Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)

1920-09-19 / 214. szám

2. oldal T'/i* '?-./! kei egy hamvadó világnak, melyet fehé­ren hint be havával a Tél... Megálltam egy hatalmas éjzület előtt, melyen egy nagy, cifra tábla volt és sz­moru szívvel betűzgettem furcsa fu­­­itását. Az öreg mellém állt és nézte a cifra táblát. Aztán rám tekintett, jóságosan és megértőn. . . Soh’se tessék! Azt úgy se lehet ki­mondani! — szólt csendesen és legyin­tett a kezével. És tovább csoszogott a Morgenzeitun­gokkal. dl! Midit ? * A Vág tovafutott a vonat mellett, für­gén és ezüstös kacagással, mint ifjú lányos egy farsangi dalba. A kerekek egy régi, tavaszi dalba kezdtek és én ki­­ bámultam a nyitott akn­akon. Telegráfpóznák rohantak felém és el­tűntek mögöttem a Múltba Néhonnan szűzi rétek illatát hozta felém egy késő délutáni szél, a hegyek ölében apró ká­polnák vándoroltak csendes alkonyórák felé, a horizontok uj szinekbe bújtak és a vonat füstje büszkén, bozontosan ind Un­t a semmiség felé. Hirtelen megállt a vonat. Apró, vág­­menti, csöndes állomás, — talán sárgá­ra volt meszelve és vadszellő lugasa lehetett. Ilyennek képzeltem mindig azokat a napsugaras megállóit az Élet nagydaru, zűrös vonatának, ahol csak a Boldogság lakozik... ! A vonatról két idősebb magyar ur szállt le, fáradtan és szomorúan. Mö­göttük két szuronyos, fegyveres katona, durván és konokul... A két öreg úr megállt és visszanézett a távozó vonat felé, mintha búcsúztak volna valamitől, ami elmegy, amit el­visz a fekete vasszörnyeteg... Valaki mintha azt mondta volna mel­lettem, ott a tömött, kicsiny kupéban, hogy ez a csöndes megálló: Illává vált... Tilkovszky Béla­ alapján. Habár a kassai rendőrkapitányság eljárása ellen sok panasz s­em merült fel, mégis gyakran tapasztalhattuk, hogy kü­lönösen a magyarországi utasokkal szem­ben nem mindig a méltányosság elvétől vezettetve jártak az egyes kapitány­ságok el. Az új rendelet értelmében mindazon külföldi egyén, aki szabályszerű útlevéllel érkezett a csehszlovák köztársaság terü­letére, csak ott kaphat tartózkodási engedélyt, ahová útlevele ki van állítva; a tartózkodási en­gedélyt a zsupáni hivatal adja ki. Az útlevelek meghosszabbítása szintén a zsupáni hivatalnál történik, amely saját hatáskörében 14 napi adhat. A 14 napon felüli meghosszabbítási meghosszabbí­tás a pozsonyi minisztérium útlevélosz­­tályánál kérelmezendő. A rendelet meg­ál­apítja továbbá, hogy minden tartózko­dási engedélyért 20 korona lesz fizetendő a zsupáni hivatalnál; a miniszteri tartóz­kodási engedély díjja 50 korona. Új rendelet a külföldiek itt-tartózkodásáról A pozsonyi minisztérium pár napja új rendeletet bocsátott ki­, amely az útlevél­lel érkező külföldiek csehszlovákországi tartózkodásának módját precizírozza. A rendelet rendkívüli szükségességét az e téren uralkodó káosz indokolja.­­Eddig ugyanis az útlevéllel érkező külföldi alatt­valók dolgát egységes séma híjján a rendőrkapitányságok, mint megfelebbez­­hetetlen fórumok, intézték saját belátásuk Bomb­nvetés a Mo­rgan-házakr­a London, szeptember 17. A „Times“ a newyorki borzasztó robbanásról közli, hogy az utolsó jelentések szerint ott a Morgan bank megsemmisítésére vonatkozó terv merült fel. A szakembe­rek, akik az üszköket megvizsgálták, azon véleményen vannak, hogy az automobilban bombák voltak, melyeknek délben kellett felrobbaniuk. A robbanás pontosan 12 óra 1 perckor történt. Azt mondják, hogy különös véletlen, hogy ez időben kilenc millió dol­lárnyi aranyat elszállítottak, rablási kísérletek azonban nem for­dultak elő. A Walstreet utcában majdnem az egész forgalom szü­netelt Morgan üzlettársai, kiknek értekezletük volt a felső emele­ten S­pencer Morganon kivül sértetlenül megmenekültek. A new­yorki polgármester kijelenti, miszerint a tettesek kézrekerítésére 10 ezer dollárnyi dijat tűz ki. (CTK) Meg van állapítva, hogy a robbanást egy eldobott bomba okozta. A tettes 2 férfi. Az áldozatok száma 17 tisztviselő. A börzét ma ismét megnyitják. A zempléni kultúrharc Dr. Molnár Béla megcáfolja a zsupán nyilatkozatát Tekintetes Szerkesztő Ur ! B. lapjának, a »Kassai Ujság«-nak f hó 15-iki számában, Slavik Mihály, dr. zempléni zsupán ur a megye területén feloszlatott egyesületek ügyében nyilat­kozatot tesz közzé, melyre vonatkozóan néhány megjegyzésem van. Felebbezés alatt álló ügyeknek hírlapi szellőztetését helytelennek tartom, azért az ez ügyben megjelent hírlapi közle­ményekhez semmi közöm, azok meg­jele­néseiben semmi részem sincs. A zsupán úr nyilatkozatával szemben mégis le­szögezem a következőket: A csehszlovák kormány által fogana­tosított utolsó népszámlálás adatai sze­rint Lecovce-Gálszécsen 49­­ százalék magyar, 41 százalék szlovák és 10 szá­zalék »egyéb« nemzetiségű­ lakos van. Ennek a 49 százalékos magyarságnak azt az Isten adta jogát, hogy éljen, Kul­túráját ápolja, e célból önerejéből kul­turális és társadalmi egyesületeket tart­son fen, jog és igazság szerint elvi­­t­tatni nem lehet. A békeszerződés ke­gyetlenül és embertelenül bánik a le­gy­űzöitekkel, hiába, me­gmondták régen: »Vae victis«, legalább azt a keveset te­hát, amit a nemzeti kisebbségek állító­lagos védelme címén koncedál, nem len­ne szabad illuzóriussá tenni. A békeszerződés annyi sok jót tartal­maz a győzők részére és oly keveset a mi számunkra, ezért annyival több okuk van a győzőknek hozzá ragaszkodni, hogy nézetem szerint veszedelmes játék és rövidlátó politika hirdetni azt, amit a közelmúltban a kassai magyar közép­­­iskola ügyében hallottunk, t.­­., hogy a­­ békeszerződés nem számít, mert minc­s­­ végrehajtási törvény róla. A zsupán, urat, akit kül­önben losonci­­ működése alapján a tárgyilagosság és méltányosság jó híre előzött meg, tárgyban azt hiszem rosszul informál­­­ták. Hiszen midőn ez ügyben öt fölke­­resni volt szerencsém, meglepődve tő­lem értesült a gálszécsi magyarság ma­gas számarányáról, valamint arról is, hogy ezen arányszámban a zsidóság csak nagyon kis percenttel szerepel, mert annak idején nagyrészt szlovákok­nak vagy »egyéb« nemzetiségüeknek íratták be magukat. Ezen ténnyel szem­ben a zsupán ur azt hitte, hogy Gálszécsen olyan keresz­tény, a­ki magát magyarnak vallja, alig egynéhány akad.­­ A zsupán ur feloszlató rendelete külön­ben már azért is törvénytelen, mert a még érvényben levő régi törvény és ren­delet értelmében nem hívta fel az egye­sületet a benyújtott alapszabály olyan pótlására, amely aggályait eloszlathatta volna, hanem azonnal a feloszlatás ul­tima rációjához nyúlt. A zsupán az azt kifogásolja, hogy n­apszabályaink szö­vege szerint gyűléseinken csakis ma­gyarul lehet felszólalni. Egyesületünket eddig mi magyarok tartottuk fen, tagjai kizárólag magyarok voltak, mivel azon­ban szabályaink egyáltalában nem zár­ják ki azt, hogy más nemzetiségűek is fölvétessenek a tagok sorába, ha megfelelnék azon egyetlen általános kritériumnak, hogy tag lehet minden feddhetlen jellemű tisztességes önjogos polgár, — azt hiszem semmi akadály* nem lett volna az alap­szabályok olyan pótlásának, hogy gyűlések alkalmával mindenki anyanyelvét használhatja. Gyakran hallottuk azt, hogy a mostani kormányzat nem­ fogja elkövetni azokat a hibákat, amelyeket állító­ag a régi magyar rezsim elkövetett. Mivel azon­ban minden szónál ékeseb­ben beszél * tett, szeretnék már a kijelentések némi nyomát látni a praktikus alkalmazásban» Egyébként várjuk ez ügyben a ixw* n­ány igazságos döntését. Tisztelettel kérem, méltóztassák so­raimnak b. lapjában helyt adni. Gálszécii, 1920. szept. 15. Szerkesztő urnak tisztelő hire Dr. Molnár Béla volt magyar orsz. képviselő, a gálszécsi Kaszinó és az Általános Jótékonysági Egyesület elnök« Révész Kálmán távozása Révész Kálmán a tiszáninneni reformá­tus­ egyházkerület püspöke, kit a miskolci rtf. egyház lelkészévé választott — a mai napon tartja búcsúbeszédét, aztán elhagyja Kassát, hol 28 éven át hirdette az Isten igéjét és egyházát a virágzás magas fokára emelte. Ő a 24 ik a kassai ref. papok sorában és csak Mihályi Kovács István (37 éven át) és dr. Ferenczy József (40 éven át tö­lötték be nálánál hosszabb ideig a régi kuruc város legnagyobb fele­kezetének lel­kész­i székét. Elődei közül Czeglédi, Gyöngyössi, Ferenczy és mások neveit megörökítette az egyháztörténet, de elmondhatjuk, hogy az egyháza történe­tére vonatkozó adatok összegyűjtésében és kritikai feldolgozásában egyik elődje sem múlta felül. Az ő munkáiból ismerjük meg híven történetét. Az évszázados küzdelmet, me­lyet nemcsak a katolikusokkal, de a lut­heránusokkal is folytatniok kellett, mig 1844 ben husvét első napján az I. Rákóczi György pártfogása alatt mint „udvari eklézsia“ külön egyházként megalakul­­h­atak Az uj egyházközség azonban csak 1650 ben a Czeglédi István lelkészsége alatt nyert állandó szervezetet és első temploma a Mészáros utcában a mai Apácatemplom volt, melyet már 1673-ban elvettek tőlük. A Thököly és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcai alatt reid időre visszanyert templomát aztán 1711-ben vég­leg elveszítették s a politikai és vallási reakció korában a belváros­ot kitiltva a régi református temető helyén, egy sze­rény fatemplomban tartották az isteni tiszteletet. A vallásszabadságot biztosító ilal. évi XXXI. k­e. meghozatala után vették meg a Tömlöc- és Fazekas-utcák találkozó pontján levő katonai raktárt és építették oda a 1811 töl áll fenn. mai templomot, mely Ez időtől az akkor csak 200 lelket számláló egyházközség békésen fejlődött és ha csaknem 300-ados múltjára vissza tekintünk, igazat kell­­ adnunk Révész Kálmánnak (Abauj-Torna­­ vármegye és Kassa A két protestáns egy­­­­ház, 150 lap), hogy: „A mily mértékben­­ erősbödött vagy gyöngült Kassán a ma­­­­gyarság, épen úgy növekedett vagy fogyott­­ a kálvinizmus befolyása is.u Révész Kálmán, Révész Imre debreceni papnak a magyar kálvinisták egyik leg­nagyobb teológusának és egyháztörténet Írójának fia, 18 *2- ben 32 éves korában a pápai ref. theologiai akadémia tanári székéből egyhangú választás utján került a kassai ref. egyházközség élére. Akkor a hívek száma csak 1200 volt, mig 1914- ben 4000-re emelkedett. A kiváló egyházi szónokként ismert uj lelkész alatt a hit­élet megerősödött és az egyházközség úgy szellemi, mint anyagi téren szépen fejlő­dött. A hívek hitbuzgóságát mutatta, hogy az adományok száma az 57000 koronát meghaladta. Munkátsy József adománya­i­ból a templomra új tornyot emeltek 1895- - ben, azonkívül 1900-ban a templom bel­­l­sej­ét is átalakították. Az anyakönyv fel­­­­jegyzései szerint az újszülöttek száma­­ 1892-től kezdve 48-ről 1914 ben 111-re­­ emelkedett, de a háború és az azt követő­­ események hatása alatt az első sorban s Révész Kálmán buzgalmának köszönhető­­ felvirágzást hanyatlás váltotta fel. 1919-­­ ben a születések létszáma 62 re szállott­­ alá s a hívek száma most alig haladja­­ túl a 2000-et. A Révész Kálmán theologiai és egyház­­­­történeti munkásságának ismertetése túl­haladná e cikknek keretét. A protestáns irodalmi társaság a magyar történeti tár­saság érdemei elismeréséül igazgatósági taggá választotta s midőn Debrecenben a a református egyetem megalakult Révész­­ Kálmánt a doktori cím adományozásával­­ tüntette ki. Külföldön is figyelmet keltett­­ a Révész Kálmán irodalmi működése. A Franck-féle világhírű protestáns teológiai­­ enciklopédiában, mely Berlinben német­­ nyelven jelent meg, ő dolgozta fel a Ma­­­­gyarországi egyházakra vonatkozó nyelvű­­ részt és a New-Yorkban kiadott ango­l egyházi lexikonban is ez a rész az ő munkája. Kiválósága az egyházi autonómia körében sem maradhatott észrevétlenül. Már 1897. évben abauji esperessé választották, hosszú időn át a sárospataki ref. főiskola egyházi gondnoka volt, végre 1918. év­­ végén elérte azt, hogy a tiszáninneni ref.­­ egyházkerület püspökévé választotta. Bár a választáskor már tudva volt,­­ hogy a miskolczi lelkészséggel cseréli fel a kassai egyházat, a fájó érzés dacára a híveket büszkeséggel töltötte el a lelkészü­ket ért kitüntetés és abban az igazi érdem jutalmazását látták. Most a búcsú pillanata elérkezett. Ré­vész Kálmán elköltözik, hogy fényes tehet­ségét és hitbuzgalmát szélesebb körben kifejthesse a ká­vinizmus felvirágzására. A megváltozott viszonyok között létszám­ban megapadt egyházközség híveinek ra­gaszkodása kíséri új otthonába is. De a régi hívek a megváltozott viszo­nyok között is követni fogják volt lelké­szük példáját és tanításait és arra fog­nak törekedni, hogy a hitbuzgalomban erősödve fentartsák a békés fejlődés utján a viszontagság dacára fenmaradt kálvinista egyházat. Kassa és Abauj-Torna megye egyházi, népjóléti és közművelődési moz­galmaiban vezető szerepe volt. A Kazinczy Társaságnak valamennyi tagja s egyideig ügyvezető alelnöke volt Ugyanezt a lisz­tet töltötte be a közművelődési egyesület­nél. Kassa város társadalmának elismerése fényesen megnyilvánult 10­7. augusztus 5 én, mikor a Révész lelkészségének 26 éves jubileumát ünnepelték. Akkor fia dr. Révész Imre kolozsvári theol. akadémiai tanár tartotta az egyházi beszédet, s a presbytsrium tagjai, és az egyházközség elhan­ározták szeretet­ük jeleivel a népszerű lelkészt. Dr. KÁLNICZKY GÉZA.

Next