Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-06-23 / 141. szám
2. oldal. Drágaság! ankét a ruszinszkói kormányzóságon A munkásság garanciákat követel a határozatok végrehajtására. Uzhorod—Ungvér, jun. 22. (Saját tudósítónktól.) Ehrenfeld h. kormányzó, amikor a ruszinszkói gyárakban tárgyalt a gyártulajdonosokkal és a munkásokkal az üzemek megindításáról, akkor azt a meggyőződést szűrte le, hogy a mai rezsi mellett a gyártulajdonosok nem bírják az üzem fenntartásával járó ráfizetést, viszont az is bizonyos, hogy a munkások bérét nem lehet leszállítani mindaddig, míg a közszükségleti cikkek ára nem csökken. Ekkor határozta el az alkormányzó, hogy akciót kezd az általános drágaság leküzdésére. Ugyanakkor, amikor a prágai kormányt fölterjesztésben kérte az ipari cikkek árának hatósági úton való csökkentésére, itthon összehívta az érdekelteket és szakembereket, hogy az élelmiszerárak csökkentésének lehetőségéről tanácskozzék. Tegnap újabb ankét kezdődött a zsupanátuson a h. kormányzó elnöklésével. Az előbbi ankéton a munkásság képviselői nem vettek részt, de a tegnapi ankétra a munkásokat is meghívta a kormányzó. A munkások kijelentették, hogy részt vesznek az ankéten, de garanciákat kértek aziránt, hogy az ankéten komoly határozatokat hoznak és hogy a hatóságnak lesz ereje a hozott határozatok végrehajtásához. A kormányzóságtól ezirányban teljes megnyugtatást kaptak s így a munkások is részt vettek az ankéten. A Zsoltvay zsupán elnöklete alatt tartott értekezleten elsősorban a húsárak leszorításáról tanácskoztak s Prasyll főállatorvos indítványára elhatározták, hogy a környékbeli lakosoknak megengedik, hogy szigorú orvosi ellenőrzés mellett húst hozhassanak az uzhorodi piacra. Az így beszállított húst külön bódékban fogják kimérni. Elfogadta az ankét továbbá Handelsmann Izraelnek, a Marhakereskedők Egyesülete elnökének indítványát is. Az egyesület nevében ugyanis kötelezettséget vállalt arra, hogy Podkarpatska Rust ellátják 9—12 koronás hússal, ha lehetővé teszik nekik, hogy Galíciából hozzanak be élő állatokat. Ennek az ajánlatnak a megvizsgálására egy öttagú bizottságot küldtek ki, mely a hét végéig köteles tárgyalásai eredményéről a kormányzóságot értesíteni. Azt azonban már kikötötték, hogy a galíciai szarvasmarhabehozatal csak a mostani húsdrágaság idejére szólhat. Szóba került még az ankéten a ruházati cikkek árának redukálása is. Javaslat történt arra nézve, hogy ruházati cikkeket a gyengébb valutájú országokból hozassanak be. Erre nézve az ankét úgy határozott, hogy ezt a kérdést a július hó 2-án Uzhorodon összeülő országos kereskedői gyűlés elé terjeszti s elhatározását ennek véleményétől teszi függővé. A kostcei posta és telefonmizériák Nyelvi nehézségek és hivatalnoki gorombaságok. — A postaigazgatóság álláspontja. (Saját tud.) A posta a közönségért van és nem fordítva, tehát a közönség joggal elvárhatja, hogy az ő adójából fizetett hivatalnokok ne politizáljanak, hanem becsületesen végezzék a dolgukat és a közönséggel való közvetlen érintkezésben ne gorombaságokkal hidalják át a nyelvi nehézségeket. Hogy a kosicei posta nem tud hibátlanul funkcionálni, azt még megérthetjük, hiszen az elbocsátott postatisztviselők helyett csekély, vagy semmi szakképzettséggel rendelkező fiatal emberekkel töltötték be, akik tudásbeli fogyatékosságaikat tetézték azzal, hogy a nyelvkérdést soviniszta elvek szerint kezelték. A Kassai Újság szerkesztőségében az utóbbi időben számos panasz érkezett az olvasóktól, amelyek a ko§icei postamizériákról számolnak be. A panaszok többsége a postahivatalok és a telefonközpont viselkedését és a magyar közönséggel szemben tanúsított modorát sérelmezi. Rossz példával jár elől a 3-as számú postahivatal, ahol magyar nyelven úgyszólván, egyáltalában nem lehet boldogulni. Még a magyarul tudó postatisztviselőnők is szívesebben használják a német nyelvet, mint a magyart. Hivatalosan elismerték, hogy Kosice lakosságának negyven százaléka magyar nemzetiségű. Nem lehet vitás, hogy az itteni'á vság számarányánál fogva is jogot formálhat ahhoz, hogy a postahivatalokban boldogulni tudjon a magyar szóval. A 3-as számú postahivatalban a nyelvkérdés ilyen szellemű kezelése mellett a gorombaság rendszere is dívik. A hivatal nem ad előzékeny felvilágosításokat, nem tárgyal vitás kérdésekről, hanem durva hangon ítélkezik. Csodálkoznunk kell a postaigazgatóságon, amely megtűri, hogy a város legforgalmasabb postahivatalában a közönség a hivatalnoki önkény és basáskodás ilyen szokatlan mértékét és minőségét élvezze. A közönség köréből erős panaszok hangzanak el a telefonközpont működése ellen is. És pedig nemcsak a kapcsolások körüli zavarok cáfolnak rá telefonunk európai nívójára, hanem itt is nagy szerepet játszanak a nyelvnehézségek, amelyekről sokan és nem minden alap nélkül tételezik fel, hogy mesterkéltek és egy pár fiatal hivatalnok sovinisztikus hajlamainak tulajdoníthatók. A »Kassai Újság« munkatársa felkereste Navratil postaigazgatóhelyettest és elébe tárta az itt felsorolt panaszokat. Mint előre is sejtettük, a postaigazgatóságnak nem volt tudomása az anomáliákról, amelyeket tudva nem tűrt volna, mert az igazgatóságnak az az álláspontja, hogy a posta nem politikai testület, hanem a közönséget kiszolgáló hivatal. A postaigazgató helyettese az elébe terjesztett konkrét panaszok ügyében azonnal intézkedik, általánosságban pedig kijelentette, hogy az igazgatóság különös gondot fordít arra, hogy a közönséggel érintkező hivatalnokok cseh, szlovák, magyar és német nyelven adjanak választ vagy felvilágosítást. Áll ez elsősorban a telefonközpontra, ahol a cseh kapcsolónők is tudnak annyit magyarul, hogy a magyarul bemondott számokat kapcsolják. A postaigazgató végül annak közlésére kérte fel munkatársunkat, közöljük a lapban, hogy a postahivatalok működése ellen a közönség részéről felmerült alapos panaszokat juttassák a postaigazgatósághoz, amely esetenként azonnal intézkedik a panaszok orvoslásáért. Az orosz delegátusok Hágába érkeztek orosz szerződés ratifikálását szeptemberre halasztja, mert a szerződés határozmányai nem felelnek meg a népbiztosok tanácsa által lefektetett elveknek és a rapallói szerződés szerelmének, mivel az olasz-orosz szerződés minden előnyt az olaszoknak biztosít. Angolok a német jóvátételről Londonból jelentik. Az angol külügyminisztériumban a német jóvátételi kérdésről ez időszerint a következő vélemény alakult ki: A német adósság leszállításáról nem lehet szó. Meg kell várni a hágai konferencia eredményét. Meg kell várni a pénzügyi reformokkal bekövetkező pénzügyi helyreállítások kezdetét. Ami pedig a szövetségközi adósságokat illeti, erre vonatkozólag Sir Robert Horne kijelentette, hogy az adósságok megsemmisítésére ezidő szerint nem lehet gondolni, a mostani helyzetet csak az Egyesült Államok belpolitikájának irányváltozása módosíthatná. t kijelentette, hogy a szovjet kormány az olasz Hágából jelentik: Szovjetoroszország kiküldöttei tegnap repülőgépen Hágába érkeztek. Mondanunk sem kell, hogy az általános érdeklődés azonnal feléjük fordult és az összes megjelent politikusokban és közgazdászokban meglepetést keltett az oroszok ama kijelentése, hogy ők azon irányhoz fogják magukat tartani, amelyen Génuában elindultak. Sajnálatosnak jelentették ki egyébként, hogy Lloyd George azon álláspontja nem tudott Génuában érvényre jutni, hogy a hatalmaknak kollektíve kell Oroszországgal szerződniük. Oroszország kész volt erre ,de Franciaország szabotáló magatartása megakadályozta ezt. Amerika külpolitikája is merőben ellentétes Oroszországéval.Éppen ezért Oroszország csak örül annak,hogy Amerika távolmarad Hágától, mert itt csak ártani tudnának. Az orosz külpolitika. Az orosz kormány külpolitikájáról Litvinov A hét Máramaros harca Egy kútbaesett akció története. — Az ominózus 13 perc. a szigeti pénzintézetek betétei ? Máramarossziget, junius 20. (Saját tucósditónikfótl.) A hajdani, kiterjedésében hatalmas Máramaros vármegyét a békeszerződés két részre osztotta. A nagyobbik rész Csehszlovákiának jutott, a kisebbik rész, beleértve Máramarosszigetet is,a román államnak vált integráns részévé. Egy szerencsétlen határkiigazítás következtében a román Máramaros falusi lakossága elveszítette legelőit. Sziget pedig elveszítette a vidékét, amelynek bekapcsolódása nélküli e város fejlődése teljesen elképzelhetetlen. A határszéli városok mind érzik, hogy stratégiai szempontok miatt lehetetlen gazdasági helyzetbe kerültek, de mind között a határmegosztás hátrányait legfőképpen Sziget hordozza. Teljesen izoláltan, vasúti vonalak nélküli jóformán teljesen elzárva húzódik meg e szebb sorsra érdemes város az északi országrész csücskében és egyetlen vasúti vonala is a világgal Csehszlovákián át vezet. Hihetetlen groteszk helyzet ez: egy romániai városba hat órát időtartamban egy másik országon keresztül utazni és az utazás kellemetlenségein mit se enyhít, hogy Szigetre utazni érdekes és szokatlanul kalandos. Halmiban lezárják a kocsit és nem nyitják fel Hosszusmezőig. És ezenkívül feltüzött szuronyu határcsendörség kíséri a vagonokat külön-külön, nehogy bárki is leszálljon Csehszlovákiában kitevél nélkül A Máramarosszigetre való utazásnak legkellemetlenebb része a visszautazás. A reggeli vonatnak nincs csatlakozása a Prága—Bukarest gyorsvonathoz. A gyorsvonat 13 perccel hamarabb indul el, mint ahogyan a szigeti vonat beérkezik Hakniba. Hát nem furcsa ez?! Megcsinálják az új menetrendet és nem képesek Sziget egyetlen vasúti vonalát összeegyeztetni az általános forgalmi renddel és a szigetieknek, akik rendes körülmények között még aznap visszautazhatnak, tizenhárom perc miatt pont 8 órát kell gaisztegfilmiötk. így teszi Románia maga is tönkre Máramaros közgazdasági életét, melyek tönkretevésére Csehszlovákia is eléggé utazik. Mint a magyar közmondás parasztja, aki, amikor vetését veri a jég, maga is pusztítja az ültetvényt, elkeseredett káromkodással: hadd lássuk uramisten, hova megyünk ketten! Leutaztam Máramarosszigetre, hogy közvetlen személyi tapasztalatokkal győződjék meg e visszás helyzet műbedétéről. Szigeten arról értesülök, hogy Mihályi prefektus tárgyalásokat kezdett a técsi zsupánnal, hogy ha már a határkiigazítás ügye nem sikerült, a két megyerész vezető egyéniségei jussanak valamelyes magállapodásra. A tárgyalásokat be is vezették, mégpedig a következő alapon: Romániának legyen joga használni a csehszlovák területen elfekvő kincstári legelőket és viszont. Csehszlovákia azon ipari termékeket, melyeket Máramarosiban nem lehet eleállítani, engedje be korlátoltan, vámmentesen; "a hakniig futó gyorsvonat menjen be Máramarosszigetre. "Mindezek ellenében, a román részről is nem kis jelentőségű rekompenzációkat nyújtanának, többek között szabad állatkivitelt. Két vármegye ideális vámközösségét határozta el a két főispán és olyan helyzetet teremtett volna, mely Máramaros mindkét részére előnyöket ígért. Ez történt néhány hónappal ezelőtt. Akkor a két főispán megállapodott, hogy kormányaikkal ratifikáltatja a megegyezést. E azonban hosszantartó szélcsend megállapodást követte és amint hallom, a terv teljesen a kútba esett. Jól hiformált helyen a következőket mondották nekem: — Csehszlovákia nem bolond, hogy ratifikáljon ilyen megállapodást . Csehszlovákiának nem fontos Sziget, neki az a fontos, hogy szemben Szigettől Huszt és Técső erősödjenek meg közgazdaságilag, és akik ,e helyen megfordultak, azt mondják, hogy ez sikerült is, ma egész Máramaros közgazdasági élete e két békeidőben kishorderajű csehszlovák község körül forog. i Egy más közlemény kereteiben szeretnék beszámolni arról, hogy hogyan fejlődött vissza Sziget hagyományos kereskedelme. E cikknek az volna a címe:Miből élnek meg a szigetiek? A valutaőrületre és az ezüstsikolásokra egy regényes korrajz műfaja volna a legalkalmasabb. Itt csak arra mutatok rá, hogy a pénzintézetek nagy része is valutával kénytelen foglalkozni, annál is inkább, mert hol vannak a koronabeváltás idejében az itteni bankok egy része valami törvénymuzozts , hatása alatt összes , betéteiket elvitték ,t Budapestre. E betéteket 1:2 arányában beválthatták volna, így ellenben részben nem jutnak betéteikhez, részben azok a kurzust figyelembe véve, 1 :1> arányában devalválódtak. A nagy anyagi mizériák után Szigeten egy kapkodó, közgazdaságot mímelő élet vette kezdetét A sok lehetetlen terv közül a máramarosszigeti Stinnesnek, Stern Fischinek ötlete a legszerencsésebb, aki a szigeti húsmizériát akarja megoldani, és ezen keresztül a vármegye egész közgazdasági jövőjét. Ez egy szigeti specialitás. Originális judaicum. Sziget hússzükségletének köztudomás szerint 75 százaléka a kóserhús. 1E húskontingens elérése megdrágítja az életet, mert a levágásra kerülő marhák jókora részét el kell dobni, vagy olcsón eladni, mert rituális szempontból nem használható. Az állatkivitellel pedig úgy vagyunk, hogy a hús kivitele és a nyersíbőr kivitele tilos. Ellenben az élőállat kivitele szabad. Ez is luonoros. Mert tulajdonképpen a has és a nyersbőr kivitele is meg van engedve, hiszen az élőállattal mind a kettő kikerül az országiból. De a szigeti zsidóságnak az a fontos, hogy hús legyen benn, csak a nem kóser hús használtassék fel valamitegves módon. Ígyjutottak azután arra az ötletre, hogy nagyszabású húskonzorciumot létesítsenek. A húskonzorciun tervbe vette, hogy benn az országban értékesíti a levágott marhákat oly módon, hogy nagyszabású bőrgyárat, vágóhidat és konzervgyárat létesítsenek. A husi konzorcium jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy a minap, amikor Stern Fischlt hitközségi elnöknek jelölték szemben a chászidiokkal — óriási estemény ez Szigeten, amelyhez képest egy képviselőválasztás kismiska —, az uj elnökjelölt i kijelentette programkibeszéldébek, hogy egyet tud és akar adni Máramarosszigetnek: budkonzorciumot. Brrta a rabbitpárt megbukott és Stern Fiscfait megválasztották. t e. Presov városa a Villamossági rt. ellen Megtámadott választott bírósági ítélet. Presov—Eperjes, jun. 21. (Saját tudósítónktól.) — Szlovenszkón sehol sincsenek oly magas villanyárak, mint Eperjesen, ahol 1918. július előtt 6 és 8 filléres hektowatt egységárak voltak érvényben. A forradalom előtt 50 százalékos emelés történt, majd gyors ugrásokban állandóan emelkedtek az árak, míg csak el nem érte magánfogyasztásban a 46 filléres és a motorikus használatban a 28 filléres egységárat. Villamossági részvénytársaságnak azonban ezen árak sem feleltek meg és mindent elkövetett, hogy ezen árak újból eme tessenek. Mivel terve a városi tanács erélyes állásfoglalásán megtört, kénytelen volt más utat választani, annál is inkább, mert az előbbi emelést is csak a Referát verejnych prác oddelenie pre strojnictvo a elektrotechnictvo v Batislave intervenciójával sikerült a városi magisztrátusnál elérni. Az 524/1919. sz. rendelet szerint választott bíróság vehető igénybe a villanyegységárak megállapításánál. A Villamossági r. t. ezt az utat választotta, anélkül, hogy erről a város bármiféle értesítést kapott volna. Váratlanul érte tehát a várost az a távirat, amelyet Bratiszlavából a minisztériumtól kapott amely szerint a választott bíróság Eperjesen 1922. március 3-án tartja meg a tárgyalást. Ténleg aznap este 7 órakor összeült a választott bíróság, amely a Villamossági rt. egyoldalú információja és a város képviselőjének meghallgatása nékül meghozta határozatát. Eszerint a magánfogyasztásban az eddigi 46 filléreses Hw. egységárat 60 fillérre emelte fel, illetve ilyképen állapította meg. A választott bíróságra nézve jellemző, hogy bár az érdekelt felek egyike sem kérte, mégis ennek dacára az egységárak emelését háromnegyed évre visszamenő hatállyal, azaz 1921. július 1-től visszamenőleg állapította meg, ilyképen csekély egy negyed millió é koronát ajándékozván annak a részvénytársaságnak, amely ezt egyáltalában nem is kérte és rótt ennek folytán olyan terhet a város és a közönség nyakába, amelyre senki nem számíthatott és nem is gondolt, mert hiszen erről szó sem volt s csak a választott bíróság igyekezett gavallér lenni a részvénytársaság javára a város közönségének anyagi érdekei ellenére is. Eperjes városa tehát a választott bíróság ítélete folytán a lehető legrosszabb helyzetbe került , viszont a Villamossági rt. nagyon is előnyösnek jellemezhető helyzetbe jutott, hiszen a villamos áramot előállító dinamókat majdnem 100 percentben vizierő felhasználásával állítják elő, amelyhez teljesen ingyen jut a részvénytársaság.