogy az olaszok azért olvasnak egyre több külföldi új­ságot, mert olyan hírek után érdeklődnek, melyeket az olasz újságokban nem találni A külföldi könyv- és lapbehozatal tavaly 7,5 millió lírát, idén majd a kétszeresét tette ki. — A nagybirtokosok a mező­­gazdasági munkásság bérének újabb leszállítását­­ követelik, noha azok (3—4 líra — 5—6 hó nap- 1 szám), Európa legalacsonyabb béreihez tartoznak. — Mussolini nem adott engedélyt a Rómába érke­zett nemzetközi delegációnak arra, hogy felkeres­se és megtekintse a politikai foglyok börtöneit s a szigetek számüzötteit SPANYOLORSZÁG: Újabb tömeges letartóz­tatások: Oviedoban több mint száz bányászt, köz­tük az aszturiai bányászszakszervezet vezetőit, a­zonban több kommunista munkást tartóztattak le; Huelvában nagy tömegpörök kezdődtek; Oviedo­ban az államügyész halált kér egy őrmester fe­jére, aki a forradalmárokhoz pártolt. — Az oviedoi börtönben Pena, szocialista képviselő, az elszenve­dett kínzások következtében állítólag eszét vesz­tette. — Egy radikális­ demokrata képviselő a par­lament előtt számolt be azokról a barbár kegyetlen­ségekről, melyeket a kormánycsapatok a forradal­márok közt véghezvittek Villa Frióban a három Caril testvért, valamint az egész Heredia családot, két házzal odébb egy család 7 férfi tagját minden ok nélkül megölték, aztán a lakást kirabolták. Egy má­sik ház teljesen üres, mert mind a 14 lakóját, kicsit, nagyot, legyilkolták stb. RIMASZOMBAT1 Munkások kenyérszü­kségleteket BOD­OKI LAJOSnál, TAMÁSPALVÁN szerezzétek be. Házisütéseket minden nap vállalok. Férfi- és gyermekruhák a legolcsóbban VASKÓ JÓZSEF ruha-áru­házában kaphatók, Jánosl ucca 9 sz

Next