Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)
1859-10-20 / 42. szám
PEST, 1859. CG 4* »*am. GOOD «*• Félév. QT) OCTOBER 20. A világi és keresztény bucsujárás. (Vége.)Vándoraink másnap reggel azonnal ügyeik után láttak. Az angol kora reggeltől késő estig minden szöglet-- és lyukakba, s minden régi omladékhoz vezettette magát egy tudatlan és sokat fecsegő kalauz által. Sem a helyiségek rondasága, sem a nagy távolság nem ijeszté őt vissza, ha csak távolról is remélhette egy régi oszlopnak némi töredékét láthatni. Mily gyakran állott azután merev elragadtatásban, karjait messze kitárva, ily omladékok előtt, melyeket a római dicsőségnek nagy korába varázsolták vissza. Midőn pedig a cloaca massimához érkezett, s az iszonyú boltozatot s a támoszlopokat meglátta volna, melyek alatt a romai nép az ő ganéját szokta volt hajdan kihordatni, akkor elragadtatva a nagy örömtől, térdeire esett. Ily folytonos vándorlásoknál szerencsétlenségére egykor félre lépvén, egy oszlopkanyarulatnál leesett s homlokát nagyon megsebesítette; még a naphőség is, mely Rómában égetőleg hat, elég fájdalmat okozott neki. De ő ezzel nem sokat gondolt, mert látta a nagy kloákát, s már most mint szemtanú képes lesz egy alapos és terjedelmes tudósítást adni róla. Némileg szerencsésebb volt a kereskedő. Mert noha csak kevés üzletei sikerültek, sőt némely házaknál nevezetes összegeket vesztett is, de a jövőre nézve igen vigasztaló biztosításokat nyert. Ő ugyan mit sem mulasztott el, s nem úgy, mint sokan mások, kik Rómában mulatván, rendesen idejök nagy részét a világváros nevezetességeinek megtekintésére fordítják. Őt mindez nem érdekli, sőt későbben dicsekedett is,hogy Péter templomát belül nem is látta. A német az ő vizsgálásaival nagyon is sokra ment. Miután a szolgálatkész idegenvezetők észrevették, mit hajhász, seregesen tolakodtak hozzá, s hogy borravalót kapjanak, mindenik mutatott neki egy házat, melyben állítólag Göthe lakott volna, úgy hogy végtére megfoghatatlanná lön neki, mikép vala lehetséges, hogy a nagy költő rövid idő alatt annyi mindenféle házban szállásolt volna. Valamint nagyön elragadtatása, midőn az első lakást fölfedezve hitte, úgy meg volt zavarodva, midőn az igazi szentélyt nem lehetett többé megkülönböztetnie. Ide járult még azon kellemetlen körülmény is, hogy a vezetők gyakran nem is értették, mit keres tulajdonképen, s azért olykor a leggyanusabb vakutczákba vezették. Ilynemű helyen hagyta őt egykor vezetője homályban állani, s titkon elillant, s nem is tudjuk, az eltévedt kalandor hogyan szabadult ki a tömkelegből? — Legrosszabbul járt a kéjelgő franczia. Ő ugyanis a romai csemegékkel megterhelő gyomrát s kiürité erszényét, úgy hogy néhány nap múlva, akaratja ellen is, némelyeket magától megvonni kénytelen vala. Ezt ugyan csak elszenvedte volna, ha várakozása ellenére a romai hölgyek őt el nem utasítják. Különösen fájlaló, hogy egy fiatal személynek sokáig udvarolt, de hasztalan , mig végre egy este néhány romai ifjú őt megleste, és derekasan elpáholták. Némely rossz házaknál talált /