Kassai Ujság, 1923. január-március (85. évfolyam, 1-75. szám)
1923-03-23 / 68. szám
LXXXV. évfolyam, 68. szám, P FELELŐS SZERKESZTŐI KÖVES IT.IAS _ i itfedábínial: KoficfrK««, FS-aica M. (Mnr.m 'r axinktexal Bemben.) Teletuuta i 185. • Mcgjeíeaik aapoata. • ooooooa Előfizette! dijak helyben teleíken ! Egy egtet fen *18 korosa, tetters 108 korosa, scfQredters 54 k~~ry «AJ kőnapra M korosa. — Egy«* uls tea 1 korosa. Egy zsidónak nézett fiatalember Pesten lelőtte a támadóját A ruszin ellenzéki pártok kongresszusa rendőri fedezettel Az új zólyomi nagyzsupán nyilatkozik az aktuális kérdésekről Az entente felosztotta maga között Törökországot Részletek Wilson memoárjaiból. — Hogyan gondolták az entente államok felosztani maguk közt Törökországot? — Titkos szerződések. — Anglia és Franciaország, mint a legjobban érdekelt felek. Olaszországot ki akarták játszani. Berlin, március 22. (Kiküldött munkatársunktól). Az egész világ tele van csodálkozással Törökország iránt. Az első állam, amely a legyőzöttek közül talpraugrott és karddal kezében kiverekedte magának, hogy mint egyenrangú féllel tárgyaljanak. Sőt hihetetlen nagy ügyességgel kihasználta azokat az ellentéteket, amelyek ma a nagyantánt berkeiben dúlnak és azt a segítséget, amelyet a kommunista Oroszország a nacionalista Törökországnak nyújtott pusztán azért, mert kimondhatatlanul gyűlöli a szovjet kormány a kapitalista és militarista Nyugatot. Ezzel az ügyes diplomáciai manővíirozásával, melyet megfelelő módon alá tudott támasztani francia pénzen jól felszerelt hadsereggel, amely harcrakészségét a görögök elleni küzdelemben fényesen megmutatta. Hiába berzenkedett és okvetlenkedett tehát a nagyantánt a lausannei konferencián, hiába fenyegetődzött ultimátumokkal, most a végén mégis kénytelen újból leülni és tárgyalni Törökországgal, hacsak nem akar egy kétes kimenetelű háború kockázataiba belebonyolódni. Pedig az ántánt másként hitte és remélte. Szentül meg volt győződve arról, hogy Törökország már teljesen képtelen minden ellenállásra, sőt képtelen még csak élni is, ezért egyszerűen felosztották maguk között a szövetségesek. Végre is kívánatos zsákmány Törökország. Érdemes érette világháborúba bonyolódni. S hogy a világháború kitört, ebben nem kis része van éppen a haldokló Törökországnak, Oroszország Konstantinápolyt akarta. Németország Bagdadig szeretett volna nyomulni. Görögország török szigeteket áhított. Bulgária az Aeges-tengerre vetette a szemét. Szerbia ugyanide kijáratot akart magának biztosítani. És ezeken kívül Angliának, Itáliának és Franciaországnak voltak külön óhajaik és aspirációik Törökországra vonatkozólag. S a világháborúban a kulisszák mögött a titkos intrikák végeláthatatlan szálait szövögették a hatalmak egymással egymás ellen, hogy az osztozkodáskor annál jobban kijátszhassák egymást. Az első titkos szerződést 1915-ben kötötték Anglia, Franciaország és Oroszország. Ezen szerződés szerint Törökország kapta volna Konstantinápolyt, míg Anglia a török birodalom egyéb részeiből elégíthette ki „éhségét“ kárpótlás címen. Franciaország ekkor még szerény volt, igen kevéssel megelégedett. De Anglia ezt a keveset sem akarta Franciaországnak átadni, miért is tárgyalásokba kezdett Husséval, az arabok koronázatlan királyával, akinek Arábia királyságát ígérték oda Anglia protektorátusa alatt, ha az antant oldalán a törökök ellen küzd. Anglia úgy akart közvetve és közvetlenül az egész török birodalomhoz jutni Franciaország kinullázásával. Ez természetesen felkeltette a franciák féltékenységét, akik most Anglia háta mögött Oroszországgal tárgyaltak a török birodalom felosztásáról és létrejött az úgynevezett Szaszonov—Paleologue-szerződés, amelyben Oroszország óriási területet kapott Franciaországtól, körülbelül 60.000 négyszög mértföldnyit, Perzsiától a Feketetengerig. Ez a terület roppant gazdag réz, ezüst és sóbányákban. Erzerum, Trapezunt és több más fontos kikötő szintén Oroszországnak jutott volna. A franciák a délnyugati hatalmas területet akarták a Földközi-tengerig. A titkos szerződéseknek az a meglepő titkuk van, hogy azonnal megtudja az, aki ellen irányul. Anglia sem késett soká, hanem jelentkezett a koncért, kijelentve, hogy nem engedi magát kijátszani, ha neki nem adnak Törökországból, akkor azonnal kibékül és megegyezik Németországgal. Franciaország erre bevonta Angliát szövetségébe, de kizárta Oroszországot, így jött létre egy újabb titkos szerződés, most már Anglia és Franciaország közt. Nem részletezzük ezt a szerződést, tény, hogy mind a két nagyhatalom alaposan ivott előre a medve bőrére. szíriai partoktól Akkáig mindenütt a francia trikolór lengett volna diadalmasan, míg Akka, Haifa, Mezopotámia és Bagdad angol fönhatóság alá került volna. Időközben azonban bajok lettek e titkos szerződés körül. Nemcsak Oroszország követelődzött, hanem Olaszországnak is kinyílt a szeme. Anglia és Franciaország végre belátta, hogy a győzelem érdekében kénytelen evvel a két szövetségestárssal is számolni, ezért 1917. április 6-án Lloyd George elnöklete alatt újabb tárgyalásokba bocsátkozott egymással a négy hatalom és Törökországot közmegelégedésre és közértelemmel egymás között felosztották véglegesen. A megegyezést írásba foglalták és Anglia, Franciaország, Itália alá is írták. Egyedül Oroszország nem. Ott ugyanis időközben egy kis baj történt. Kitört a forradalom. A cárt elkergették és a forradalmi kormány egyszerűen megtagadta az aláírást avval a kijelentéssel, hogy egy élő állam feltrancsírozásához nem adhatja beleegyezését. Ez a körülmény később igen sok kellemetlenségnek lett a forrása. Az antant a háborút megnyerte és Törökország szétosztása is szőnyegre került a békekonferenciákon. Olaszország azt követelte, hogy a paktum értelmében megkapja Smyrnát és egyéb török területeket. De Anglia és Franciaország egyáltalán nem akarttk odaadni ezt az igen fontos, értékes török várost, Franciaország szerette volna magának megkaparintani. Olaszország követelését a két állam avval utasította vissza, hogy a paktum nem ér egy hajítófát sem, mert Oroszország nem írta alá. 1918. januárjában jött Amerikából Wilson tizennégy pontjával, önrendelkezési jogról és más egyéb szép jelszavakkal. Wilson elveinek érvényt akart szerezni, de a szövetségesek hagyták őt beszélni, míg ők maguk cselekedtek. Wilson jelenléte Angliát, Franciaországot és Itáliát közelebb hozta egymáshoz és Wilson háta mögött szépen felosztották maguk között Törökországot. Csakhogy gazda nélkül csinálták a számadásokat. Törökországot a végveszedelem felébresztette, hihetetlen és csodálatraméltó akaratot váltott ki belőle és győzött... A további események már szemünk előtt folytak le. A titkos diplomácia tehát kudarcot vallott és Törökország állami és nemzeti életének egy újabb fordulópontja Párisi élet; a Ruhr-megszállás napjaiban ■ ■ [UNK] [UNK] Magyarbarátság a politikában és a képzőművészetek terén . Páris, 1923 március. Aki Páris Lidikét ismeri, hamar tisztában van vele, hogy Páris sem az ma, mint a háború előtt volt. Sértetten a régi fényes és bájos keret, de nagyon megváltozott e keretnek a tartalma. Páris az öröm, a boldogság, a jókedv, a csín és ízlés metropolisa volt. Ma lakói komorak, szomorúak, iletve vannak panasszal, gyűlölik az emberiség egyik felét, mentalitásuk szinte teljesen megváltozott. Ha régebben Párisi embert megkérdeztünk: „Comment allez vous?“, a válasz mindig az volt: „Jderci, trés bien“, ma azonban elkezdenek panaszkodni, hogy nagy a drágaság, nem mennek az üzletek, elviselhetetlenek az adók. Az utcákon a tömeg képe sötét, az öltözködés egyszerűbb, távoliról sincs a régi elegancia. A férfiak fejéből teljesen eltűnt a cilinderkalap, pedig régebben a párisi „homme habillé“-t nem lehetett elképzelni a magas, fényes föveg méltó. Feltűnőbb még a nők ruházatának egyszerűségre való törekvése, az élénkebb színek teljes hiánya nappal és csaknem minden tizedik nőn gyászfátyolt lehet látni. Állítólag a németek mérges gázainak utóhatását még ma is sokan érzik és elpusztultnak. Régebben a „mondaine“ nő is előszeretettel festette magát, vagy legalább is pirosította ajkait, ma azonban ezt komoly nőnél nem lehet látni. Hihetetlenül fog hangzani, de megállapítható, hogy ma Budapesten feltűnőbben és több keresettséggel öltözködnek a nők, mint Parisban. Poincaré Franciaország legnépszerűbb embere. Worth, a rue de la Paix hires női szabója elpamaszolta, lehát adóban hogy jövedelmének ötven százakell lefizetnie és azután hozzátette, hogy hát mit is jelent az nekünk, hogy mi győztünk, amikor egyedieg nagyobb terhet viselünk, mint a németek. — Száz milliárdot előlegeztünk a németek által fizetendő reparációkba, 1.500.000 embert elvesztettünk a harctéren, ezek özvegyeit, árváit sem hagyhattuk el. A száz mililiárdból a németek alig fizettek nekünk három-négy milliárdot, de óriási befektetéseket eszközölnek vasijaikba, nagy indusztriális vállalatokba, hogy így jól megalapozzák gazdasági jövőjüket. Ha mi nem erőszakoljuk ki tőlük most kiméretlenül a jóvátételi összegeket, akkor mi hamarosan áfájuk kerülünk gazdaságijáig. Ez reánk nézve a halált jelentené! Az egész nemzet tehát egy emberként Poincaré mögött jár most, amikor bevonultak Ruhivildiéikbe, hogy a jóvátételi összegeket a biztosítsák. Clémenceaunak szemrehányást tesznek, hogy miért kötötte meg oly gyorsan a fegyverszünetet 1918-ban és miért engedett Lloyd George befolyásának. Berlinig kellett volna menni és ott kierőszakolni a teljes jóvátételt. Glémembeau, aki itt a háború befejezésekor még „Pére de la Victorie“-nak neveztek és szobrot emeltek neki Vendée-ben, szülőföldjén, népszerűtlenné vált, úgy hogy az öreg úr kifakadt: — Legjobb lett volna a háború végén Szajnáiba ugornom, akkor a Panthéonba vittek a volna! A francia illetékesek hangoztatják, hogy nem politikai céllal szállták meg a Ruhr-vidéket, hanem tisztán az anyagi jóvátétel biztosítására. Financiális kényszer vitte őket erre. Nem leplezik különben az angolok iránti ellenszenvü- Pentek, 1923. március 23 Száz csszl. korona Zürichben 16.05 (emelkedett) Száz magyar korona Zürichben 0.8 (esett) Száz német márka Zürichben 0.026 (emelkedett) Száz magyar korona Prágában 0.68 (esett) Száz német márka Prágában 0.16.622 (ugyanaz, mint tegnap) Egy dollár Prágában 33.95 (ugyanaz, mint tegnap) Egy összl. kor. Budapesten 119—123 (emelkedett) Egy essz. korona Berlinben 619.— (esett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a prágai terménytőzsdén 170—175 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 18.000 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 18.000 két sem, különösen azóta, amióta Bouar Law megtagadta a Ruhr-vidék megszállásához való csatlakozást. — Nincs is szükségünk rájuk — mondják—, majd megcsináljuk magunk jobban, hisz a háborúban sem vettük sok hasznukat. Két francia ezred közé kellett mindig sorolni egy angol ezredet, ha azt akartuk, hogy tényleg előremenjenek, különben mindig baj volt. Az igazi, ősi ellenség az angol. Hogyan beszélnek a magyarokról? Magyarokkal szemben általános rokonszenvet tapasztaltam. Sajnálják az osztrák-magyar monarchia megszűntét. Úgy a franciáknak, mint az angoloknak, az osztrák-magyar monarchia abban a percben, mikor Németországtól elszakadt, nagy értéket jelentett volna, magas kultúrájával, évszázados tradícióival nagyobb erkölcsi garanciát nyújtott volna Középeurópa békéjének biztosítására, mint a csak büszke utódállamok. Egy francia diplomata mondotta nekem: — A tó Denhékjét is megkötöttük volna Ausztria-Magyarországgal, ha az ügyetlen Czermin azt nem mondja, hogy Clémenceau hazudott a suxitusi tevével kapcsolatosan. Ez a „tigrist“ annyira dühbehozta, hogy nem akart többé tárgyalni, Nemes Marcel gyűjt. A képzősművészetek terén jelentősebb művet nem termelt ki a háborús világ. Egy nagy körkép van az Invalidusok palotája mellett: „Le panorama de la guerre“, amely a háborúban 'Szerepelt katonai és politikai egyéniségeket vonultatja fel nemzeti csoportokban. Carriere Belteuse műve. Szépen összekapcsolódnak rajta a franciák, angolok, olaszok, amerikaiak, oroszok, románok és szerbek csoportjai. Sok ízléssel van megoldva és egyes részletei monumentálisan hatnak. Az amerikaiak megvették ezt a panorámát és már nem sokáig látható Parisban. A modern nagy képtárakban, mint a Musée du Luxembourg és Petit Palais, alig van egy-egy új mű. A Louvre részben át van rendezve. A műkereskedők legtöbbjénél, Georges Petit, Durand Rud stb. ugyanazoknak a művészeknek munkán láthatók, mint ezelőtt tíz éve: Renoir, Claude,Money, Pissaro, Sisley stb. A legmodernebb műkereskedők a modern Boeth-ben sorakoznak. Itt megvan a specialistája Matissenaik, Picassonak, Van Dongen-nek.' Egyik műkereskedésiben 'találkoztam Nemes Marcel ünkkiel. Mint egy nagy potent atomot üdvözíiik őt itt mindenütt. A műkereskedések legelrejtettebb zugai feltárulnak előtte. És ő gyűjt folyton, fáradhatatlanul, szenvedélyesen és boldogan hallottam tőle, hogy nekünk gyűjt, a hazájának, nagy álmokat szőve.