Kassai Ujság, 1921. április-június (83. évfolyam, 74-145. szám)
1921-05-04 / 100. szám
2. oldal, hogy új javaslatokat terjesszen közvetlenül a szövetségesek elé s arra kéri Németországot, hogy ezt az életbevágó kérdést sürgősen intézze el. Hegedűs a magyar korona emelkedéséről, a 9 milliárdos költségvetési deficitről és a menekült egyetemekről. Budapest, május 3. (Saját tudósítónk távirata.) Hegedűs pénzügyminiszter egy újságírónak kijelentette, hogy a korona javulását egész természetesnek találja, sőt annyira biztosan tudta ezt előre, hogy már januárban azon utasítást adta a pénzügyminisztérium költségvetési osztályának, hogy 1921—22. évi költségvetési májusra olyan alapon dolgozza ki, hogy a korona zürichi árfolyama 3 centimest fog érni. Ugyancsak Hegedűs ismertette ma az 1920 —21. éves költségvetést a kisgazdapárt értekezletén. A költségvetés 20 milliárdos kiadás mellett 9 milliárd deficitet mutat. A deficit nem fog emelkedni, mert új adók révén jelentékeny jövedelemszaporulat várható. A deficitet belföldi kölcsönnel fogják fedezni. Szádeczky Lajos kérdésére kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a kormánynak határozott szándéka a kolozsvári és pozsonyi egyetemeket fenntartani, amit a békeszerződés kisebbségi jogai is biztosítanak. Budapest, május 3. (Saját tudósítónk távirata.) A nemzetgyűlés ma újra összeül. Napirendjén az 1920—21. évi költségvetés szerepel. A barakképítkezések epilógusa a bíróság előtt Korach Herman kassai fatermelő és fakereskedő és Gál Miklós kassai ácsmester a barakk építkezésekor a háború folyamán társultak. Megegyezésük lényege abból állott, hogy Korach adja az anyagot, Gál pedig elvégzi az ácsmunkát. Az ácsmunka elvégzéséért Gál 40 százalékot kapott volna a tiszta nyereségből. Gál végezte a munkát pontosan, de időköz ben behivták, s mint hadimunkást kivitték a frontra. A háború végeztével Gál Miklós hazakerült s családját is nyomorban tanlálta. Készpénze, munkája nem volt s ezért felkereste Korach Hermant, hogy vele elszámoljon Korach adott is Gálnak két ízben pár száz koronát, de Gál ezt nevetségesen csekély összegnek találta. Végre is Korach kijelentette Gálnak, hogy a vállalkozás nem sikerült, haszna nem volt, de felajánl Gálnak 640 koronát, nem azért, mintha az jogos követelése lenne, hanem tisztán humanizmusból. A 640 korona átvétele előtt Gálnak alá kellett még írni egy nyilatkozatot, mely szerint neki Korachkal szemben nincs semmi követelése. Mint az ilyenkor történni szokott, Gál később megtadta azt, hogy Korach őt elnézte. Ugyanis Korach, Gál állítása szerint távolról sem veszteséggel zárta le a vállalkozást, hanem azt 133,000 korona haszonnal fejezte be. Gál tehát pert indított Korach ellen, a 133,000 korona haszonnak 40 százaléka erejéig. A törvényszék keresetével elutasította Gált, mert Korach a tárgyaláson eskü alatt vallotta, hogy nem emlékszik arra, mennyi haszonnal zárta ezen ügyletét. Felebbezés folytán ma tárgyalta az ügyet az ítélőtábla polgári tanácsa, s dr. Littmann János ügyvéd előterjesztésére : elrendelte a bizonyítás kiegészítését, Korach üzleti könyveinek a megvizsgálását és a bejelentett 3 tanúnak kihallgatását, akik — állítólag — igazolni fogják azt, hogy Korach haszonnal zárta le a vitás ügyletet. A románok Máramarossziget átadásáról hallani sem akarnak A prágai tárgyalások. — Mit kérnek a románok? — A ruszinok követelései. Prága, május 3. Emlékezetes, míg ezelőtt jó néhány holnappal mindenütt azt a hírt kolportálták, hogy Máramarosszigetet Ruszintzkóhoz fogják csatolni.. Ez ügyben tárgyalások a román és a cseh, illetve a msznn megbízottak között nagyon régen folynak, megállapodás azonban eddig semmi formában nem jöhetett létbe. Most legutóbb Prágában jött össze a két bizottság, mindkét részről előadták a megállapodási lehetőségeket, amit azonban egyik fél sem volt hajlandó elfogadni. A románok részéről a bizottság tagjai voltak: Breitean konzul, Maxim ezredes és még három előadó* Ruszinszkó részéről Paris tábornok, dr. Girza külügyminiszteri meghatalmazott, dr. Dvorszkij professzor, Ruszinok részéről: dr. Brascsajkó és Búza. A román bizottság tekintettel arra, hogy a Királyháza—kőrösmezői vasútvonal cseh-szlovák fenhatóság alá került és a románok csak a vonalon érintkezhetnek Máramarossziget és környékével, kérik Csehszlovákiát, a határkérdést rendezni olyképen, hogy Halmi környékén fekvő megfelelő magyar község ellenében Romániához csatoltassék Uatancs, Tiszakomlós, Szárazpatak, Ugocsa, Bocskó és Komlóssellő a csehszlovákok által már megszállott, azonkívül Pernevölgy és Páloszemet, a még román megszállás alatt álló, de Cseh-Szlovákiának, illetve Ruszinszkónak ítélt községek. Kifejtették, erre a területre szükségük van, hogy mert ezen területen keresztül új vasútvonalat akarnak építeni. A ruszin delegáltak hajlandók ezen területeket átengedni, de csak Máramarossziget és a környéken elterülő ruszin lakosságú községek átengedése ellenében. A románok Máramarossziget átengedéséről hallani sem akarnak. A cseh és ruszin megbízottak hajlandók elállni Máramarossziget követelésiül olyképen, ha a románok az egész vasútvonalat átengedik a területtel együtt, úgy, hogy ne a Tisza,de a mögötte levő hegygerinc legyen az országhatár.Természetesen így a Tisza túlsó partján levő ruszin <seh-Szlovákiához, illetve községek is Ruszinszkóhoz tartoznának. A románok ebbe nem mehetnek bele, amennyiben Szigetteli körülmények között teljesen el vannak zárva a sárga- lomtól, ami Máramarossziget és román környékét, teljesen megbénítaná* !A cseh —ruszin bizottság erre az ellenvetésre szerződéses megállapodást ajánlott fel arra az időre, a cseh-szlovák vasútvonal használatjára addicig, amit a román nők Máramarossziget és a rotmán terület között új vasútvonalat nem létesítenek. A román bizottság kijelentette, hogy ha neki ilyen megállapodás kötésre meghatalmazása nincs, miért is kéri a cseh —ruszin megbízottakat a tárgyalások elhalasztására addig, míg ők kormányukat nem informálják és a további utasításokat meg nem kapják. Ezzel a tárgyalásokat félbeszakították* A Kálvária és Rozália májusa Május elseje volt. És szép, eső utáni meleg este. A régi Kálvária dombjáról néztem, ahogy lassan kigyultak a város utcáin a lámpák. Csend volt körülöttem, fáradt voltam és leültem az öreg, elhanyagolt templom előtt. És jól esett nekem, hogy egyedül vagyok. Hirtelen egészen besötétedett. Azután megzavartak egyedüllétemben. Kettős, összebújt párok jöttek lassan fölfelé a temetőben. Elcsodálkoztam, de azt hittem, hogy ők is úgy vannak vele, mint én és ábrándoznak a szép estében. Azután jöttek megint. Sokan, mindig többen. Kettesével, azután egész csoportok. Leültek a sírkövek közé és elbújtak a zöld, tavaszi bokrok között. Egyedül voltam, temetőben ilyenkor különös érzése van az embernek. De azért megmozdultam és halkan végig lopództam a sírok között. És láttam, hogy mindenütt párok összeölelkezve, szerelmesen. Talán ahogy a sírköveken ültek szerelemmel eltelve, arra gondoltak, hogy milyen rövid a földi élet és ki kell használni azt. Feljebb mentem. Halk nótaszó ütötte meg a fülemet: „Rég volt, rég volt egy májusi éjszakán .. .” A templom régi építkezésű alacsony átjárói alatt ült egy nagy társaság, vagy 5-6 nő és egy csomó férfi. Szép beosztással. Párosan összebújva a férfiak, öten vagy hatan, akik pár nélkül maradtak, külön ültek és énekeltek. Ugy látszik hangulatot szolgáltattak a szerelmeseknek. Ruszinszkói festőművészek Kosicén Városunk múzeuma tegnap újból képkiállitásra nyilt meg. A fáradhatatlan tevékenységű Pollák dr., a Muzeum igazgatója, most a ruszinszkói festőművészek műveit gyűjtötte össze és állította ki a muzeum termeiben. Elöljáróban el kell ismernünk, hogy Pollák dr. nem végzett hiábavaló munkát. A kiállítás anyaga megérdemli, hogy közönségünk megismerkedjen vele. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a kiállított képek között nincsen gyenge mű. Bizony nem egy képen találni elemi hibákat, éktelen elrajzolásokat és fejletlen színezést. Mindezektől eltekintve, a művészi törekvés tiszteletreméltóan tör elő a képekből és ez az általános benyomást kedvezővé hangolja lelkünkben. Az első teremben Ijjász Gyulának képei foglalják el a falat. Ijjász Gyula Uzshorodról való, Nyugtalan, izgatott, izgékony művész benyomását teszik képei reánk. Mintha ecsetjével egyszerre mindent fel akarna ölelni, de amikor kivitelre kerül a dolog, ecsetje egyszerre erőtlenné válik. Némely képe a kezdő festőművésznek gyenge és fejletlen önkritikáját árulja el, máshol ellenben (a „Vethovina“ című például) megállásra kényszerít bennünket előadásának készségével. Templomképei általánosságban nélkülözik az áhitatnak lelkünkbe markoló erejét, de egyes alakjain ott ül Krisztus jelenlétének fenséges megérzése és meghatottsága. Általában az akadémikus irányt követi, stilizált Saloméjában azonban ennek az iránynak hátat fordít. Az ungvári püspöki palotát sok aprólékos gonddal és letagadhatatlan tudással festette meg, más helyütt meg az anatómiával nem törődő és cseppet sem szigorú önmagával szemben, ezért itt-ott pongyola és ki nem elégítő. Ijjász Gyula legfőbb baja, hogy nem elég következetes. Ezért művészi törekvéseit illetőleg homályban és bizonytalanságban hagy bennünket. De minden következetlensége mellett is képei nagy akaraterőről, bámulatos energiáról beszélnek s s ha hidegebb szemmel fogja megkritizálni, akkor még sok szép alkotással fogja nézőit meglepni. Ugyanezen teremben vannak az ungvári Grabovszki Emilnek képei. Ezek az alkotások nem kötnek le bennünket és tüzetesebb elemzésre nem csábítanak, aki szereti a semmitmondó édeskés, lágy és nőiesen erőtlen alkotásokat, az szívesen meg fog állani előttük. A másik terem gazdagabb értékes művekben. Mousson Tivadar életet lehelő, buja színekben pompázó alkotásai egyszerre lekötik a nézőt. Mousson művészete nemes. Színek tömör összefoglalása elsőrangú példája a szintetikus festői eljárásnak. Az impresszionista meglátásnak minden elevensége ott vibrál képen. Csupa mozgás. A szoknyák libbenése még a levegőt is mozgásba hozza. Az alakok formái oly erővel teljesek, aminőket csak foltokban kitűnően szerkesztő művész állíthat elő. A processziós képe a pillanatnyi mozgásoknak nagyszerű és eleven megörökítésére. Ebből a nagy elevenségből a velencei képe szinte el- és kikívánkozik onnét. Rontja az összbenyomást. A sok mozgalmasság közé hideg zuhany nem való. Mousson szép és diadalmas jövő elé néz, ha magasabb törekvéseit nem váltja fel vásári aprópénzre. Az ungvári Baksay József szintén szereti a színeket. Szinte mámorosan issza magába a kéknek mindenféle változatait. S képei egyenkint mérlegelve nincsenek minden erő, tehetség és képesség híján. De így együtt, egymás mellett ez a sok kékség kissé bágyasztó és untató. Ugyanazt a felfogást találjuk mindenütt és minden képen, csak kissé variálva. De ez a variáció sem nagy alapú és széleskörű, hanem ugyanazon pont körül mozgó. Komoly becsvágya azonban tagadhatatlan, így sok reményt fűzünk további művészi munkásságához. Virágh Gyulának már az első teremben van egy kitűnő mennyezet képe. Angyalai határozottan sikerültek. Légiesek, tiszták és finom színekben gazdagok. A többi képei rajzban való erősségét és biztonságát árulják el. Vonalai határozottak és dekoratív erejűek. Képei keresetlenek, egyszerűek, szolidak és alapos megfigyelő képességről tanuskodók. Kissé talán túl erősen ragaszkodik a rózsaszínhez, ami képeinek üdeségét tanúsítja és elveszi frisseségüket, mert az egyhangúság és egyoldalúság veszedelme fenyegeti őket. Még teljesen kiforratlannak, de tehetséges festőnek mutatkozott be Erdély Béla Munkácsról. A napsütéses zöldese igazán megkap színeinek komolyságával és játszi rezgésű, napsütéses levegőjével Vizes poharai Penteleire emlékeztető közvetlenséggel ötlenek szemünkbe. A többi képein még erősen sablonos. Locus communisba elmerülő. De technikája közepesen felülemelkedő, ízlése csiszolt, így alapos remény van arra, hogy önállósága és egyénisége nem fog elveszni festői közhelyekbe. A kiállításnak legértékesebb alkotásai közé tartoznak Krón Jenőnek karcai és rajzai. Igaz, hogy ő nem ruszinszkói, de művészete annyira megállapodott és erőteljes, hogy figyelemreméltó tehetségének nagyszerű produktumait bizonyára szívesen fogja venni közönségünk. Két rajzot állított ki Beregi Samu is Munkácsról. Az ügyességet senki sem vitathatja el tőle. Mindent összefoglalva, újból csak azt ismételhetjük, amit bevezetőben mondottunk, hogy a felmutatott szép eredmény csak fokozhatja művészeink önérzetét, amely eddigieknél erősebben kell, hogy kényszerítse őket arra, hogy csak tisztességes, becsületes és művészileg átérzett, átérzett és kidolgozott művei lépjenek a nagyon is csábító nyilvánosság elé s tartózkodjanak minden olyan alkotástól, amely az elsietés, elnagyolás és felületesség, a nehézségek kikerülésének bélyegét viseli magán. Keller Imre.