Kassai Ujság, 1921. április-június (83. évfolyam, 74-145. szám)

1921-06-10 / 129. szám

i oldal. hangsúlyozzuk ama meggyőződ­ésü­­nket, hogy dőre az, aki hiszi, hogy a magyar­ság csekély csomó képviselőivel valaha is abba a helyzetbe jöhetne a prágai par­lamentben, hogy programjának egyetlen egy pontját is megvalósíthatná. Nevetsé­ges erőlködés, mesterségesen felfújt hólyag az olyan állítás, mintha a magyarság helyzetére nézve döntő befolyással volna, hogy a tíz képviselőnket a keresztény­­szocialista, kisgazdapárti, nemzeti szoci­alista, vagy a jogpárt programja alapján küldjük fel. De ha minden magyar egy­­­ségbe tömörül, akkor legalább ott fenn prágai parlamentben nem támadják, nem bántják egymást s egységes állás­foglalásuk imponálni fog a vezető állam­férfiaknak. És mi a most élő magyar pártok közül egyedül a kisgazdapártot tartjuk alkalmasnak arra, hogy az összes magyarságot magába felszippantsa. Ezt hirdettük mi mindig. S bizonyára nem jó fényt vet a »Kassai Napló* „jólértesü­lt­­ségére”, hogy éppen egyedül ő nem tudja ezt. Bár másrészt nem nagyon lep meg minket ilyen irányú kirohanása, mert eddigi polémiáiban mindig azt a benyo­mást kaptuk, hogy felületes és rosszul informált. Beszélhetnénk még arról, hogy a K.N. cikke egyáltalában nem változtatta meg ama meggyőződésünket, hogy a Jogpárt a vezetőknek vezetésre való képtelensége miatt nem tudott eddig megszületni, de ehhez már igazán semmi közünk, ezt intézze el házilag a K. N. De a K. N -nek azt a meg­jegyzését, hogy a »magyarság érdeke nem egy mindig a lapérdekke­l, nem hagyhatjuk szó nél­kül, mert szomorúsággal tölti el szívün­ket. Hát szabad egy magyar lapnak an­­­nyira sülyednie, még ha a Kassai Napló­nak hívják is, hogy fel merje tétsiezni, hogy a lap érdeke és a magyarság érdeke nem egy? Hát mióta ír valamelyik magyar lap a magyarság érdeke ellen, ha az Országos Kisgazda, Föld­mi­ves és Kisiparos párt érdeké­nek szószólójává válik? Egyáltalában m­i adott jogot a K­ N-nak arra, hogy fejébe szálljon az önteltségnek akkori mértéke, hogy csak ő képviseli a magyarság érdekét, mert egyszerre a jog­párt mellé állott? Eddig csak az Esti Újságnak volt az a kimondott és patentí­­rozott privigéliuma, hogy magát egyedüli magyarnak vallja, mert keresztényszocia­lista párt volt. Igaz, hogy azóta az Esti Újság internacionális húrokat penget, éppen úgy, mint a K. N. tette, a boldogult radi­kális, s még boldogultabb Vörös Újság korában. És ebből joggal következtetünk arra, hogy jövőben megint félre­botorkál valami internacionális berekbe, sőt talán éppen az Esti Újság után fog indulni, hiszen már hosszú idő óta nagyon-nagyon megértik egymást. Ezért is azonosítja ma­­­­gát rendszeresen és állandóan az Esti Újság a Kassai Naplónak ellenünk inté­zett támadásaival. No hát mi köszönjük szépen a K. N. »barátságos üzenetét“, de ki kell jelen­tenünk, hogy rossz helyre stresszálta, mert a mi érdekünk mindig a magyarság érdeke volt, lapunk soha más érdek szol­gálatába nem állott s nem is fog állani soha! Ez a hideg, rideg és következete­sen elvi álláspont a K. N. előtt érthetet­len lesz, mert ő elvtelenségében igazán sohasem ismert mást, mint lapjának érdekét. Kész a kisantant katonai egyezménye is Belgrád, junius 9. (Budapesti tud. táv.) Tegnap Jugoszlávia nevében Pa­stes, Románia nevében pedig Tőke Jó­násén aláírta a­­ katonai konvenciót, amely azonos a múlt évben Jugoszlávia és Csehszlovákia között létrejött szer­ződéssel, u. 1 Magyarország bekapcsolódik az európai gazdasági forgalomba Előkészületek az államközi egyezményekre. Budapest, jun. 9. (Saját tudósítónktól) A trianoni béke­szerződés ratifikálása fogja siettetni Ma­gyarország külkereskedelmi forgalmának kiépítését. Még Franciaország volt hátra és most mind a három nagyhatalom ratifikálta a békeszerződést. Gondos előre­látásból készülnek már most azok a ter­vek, amelyek Magyarország közgazdasági forgamának a külföldi államokba való bekapcsolását teszik lehetővé és így a külügyminisztériumban már megkezdték az idevágó előkészítő munkálatokat. Értesülésünk szerint elsősorban a ma­gyar államközi egyezmények előkészítésén dolgoznak és ebből a célból felhívás megy London, Bern, Prága, Stockholm, Buka­rest és Róma városokba Magyarország ottani követeihez, hogy szerezzenek infor­mációkat arról, hogy mely állammal kö­tött az illető ország árucsere, vagy más hasonló egyezményt. A kereskedelmi minisztérium az illető országokban létesített kiviteli és behoza­tali tilalmakról kíván felvilágosítást. Magyarország a külföldi álla­mokkal államközi egyezményre készül és elsősorban Angolország, Svájc, Olaszor­szág, később Csehszlovákia, majd Romá­nia kerülnek sorra annak a külkereske­delmi forgalomnak megalapozása szem­pontjából, amelynek segítségért­­ Magyar­­ország újra bekapcsolódhatna Európa köz­­gazdasági életébe. A nagyszőllősi szolgabírót inzultálták A támadókat a beregszászi államügyészségre szállították, ooo Az inzultálás hosszú műve. ooo Nagyszőllős, jún. 9. (A Kassai Újság tudósítójának telefon­jelentése.) Navracsiev szolgabíró, aki a távollevő nagyszőllősi főszolgabírót helyet­tesítette, tegnap nagyobb társasággal be­szélgetett a főszolgabírói hivatal előtt. Egyszerre két idegen fiatalember lépett a szolgabíró elé és anélkül, hogy egy szót is szóltak volna, rátámadtak, földre teper­­ték és ütlegelni kezdték. A meglepett tár­saság vette a megtámadott szolgabírót védelmébe és megszabadította támadóitól. Közben a csendőrség is a helyszínre ér­kezett és először igazoltatta, majd letar­tóztatta a két fiatalembert. Nagyszőlősön izgalommal tárgyalták a botrányt és találgatták oket. Amint kide­rült a szolgabíró nem ismerte támadóit és nem is tudta, mi az inzultus oka. Egyik verzió szerint egy alkalommal, midőn Navracsicy szolgabíró Verőcén volt hivatalban, Kéményi verőce jegyző egy hadiözvegy kérelmét adta neki elő, amely­ben arról volt szó, hogy vonjanak vissza­­ egy rendeletet, a szegény hadiözvegy há­zának lerombolásáról. A szolga­biró gorombán viselkedett a jegyzővel szemben, aki odahaza két fiá­nak elpanaszolta a sértéseket. A fiuk ekkor felkeresték a szolgabirót Nagyszőlősön és apjuk megsértéséért elégtételképen tettlegesen inzultálták. A szolgabiró inzul­­tálóit a beregszászi államügyészségre szál­lították. Aki néhány műtárgyon vagyont akart keresni Csak 200 százalékos elmaradt haszont perelt iTesov, jul­ius 9. (Bujai tuncöitúaiktól) .Panto Richard, a ném­etausztriai Módikig város lakosa, gyárigazgató egyike volt az­oknak, akik pénzüket antik tárgyak megvásárlására­­ fordították. A régiségek utáni kutató út­jában így jutott el Panto Richard igaz­gató Sóvárra. Tudomására jutott ugyan­is, hogy­­ Glücksteiaan Henr­ietten­ek nagyszámú antik holmija van. Szakér­tőt is vitt magával és ilyképpen bizton­ságban érezhette magát abban az irány­ban, hogy amit megvásárol, az igazi és nem hamisított antikvitás lesz. Glücksm­ann Henriette birtokában tényleg igen nagy értékes műtárgyak voltak, amelyek reprezentáló nem hiába­­ keltették fel Panto igazgató érdeklődé­sét. Egy antik kredencett megy darab antik széket és­­ egy portrét vásárolt meg az igazgató, amelyekre nézve szak­értője is megállapította, hogy a XVII. századból származnak. A vétel 23.000 korona vételár mellett jött létre. Előleg­ként a vevő az eladónak 10.000 koronát fizetett le 1919. év szeptember 2-án. A megvásárolt antik tárgyakról fénykép­­felvétel is készült s ezen fényképek alapján az igazgató Wienben egy szak­értővel újra megvizsgáltatta a megvá­sárolt antik tárgyakat és ez a szakértő kijelentette neki, hogy ezek a tárgyak nem a XVII. századból valók, hanem legfeljebb 60 év előtti készítmények. Az igazgató ekkor levelileg tudatta az eladónővel, hogy a vételtől vissza­lép, mert ez az eladott antiktárgyak­ egy leglényegesebb tulajdon­sága tekintetében, hogy t. i. a XVII ik századból va­­k, meg­tévesztette. Kártérítési jogának fenntartása mellett lehat­­ storni­rozta a köztük létrejött üz­­letet és kérte az elad­ónőt, hogy a neki adott JO.OOO korona előleget fizesse vis­­­sza. Glücksmann Henriette nem szerette a kellemetlenségeket s ámbár tudta s meg volt győződve ar­ól, hogy­ az általa el­adott antikvitások tényleg a XVII. szá­zadból származnak, tudomásul vette Fanto igazgató visszalépését az ügylet­­­től és magát a 10,000 korona visszafize­tésére kötelezte. Most azonban legna­gyobb meglepetéséire Fanto, igazgató egyszerűen beperelte és pedig az elő­legül adott 10,000 koronán kívül 40,000 korona kárösszeg erejéig is. A kárra nézve pedig azzal a kéttségte­enül nem mindennapi ügyességre valló zattal él, hogy az ügyletnek magyar á­hatán­yta­­lanMsa miatt a megvett műtárgyakat nem tudta értékesíteni, mert azok nem származnak a XVII. száza­dból. Pedig abban az esetben,, hogyha a műtárgyak tényleg a XVI. szá­zad készítményei lettek volna, akkor a 23.000 koroná is v­ételárral szemben, minimálisan 63.000 koronáért tudta volna azokat értékesí­­tetni, így tehát kára a két ár közti dif­ferencia, azaz 40.000 korona. Vitává ezenfelül azt is, hogy a még 1918. szep­temberében, a forradalom előtt adott előleg, melyet Glüteksm­ann Henriette mindeddig neki viss­za nem fizetett, a pénz devalvációja fo­ytán nem 10.000 koronát ér, hanem legalább ötször an­­­nyit, tehát a peresített kereseti összeg, 50.000 korona így is jár neki. Jellemző tehát a konjunktúra-üzle­tekre ez a por. Valaki antikvitásokat vásárol, Elsleget is ad. Később stomni­­rozza az ügyletet. Az eladó a békessige­ kedvéért elfogadja a stom­irryzást, és ekkor előáll a vevő, aki fotográfia alap­ján értékteleneknek nyilvánítja a saját szemével látott és saját szakértőjével a hel­yszínen látott műtárgyakat. És azt mondja : ___ |­’a egy jó üzletet csinálhattam volna, ha a műtárgyak valódiak lenné­nek é­s a 23.000 koronáimért, mint befek­tetésért csekély 63.000 koronát kaphat­tam volna, tehát magyarul kfejezve egy nagyon kis összeget, csekélyke 40.000 koronát kereshettem volna ezen a piti üzleten, amelyet így­ elvesztettem, tehát az eladó, aki rosszhiszemű volt, amidőn nekem azt állította, hogy a műtárgyai a XVII. századból valók, köteles n­ekem ezt a­z icipici káromat, circa 206 száza­lékos A maradt nyereségemet megfizetni. A tragikomikus pert az eperjesi tör­vényszék tárgyalta le és ítéletet hozott benne. Farte igazgató természetesen pervesztes lett, annyiban hogy Fante Richard igazgató keresetét előt­a­csak a 10,000 korona előleg megfizetésére kötelezték Glücks­mann Henriettet, de a fantasztikus kártérítési összeg megfizetése tekintetében a törvényszék Fanto Richárd igazgató keresetét eluta­sította . Szinpártoló egyesület Losoncon Losonc, június 9. (Saját tudósítónktól) A Szinpártoló Egyesület létesítése ügyében újabb érte­kezletet tartottak, amelyen a kosicei köz­ponti bizottság kiküldötte a szervezésre vonatkozólag azt a tanácsot adta, hogy a mai adott helyzetből kifolyólag ne külön szervezkedjenek, mint azt már a Kassai Újság megemlítette, hanem a központtal kapcsolatban, hogy a magyarságnak az ereje egységesen tömör illessék. Bokor Sándor felszólalása után Faragó színigazgató felemlíti, hogy az egész Szlo­­venszkó területén csak egy színigazgatói­­ engedélyt adtak ki s ezt a lehetetlen álla­­s­potot kell megdönteni. Többek hozzászólása után dr. Giller János az értekezlet vezetője a következők­ben foglalja össze a megállapodásokat: A losonci előkészítő bizottság nem kívánja a kosicei központtól különállólag és függet­lenül szervezni a helyi egyesületet. Azon­ban a helyi igényeknek, óhajoknak és érdekeknek kielégítése szempontjából szük­ség­esnek tartja azt, hogy a kosicei választ­mányban a helyi bizottságnak is meg­felelő képviselete legyen. A losonci szín­­pártoló egyesület megalakulása folyó hó 12-én fog megtörténni. Románia törvénybe iktatja a kisebbségek jogait A parlament megkezdi a szövetsége­sekkel kötött egyezmény tárgyalásit. Kolozsvár, junius 9. (Saját tudósítónktól). Tudvalevő, hogy a békeszerződéses valamint a szövetsé­gesek és Románia, Csehszlovákia és Ju­goszlávia között létrejött külön egyezmé­nyek biztosítják az új vagy megnagyob­bodott államok területén levő nemzeti kisebbségek jogait. Az államok kötelez­telek ezen kikötéseket alkotmánytörvény erejére emelni. Mint egy hivatalos bukaresti távirat jelenti, a parlament a jövő héten kezdi meg a szövetségesek, valamint Cseh­szlovákia, Románia és Jugoszlávia között a kisebbségek védelmére vonatkozólag létrejött konvenciónak tárgyalását. Románia tehát elsőnek tesz eleget e részben vállalt kötelezettségének. Megindult a rendőri nyomozás az elmekórházi botrány ügyében Újabb terhelő jegyzőkönyvek. Tanú­kihallgatások a kórházban. A szak­­szervezet és a párt akciója. (Saját tudósítónktól) A Kassai Újság keddi számában hosszabb cikkben fog­lalkoztunk azokkal a visszaélésekkel és minden képzeletet felülmúló brutalitások­kal, amelyben a kórház venereás osztá­lyának orvosa és ápolónője a betegeket részesítik. Konkrét esetek alapján vádat emeltünk a venereás osztály személyzete ellen azért, mert betegeiket büntetésből a szomszédos elmeosztály dühöngő elme­betegeivel egy cellába zárják, a szeren­csétlen leányokat a lelki tortúrák legem­­berietlenebb fajtájával gyötrik napokon

Next