Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1872-05-16 / 20. szám
Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. 1 7 PEST, I. félév. 20. szám. Május 16. 1872. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik. A Sibyllák. — Történelmi vázlat. — Az egyház éneke, századok óta igy zeng a Sybilláról : „A haragnak ama napja, a világot porrá zúzza; Dávid és Sibylla mondja.“ De hányadik tudja , kik valának a Sibyllák?“ Varró — Krisztus előtt ötven évvel — azt mondá a Sibyllákról, hogy azok pogány szüzek, és tizen valának, mint a világ sorsának jósnői. Ilyen pogány vala Bálám próféta is, az ammoniták földén, mégis belerohana az Úr lelke, midőn a moábok királyának jósolt, és megjövendölé azt is, hogy: „csillag támad Jákobból, Izrael pedig hatalmas lesz. De azután, hajókon mennek át Olaszhonból, és elpusztítják a héberek tartományát. (Móz. IV. 24, 17 — 24.) S mindez másfélezer évek előtt megmondatva, be is teljesedett a zsidókon. Szintén igy szólhatott az Isten lelke, a Sibyllák által is, hogy előkészítse a népeket elfogadására a történendőknek. Plátó bölcsész korában, Krisztus előtt négy századdal, már verses jóslatok léteztek, Sibylla neve alatt. Sőt Ciceró, a római bölcsész, aki Urunk születése előtt 43 évvel halt meg, könyvében idézi föl a crithreai Sibylla akrosztikonát, mely verseinek kezdő kezdőbetűivel is, e szavakat fejezi ki : „Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó.“ (Lib. 2. de divin.) S erre hivatkozott még Nagy Konstantin császár is, a 325-dik évben. (In orat. ad Patres Synod, apud Euseb. lib. 4. de vita Constant.) Virgilius pedig, ki Megváltónk születése előtt halt meg, mintegy 18 évvel, a sibyllai jóslatok után irá negyedik eklogájában : „Eljött már a kame-i vers végnapja mi hozzánk . Századok nagy sora kezd fölkelni reánk, hogy örüljünk. Uj magzat száll már az egekből földi hazánkba. Vétkünknek nyomait, ha maradnak, végre veszítsd el. Isteni nagy magzat, Jupiternek drága szülöttje ! Nézd, hogy örülnek ezen már érkező boldog időknek.“ S kicsoda e kumei Sibylla Virgiliusnál ? Megfejti sz. Jusztin bölcsész, Krisztus születése után a 137-dik évben, midőn igy szól a pogányokhoz : „Könnyű lesz nektek némileg megtanulni az igaz hitet : a régi Sibyllától, kinek jóslatai, hatalmas ihlettel adatva, közel járnak a látnokok tanához. — Azt mondják felőle, hogy Berosusnak, (Kr. e. 325.) a káldeai történetírónak, Babylonból származott leánya (Herophyla) Kampánia vidékére hozatván, nem tudom mi oknál fogva, ott Rume városában jóslatokat adott.(Chat. et Cohort, ad Graecos). Valóban, ami az igaz hitet illeti, mondja Lactantius: „A Sibyllák mindnyájan egy Istent hirdetnek.“ (Lib. 1. caput 6.) Róma, a pogány világban, a humana Sibyllától nyerte jóslatait, kit Amaltheának neveztek. Erről azt irja Halikárnássi Dénes (Ant. lib. 4.) Krisztus előtt a negyvenkettedik évben, hogy ezen Sibylla Tarkvinius Priskusnak, mint Róma királyának kilencz jóskönyvet ajánlott föl háromszáz aranyért. Ezen vételárt sokalván a király, a sibylla három könyvet amiatt a tűzre vetett. Ajánlá ismét könyveit, az említett áron, de a király még inkább sokalla e csonka művekért a 300 aranyat, mire a Sibylla ismét három könyvet dobott a tűzre. Ekkor már az udvarnokok nagyon kérték a királyt : venné meg legalább e maradék könyveket, és ő azokat ki is fizette. E könyvekbe van letéve, mondá a Sibylla, Róma jövendő sorsa, és távozott. Történt pedig ez Kr. előtt 530 évvel a zsidók babyloni fogsága után. Rumana Sibylla könyveit kőszekrénybe záratta Tarkvinius király és a kapitolium földalatti rejtekében őriztette; de Márius korában (Kr. előtt 83 évvel), ezen könyvek is elhamvadtak a kapitoliummal együtt. Azon-20