Kassai Ujság, 1922. január-március (84. évfolyam, 3-74. szám)
1922-01-14 / 11. szám
LXXXIV. évfolyam, 11. szám. Szombat, 1922. január 14 ÍS^lf “*^ Ji—M< HjtrLiUftUi i Kafk&Si «*». í'*«<di M. »»TMhJ Tgl«íM»ÍHim $•••«••• M«j[«taft MJIMM. •••••••• re&zuós szüíkeszíű. D*- KÖVES ÜXÉS Elsíirtf.ígl á&rk kijébe» ta tdéW* i r.gy «$*■ tm írd karca* Kttare U4 Wtrt«, seggtaté*?* S4 Wnn, egy htceya» Id burnt«. — CgM «to *m t bnwii Szobár megy A hivatalos körök azt a hírt közlik, hogy Szobár Lőrinc közoktatásügyi miniszter megvált állásától és kilépett a kabinetből Az okát nem tudjuk biztosan. Némelyek szerint magában a kabinetben támadt ellentétes felfogások kényszeritették Szobárt arra, hogy a miniszteri főrrcát másnak adja át De arról is beszélnek, sőt írnak a csehszlovák lapok, hogy Srobárt a szlovák néppártnak állásfoglalása, harci készsége kényszerítette volna arra, hogy a minisztérium éléről távoznék. Általánosan tudott dolog ugyanis, hogy Srobárnak és Hankának pártja halálos ellenségként küzd egymással. Srobár hivatalos hatalmát most arra használta fel, hogy Hlinkáéknak kívánságai elől a legridegebben elzárkózott. Ennek az lett a következménye, hogy a szlovák néppárt kivált a kormánypártból, majd arra határozta el magát, hogy csatlakozni fog a szlovenszkói magyar és német ellenzéki szövetséghez, hogy így egymás mellett küzdve ,vívják ki Szlovenszkó autonómiáját. A szlovák népben magában is olyan nagy lett az autonómia iránt való vágy, hogy a vezető politkusok és államférfiak jobbnak látták Srobár feláldozásával a szlovák ellenzék felháborodását lecsillapítani. Tehát Srobárnak mennie kell. Bárhogyan lesz is a dolog, bármik történtek is a nyílt szíj néül és a kulisszák mögött, az tény, hogy mennie kellett, mert önmagát nem szánta rá erre a nagyon fontos és jelentős lépésre. Nem tudjuk ugyanis elhinni, hogy azért hagyta volna el miniszteri székét, mert — amint ő mondja — nem tudta keresztülvinni iskolaügyi programját. Nem hisszük neki azért, mert iskolaügyi programadói még senki előtt se nem tárta, de még ha lett volna nagykoncepciójú iskolaügyi programmja, nem volt reá elég ideje, hogy ezt a programot meg is valósítsa. De megismerjük már őt a múltból is, teljhatalmú miniszterségének idejéből. Szobár távozásának oka reánk nézve nem fontos. Mi — magyarok — közönyösen vettük jövetelét, hidegen hagy távozása. Közönyösen vettük jövetelét, mert előre tudtuk, hogy jövetele nem jelent reánk nézve sok jót és kiválatosat. Szobár egyszerűen ott fogja folytatni nemzetiségi, kisebbségi, így magyar iskolapolitikáját, ahol elődei abbanhagyták. Azt, hogy rajtunk segítsen, új magyar iskolákat engedélyezzen, ezt nem is vártuk tőle. De azt sem várhattuk tőle, hogy a magyarság kárára valamit tehessen, mert kevés iskolát hagytak meg nekünk, olyan kevés iskolában tanulhatnak a magyar gyermekek magyar nyelven, ha ezekből csak valamicskét is elvesznek, akkor már igazán nem marad semmi. Így jövetele nem jelenthetett a magyarságra nézve sem hasznot, sem kárt. Ezért közönnyel fogadtuk jövetelének hírét Nem örültünk neki, de nem is féltünk tőle. Ugyanezen közönyösséggel vesszük távozásának hírét. Mert ki és mi jöhet utána? Ha Szobár-párti foglalja el a miniszteri széket, akkor ez Szobár politikájának lesz a híve, tehát már semmi változást sem remélhetünk az új közokatásügyi minisztertől. Ha pedig más párt politikusa ül be a közoktatásügyi miniszteri székbe, akkor sem várhatunk semmi javulást iskolaügyünkben. Mert az államalakuláskor éppen a közoktatásügyi politikának vágányát olyan határozottsággal építették meg a cseh és szlovák állambölcsek, hogy amely politikus új vágányon akarja a közoktatásügy lokomotívját végigszalajtatni, annak a cseh és szlovák soviniszták annyi tilosra állított szemafort állítanak fel, hogy a végén az engedékenységre hajló miniszter kénytelen derekát beadni és visszairányítani vonatját a régi vágányokra, hacsak nem akar véglegesen megrekedni vagy állását az elnöknek rendelkezésére bocsátani Ezért nincs mit remélnünk az uj közoktatásügyi minisztertől sem. Ez hát a magyarázata annak, miért nem érdekel különösen bennünket, ha halljuk a hírt, hogy Szobár jön és Szobár megy, hogy uj közoktatásügyi miniszter nem ad nekünk semmit, vagy a régi teszi ugyanezt! Benes miniszterelnök benyomásai ruszinszkói útjáról Beharangozza a mielőbbi Prágából jelentik: Tegnap a parlament alkotmáinyjogi bizottságában dr. Benes miniszterelnök expozét mondott a ruszinszkói viszonyokról. Ismertette a ruszinszkói kérdés történelmi fejlődését. A podkiarpatskanusi lakosság politikai műveltségének hiánya nagy mértékben hozzájárult, hogy nem tudtak az ottani lakosságból megfelelő számú kellően művelt szakembereket kiválasztani. Ezt a hiányt cseh vagy esetteg szlovák tisztviselőkkel kellett pótolni. Az utóbbi időben jelentékenyen javult a helyzet. A köztmunkatgyi nonceztérium nagyot lendített közlekedési téren. Az egészségügyi minisztérium erős küzdelmet folytatott a betegségek elterjedése ellen. A vöröskereszt-egylet segítségével csaknem egészen sikerült a ragályos betegségeknek gátat vetni. Az általános egészségügyi viszonyok nagy javulást tüntetnek föl. A közművelődési szempont főleg sok elemi iskola felállítását szorgalmazta. A ruszdnszkói nép elhanyagolt politikai fejlődése dacára is törekedni kell a választások kiírására, hogy a nép számára lehetővé tétel ruszimszkói választásokat sék a közügyek Intézésében való részvétel. Még igen sok akadálya van, de Benes dr. konstatálja, hogy határozottan tiltakozni kell ellene, hogy Ruszinszkóról ugy beszéljenek, mint valami afrikai gyarmatról. A tisztviselői viszonyokat sem lehet nagyon kedvezőtlenül megítélini. Igaz, hogy egyesek nem voltak méltók arra a pozícióra, melyet betöltötték, de általában nagy munkát végeztek. A politikai igazgatás tisztviselőinek helyzete javul és a betöltetlen helyekre hazai tisztviselőket fognak tenni. A választás határideje nem állapítható meg pontosan, de a legrövidebb időn belül megejtik, hogy minden párt élvezhesse politikai jogait. Az ideiglenes kivételes intézkedések biztosították, hogy a bizonytalan nemzetközi helyzet miatt Ruszinszkóban ne érvényesülhessen Horthy-rendszer. A kormány nem kedvez egy a politikai mozgalomnak sem s örömmel fogadja a központi parlament ellenőrzését. Az expozé után vita keletkezett, melyben több képviselő vett részt. A magyar—osztrák tárgyalások* Bethlen gróf*magyar miniszterelnök nagy referensi karral megérkezett Bécsbe. A két ország közötti viszony. — A mostani tárgyalások. — A tárgyalások terjedelme és tartalma. Bécs, január 13.(Saját tudósióinktól.) A középeurópai viszonyok újjáalakulása óta első ízben érkezett Bécsbe a magyar miniszterelnök. Bethlen gróf azonban semmiképpen sem idegen Bécsben. Amikor még Kun Béla uralma tombolt Magyarországom, sok a sok emigráns között élt Bethlen is Bécsben és később, amikor Szegeden megalakult a magyar ellenkormány, múst összekötő diplomata szerepelt e kormány és a bécsi hivatalos körök között. Ez idő szerint Bethlen gróf rendkívül fontos misszióval jött Bécsbe. A Nyugata Magyarország átadásából folyó pénzügyi és forgalmi, technikai természetű kérdések tárgyalását fogják itt folytatni és végleg befejezni, miután a nyugatmagyarországi ügy csaknem 2 évi húzavon ® után befejeződött. E tárgyalások alapját a velencei egyezmény képezi. De ez az alkalom, amely a zöld asztalhoz hozza mindkét felet, azt a célt is szolgálja, hogy más, az eredetileg megállapított célon túlmenő kérdéseket is megoldjanak, melyek két állam között fenforognak. Ily kérdés elsősorban a kereskedelmi egyezmény kérdése és másodsorban, hogy a két egymásra utalt állam közti utolsó ellentét is kiküszöbölhető legyen, a volt közös vagyon felszámolásából eredő vitás kérdések. E tárgyalási programmból egész világosan kitűnik a két kormányfő ez idő szerinti találkozásának jelentősége. E fontosságot mindkét oldalon felismerték, amit abból is megállapíthatunk, hogy a mostani megbeszéléseket hosszú tárgyalások előzték meg Bécs és Budapest között, hogy a kölcsönös érintkezés folyamán nagy terjedelmű tárgyalási anyagot készítettek elő és Végül abból, hogy a közvetlen tárgyalásokhoz, amellyek a bécsi külügyminisztériumban fognak lefolyni, aránylag nagy apparátust hoztak mozgásba. A megbeszélések az előbb említett három témáira fognak vonatkozni, de azt hiszik, hogy az esetben, ha minden kérdésben létrejön a megegyezés, egyik fél sem fog vonakodni a két állam között oly formális szerződést kötni, mint például az osztrák-csehszlovák megegyezés. Hogy ezt a lehetőséget Magyarországon is figyelembe vették, bizonyítja az a körülmény is, hogy Bethlen grófot a budapesti külügyminisztérium első osztályfőnöke, Khuen- Héderváry gróf kíséri, aki Bánffy gróf megbetegedett külügyminisztert fogja a tárgyalásokon helyettesíteni. A magyar delegáció pontos felállítást hoz követeléseiről és az osztrák minisztériumban is pontos felállítás készül a Magyarországgal szejmben támasztott összes osztrák követelésről.. Remélhető, hogy e két követelés között meg fogják találni a középutat, hogy a Vitás kérdéseket végleg elintézzék és ezáltal hogy a két állam között az egyetértést helyreállítsák, nagy lépéssel viszik előre Középeurópa újjáépítését. A tárgyalások első része Nyugatmagyarország átadásából származó kártérítési igényeket foglalja magában. Magyarország kártérítést követel ama állami javakért amelyek Nyugatmagyarország elszakítása folytán Ausztria kezébe kerültek. A kártérítés összege magyar koronákban részletesen a következő: Az egész követelés körülbelül négy milliárd magyar koronát tesz ki. E tételek azonban a soproni eredmény következtében jelentős mértékben csökkenni fognak. Az osztrák ellenkövetelés tartalmazza a késedelmes átadásból származó károkat, mint pld. be nem folyt adók, illetékveszteség stb. a bandaharcok következtében előidézett károkat, emberéletben és anyagban, a bandaharcok következtében szükségessé vált megerősített határvédelem költségeit, amik összesen körülbelül negyven milliárd osztrák koronát tesznek ki. A tárgyalások második pontját a gazdasági egyezmény képezi. Ausztria és Magyarország közötti, 1920. június óta kölcsönös kompenzációs szerződés áll fenn, amely mindkét állam részére lehetővé tette pontosan körülírt kontingesek szállítását 1920. novemberében mindkét állam lépéseiket tett az irányban, hogy az 1920. december végén lejáró szerződést megújítsák. E célból osztrák részről dr. Weissseheimer képviselőt küldték Budapestre,, hogy ott az illetékes helyekkel a kölcsönös gazdasági forgalom újbóli szabályozása ügyében megbeszéléseket folytasson. E budapesti tárgyalások eredményezték azt, hogy a magyar kormány hivatalos meghívással fordult Heinl akkori osztrák kereskedelmi miniszterhez a tárgyalások felvétele céljából. A budapesti megbeszélések alkalmával felvetették azt a kérdést, nem lenne-e lehetséges a kompenzációs rendszer helyett egy, az akadálytalan árucseréhez közelebb álló szerződési alapelvet megállapítani Mindkét tárgyaló fél szimpatikusan fogadta a gondolatot, mert annak fontosságát a két államra nézve rögtön felismerték. Az ezután következő megbeszéléseken megvitatták egy kereskedelmi szerződés tervét, amely a legnagyobb kedvezmény elvén épült volna fel. És a szerződés fontosabb alapvonásban meg is állapították. A részletkérdések tanulmányozása céljából a tárgyalásokat megszakították és tizennégy nap múlva folytatták Bécsben. A tervbe vett gazdasági szerződést Bécsben teljesen elkészítették és amikor a két delegáció elvált, a teljesen paragrafusokba foglalt kereskedelmi szerződést vitték magukkal parlamenti elintézés céljából. E szerződés annál könnyebben jött létre, mert a politikai kérdéseket már eleve kikapcsolták. Közben azonban az Ausztria és Magyarország között fennállott régi szerződés lejárt és minthogy az új szerződés ratifikálása egyre késett, a két állam között egy havi érvényességgel egy ideiglenes szükség-kompenzációs szerződést léptettek életbe, amely pontos másolata volt a régebbi kompenzációs szerződésnek. .A nyugatmagyarországi ügyből kifolyólag beállott elkedvetlenedés arra késztette a magyar kormányt, hogy a már parlamenti bizottságban tárgyalás alatt álló osztrák kereskedelmi szerződést visszavonja. Az 1921. január 31. lejárt szükség-kompenzációs szerződés egy hónappal meghosszabították, miután azt tervezték, hogy ez idő alatt végre ratifikálhatják a kereskedelmi megállapodást. Csakhogy a nyugatmagyarországi kérdésből fakadó ellentétek napról-napra elmérgesedtek úgy, hogy a szerződés parlamenti tárgyalására már gondolni sem lehetett. Az új provizórikus megállapods 1921. február 28-án lejárt anélkül, hogy meghosszabbították volna. E naptól kezdve a teljes szerződéstelenség állapota következett be a kért állam között. Bár a trianoni békeszerződés tartalmaz oly rendelkezéseket, amelyek szerint a két állam köteles az évek bizonyos során át mezőgazdasági fölöslegeit és bizonyos ipari termékeit átadni, de e szerződés ratifikálása után sem jött létre Budapest és Bécs között semmiféle megegyezés, sem megállapodás. Csupán a portorosei konferencia után szellőztették ismét a szerződés kérdését, amikor az összes nemzeti államok között kötendő gazdasági szerződések kérdését napirendre hozták. A mostani, velencei szerződésben előírt tárgyalásokat, amelyeknek célja a nyugatmagyarországi kérdés végleges likvidálása, felhasználja egyszersmind arra is, hogy véget vessenek a szerződés nélküli állapotoknak és hogy a kölcsönös gazdasági függőséget megállapodással szabályozzák. Több mint valószínű, hogy a kereskedelmi szerződési tárgyalásoknál az annakidején Rubinek és Heinl által kidolgozott szerződést fogják az új szerződés alapjául felhasználni. A likvidálás kérdéséről egy következő cikkünkben számolunk be. Fülöp René:* A magyar-osztrák tárgyalásokról az alábbi távirati jelentéseket kaptuk Tegnap d. u. Schober felkereste Bethlent és 40 percig tanácskoztak, azután a delegációk folytattták a délelőtt megkezdett tárgyalásokat. A bizottságok tanácskozása közben a két miniszterelnök politikai eszmecserét folytatott. A tanácskozásom többször megjelent Oppenheimer osztrák külügyi osztályfőnök. Osztrák hivatalos helyen megcáfolják azon hírt, hogy Bethlen és Schober titkos szerződés megkötését tervezik, bár a tárgyalásoknak politikai jellege is vám. Ausztria kártérítést követel. Az osztrákok Nyugatmagyarország késedelmes átadásával kapcsolatban 40 milliárd osztrák koronát követelnek. Magyar-osztrák közeledés,a Bethlen környezetéből kiszivárgott hírek szerint a tárgyalások főkép Ausztriának az utódállamokhoz való viszonya és ezzel kapcsolatban Ausztria és Magyarország politikai közeledésének kérdése került szóba. A tanácskozások elé mindenütt a legnagyobb optimizmussal néznek. Ingatlan; Ingóság: 1. Keresk. min.: 206,769.000 435,460.000 Keresk. miniszt egyéb követelései 35,046.000 2. Posta: I. 131,900.000 237,420.000 Posta: II. 132,900.000 12.120.000 Vasút: (szerelvénypark nélkül) 743,640.000 3. Kultuszminisztérium 180,000.000 32,400.000 Jogok és haszonélvezetek 8,100.000 4. Pénzügyminiszt. 1.980,509.001 5. Belügyminiszt. 22,315.140 6. Földmivelésügyminisztérium 394,143.000 7. Honvédelmi min. 107,718.880 8. Közös osztrák— magyar államtulajdon 1.312,480.000