Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-09-19 / 12. szám
90 asszony egy bankó kellene a’ tenyeremre; máskép nem jövendölhetek. Zsuzsi egy öt forintos czédulát adott át, és várta a jó szerencsét. A czigányné a’ bankjegyet kártyái közé keverte, és érthetlen szavakat mormolt. ,Most kössön egy szép kézkenébe, leányasszony, három vagy négy sor gyöngyöt, egy selyem pántlikát, egy gyűrűt, és egy ünneplő ruhát. Ezeket tartsa meg menyekzőjére, és akkor vegye rá, hogy boldog lehessen; de hogy minden szerencsétlenségtől megmeneküljön, mielőtt egész sorsát megjövendölném, előbb ezekkel kimegyek a temetőre, ezeket egy bizonyos sírra leteszem és imádkozom, az alatt leányaszszonyka is imádkozzék ajtatosan, mig én visszatérek, fél óra múlva itt leszek ismét, de addig el ne hagyja az imádkozást!1. Zsuzsi imádkozni kezdett, a czigányné pedig a" nyert zsákmánynyal elsietett. — Nem sokára bejön a’ gazdasszony. Zsuzsi elhagyja az imádkozást, és elbeszéli a’ történteket. Most összecsapják kezeiket, és egyik a’ másikat vádolja: „Bizonyosan azért nem jön a’ czigányné, mert megtudta, hogy Zsuzsi hamar elhagyta az imádkozást! tán szerencsétlenné is lesz!! ez Isten büntetése!!!“ Meglehet, hogy Isten’ büntetése, mert az első parancsolatban tiltatik: a babona, jövendölés ’stb. Zsuzsi anyját vádolja, miért jött be olly hamar, ez pedig leányát, hogy mi szükség volt az imádkozást elhagynia! — Inkább magokat kellene vádolniok, hogy az Isten’első parancsolatját megszegték ! Midőn hajdanában Isten az ő szent prófétái által jövendöltetett, erre csak szent életű embereket választott , és nem is pénzért, nem is a' kandiság' kielégítésére, hanem szent czélból, és csak az embereknek üdvösségére szolgáló nevezetes dolgokat jelentette ki. A’ mit a’ jövendőről tudnunk kell, ki van nyilatkoztatva szent religiónkban; a mit Isten tudtunkra adni nem akart, azt isteni bölcs szándékból rejti el elölünk, és bizonyosan el nem fedezi egy alávaló ámitónak, ravasz czigánynőnek. Nyugodjunk meg Isten’ szent akaratján, és lódoljunk a’ legszentebb religió’ tanításainak, mellyek csalhatlanul vezérlik sorsunkat az örök üdvösségre. Valóban szörnyen vétkezik, ki a’ csalfa ámitóknak, hízelgő ravasz czigánynak’ hitegetéseiknek inkább hiszen, mint a’ religio’ szent szavainak; és rettentően bűnhődik az ollyan, ki az isteni parancsok és tilalmak’ ellenére a’ gazságaikat elösegítni nem irtózik. — Az illyen jövendölések néha-néha beteljesülhetnek ugyan, de ezek mindig vagy csalárdul kiszámított terv, vagy a’ vak esetnek következményei szoktak lenni. Szombathy Ignácz: Estéli könyörgés. Napjaink és éjszakáink’, Nagy hatalmú Istene! Messze vagy közel, szivünknek Üdve vagy és mindene. Csendes éjek’ fátyolában, A’ világ’ szilaj zajában Egyaránt te vagy velünk; Dús kegyelmed — életünk. Küldj erőt a’ csüggedöknek, A’ homályban légy sugár; Balzsamunk légy a’ keservben, Ránk borulván a’ kinár. Adj az árvák, özvegyeknek, A’ halálra szánt betegnek, — Messze űzve a’ csapást — Enyhét és vigasztalást. Jézusom! ki hő imában Annyi hosszú éjszakát Átvirasztva, csendre inted A’ szivek’ vad háborát.