Munkás, 1937 (30. évfolyam, 2-10. szám)
1937-01-10 / 2. szám
2. oldal Japán kezére csapnak Kínában minden elsöprő győzelmes támadás felé Diaz Jozé elvtárs a Madrid elleni sikertelen ostrom jelentőségéről. A »Mundo Obrero« Diaz Jozé elvtársnak, a kommunista párt vezértitkárának következő nyilatkozatát közli Madridnak a sikertelen ostroma ellen tanúsított hősies ellenállásáról. »Pártunk és annak Központi Bizottsága előtt a madridi harcosok hősiessége nem jelentett meglepetést. Biztosak voltunk abban, hogy a köztársaság katonái és Madrid népe ellenáll az ellenségnek és azt nem engedi keresztül A Központi Bizottság és magam is személyesen büszkék vagyunk Madrid védőinek magatartására. Mindenekelőtt a kommunisták hősiességére és önmegtagadására. Párttagságunk tízezrei küzdenek a központi frontokon. Ezeket a kommunistákat tagok az erélyes és szilárd emberek vezetik, akik értették a módját annak, hogy Madrid körül dícsőséget arassanak. Élükön Checa elvtárs, a Központi Bizottság szervezeti titkára, valamint a madridi Tartományi Bizottság vezetősége, Francisco Anton, Dieguez Isidoro és Giron Domingo elvtársak állanak. Hasonló ügyességgel és ugyanolyan bátorsággal küzdöttek Madrid ostromának folyamán Madrid körzetének vezetői, általában valamennyi tag és Madrid frontjainak valamennyi harcosa, akik a mi néphadseregünket alkotják és erre mi nagyon büszkék vagyunk. Az ostrom tartama alatt tanúsított kiváló cselekedetek közül különösen egy emelkedik ki: az acélférfiak, akik megtanultak a tankokra vadászni. Tudom azt, hogy a frontokon az ilyen hősöknek egész tömege van, akik állandóan kérdezik: Miért nem jönnek a fasiszta tankok? És előkészített bombákkal várják, visszaverik és megsemmisítik azokat, ők a mi polgárháborúnk sztahhanovistái. Ezek a nagy többségükben kommunista hősök a mi jogos büszkeségünk. Ők jól értették meg a »Monumentál« moziban az ostrom előtt elmondott szavaimat: »Kommunisták az első sorba! Legyetek mindnyájan készek arra, hogy Madrid védelme érdekében utolsó csepp véreteket is odaadjátok.« Valamennyi kommunista teljesítette ezeket a jelszavakat s a Központi Bizottság büszke arra, hogy ezek a hősök a mi sorainkban vannak.« Arra a kérdésre, várjon a kormányhű tartományok a párt és a kormány ama felhívásának, hogy segítsék Madridot, eleget tettek-e, azt felelte Diaz: »Az ostrom egész tartama alatt a központi bizottság és a kormány egy pillanatig sem maradt nyugton, csakhogy Madrid frontjait jól elláthassa. És munkánk jó eredménnyel járt. Az ellenállás csak az ilyen támogatással volt lehetséges. Ezt a támogatást fokozzuk, hogy a harcosokat segítsük abban, hogy győzedelmes támadásba menjenek át Az egész spanyol nép, az egész civilizált világ és a világ minden antifasisztája csodálja a mi hős harcosainkat. Az ilyen diadalmas cselekedetet a történelem könyvébe arany betűkkel írják be. A kommunista párt központi bizottsága üdvözli Madrid harcosait és azt? Üzeni nekik, hogy továbbra is ilyen szilárdan tartsák lövészárkaikat. Legnagyobb gondunk jelenleg az, hogy tartalékokkal és úrab hadianyaggal lássuk el őket, hogy egy mindent elsöprő támadásba mehessenek át A köztársaság győzelmet arat a fasizmus durva merénylete felett és Madrid továbbra is az az antifasiszta főváros marad, amelyet a világ büszkeséggel csodál.RS A japán imperialistáik éveik óta arra törekednek, hogy Kínában politikai és gazdasági befolyásukat kiterjesszék. Ez nem történik békés eszközökkel. Csankajsek és a nankingi kormány semmit sem tett a japánok terjeszkedésének meggátolására. Me alkuvó és hazaáruló politikája, továbbá az is, hogy a japán ellenség terjeszkedésének meggátolása helyett egyedüli gondja a kínai Vörös Hadsereg és a szovjet területek megsemmisítése volt, egyre inkább felbátorította a japánokat és gyengítette a kínai népekenálló erejét a betolakodókkal szemben. A kínai nép nagy rétegei nem voltak megelégedve Csankajsek politikájával. A japánok előnyomulása Peiping és Tientsioban éppen egy évvel ezelőtt nagy nemzeti japánellenes mozgalmat váltott ki, mely különösen a diákok közt vert széles alapokat. Az öntudatos diákok tízezrei mentek az utcára Kína nemzeti felszabadításáért tüntetni és azt követelték a kormánytól, hogy útját állja Kína feldarabolásának az összes nemzeti erők összegyűjtése és fegyveres ellenállás segítségével. Ezrével járták a diákok a falvakat, hogy a kínai népet öntudatra ébresszék. A hazafias egyesületek gombamódra szaporodtak. Munkások, parasztok, intellektüelek, kereskedők, iparosok és katonák egyre nagyobb tömegben csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, amelyet »Kínai szövetség a haza megmentésére« elnevezésű szervezetben foglaltak össze. Egyre élesebben hangzott el Nanking felé az öntudatra ébredő milliók csatakiáltása. De Csankajsek nem akarta ezt meghallani és ezrével börtönözte be és gyilkoltatta meg a kínai nacionalisták ezreit. A kínai KP 1935 augusztusában javaslatot tett a polgárháború megszüntetésére egy »nemzetfelszabadtó népkormány« alakítására és egy »japánellenes egyesült hadsereg« szervezésére. Felhívta továbbá az egész kínai népet egy egységes népfront alakítására az ország megmentése céljából. A kínai nép nagy rakomszenvvé fogadta a kommunista párt javaslatait A nép felismerte, hogy csak az egység tudja győzelemre segíteni. A japán hadsereg ebben az időben egyre jobban nyomult előre. Egymásután foglalta el Jehol, Gsahar, Hopet és Santung tartományokat Csankajsek semmit sem tett ellenük, de 1936 januárjában 500.000 katonát küldött az észak-keleti vörös hadsereg ellen. Ebben a kormány hadseregben volt Csanszunan is, a mostani felkelés vezére. Ez a hadjárat a »vörös banditák« ellen nem járt semmi eredménnyel, a katonák nem szívesen harcoltak a vörös hadsereg ellen és nagyon sokan átszöktek hozzá. Még nagyobb visszhangra talált a kínai népben a KP 1936 augusztusi kiáltványa, amelyet megalakulásának 154. évfordulója alkalmából adott ki. Ebben a következőket javasolja: »Egy egység a demokratikus népköztársaság alakítását, általános szavazati jog alapján választott parlamenttel, nemzeti védelmi kormánnyal az élén. Ez az egyedüli módja az összes demokratikus erőkzívesítésnek és Kína felszabadításának a japán iga aton. A szovjetterületek uaj.k..wu* epoe a ne. köztársaságba belépni, a parlamentben résztvenni és területeiken ugyanolyan demokratikus rezsimet létesíteni, mint amilyen van egész Kína területén. A kiáltvány hatása óriási volt. A kínai nép eddig példátlan egységgel ált a KP javaslatai mellé. A tömegmozgalom nyomása arra kényszerítette Csankajseket, hogy eddigi , japánbahát politikáját megváltoztassa. Sztrájkok, tüntetések egyre jobban fejezték ki a kínai nép kívánságait és Csankajsek nem mert szembeszállni a nép akaratával. Egy pár héttel ezelőtt csapatokat küldött Japán Sutján tartomány elfoglalására. De a nép ellenállásán megtört a japánok hadjárata. Egész Kína támogatta a harcolókat és arra kényszerítette Csankajseket, hogy segítséget küldjön nekik. Csankajsek Sutjain tartomány kormányzóját Ven Si San generálist küldte egy nagy hadsereg élén a harcoló csapatok megerősítésére. Úgy látszott, hogy a nanjongi kormány végre hajlandó a nép nyomásának engedni és a megalkuvás útjáról a nemzetfelszabadítás útjára térni. Az egységes összefogás ezen pillanatában robbant fs Csanszunan lázadása. Kinek szolgált javára? Kinek az érdeme a kínai nép egységének megbontása? Csanszunan radikális követeléseket hangoztatott: szövetkezést a tonai kommunistákkal és a Szovjetunióval, politikai amnesztiát, hadüzenetet Japánnak stb. Csanszunan szájából ez nagyon gyanúsan hangzott, japán és Berlin rádióleadói és sajtója világgá kürtöttek, hogy a felkelés mögött Moszkva ált, a tények azt bizonyítják, hogy Csanszunan provokátor és Toldó áll mögötte. Japán nem jó szemmel nézte a kínai nép egységtörekvéseit és mindenáron valamilyen módot keresett, amivel ezt meggátolja. Megvásárolta Csatiszukara tábornokot egy felkelés rendezésére. Japán a felkeléssel a nankhgi kormány bukását és a kínai nép egységtörekvéseinek meggátlását akarta elérni. A felkelés nem járt eredménnyel. Úgy a kínai nép, mint a világközvélemény felismerte a provokációt A kínai népfrontmozgalom egyre nagyobb lépésekkel közeledik megvalósulása felé, Tokió és Beran legnagyobb sajnálatára. Csankajsek szabadlábra került és Csanszuliant 10 évre ítélték el, majd kegyelmet kpott. S Kínában soha nem látott magasságba emelkedik a vágya az imperializmus elleni egységes harcra. --------------------------------------------------------——— A magyar urak gyűlést hívtak egybe és a dolgozók vitték a szót Bátorkenzi munkáslevelező. Amióta a két párt egyesült, azóta magyar urak minden városból, minden községből fényes jelentést adnak ki, hogy milyen nagyszerűen flyik az egyesülés, mennyire nem érez a nép, mennyire megértik őket. Nekünk, falusi dolgozóknak, egészen másak a tapasztalataink. Mi ezekkel az urakkal ellentétben azt látjuk, hogy csak a dobot verik és nagyobb a cirkuszi zaj, mint a tényleges munka. A mi községünkbe is eljöttek a titkárok, hogy végrehajtsák az egyesülést. Nálunk is úgy gondolkozik a nép, mint a többi községekben. Bizony ideje lenne, ha egyesülne a magyar népi A bajok ellen, az úri reakció elleni Ezt szeretnénk és valami ilyesféle gondolatokkal mentünk el a gyűlésre. Legnagyobb meglepetésünkre még arra sem méltattak bennünket, hogy megmagyarázták volna, hogy mit akarnak. A két titkár valami ívet húzott ki és kért bennünket, hogy írjuk alá. Egyik derék kisiparostársunk megkérdezte, hogy Jim is írunk alá, mit is jelent az, mit is kapunk majd ellenértékül? A pozsonyi, vagy a mennykő tudja hovávaló titkárok erre hápogni kezdtek, hogy csak írjuk alá, majd meglátjuk, hogy nem lesz rossz belőle. Mirják József elvtárs, a kommunista párt járási testületi tagja szót is kért. Ha nem szónokoltak az urak, hát szónokolt ő. Megmagyarázta, hogy mi magyarok Igenis akarunk egyesülni, a magyar nép minden erejét össze akarja fogni, hogy jobb legyen, hogy elkerüljük a veszedelmeket, melyeket a reakciós urak hoznak ránk, melyet nagyban segítenek Jarossék is. Nagy tetszéssel fogadták Mihák beszédét és utána mintegy 30 ember ki is vonult a teremből, hogy ezzel is bizonyítsa, hogy nem eszik egy tálból cseresznyét az urakkal. Mi népi egyesülést akarunk. A nép javára. Nem az urakéra! • A Együttéret a spanyol néppeli letartóztatták. Az összes lapok nagy szenzációként közüik, hogy letartóztatták Szakovics Simon nagyszombati sofőrt. A »Prágai Magyar Hírlap« reakciós firkászai odáig mennek, hogy azt állítják, hogy »önkénteseket toborzott a vér«, hadseregnek«. Ezek az urak nagyon is jól tutják, hogy Spanyolországban nincs vörös hadsereg, hanem köztársasági hadsereg van. Rosszakaratuk kitűnik abból is, hogy cikküknek ilyen alcimet adtak: »Saját bátyját is beugratta.« Izakovics, mint minden antifasiszta, beszélt a spanyolországi harcokról. Senkit nem »toborzott« és vegyék az összes urak egyszersmindenkorra tudomásul, hogy a spanyol köztársasági harcosokat nem kell toborozni, mert az antifasiszták maguk is tudják mi a kötelességük. A spanyol szabadságharcot nem fogják leverni. De teljes szólásszabadságot követelünk minden antifasiszta számára. A börtönbe pedig a köztársaság ellenségeit csukják be. Teljes szabadságot az antifasisztáknak. Renn* VÁltOZÁSOK előtt A hitleri koncentrációs táborból nemrég szabadult nagy német író, Ludwig Renn lett a spanyol fronton az újonnan létesült XII. brigád Thälmann - Bataillon-jának a parancsnoka. Ez az esemény különöskép időszerűvé teszi, hogy Renn legújabb könyvének egy összefüggő részletét bemutassuk olvasóinknak. Renn ús könyve talán inkább filmszcenárium, mint regény, de olyan ember tollából, akit az »Inferno« még keményebbé tett. A regény német sorsok története s ezek hátterében a mai Németország monumentálisan szembeszökő dokumentum-montázsa az, mely szenvtelen, nyugodt előadásában az olvasó megdöbbenését még inkább fokozza. Hugó reszelt valamit a műhelyben. Anyja vásárolni ment a faluba. Apja épen benzint adott ki egy személyautónak a Shell Oil vörös felírása sárga bádogtoronyból. Most lassan átment a házba. — Ha a rendőrség megtiltotta nekem a koporsó felnyitását, hát akkor valami egészen csúnya dolog történhetett vele. Nem is halhatott meg természetes módon ez az egészséges Fickó! — Franz Pross megint mérhetetlen keserűséget érzett magában felkerekedni. Rettegett az igazságtól és mégis mennie kellett a tiszta szobáb®. Halkan benyitott. Az asztal oldalt állott és a közepén, két széken feküdt a koporsó. — Hogy is van ez lezárva? Ja, így? Visszament a műhelybe és szerszámokat hozott, hogy a fedelet felnyithassa. A szobába visszatérve, zajtalanul dolgozni kezdett. Félórával később sápadtan és összevont szemöldökkel jött a műhelybe. — Hugó, menj mindenkihez, akit ma temetés utánra idekérettünk, — Jöjjenek azonnal! Hugó egészen el volt mélyedve. Amióta a koporsó a szobában állott, itt volt és a műhelyben foglalatoskodott, csakhogy valami másra gondoljon. Csodálattal csüngött Werneren és nem bírta elképzelni, hogy halott! Hallotta az apja hangját és értelmetlenül nézett rá. — Na fitt, eredj hát! — De hát előbb át kell öltöznöm? — Nem, menj rögtön! — Pross megfordult és átment a házba. Hugó csodálkozott. De megszokta az engedelmességet és így nem sokat kérdezett. Átment a szomszédokhoz. — Az uram a mezőn van, — mondotta Lehmatiné. — Korábban kezdődik a temetés? — Apa nem mondott erről semmit, így ment Hugó házról-házra. Mindenütt kérdezték és ez egyre jobban izgatta. Végül is lélekszakadva rontott fel a lépcsőn Medvéékhez. Azok ámulva néztek rá. — Nem tudom, — lihegte, — mi van az apámmal! Egyszerre mindenkit hívjak el! — De mi nem megyünk! — mondta Fong. Ezt a polgári hullalmodást mi nem csináljuk. — És nincs te semmi illő, amit felhúzhatnánk! Hugó tehetetlenül nézett rá. — Mi van veled? — kérdezte a kisebbik Medve szánakozva. — Az apám olyan fura! Talán mégis jöhetnének? A két fivér egymásra nézett. — Na, húzzuk fel a knikkerbekkereket! Mindjárt jövünk! — De csak a te kedvedért, Hugó, aztán rögtön megint elpucolunk. Semmit sem fogunk ott enni! Hugó sietve merd az utcán végig. Előtte léptek a fűszeres Schwarzék Pross házába. Bent tele volt minden emberekkel. Néhányan mereven ültek a székeken. A tiszta szoba ajtaja nyitva állott. A koporsó fedelén egy koszorú és egy csokor feküdt. Prossné asszony a konyhában sürgött-forgott. Valamit mégis adni kellett a vendégeknek! Pross maga, halványan járkált az emberek között, senkinek se nézett a szemébe és semmire nem válaszolt. Ekkor Medvéék jelentek meg az ajtóban, váltásán, barna zekében, az ingák a nyaknál nyitva, Pross meglátta őket, felemelte a fejét és a koporsóra mutatott: — Ez volt az unokaöcsém Werner. És tudjátok, hogy szorgalmas és derék fiú volt, aki sekinek sem ártott. — De hogy lássátok, hogy mit csináltak belőle, — vad tekintettel a koporsóhoz lépett és az arca még fakóbbá vált — megmutatom nektek! Lássátok mindnyájan! — Lihegett. Az asszonyok felálltak és az ajtóhoz tolongtak. Pross megfogta a koporsófedelet és egyetlen lökéssel felrántotta. A koszorú és a csokor oldalt leesett, a fedél nehéz koppanással vágódott a padlóra. — Virágokat tettek a halotti lepelre! De alatta! — Lerántotta a leplet. — Ez volt ő! Egy asszony felsikoltott. Werner feje teljesen felismerhetetlen volt. A test meztelen, de a hason valami förtelmesség volt. Pross odakapott és egy véres törülközőt cibált ki a hasüregből és magasra tartotta. Ezt gyömöszölték beléje! Ezt gyömöszölték beléje a bestiák! — S ordított, mint egy eszeveszett. Az ajtóban lábujjra álltak a hátultevők. — Nézzétek meg valamennyien! Hiszen ismertétek! Hogy ő ez? Hogy nem más fekszik itten. — De nem, ő az! Megismerhetitek a kezéről! Az ő kezei! Nézzétek csak meg! Hugó borzadva állott Medvéék mellett. — Ezért elfogják az apámat! — suttogta. — Nem — felelte Fong. — Zárj be minden ajtót! Hugó rámeredt. — Zárj be minden ajtót! Zárd be, hogy senki ki ne juthasson. — Az ablakokat is, nehogy kint hallani lehessen valamit! Hugó megértette, hogy mit akar az ablakokkal és kifutott, hogy a kaput bezárja. — Te Brun, oda az ajtóhoz! És senkit ki ne engedj! Pross ordított: — Ezt csinálták belőle! Ráismertek? A felesége rémülten sietett be a konyhából és meredten állva maradt Fong mellett az ajtóban. Hugó visszajött a kapuból és bezárta a baloldali ablakokat. A. többi már be volt zárva. Erre Fong nyugodtan, rekedt hangon mondta: — Én is akarok valamit mondani. Borzadva néztek rá. Egyszerre valamennyit félelem fogta el. — Innen most senki ki nem Juthat! — mondta Fong. — Minden be van zárva. Az asszonyok riadtan nézték az ajtó előtt álló két izmos fiút. — Ha valaki megtudja, hogy mi történt itt, akkor mindnyájan megisszátok a levét! — Tudjátok, hogy ez ma mit jelent! — Nem kérdezik, hogy ártatlanok vagytok-e! Hirtelen elakadt, nem tudta folytatni. Erre a fűszeres fordult hozzájuk: — Medvének igaza van! Ha a szabadságtok kedves nektek és nem akartok úgy póruljárni, mint ez, hát senkinek se szabad egy szót sem szólnia! — Te meg Pross, térj magadhoz! — Megértünk téged, de jobb, ha hallgatsz! Pross lehajtotta fejét. Széles arca öregnek és megnyultnak látszott. Igen, ne mondjatok semmit arról, amit itt láttatok! — De ne is felejtsétek el!