Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)
1859-07-07 / 27. szám
mert most látom, hogy midőn megdorgáltál, mézes szavakat rebegtél felém, s engem boldoggá tettél!? Haffner Ignácz: Az ittas férj. — Igaz történet. — I. Éjfélt kong a toronyóra, Szörnyű az éj setétsége. — Mély álom karján szendereg A kis falu munkás népe. Csupán egy ház van még ébren, A siri csendes éjjelen , Tán gyermeke felett virraszt, A gyöngéd anyaszerelem. . . De nem! a szülői szemek Örömköny-tengerben áznak : Ma jött meg rég halottnak vélt Egyetlen fia a háznak. Alig ismeri fel anyja, Azt hiszi, hogy mind csak álom, — Mely földinek lelke előtt, Mint délibáb róna tájon. Édes örömtől ragyogó Homlokát körülcsókolja, Azután nyakába borul, S töredezve ekkép szóla : Szerelmem reménybimbaja, Meglelt kincsem, szép magzatom ! Ki hitte, hogy tiz év után Ajkaidat csókolhatom ! Hogy nőttél meg ekkorára Szerelmem melege nélkül ? Nemde, az angyalok födék Szárnyukat rád óvó vértül ? Édes atyád vadászni ment. . . Oh! mint meg fog majd örülni, Ha látja elveszett fiát Kedves anyja mellett ülni. A fiú csókkal válaszolt, Alig birt pár szót mondani; Úgy elfogta örömittas Keblében szivét valami. De annál több szót szül ajka A repeső jó anyának : Ki hinné, hogy mindketten a Halál gyászos révén állnak I n. Tántorogva ballag A férj haza felé . 231 Ezer gondolat, ezer rém Száll a lelke elé. Szűk neki az utcza. . . Két szeme szikrázik; Fegyverét készletben tartja, Úgy ér el a házig. Talán rablók dúlnak — így mormog — házamban , S oda tipeg tántorogva Az ablakhoz halkan. Rettenetes látvány Tűnik lelke elé : Majd kijózanul, majd ismét Utasabb lesz belé. Megrendül felbőszült Agyában a vele, Idegen ölben enyelg az Eddig hű s szende nő. . . . Egy szörnyű dörrenés, S sikoltás hallatszik. . . Anyja öléből a fiú A földre hanyatlik. Költi a jó szülő, Költi, de nem hallja; Elájul, a midőn látja, Hogy már meg van halva. Széttépi szerető Szivét a fájdalom : Másnap mindkettő ott feküdt Gyászos ravatalon. Amazt a golyó, ezt A bánat ölte meg. Halálukon a gyilkos férj Hiába kesereg! * * * Rázza fel lelketöket e példa A bűn lázas álmából, bortömlők: Vegyetek búcsút szenvedélytektöl, Mely miatt már annyi vérköny ömlött ! Mennyei. Háladatosság. — Beszély. •— Paó ez itól. I. Kellemetlen őszi idő volt. A nap aranysugarai nem hathatának keresztül a sürű ködfellegen, mely homályos burkot képezett földünk körül, és apró cseppekben ereszkedett alá a dércsipje növényekre. A levegő nedves és hús, a láthatár szűk körre valaszolt-27*