Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1868-07-02 / 27. szám
Római levél, Róma, jun. 18. — A szent menetek Űrnapon Rómában egész nyolczad alatt ez évben is szokott szertartásokkal, s fényes ünnepélyeségekkel naponkint három vagy négy templomban, s környékében meg tartattak, s ma szent Péter piaczán azt ismételve „Téged Isten dicsérünk “-kel fejeztettek be. Rendkívüli sokaság foglalta el mindig azon út széleit, melyen diadalmi fénynyel vitetett az Úr Jézus Krisztus szent teste a zsoltári szentségben. Az ünnep napján IX. Pius pápa személyesen végzi a sz. mise-áldozatot, s utána a szent meneteit, kezeiben tartván szép mennyezet alatt imádó állásban a drága arany szentségtartót. Szép, valóban nagyszerű Rómában ez az úrnapi szentmenet, jelesen szent Péter piacra valamelyik szögletén megállva nézni két óra hosszant azon tarkábbnál tarkább öltözékü testületek tagjait sajátságos keresztjök, vagy labarumok után égő viaszgyertyát kezeikben tartva szent énekeket, zsoltárokat fölváltva áhítattal mondogatva páronkint lépdegélni, közbe-közbe ágyudurranásokat, folytonos harangok kongatását, s a zene kedves hangjait hallani! Szép a szemnek látni, s gyönyörű a fülnek hallani mind ezt, mely által hódolati tartozásunkat rovják le Megváltónk szent teste iránt, kit az Oltáriszentségben jelen lenni hiszünk és vallunk; szép látni annyi ezer égő gyérityát, annyiféle drága templomi ékességeket, melyekkel fel voltak ékesítve az Ur Jézus szolgái! De egyszer mint magasztos, nagyszerű s vigaszt nyújtó elmélkednni ez alatt az Oltáriszentség szerzése körülményeiről, meg ezen diadalmi szent menetnek eredetéről — és e mellett látni a pápát, sz. Péter utódját, Jézus Krisztus helytartóját, az angyal szelidségű, galamb fehér hajfürtü IX. Piusz! Igazán nagyszerű látvány ! mely azokat is áhitatos érzelmekre bírja, kik a hit titkaival keveset törődnek. Példa ebben 214 Ballát kinyujtá s hangosan kiáltva Jézus nevét, visszahanyatlott párnájára s egy görcsös sóhajban végsőt lehelt. Mindig imádkozott — talán az őrültség örökölhető betegségétől félvén, hogy Isten utolsó perczéig hagyja meg értelme birtokában. Imája meghallgattatott. Temetése nagy fénynyel ment végbe. Leánya Valladolidban is megtarta a szertartást. — A szónok kiemelő beszédében, hogy Károly 21 éves kora óta egyetlen napot sem élt át a nélkül, hogy annak egy részét szóbeli imára ne fordította volna. Több városban is tartottak szertartást, de legfényesebb volt az, melyet Fülöp Brüsszelben tartott. — 1770-ben, 12 évvel atyja halála után Fülöp meglátogatta Yustot. — Két napot töltött ott kegyeletes emlékezésben. Nem sokára atyja testét is átviteté az Escoriálba azon pompás mausoleumba, melyet az osztrák háznak szentelt. Yust ezzel hanyatlani kezdett. Végre 1810-ben a francziák által fölgyujtatott s nem sokára romba dőlt. Az utazó, ki azt jelenleg fölkeresi, miután az elvadult, bozótok közt, hol hajdanta kert vala, tört utat keveset talál, mint gondos kezek ápolására emlékeztetné. — De mégláthatja a diófát, mely alatt a nép összegyűlt Károly névnapja ünnepére, hol maga Károly is sokszor ült elmélkedve — talán a régi idők elmúlt dicsőségéről, vagy talán a kétes jövőről. Elmúlik a világ és minden dicsősége. Közli — K. — F. Diderot múlt századbeli istentagadó bölcsész, ki az arnapi szent menetről ezeket vallotta be, mondván : Az egybegyűlt ájtatos sokaság lelkesülése valóban engem is lefegyverez; lehetetlen annyi sok hosszú köntösben öltözött papságot, azon széles kék övű fehérben öltözött papnövendékeket, kik a virágokat az Oltáriszentség elé szórják, azon ájtatos néptömeget csendben magába szállva, annyi derék férfiút, kik a földet homlokukkal érintik — látni a nélkül, hogy magamat ne éreztem volna egész bensőmben megindítva, és hogy szemeimből könyek ne gördültek volna. Amint e fényes szent menet szent Péter egyházába bevonult, s a szent atyától a pápai oltárról a háromszoros szentáldást fogadta volna, készülőben volt már a nagy zápor eső, mely megeredt, s egész nap esett, mi Romában rendkívüli esemény különösen most, mikor már az aratáshoz is hozzá fogtak. — Igen is ez arnapi nyolczad alatt az esős égi háború naponkint tartott; mi okból fölszóllitatott a papság , hogy tiszta időért könyörögjön jelesen szent miseáldozatában. Az arnapi szentmenet nézője volt a nápolyi király öt testvérével s Robert pármai herczeggel, ki jegyben jár Mária Pia herczegnővel, a király nővérével, s e napokban IX. Pius pápa által házassági szent frigyek meg fog áldatni. Tegnap jun. 17-kén volt IX. IX. Pius pápává megválasztásának 22-ik évfordulója, mely hálaemléknapot hajnalban az Angyalvár ágyúi hirdették, a sixtiai kápolnában pedig az előkelők s Róma város virága egybegyült, kik a szent miseáldozat alatt, melyet Resach bibornok Ünnepélylyel bemutatott, kérték a nagy Istent a pápa hosszú és szerencsés kormányzásáért, mely szívből fakadt kivánatokat szentmise után IX. Pius pápa előtt tolmácsolni volt szerencsés valamennyiek nevében Patrizi bibornok, mint a bibornoki testület másodörege. Holnap pedig a pápa szegényei a Vatikánban alamizsna által fognak egy kis kegyadományban részeltetni, ez is egyik szép jelenet, s utánzásra méltó szép példája a pápakirály életében megkoronázási évforduló emléknapján 10—12 ezer szegényt egy kevés adománynyal megvigasztalni. Siegenhoffer János: Szalézi sz. Ferencz szelleme Szenczy Imrétől. A megbékült ellenségről. Nem hagyá helyben a közmondást . A kibékült ellenségnek nem kell többé hinni, sokkal inkább helyeslé az ezzel ellenkező elvet, s mondá : Félreértések, melyek barátok között néha előadják magukat, eszközök a barátság megerősítésére. Azokat ő a vízhez hasonlító, melylyel a kovácsok a szenet megfecskendezik , hogy általa a tüzet jobban éleszszék. S valóban tapasztalás is bizonyítja, hogy az eltörött csont körül képződött szaruhártya oly erős lesz, hogy a csont bármi más helyen inkább mint ott törik el. Nem ritkán történik, hogy a kibékült barátoknál a hajlandóság kapcsai szorosabbakká lesznek , mivel a megbántó a viszszaeséstől őrizkedik, s elkövetett hibáját nem kis szivességek által jóvátenni törekszik ; a megbántott ellenben tiszteletnek tartja megbocsátani, s a vett sérelmet feledékenységbe temetni. A fejedelmek sokkal nagyobb szorgalommal őrzik az ismét visszanyert erősségeket, mint az ellenségtől még soha ki nem ostromoltakat, vagy bevetteket.