Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-06-09 / 130. szám
& OtaML — Királyházai Football Club—Rabel Sport Club 1:1 (0:1). Rahón szép számú közönség jelenlétében mérkőzött a két csapat. Szép már játék után az első félidő 35 percében Királyháza öngólja révén a rahóiak megszerzik a vezetést, amelyet csak a második félidő 30. percében sikerül Királyházának Patay jobbszélső lövésével kiegyesíteni. Traubkatz bíró jól bíráskodott. A pünkösdi ünnepek alatt Budapesten szerepelt Hamburgi Union footballcsapat a szombathelyiek csapatával játszott szerdán s azt fölényes játék után 2:1-re legyőzte Nem engedélyezik a vasárnapi football-mérkőzéseket? Sportkörökben ma az a hír terjedt el, hogy a rendőrség nem fogja engedélyezni a vasárnapi football-mérkőzéseket tekintettel, a városban tartandó csehszlovák kulturünnepségekre. Ezt a hírt fentartással közöljük s nem tartjuk valószínűnek, hogy ilyen rendelkezést adott volna a kosicei rendőrigazgatóság. Állami nyeremény építési sorsjegy. augusztus 1-én Sorsolva lesz: Két sorsolás évenként. % * I... I», I Következő húzás ...................... ..........2 I nyeremény á 1,000.000 Ke 500.000 Ke 10 nyeremény ...... 100.000 Ki 20 „......................... 50.000 Ke 50 „ 20.000 Ke 50 „ 10.000 Ki 100 „ 5.000 Ki 200 „ 2.500 Ki 1000 „ 1.500 Ki Összesen 8.000.000 K5 összegű nyeremény. Ne vegyétek az értéktelen osztrák és magyar sorsjegyeket, melyek nyereményei elértéktelenedett valutában lesznek kifizetve! Kérjetek prospektust bármely pénzintézetnél. 9314 KÖZGAZDASÁG A kosicei adóalanyok kálváriája Végrehajtják az 1921. évi adókivetést. (Saját tudósítónktól.) Adóalanynak lenni már a történelmi idők kezdetén is igen kellemetlen dolog volt, de még sokkal kellemetlenebbé vált az elmúlt évszázadok folyamán az államszervezet megerősödésével. Ma már nagyon elfajultak az adóalanyi kötelezettségek, különösen nálunk Középeurópában, vagy hogy a tapasztalati körünknek megfelelő szűkebb meghatározással éljünk: Csehszlovákiában, Kosicén. A kosicei adóalany határozottan kedvezőtlenebb körülmények között teljesíti vagy nem teljesíti kötelezettségeit, mint például afganisztáni vagy timbuktui kollégái és éppen ezen állításunk bizonyítása okából szedtünk össze egy kis csokorra valót az adózás berkeiből és a kosicei adóalanyok kálváriájából. 16 ezer koronás meglepetések. A csehszlovák adóprés világszerte híres azon tulajdonságáról, hogy még azt az utolsó obligát csöppet is kipréseli az adóalanyból, amelyet már az illendőség kedvéért is meg kellett volna hagynia. Hogy ez a prés az elmúlt évek folyamán milyen kifogástalanul működött, arra bizonyítékul szolgálhat, hogy a kosicei adóalanyok túlnyomó része a radikális behajtó eszközök igénybevétele előtt fizette be adóját. Az adóbefizetések az 1919. évi adókivetések alapján történtek s a város rendes adózói rendszeresen eleget tettek kötelezettségeiknek. Az adóalanyok a befizetések után nyugodt lelkiismerettel néztek a jövő elé, abban a tudatban, hogy az államnak egyelőre nincsen rajtuk mit követelnie. De ember tervez és a pénzügyminisztérium végez. Az adózók drágán megvásárolt nyugalmát most ismét fölbolygatta egy újabb eseményt. S az, hogy az 1921. év szeptember és október havában tárgyalt 1920. és 1921. évi adókivetés jóváhagyva érkezett vissza a minisztériumtól és az adóhivatalok megkezdték az uj adótételek bevezetését az adóívekbe. Mindazon adózókra, akik az 1919-es kivetés alapján már befizették ezekre az évekre adójukat, kellemetlen meglepetést hozott ez az esemény, amely BE — A jövő évi román búza sorsa. Bukarestből jelentik: A „Viiitorul“ cáfolja azt a hírt, hogy a kormány egyes tagjai között a kiviteli rendszerre vonatkozólag nézeteltérés keletkezett volna. A kormány már több ízben kinyilvánította, hogy a jövő évi gabonatermést , a búzát knnyiben a III. oszt. kereseti adót a legtöbb esetben fölemelték, hasonlóképpen a hadipótlékot s végül a községi pótadót is, 60 percentről 100, progresszive 400 percentre. Ha a mit sem gyanító adózó, aki 1919-es alapon kifizette már a reá kirótt adót, ügyeinek állása iránt érdeklődik az adóhivatalokban, rémülve konstatálhatja, hogy az új adókivetés tételeit kalkulálva, 2 évre visszamenőleg horribilis differenciákat kell megfizetnie. Aki például 1919-es alapon III. oszt. kereseti adóképpen 400 koronát fizetett be, annál a differencia 4—5000 korona körül forog. Ha számításba vesszük most azt a sokat hangoztatott gazdasági krízist, amely különösen a kereskedőket érinti érzékenyen, tanúskodhatunk abban, hogy az adóbefizetések a horribilisan fölemelt tételek után is olyan tempóban fognak megtörténni, mint ahogy eddig folytak. Legsúlyosabb komplikációkat az útlevélszerzésnél idézik elő ezek az újonnan támadt differenciák. Az útlevél megszerzése eddig sem volt könnyű dolog, mert az útlevélkérőnek végig kellett bukdácsolnia a különböző adónemek nyilvántartó osztályain s amennyiben adóhátraléka volt, tartozott azt befizetni, vagy megfelelő bankgaranciát produkálni. Most, hogy a differenciák olyan hatalmas arányokban emelték föl az adóhátralékok összegét, az adóalanyok legtöbbje képtelen a hátralékos összeget egy tételben befizetni s igen sokan közülök, akiknek bankokkal nekszusuk nincsen, még a szükséges bankgaranciát is képtelenek megszerezni. S így alig tud valaki külföldre utazni. S akinek sikerül a bankgaranciát megszereznie, annak — mint számos eset bizonyítja — a bank szolgálatát meg kell fizetnie és pedig a legtöbb esetben úgy, hogy a bank a garantált összeg egy százalékának befizetése után hajlandó csak a garanciáról szóló írást kiállítani. Dióhéjba foglalva így fest a kassai adóalanyok jelenlegi helyzete, ma vége — szabaddá teszi s nem kontingentálja, a permisz-rendszert pedig eltörli. A kiviteli illetékeket és vámokat nemsokára megállapítják. — A hivatalos magyar vetésjelentés: A legutóbbi hivatalos jelentés óta eltelt két hét jobbára meleg és száraz időjárása eleinte kedvezően hatott a vetési fejlődésre. De a hőmérséklet abnozmis emelkedése és a csapadéktalanság a fejlődésre káros hatással van. Aggodalomra miindazontúl nincs ok, mert egy hamarosan bekövetkező kiadós eső a jelenlegi stagnálást megszüntetheti. A búzavetés, rozsvetés, árpaés zabvetés állása jó közepesnek minősíthető, de esőre az ország minden részén szükség volna. A tengeri, a burgonya, a cukorrépa, repce, bab általában jó, megmunkálásuk egyelőre folyamatban van. Egyéb hüvelyesek a szárazság ellenére elég szépen fejlődnek. A cirok, a kender és len sűrűn és jól fejlődik. A dohány korai palántái elég szépek, a későiek gyengék. A rét és a iegelő kinövése gyenge. A gyümölcsféléknél közepes termésre van kilátás. A tartós meleg a szőlő fejlődésére jó hatással volt és így a permetezést már megkezdhették. Szőlő ilonca néhol jelentkezett. Becslés szerint a múlt évinél kevesebb termés várható. Borkészlet van, az árak hektoliterenként minőség szerint 32—45 korona között váltakoznak. A kereslet lanyha. Prága! devizaközpont Bankjegyek Zürichi vaíutapie-A Jubims 8 Baciapeati vahitaplai- Junius 8 Budapesti tőzsde Junius 8. Junius 8. Amsterdam 2017’— Róma , . 769 — Berlin 18-50 Paris . . 471.-. Bukarest — • London ■ 73175 Szófia 3S-85 Bécs >25-Zürich 988 Pétervár 14-16 Belgrád 74- 9 New-York 51 35 Stockholm 1347-5Q Budapest 5 80 Junius 8. Ronaán —•— Márka Í8-5C Szeri? 74-50 Bolgár 35-72E íred . 1343-50 Svájc . 983- ~ Prsndte . 468— Dán . . 1171"— Arver. 5M0 50 60 Olasz 266 Ueaigyd . . 1*18 Angol . 230 75 229 75 Otzt bélyeg?.. .28 Budapest 5 80 Seriie 1 88 New-York 5 21*/* Sécs , .03s London 23-51 Prága . . 10-076 Páris . . 17 év Milano 27-20 Budapest . . 1>69 eukoreai —•— Oszt. bélyegzett .>-3*/« Lei 583 — Dollár -• 860 Mária. —299— Líra . . —45 — Frank . . 7875 Rubel . • 41*Bécs —•— 585 Sokol —*— 1670— Magyar iaitei 210ß-— Rimamurány 3700 — Leszámítoló 750 — Nasici . . 14500-— Osztrák Hitel 580- Adria . . 13300-Keresk. Bank 5805 — Atlantica 3400-— Salgő . . . 10725-— Delivasut . 34C0-— Oanz-Dí«tb. 5Ü-700 Allamvasut 14-756 Kőszén 12530-— Slavonia 1364-— 3 és amikor a fehér egerekről kérdezősködött, nem állhattam meg, hogy azt ne mondjam neki: jobban tudod te, hogy hol lehetnek, mint én. Amikor megdöbbenését láttam, megbántam, hogy szóltam, de már késő volt. A pajtásom elment és nem jött többet hozzánk. Én pedig megint csak azt hittem, bizonyosan azért maradt el, mert rösteli, amit tett. Pár nap múlva kisöcsém azzal sietett hozzám, hogy két egérfogóban is mozog egérke. Rosszkedvű voltam fehér egereim miatt, bántam is én a hitvány szürke egereket, amelyektől különben már úgy sem tartottam, hisz rég megszoktam a kalitkás fehér egereket. A kis öcsém nem hagyott békét, hogy vigyük az egérfogókat az udvarra s szokás szerint tartsuk jól a házi macskáinkat, melyek az egérfogó láttára nyávogva jöttek utánunk. Tudták már, mit kapnak. Az egérfogóink kis faszekrénykék voltak, amelyek jól elrejtették a beléjük került apró állatokat, úgy, hogy ha az ajtaját felnyitottuk, ki kellett belőle rázni az egeret. Most is ezt cselekedtem, mégpedig, hogy hamarabb készen legyek vele, tehát egyszerre ráztam egyet a nyitott szekrénykéken. A következő pillanatban az ijedtség kiáltásával bámultam a földre. Mind a két szekrényből egy-egy fehér egér pottyant ki a nyávogó macskák elé. — Jaj! Istenem!... rögtön felkapta őket egyegy vérengző macska és nekem elszörnyedve kellett látnom, hogy szép kis egereimnek menthetetlenül végek! Az egyik macskát valahogy megcsíptem, de a zsákmányát azért el nem eresztette, hiába kérleltem, mikor pedig erővel ki akartam venni a szájából, jól megkarmolt. Vérző kezemet elrántottam s futni engedtem a kegyetlen kis tigriseket, az én fehér egereim elpusztított. De a fájdalmat, amit a fehér egerek pusztulása miatt éreztem, még növelte valami, ami ennél a veszteségnél is sokkal rosszabbul esett. Gyurka jutott eszembe, az én szegény jó pajtásom, akit azóta sem láttam, amióta elárultam neki azt a csúf gyanúmat. Már nem törődtem a fehér egerekkel, csak Gyurkával futva futottam át hozzá, amikor megláttam, könnyezve kérleltem: — Bocsáss meg nekem Gyurkám! Kitalálta, hogy a fehér egerekről van szó. — Megkerültek? — kérdezte örvendezve. Lesütöttem a szememet, úgy bólintottam, szótlanul. S aztán elmondtam a pajtásomnak, milyen furcsán jártam az egerekkel. Gyurka elérzékenyedett. — Szegénykék! Szegénykék! — ismételte, de egyszerre kiderült az arca: — Az egereidet ugyan elvesztetted, de a barátodat visszakaptad. — S erre megöleltük egymást A MEDVE MEG A FARKAS. A medve meg a farkas egyszer együtt indultak el ennivalót keresni. Amint mennek, mendegélnek, egyszerre csak édes illat csapja meg mackó uram orrát. Egy fa odvában elvadult méhek gyűjtögették a gyönyörű lépesmézet... természetesen azért, hogy az ő életét édesítsék meg vele. Mackó uramnak azonban lehetett már egynémely keserű tapasztalása a méhek gonosz természetéről: törni kezdte a fejét hogyan férjen baj nélkül a mézhez. — Hohó! — gondolta magában, — itt van az én derék farkas barátom. Szelíd, kedves kis állat, a légynek se vét, de ész dolgában nem áldotta meg túlságosan az Úristen. Kikapartatom én azzal a tüzes gesztenyét, akarom mondani az édes mézet. Azzal méznél is édesebb mosolygással fordult farkas komához: — No, koma, akarsz-e belenézni a tündérek kútjába? — A tündérek kútjába? — morogta a farkas. — Hát az micsoda? — Te még azt sem tudod, mi a tündérek kútja? Látszik, hogy nem jártál annyi híresneves iskolába, mint én. Hát tudd meg, hogy aki a tündér kútjába belenéz, azt látja benne, ami szemének-szivének legkedvesebb. — Például egy gyöngehasu idei bárányt! — kiáltotta felvillanó szemmel farkas koma. — Azt, azt! — hagyta helyben mackó uram. — No lám, mégis csak megértettél. Nem vagy te olyan ostoba, amilyennek látszol. — No, no —mormogta a farkas. — De hát mit ér ,ha csak látom azt a bárányt? — Azt éri, hogy ha kimondod ezt a varázsigét, hogy aszondja: burgutargaíarga kargas, akkor egyszeribe kiugrik a kútból a bárány. — Ugyan bizony! — Kiugrik az. — De hát hol van az a kút? — Akár hiszed, akár nem: ennek a fának az odvába kell bedugni a fejedet, a fa tövében van elrejtve a kút. Vigyáznak ám a tündérek, hogy akárki meg ne találja! — Hát most megláthatod, ha van merszed. — Mit, ha van merszem? Nem félek én semmitől a világon. Hogy is van az a varázsige? Sokáig tartott, míg a medve bele tudta verni a farkas koma vastag koponyájába, hogy burga targa sárga kargas. De olyan erősen vágyakozott a gyöngehasú idei bárányra, hogy mégis csak megtanulta valahogy. Azzal bedugta a fejét a fa odvába. Mackó uram meg szép csöndesen elbújt egy bokorba és mosolyogva várta, hogy mi következik most. Hej, uram Istenem, mi következett! Amint a farkas bedugta a fejét, ezernyi ezer méh bojdult fel egyszerre, nekiestek, ahol érték, száz fullánk fúródott belé. Kikapta a fejét, nekiiramodott, egyre azt üvöltve futás közben: burgatargatargakargas! A méhraj utána, egyetlen egy sem maradt az odúban. Mackó uram elégedetten mosolygott, nyugodtan odalépegetett a fához, azt morogva magában : — Bargavargaszmergedverge! Azzal kiszedte a „tündérek kútjából“ az édes, illatos lépesmézet és mind egy cseppig megette. Elek nagyapó. ADOM4K. Közli: RÓTFI EMMA. Egy utazó egy folyóhoz jött és sajkát bérelt, hogy átkeljen rajta. Miután a víz kissé hullámosabb volt, mintsem ő szerette volna, azt kérdé a hajóstól, váljon ezen átkelőnél már elveszett-e valaki? „Sohasem — viszonzá a hajós — sohasem. Fivérem a vízbe fúlt a múlt héten, azonban másnap megtaláltuk.“ * Egy úr, aki egy férfiúnak, kinek ígéreteiben nem bízott, néhány napra öt forintot kölcsönzött. Nagyon bámult, midőn látta, hogy ez irányban pontosan beváltotta szavát. Midőn ugyanazon férfiú valamivel később nagyobb összeget akart kölcsönözni a másik azt mondá: „Nem, ön egyszer megcsalt engem és el vagyok tökélve, hogy másodszor nem engedem azt megtenni.“ • Egy fecsegő, ki barátainak egyikét üres fecsegéssel untatta, végre észreveszi, hogy az nem válaszol neki. „Talán alkalmatlankodom, — mondá neki — ön talán valami mással van elfoglalva.“ „Óh nem — viszonzá a barát, — csak folytassa, én nem hallgatok önre.“ Az „ifjúvilág“ tizenharmadik számában közölt rejtvények helyes megfejtése: 1. Pótló-betürejtvény: Addig verd a vasat, amíg meleg. 2. Kockarejtvény: Nagyszeben, Párna, János, Tenger, Főnix. 3. Régiségrejtvény: Nem mind arany, ami fénylik. 4. Verses rejtvény: Kard. 5. Tréfás rejtvény: Görögdinnye. 6. Számrejtvény: Lacika 25 koronát, Irénke 50 koronát, Erzsike 75 koronát adott a Nagyapó tajtékpipájára.* Helyesen megfejtették: Feigenbaum Fancsi, Weiser Herman, Wald Jenő, Godusz Jolán, Krämer Miksa és Ilonka, Havasi Mária, Lebovics Kálmán és Fancsika, Sziber Manci, Szeley Lacika, Kalcsák Miklós, Weiter Herman, Zukermandl Miklós, Vende Lacika, Márkus Dezső és Irénke, Hegyi István, Varga Ica, Brascsajkó Margit és Melánia, Kende László, Bende Palika, Fried Lilike, Varga Csilla, Gazsy István és Pál, Szerényi Babi, Bálint Edit, Friedmann Jenő, Kostsánszky Irénke (Nagymihály), Fried-