Katholikus Néplap, 1849. január-május (2. évfolyam, 1-22. szám)
1849-02-22 / 5. szám
Ma gyarország felé is napról napra inkább közeledtek. 1456ban már Nándorfehérvár azaz Belgrad’ falai alatt állottak 150,000en Muhamed császárjok’ vezérlete alatt. Hunyadi János a’ derék magyar vitéz, Kapiskán János sz. Ferencz rendű szerzetes fölszólitásaira, ’s a’sok jó ígéretek mellett is, alig tudott vagy 60,000re menő sereget gyűjteni, kikkel Belgrádot védelmezze a’ törökök ellen, pedig a’ török megesküdött, hogy neki Belgrádot be kell vennie, ha törik ha szakad, ’s hogy aztán a’ magyar földet fogja hadaival elborítani. — Több hónapig tartotta már megszállva a’ várat minden siker nélkül , megunván azonban a’ hosszadalmas ostromot, egy megrohanásra akarta bevenni; megrohanta tehát egész erejével, 20 folyó óráig tartott az ostrom, a’ várban levő bajnok magyarok számban ’s erőben mindinkább’ fogyván, éhség, szomjúság és fáradságtól gyötörtetve, már készeknek nyilatkoztak, hogy a’ várat átadják, átlátván, hogy emberi erő nem képes azt annyi sokaság ellen tovább is védeni. — Azonban, ki Istenben bízik, reményében meg nem szégyenül, és kit a’ Magyarország’ királynéja vesz oltalma alá, az ellen hiába harczol a’ táborok sokasága ! Épen a’ vár’ kapukulcsait akarták a’ töröknek átal adni, midőn Kapiskán János, feszülettel kezében, a’ vitéz magyar seregek elé áll, és hathatós szavakkal buzdítja a’ vitézeket kitörésre és újabb harczra; lelkes beszéde között imádsággal fordult az Istenhez a’ mindenhatóhoz, hogy ne engedje a’ pogányoknak e' keresztény bajnokait, kiket Krisztus Jézus drágalátos vére’ árán megváltott; és a’ boldogságos szűzhöz, hogy vegye oltalma és paizsa alá őket, és eszközöljön hő tisztelőinek gyözedelmet az Istennél. — Lelkesítő buzdításai által úgy meghatotta a’ vitézek’ szivét, hogy azok uj elszántsággal , bátorsággal és erővel rohantak ki a’ törökökre , kik épen a’ városba akartak nyomulni. Ezer és ezer ellenség hullott el kard és buzogánycsapásaik alatt, a’ többi pedig megrémülten a’ merre tudott, menekült; a’ gyözedelem a’ magyaroké volt, de mindenki közülök elismerte, hogy itt az Isten harczolt mellettük, hogy az Isten’segedelmének, a’boldogságos szűz’ oltalmának, kinek pártfogásába ajánlkoztak a’csata előtt, kell e’ csudálatos nem reményiért gyözedelmet tulajdonítani. Iudik Kalixtus nevű római pápa maga is elismerte benne az Isten’ ujját, ’s azért midőn Hunyadiak’ ezen diadalát a’ keresztény fejedelmekkel tudatná, azt is rendelte, hogy e’ gyözedelemért az Istennek és a’ boldogságos szűznek minden templomban nagy ünnepélyességgel hála adassék; egyszersmind ezen nagy jótétemény és isteni segedelem’ örök emlékezetére, és a’ boldogságos szűz iránti bizodalom’ naponkinti fölébresztésére azt is parancsolta, hogy épen azon időtájban, midőn a’ gyözedelem kivivatott, délután két és három óra között, naponkint harangszóval feladassék, és az Isten’ annyjának tiszteletére három üdvözlet mondassák. Ezen harangozás későbben épen délre tétetett át. íme tehát katholikus atyándjai ez a’ nálunk szokásban levő háromszori harangozásnak és ,Ur’ angyaláénak története. — Ebből már most érthetitek, hogy az esti és reggeli harangozás, és ,Ur’angyala‘ akkor kezdődött,midőn különféle viszontagságoknak szerencsétlenségeknek és isteni csapásoknak,volt kitéve a’ kereszténység; hogy folyamodjanak ezen imádság által a’ boldogságos szűz Máriához, az ő közbenjárása által elnyerendő békéért, és a’különféle bajok’ megszüntetéséért. — A’ déli harangozás pedig szokássá vált, először a’ törökökön nyert gyözedelemért hálaadásul, másodszor pedig emlékül, hogy bizodalomteljesen folyamodjunk mindig segedelem és oltalomért minden veszedelemben a’sz. szüzhöz, kinek oltalma alatt olly csudálatosan győzedelmeskedtek Belgrádnál a’ vitéz magyar seregek. Vajha a’boldogságos szűz ezen szám?