Kassai Ujság, 1922. október-december (84. évfolyam, 223-295. szám)
1922-12-08 / 279. szám
SjAääiv, évfolyam, zi). szám. Lengyel—magyar barátság Irta: ORLAY JÓZSEF. A legutóbbi lengyelországi választások, melyek hivatva voltak az 1919-ben választott alkotmányozó nemzetgyűlés törvényhozói hatalmát a sejm (alsóház) és a szenátus (felsőház) között szétosztani, a — Trompszinski, Haller tábornok, Theodorovicz hercegérsek és Koríanty vezetése alatt álló jobboldali nemzeti demokrata blokk vereségével és az államfőt, Pilsudszkit támogató közép- és baloldali pártok győzelmével végződtek. A lengyel választások legmeglepőbb eredménye a németek, litvánok, zsidók, fehéroroszok, oroszok és rutének — nemzeti kisebbségi — blokkjának előtérbe kerülése, mely a sejmben 90, a szenátusban 30 mandátumával nemcsak számbelileg második legerősebb pártja lett a lengyel parlamentnek, hanem azáltal, hogy hova való csatlakozásával tetszése szerint oldhatja meg a konzervatív nemzeti demokrata egyesülésnek, vagy a liberális közép- és radikális baloldalnak szükséges többséget, döntő irányítója lett Lengyelország bel- és külpolitikájának. Míg a városok s a nyugati kerületek a nemzeti blokkot támogatták, addig a vidék s a keleti tartományok — mint például Wolhynia, hol a nemzeti blokk egyetmi mandátumot se kapott — hűek maradtak Pizsudszkihoz. Koriantynak a legérzékenyebb vereséget a németek okozták Lengyelsziléziában, hol mandátumot szereztek Koriantyék 7 mandátumával szemben. A választási eredmények nem szolgálják Lengyelország belső konszolidációját, melyre döntő befolyást így nem a lengyel nemzet maga, hanem nemzetiségi kisebbségek gyakorolják. Még kevesebb jót jelentenek a választások Lengyelország külpolitikai helyzetére. A nemzeti demokrata egyesülés veresége a Koríanty-féle imperialisztikus külpolitika elvetését jelenti, Pasudszki mérsékeltebb magatartásával szemben, kinek igyekezete arra irányul, hogy egyrészt könnyítsen a Franciaországtól való függőség Lengyelországra nehezedő súlyán, másrészt meg, hogy barátságos viszonyt tartson fönn a Lengyelországot övező államokkal. A választások Lengyelország számára tehát — a szovjethez más utakon is közeledő — Franciaország távolodását jelentik, mely pedig az antanton belül egyedüli szószólója volt Lengyelországnak, mert Anglia sohasem csinált titkot abból, hogy a lengyel imperialisztikus — és Franciaország kontinentális túlsúlyát erősítő — politikának támogatása nem áll érdekében. Olaszországot a kisantanthoz való csatlakozásával idegenítette el magától Lengyelország, ami számunkra is mértékadó kell, hogy legyen, valahányszor naiv magyar lelkek jámborságukban, vagy homályos utakon járó politikusok pártérdekből az u. m. lengyel-magyar barátság meglehetősen üresen kongó dobját kezdik döngetni. Lengyelországot — belpolitikailag válságos helyzetben — germán törzsek, Oroszország, a távol Kelet, Szovjetukrajna, Szovjetgeorgia, China és Buhara szovjetköztársaságainak szövetségek által szűkített gyűrűje veszi körül s nehéz meghatározni, hogy Németországhoz vagy Oroszországhoz való viszonya között melyik a kevésbé rosszabb? Egy Lengyelország felé való céltalan magyar tájékozódás következménye tehát az volna, hogy egyszerre kerülne Magyarország ellentétbe Német-, Orosz-, Olaszországgal, anélkül, hogy ezen orientálódásnak a magyarságra nézve a legkisebb előnye, vagy a legtávolabbról fogható eredménye volna. Bizonyos magyar társadalmi körök és egyesületek érzelmeinek elég tehető azzal, hogy Lengyelországgal szemben barátságos viszonyt tart fenn a magyarság, de semmi ok sincsen arra, hogy társadalmi egyesületek, vagy legjobb esetben kicsinyes pártérdekek kedvéért erőszakot kövessen el a magyarság — nem Lengyelország felé vezető — nemzeti érdekein, különösen akkor, amikor az új lengyel parlament összetételénél fogva nem érleli meg a magyarságban azt a meggyőződést, hogy az első lengyel parlament egyszersmind Lengyelország történelmének egy szerencsésebb korszakát is jelezné. (Kaschauer Zeitung) A bosicei államügyészség összeállította az amnesztiában részesülők második csoportját A törvényszék fogházában még 16 politikai fogoly van. A fogolycserét befejezték. (Saját tudósítónktól.) Hónapokkal ezelőtt a bosicei állami ügyésziséghez is leérkezett a köztársaság elnökének amjnesztiarendelete,melynek értelméiben beszüntetendő az eljárás minden olyan politikai perben, amelynek alapját képező bűncselekményt 1921 július 26-ika előtt követték el. Az ammesztiarendelet végrehajtásával egyidejűleg megkezdődtek a csehszlovák-magyar politikai fogolycsere előkészületei. Az amnesztiarendelet végrehajtása és a fogolycsere rengeteg munkát adtak az államügyészségnek, amelynek több mint 200 folyamatban levő politikai per aktáiból egyenként kellett elbírálni az amnesztiarendelet feltételeit. Az amnesztiarendelet végrehajtását, tekintettel a hatalmas anyagra, az ügyészség lkát részletben végzi. Az első csoportba 70 politikai pert soroztak, melyekben az amnesztiarendelet alapján a további eljárást beszüntették. A „Kassai Újság“ munkatársa tegnap felkereste dr. Lex« i vezető álami ügyészt, aki úgy nyilatkozott, hogy az ügyészség összeállította az amnesztia alá kerrülők második csoportját. Pár napon belül az ügyészség a törvényi szék elé terjeszti elő az amnesztiára jogosultak aktáit, ahol azok rövid idő alatt elintézést nyernek. A vezető államügyész valószínűnek tartja, hogy az amnesztiában részesülőknek még egy harmadik csoportját is összeállítják azok sorából, akik valamilyen okból kimaradtak az első két transzportból. Jelenleg az ügyészség fogházában felelő politikai fogoly van letartóztatásban. Ezek közül csak kevesen számíthatnak amnesztiára, mert legtöbbjük pénzért elkövetett kémkedéssel van vádolva. Az amnesztiarendelet teljes végrehajtása után a bosicei államügyészség jelentékeny tehermentesítést kap, ami bizonyára kedvezően fogja befolyásolni a törvényszék ügymenetét. renteK, iíjzz. ueceuiuer o Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő utca 64. földszint. (Nemzeti szín Kézzel szemben.) Telefonszém: 185. oooooooo Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona egy hónapra 20 korona. — Egyes szám fire 1 korona Száz csszt. korona Zürichben 16.80 (ugyanaz, mint tegnap) Száz magy. kor. Zürichben 0.22562 (esett) Száz német márka Zürichben 0063% (esett) Száz magyar korona Prágában 1.31% (emelkedett) Száz német márka Prágában 0.36% (emelkedett) Egy dollár Prágában 31.37V2 (esett) Egy essz. korona Bpesten 74—78 (ugyanaz, mint tegnap) Egy csszl. korona Berlinben 253.— ífiSfiií) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a prágai terménytőzsdén 140—150 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 9500.— Pánszláv per 1848-ban Kosicén Megdöbbentő formai fiasomlatosság a mai sztrási perekhez (Saját tudósítónktól.) Poros, dohos, sárgult levelek között akadtunk egy régi iratcsomóra, melynek tartalma ma, 74 év múltán, különös aktualitást nyert. Szlovenszkón még a közelmúltban mindennaposak voltak a hazaárulási, lázítási, izgatási perek, a lapelkobzások, a gyűlések betiltása és hasonló esetek. A szlovenszkói magyar nemzeti kisebbség ma is csak papirosjogok boldogtalan birtokosa és politikai megmozdulásai fölött éberen őrködik a rendőrség. A köztársasági demokrácia szabadságot és egyenlőséget ígért, de egyelőre rendőrposztok őrzik a szabadságot a nép széles rétegei elől. Régi, feledésbe kallódott akták között megtaláltuk egy pánszláv per aktáit, amely itt játszódott le Kassán 1848 novemberében Batthányi—Kossuth—Széchenyi-kormány idejében pár nappal Ferdinánd császár és király lemondása és Ferenc József trónralépte előtt. A 48-as kassai pánszláv per megdöbbentően hasonló formák között folyt le, mint a mai „lazitási“ perek, de csak a formák voltak egyezőek, a lényeg különböző volt A 48-as per vádlottjait a rögtönitélő bíróság szabadlábra helyezte és az egész per adathalmazával és proklamációival ott posványodott el ítélet nélkül a fenyitőbiróság irattárában. Ugyanezért a bűncselekményért a köztársaságban 1—2 év, ha nem több járt a herülékenyen könnyelmű magyaroknak. De figyeljünk a krónikára: 1848 őszén a kassai és eperjesi városkapitányságokhoz kósza hír érkezett arról, hogy egy Hodzsa nevű(valószínűleg dr. Hodza Milán miniszter édesapja) pánszláv agitátor bujkált napokig Kassán. Híre jött annak is, hogy a szlovákok között egy 14 pontból álló felhívást, osztogatnak, mely a szlovák nép követeléseit tartalmazzal. Szeretnénk idézni ebből a proikilamációból súlyos mondatokat azoknak a fejére, akik a szlovák nép nevében gyakorolják az elnyomást a szlovenszkói nemzetiségek felett. Az egyenlőség és testvériség eszméje nyilvánul meg a történelmi felhívás minden sorában, nemzeti jelvények, színek, zászlók, iskolák, katonaság engedélyezését követeli a proklamáció 1848-ban, tehát még abban az időben, amikor Középeurópában virulóban volt a nemzeti álomeszme. Irányi Dániel, akkori eperjesi kormánybiztos megneszelte a pánszláv mozgolódást és csakhamar megtudta, hogy a mozgalom kiinduló pontja az eperjesi evangélikus egyházgyűlés volt, amelyen Noszák Teofil szebenyi lelkész osztogatta szlovák paptársainak a proklamációt. A kormánybiztos elfogatta a papot és egyben átírt Farkassányi, kassai kormánybiztoshoz, figyelmeztetvén ezt, hogy az elfogott Noszák lelkész kassaiak között is terjesztette a röpiroltokat. A kassai városkapitány nyomban vizsgálatot indított és elfogatta Záborszky János kassai katolikus segédlelkészt, Rányi János hernádvécsei evangélikus papot, Szektsik György lutheránus lelkészt és Vercsinák János kassai szakácsot. Az eMogottakait rögtönitélő bíróság elé állították és november 21-én megkezdték a pánszláv per tárgyalását. Bujtogatással és lazítással vádolták az elfogottakat, akiknél házkutatás alkalmával számos szlovák proklamációt találtak a történelemből ismert „Zsadosti Slovenskejho Narodi“ címűekből. A proklamációk, a per legsúlyosabb bűnjelei, ma is ott porosodnak a kihallgatási jegyzőkönyvek között. De találtak a vádlottak egyikénél, Szektsiknél mást is: Hodzsának „Dobre Slovo“ című könyvét és egy Pozsonyaban megjelent szlovák lap fél évfolyamát. A honvédelmi bizottmányban november 21- én kezdődött meg a nagy pánszláv per tárgyalása és jó pár napot vett igénybe, mig a tanuk seregét kihallgattak. Annyit kétségbe vonhatotlannal és a beismeréseikkel is megerősítve állapított meg a bíróság, hogy a proklamációt Lőcsén nyomták. Noszák lelkész az eprjesi egyházgyülésen adta át Bányi János hernádvécsei papnak, aki tovább osztogatta. Rányi ezt nem is tagadta. Vallomásában kijelentette, hogy ő az ő szlovák ’anyanyelvét szeretn1, anélkül, hogy azért gyűlölné a másét. Bárcsak — mondja — mindenki úgy cselekedne, mint ő, akkor nem lennének nemzetiségi súrlódások. A bíróságinak Rányihoz intézett egyik kérdéséből1 kitűnik, hogy a bíróság a proklamáció tartalmában kommunisztikus elveket fedezett föl. A bíróság így kezdte kérdését: „Azon pánszláv propagandát és communizmust magában foglaló proclamátiót“... stb. Rányi beismerésével szemben Záborszky lelkész tagadott. Nem a röpiratok körüli szerepeit tagadta, hanem, hogy összeköttetést tartott volna fönn Rányival és általában a pánszlávokkal. Érdekes, hogy vallomásában Rányit félkegyelmű embernek mondja, akinek esze tömve van hegeliánus bolondságokkal. Hodzsát a vádlott csak onnan ismert, hogy alatta káp•lámkodott, de már hét éve nem láttá. Tagadott Szektsik György és Vercsinák szakács is, illetve azt állították, hogy ők nem akartak rosszat cselekedni és akiknek a röpiratot átadták, azok „szelíd, csendes tót népek vollak.“ A rengeteg tanú között sok olyan kassai lakos szerepel, akiknek leszármazottai ma nem tudják állampolgárságukat megkapni. A tanúk nevei közül soknak ismerős csengése, „önvallomást“ tett többek között Mátéi Jenő, Bradovka Gábor és más kassai őslakosok. Vajjon megkapták-e utódaik az illetőséget? Egy szaporaszavú özvegyasszony, bizonyos Sandl Jánosné nevű tanúvallomása méltó a megörökítésre. Azt mondja a derék asszonyság: „Szolgálómtól hallottam, hogy Hodzsa Kassán járt és nálam szállt. Bolondnak nyilvánítom azt, aki reám ilyeneket gondolt ki. És ugyan a városban, imitt-amott hallottam mindenféle beszédeikért Harban, Urbán, Hammerstein, Latour és más hasonló madaraikról, de azt, hogy valamelyik Kassán illett volna, senkitől sem hallottam s hagyjanak nekem békét, mert az egész dolog nem, egyéb pletykánál.“ A többnapos tárgyalás jegyzőkönyvei hatalmas halomra dagadtak, a város izgalommal várta a rögtönítélő bíróság ítéletét, amelyben Szlovenszkó mai urai bizonyára csalatkozni fognak. A honvédelmi bizottmány ugyanis kimondta, hogy a vádlottak a proklamáció osztogatásával nem követtek el bujtogatást és port, mint hatáskörén kívül esőt, az egyszerű fenyitő bírósághoz utalta. Sohasem is került a kassai nagy pánszláv pörben ítéletre sor, mert a pör a bíróságon szép csöndesen elposványosodott. Történt pedig ez az eset az Urnák 1848-ik évében, amikor a nemzetiségi elnyomás rendszere világszerte fénykorát élte és egy hangos szóért hóhérlbárd járt. Azóta elmúlt egypár évtized, a kocka fordult és Szlovenszkón ma, a szlovák nép fölszabadításának negyedik évében a „Slovák“-ot kobozgatják el és a szlovák néppárti agitátorok igen gyakran fogházban fejezik be beszédeiket. Magyarok és olaszok történelmi kapcsolata A szent bivaly nevelője is olasz volt. A verencés patriciusleány. Most, hogy egy egész Olasz társaság győződött meg a magyar kultúráról, a magyar nép érettségéről, helyénvaló lesz visszapillantást vetni a magyar-olasz érintkezésre a letűnt századok idején, hiszen Magyarország oly sokszor állott velük barátságos kapcsolatban vagy pedig• fegyverben. Az első nyomok még a régi római világba vezetnek vissza, a honfoglalás előtt való korból. De még Géza korában is olaszok tanították a magyarokat a kultúrára és az írás mesterségére, hiszen a san-severimoi gróf volt Szent István mestere. Az Árpádok idején az olaszok voltak nálunk a kalmárok, ép úgy, mint a 18. században a görögök, illetve rácok. Budáin, Székesfehérvárott és Esztergomban külön utcájuk is volt az olasz kalmároknak, Visegrádot, Budát, sőt a székesfehérvári palotát és templomot is részben olaszok építették meg, az olasz nagyúri családok közül pedig csak a Frangepáni, Odescalchi, Guadi (Gvadányi), Pallavicinii, Baltazzi nemzetségeket említjük. Rómában a Forum Tratamum emlékoszlopán még ott látható a basrelief kőfaragás, mely azt a jelenetet ábrázolja,amikor Trajaimis hidat teres a Dunáin, hogy Magyarország földjére lépjen ,a Kazán szorosban pedig ennek emlékére készítették a Traján- táblát. A honfoglalás korában is érintkezésben állott Magyarország az olaszokkal, csakhogy ez az olaszokra nemigen kellemes volt: honfoglaló őseink, mi tagado« benne, kalandos vérni, as<fc-