Kassai Szemle, 1892 (8. évfolyam, 2-90. szám)

1892-01-03 / 2. szám

mogassa, a­kinek jelölése a szabadelvű párt­nak ma délelőtt 11 órakor a társalgási­ egylet termében tartandó gyűlésén fog megtörténni. A nemzeti párt január hó 10-én nagy ak­­c­ióra készül Kassán. Apponyi Albert gróf és több társa e napon ígérkezett ide, hogy a nagy politikai háborút, melynek üszkeit, már széthordta a téli szél az egész országban és foglalkoztatja az elméket — itt Kassán eleven szóval proklamálja a hadvezér. A párt­nak Kassán levő hívei ezen okból erősen készülnek és készítik elő a talajt, hogy a nemes gróf egy kis lelkesedést is lásson, habár az egész szappan­­buboréknak fog is később bebizonyulni, mert másról beszélni itt Kassán alig lehet egyelőre, mivelhogy az Apponyi és társai által inaugurált nagy mesének itt Kassán csak nagyon véknyan akadnak hívei és még kevésbé követői. A 10-iki nagy napra Vilmos úr már gyűjti a bukétára való virágokat.­­ A választás. A­míg Kassán a ham­a­rosan beköszöntött választási aktus átalános stra­­tagémát hozott létre, addig a vármegyéből alig hangzik föl komoly számbavehető mozgalom. A­mi van, csak olyan szóbeszéd, melynek nincsen fundusa. A nagyidai, illetve kassai járásban ed­dig csak Bárczay Ödönről, az eddigi képvise­lőről tudnak, ki a jelöltségre reflektál. Arról, hogy ott H­e­d­r­y Lőrincz vagy L­e­s­s­k­ó kano­nok nemzeti párti programmal fogna föllépni — ma még semmit sem tudnak. A gönczi járásban Vécsey Endre függetlenségi ellen Meczner József korláti birtokost óhajtaná a szabadelvű­­ párt fölléptetni, de Meczner a jelöltség elfoga­­­­dása iránt még eddig nem tett kötelező nyilat­­­kozatot. A kis Torna vidékén a legélénkebb a han­­­­gulat és itt több régi, de ez irányban új név van napirenden. Ezek között Koós Pál a függet­­­lenségi párt derék harczosa és Gedeon Jenő, a­kik mindketten az eddigi (Papszász és Har­­sányi) képviselők ellen óhajtatnak jelöltetni. A csereháti járásban sok valószínűséggel emlegetik He­dry Lőrincz nevét, a­ki nemzeti párti program­­jál fogja fölvenni a küzdelmet Dar­v­a­s Ferencz akadelvü pártival szemben. — A szikszói járás­­i P­é­c­h­y Tamás — kétségkívül most is —­­hangulag fogja elnyerni a mandátumot. Ugyan­is ilyen kerület a füzéri, a­melyet gróf Ká­l­y­i László nemzeti párti dominál, miután alig­­ íető, hogy Rakovszky György ezúttal ismét ellépne, tekintetbe véve az öt év előtti nagy matekot, a­melyet a nemes gróffal szemben itt szenvedett. A feleség szeret bennünket, az asszony kimér, a nő tűr. Feleséget magunknak tartunk, asszonyt házi ba­rátunknak, nőt az egész világnak. A feleséggel mindenben megegyezünk, az asszon­­nyal megnyugszunk, a nővel megvagyunk. A gazdaságot a feleség viszi, a házat az asszony, a ton­t a nő. Ha betegek vagyunk, ápol a feleség, sajnál az asszony, állapotunk felől kérdezősködik a nő. Feleséggel sétálni megyünk, az asszonyt kivis­­­szük, a nőt kikísérjük. Bánatunkban osztozik a feleség, pénzünkben az asszony, adósságunkban a nő. Feleséggel egy szobában is elférünk, az asszony­nak külön szoba kell, a nőnek más szállás. A feleség így szól: kedves férjem, az asszony , barátom, a nő , hallja az úr. A feleséggel lelki nyugalomba élünk, az asszon­­nyal sok bajjal, a nővel egykedvűleg. A feleség czirógat, az asszony hizeleg, a nő szem­rehányást tesz. A feleséggel egy tányérból eszünk, az asszon­­­nyal egy tálból, a nővel külön vendéglőben. A feleség egyszerűen öltözködik, az asszony czif­­rálkodik, a nő eleven divatkép. A feleség gondos, az asszony hiú, a nő kaczér. A feleség szerelme állandó, az asszonyé ingatag, a nőé egy nagy semmi. A feleség csillag, az asszony egy kereszt, a nő Innen-onnan. Feleség, asszony, nő.*) Ha szerelemből házasodunk : férj és feleség; ha kényelemből, ur és asszony, ha viszonyokból, hi­testárs és nő nevet kapunk. *) Lapunk egy barátja küldi be hozzánk ezen, egy múlt szá­zadi folyóiratból kiböngészett „authentikus véleményt." — Minden gavallér adott! Az akták is megmozdultak e szóra, nem hogy a szivem meg ne mozdult volna. Felegyenesedtem székemen s csak annyit mondtam: — Adok ! Magam akartam utolsó két hatosomat becsem­pészni az Erzsike kisasszony oldalán fityegő tarsolyba, de reszkető kezem eltévesztette az irányt s a két ha­tos vig csörömpöléssel gurult végig a pádimentumon, egyenesen az alá a szekrény alá, melyben egyik dij­­nok kuruttyolt.­­ Megfeledkezve neglízsemről, pillanat alatt a szoba közepén termek. A hölgyek hahotázni kezdenek, a félrelökött akták mosolygását is hallom, de nem tudom, mit cselekedjem ? Ott gubasztottam a szoba közepén, mikor a csiz­madia inas berohan a megtalpalt idomtalam csizmám­mal, melyről csak úgy csepegett alá a magyar bal­ j­zsam. — Itt a csizma tekintetes urfi, de azt mondta a gazdám, hogy addig ki ne ereszszem a kezemből, mig­­ ki nem tetszik fizetni, mert a múltkori talpalásért is adós tetszett maradni! A szörnyeteg inas úgy rázta a kezében a meg­újított alkotmányt, mint valami szabadságharczi lo­bogót. — Várj nyomorult ! kiálték s kutatom a pénzt, melyről tudtam, hogy soha meg nem találom ott, a­hol keresem . . . Aztán ismét a szekrény alatt levő két hatos után nyúltam s átadtam Erzsikének, ki még mindig nevetett. — Ha nem fizet az urfi, akkor viszem a csizmát! — Megfojtalak !••• Alászolgája, csókolom a kezét! A kisasszonyok kifordultak, a dijnokok is előfor­dultak, c­sak a kóczos csizmadia inas maradt benn és követelődzött. — Nyomorult kölyök! Itt van a zsebemben száz forint, de nem fizetem ki azért most a talpalás árát, mert te és a majsztered meggyaláztatok ! A princzipális lépett be e fenyegetésre, átadott öt forintot előlegül s csakis princzipálisnál lakozható flegmával mondá: — Bagi úr! Fizesse ki kérem azt a csizmát ! Czikó János, ostor. A feleség azt mondja reggel: jó reggelt, az asszony : guten morgen, a nő : hon jour. A feleség gyalog jár, az asszony kocsiba ül, a nő lóháton nyargalódzik. Gyermekeinek anyja a feleség, ismerősnője az­­ asszony, mostohája a nő. A feleség gyemekeinket neveli, az asszony csak öltözteti, a nő kivetkőzteti. Ha meghalunk, sirat a feleség, panaszkodik az asszony, a nő pedig feketébe öltözködik. Csak egy év múlva megy férjhez a feleség, hat hónap múlva az asszony, hat hét múlva a nő. A Kassai Szemle nyolczadik évfolyamára 1892. évi január hó első napjával uj előfizetést nyi­tottunk s pedig egy negyedévre (jan.—márcz.) I­árt 50 egy félévre (jan.—junius)..........3 ,, — egy évre (jan.—decz.).................. 6­0 — akár helyben házhoz hordva, akár vidékre postai küldéssel. Régi előfizetőinket kérjük előfizetéseiket megnyi­­j­tani, újonnan belépni szándékozókat pedig arra kér­­­jük, hogy ebbeli kívánságukat velünk levelező­lapon vagy szóbelileg tudatni szíveskedjenek, mire a lapot­­ rendesen küldeni fogjuk. Próbaszámokkal szívesen szolgálunk. Vidéki előfizetőinket kérjük posta-utalványt hasz­­­­nálni, a helybelieket kihordónk a nyugtával fogja­ fölkeresni, a melynek beváltására e helyen is fölkér­­­jük t. olvasóinkat. Minden olvasónk, a ki előfizetési diját lefizeti dijmentesen kapja a kiadásunkban megjelenő 1892. évi Kassai családi naptár egy példányát és ezenfelül tetszés szerint egy pél­dányt a következő czimü regényekből: Törpe óriás (regény) irta Gara József; A czigány leány (regény) irta Mártonffy Imre ; A társalgónő (regény); A sztrájk (regény); Aranypenész (regény) ; Vig beszélyek, (12 humoreszk). Kassa, 1891. deczember hó. A „Kassai Szemle“ kiadóhivatala. Újdonságok. Újévi tisztelgések. A közös érintkezés, ápolja a szeretet melegét és ez soha sem mulasztja el az alkalmat, a mikor ennek kifejezést adhat. Az uj esztendő küszöbe bő alkalmat nyújt erre és ezt vá­rosunk elitje ezúttal is megragadta, hogy egymásnak jó kívánságaikat tolmácsolják. A királyi táblán Ober­­schall Adolf elnököt a bírák testületileg keresték föl, hogy a szeretett főnök előtt szerencsekivánataiknak ki­fejezést adjanak. Az üdvözlő beszédet Kriszt János tanácselnök mondotta. Párvy kir. főügyészt tekintettel beteg állapotára, csöndes otthonában Paksy kir. ügyész kereste föl, hogy az összeség nevében gratulálja meg ötét. — A vármegyeházán élénk élet pezsgett január elsején. A közszeretetben álló főispánt a tisztviselői kar teljes számban kereste föl és ennek nevében ün­nepi hangon szólott Hammersberg főjegyző. Az ováczió után 5 tagból álló küldöttség elment Comáromy al­ispán lakására és itt azon meleg óhajnak adatott kife­jezés, hogy a súlyos betegségéből a javulás felé kö­zelgő derék alispánunk mielőtb friss egészségben foly­tassa tevékenységét a közügy javára. — A város­házán Münster polgármestert a tisztviselői kar e napon szintén meleg ováczióban részesítette, a­mely­nek szép beszédben K­o­z­o­r­a Vincze főjegyző adott kifejezést. —A törvényszéken Péchy Aurél elnököt a bírói és ügyészi kar testületileg kereste föl és R­u­­s­z­i­n­k­ó Zsigmond biró meleg szavakban tolmácsolta a közösen táplált érzelmeket. Ugyanily ováczió folyt le a pénzügyigazgatósági palotában, a mely F­l­u­c­k kir. tanácsos igazgatónak szólott. Szilveszter ura­­nak nagy hangú megünne­­peltetés jutott ki nemes Kossiczában. A népesség rend- és rangkülönbség nélkül meghódolt néki, és igy kiju­tott a vendég-sokaságból a fényesen kivilágított ter­meknek éppen úgy, mint az alacsonyabb kaliberű szobácskáknak. A muri mindenütt hangos volt és ha az elsőkben a pezsgős palaczkok nyitogatása durrog­­tatta meg a levegőt, az csak az anyagi előkelőség érdeme, mivelhogy emitt a gyönge karézos és szóda­víz ugyanazt a hatást hozta létre az elmékben, amely közös az emberiséggel és ez csak a természetnek örök igazságos beosztását igazolja, mert mi is lenne az em­beriségből, ha a jókedv egy részéből örökre elpusz­tulna ? és nem ragadtatnék meg közösen az alkalom, hogy ennek szabad folyás engedtessék ? A Szilveszter pedig e tekintetben a legnagyobb csábító. Már erősen benne voltunk az uj esztendő derengő hajnal hasadá­sában, és a kassai zimankós, ködös utczákon még folyvást végig-hosszig hangzott a hejre tyutyu. Rész­letezve a főbb helyek vigasságát, a nagy kaszinó ünnepi hangulata a Fritsche-féle vendéglő jó zamatu vacsorájá­nak alapján, tánczban tört ki és a ne hagyd magad Schle­singer hatalmasan működött, örömére a tánczért he­­vülő szép virágoknak, a­kik pihenés nélkül hódoltak meg a tánczoló ifjúságnak. Míg a múlt években 20—­24 pár tánczolta a négyeseket, ez estén kétszer annyian. A jelenvolt tánczoló hölgykoszorú névsora ez: Ke­mény Etelka, Offenheimer Margit, Bezsilla Anna, Szőnyei Ida, Korányi Ilka, Aranyosai nőv., Hegedűs nőv., Adriányi nőv., Fluck Jolán, Bassó nőv., Marzsó Ilka, Kruzslyák Anna, Timkó Sári, Oláh Margit, Szie­­ber Bella, Kuszka nőv., Gansberger Vilma, Tarnóczi Ilka, Lükő nőv., Werfer Melanie, Kobilicz nőv., Kor­­láth Sári, Lekly Gyuláné, dr. Vandracsekné. A dí­szes társaságot Rácz Jani kitűnő zenéje hajnali 4 óráig tartotta együtt.­­ A Schalkház nagy­termében előkelő és számos közönség gyönyörködött a katona-muzsika játékában és víg­csevegés között élvezte a Schalkház-konyha és pincze igazándiban jó tartalmát. Nagy volt itt a hallucirnó pontban 12 órakor, a­mikor egyszerre sötétedni kezdett és a katona­zene a világosságon, a­mely az újévet jelezte — riadalmas zeneszóval üdvözölte az újévet, mire ismerősök, jóba­rátok az egymáshoz igyekvének gratulálni. Ez a jele­net az igazi népvándorlás képéhez hasonlított. Ma már benne vagyunk a reményteljes és vigan meg­kezdett uj esztendőben, a mely hogy véges-végig olyan vigan forogjon és peregjen le — ki lenne olyan köszm­ni — hogy ezt mindenkinek a legőszintébben ne kívánná! A kath. legényegyesület (főutcza 64. sz. I. emeleten levő) termében a karácsonyi ünnepek alatt rendezett vallásos tárgyú élőképek bemutatási soro­zata változást szenvedett; a mennyiben a vezető m. elnök betegsége miatt már az uj év 1. és B. nap­jain hirdetett előadások elmaradtak s január 6. és 10-re halasztattak. Ezen két utolsó előadásra a helyárak a következők: I. hely 40 kr., II. hely 20 kr., állóhely 10 kr. Jegyek Buliczka Ede és Mildner Ferencz urak kereskedésében kaphatók. Az előadás kezdete mindig 5 órakor. A karácsonyi ünnepek alatt igen sikerült élőké­peket mutatott be a legényegyesület csinos színpadja. Maga az ünnep adta tárgyát az igazán kedves, néme­lyike pompás élőképeknek. Úgy az új díszletek, mint a ruhatár, a karok és szólók, valamint az egész ren­dezés mi kívánni valót sem hagyott. Az élőképek kö­zül különösen tetszésben részesültek: Mózes a dékény­­kosárban, pompásan hullámzó Nílusával; Ave Mária megragadó egyszerűségével; Glória in excelsis Deo : az ősz Simeon jóslata; de legszebb volt a legutolsó kép, mely téli tájat ábrázolt, hátul hóval fedett s ki­világított templommal; éjféli misére menő hívek cso­portja vonul végig, téliesen öltözve, lámpával kezében. Hallani a beharangozást, a távolban megcsendül a hí­vek pásztoréneke, az isteni tisztelet végével a hazatérő emberek hálaéneke, mely alatt az ég felhőiben, angya­lok társaságában megjelen a kisded Jézus, zászlót tartva kezében. Nagyon megragadó kép ! Megérdemli a többszöri megtekintést is; s ha, a mint láttuk, a fel­nőttek érdeklődését mind a 10 kép le tudta kötni, úgy hisszük, hogy a gyermekeknek, kiket még alig volt alkalmunk ott látni, még nagyobb örömet fog szerezni. A kath. legény egyesület r. tagjai f. é. és hó 30-án a Schalkház szálló nagytermében tánczvigalmat rendeznek. A közvágóhidnak csötörtöki megnyitási ünnepségén — mint említettük — 22 percz alatt két remek ökröt öltek le és transiroztak föl teljesen kész áruvá. Ez ügyes segédek megérdemlik, hogy neveik már csak azért is föl­említessék, mivel ezek voltak az elsők, a­kik az uj vágóhíd szűzies padlatát vérrel bo­rították be és mivel ezeknek aligha lesz az életben Kassán módjuk ilyen aktusnál szerepelni. E nyelcz segéd neve: Grieger István, Kreck Dezső, Bubenkó András, Verbinszky Győző, Vaszily Gyula, Mácza, Horváth Fülöp és Murin Károly. Az év végén. A jó sáfár, a bölcs házi ur, a számító üzlet­ember az év utolsó napján azon kiadá­sait, de főleg bevételeit summázza össze, a­melyek a lezajlott esztendőben gondot is, de jól eső örömöket is okoztak neki. Hányadán vagyok ? szól a magán­ember s hányadán állunk kérdezi a városi közigazga­tás feje : Münster Tivadar. Mi e helyütt, csak az adó­bevételekről adunk egy kis statisztikát, azon jövede­lemről, a­melynek lefizetését még a legjámborabb em­ber is nem tetsző mormogással kiséri. Adó: Fizeti min­den ember és gyűlöli is minden ember. E czimen be­folyt a város pénztárába múlt évben : 262.087 frt 41 kr. Községi pótadó: háztulajdonosok réme; a város fejlődésének látóképe. Ebből befolyt: 59056 frt 51 kr. Kamarai illeték : 2814 frt 45 kr. Az egésznek főösszege: 326,938 frt 19 kr. Hadmentességi adó: Nyögi az, a ki bornya alá „untauglich.“ Ebben már az ifjúság is részes. Fizetni muszáj, ha egy fi­­tying jövedelmed sincs is, mert dutyiba zárnak, ha nem fizetsz. Ebből beszedtek : 1984 frt 02 krt. U t-

Next