Katholikus Nevelés, 1923 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1923-01-01 / 1. szám
4 A FIZIOLÓGIA ÉS A LELKIÉLET A tuberkolózis vagy gümőkór akár a tüdőt támadja meg, akár más szervet, akár a szervezetben lappang, hasonló jelenségeket hoz létre az érzelmi és szellemi körben. Már csak azért is, mert a szervezetet támadja, bár lassan, a szervezet érzi megtámadott voltát és életerejének lassú fogyatkozását, az egyén érzéseit, megfigyeléseit befelé tereli. Ezzel összefüggően önkéntelenül fél attól, mi az életerőt még jobban befolyásolná, a külvilág kedvezőtlen benyomásaitól és az életerő feles igénybevételétől vagy elfecsérlésétől, a külvilág bírásának gondjai által. A külvilág neki örömöt nem okoz, vagy ha okoz is, az csak fáradt öröm. Érzi, ha bírná vagy bírja is, annak leírása az életerő gyengesége és gyengülése folytán a kezéből siklik. Önkéntelenül hajlik a földöntúliak, transcendentáliak felé, melynek leírását és élvezését semmiféle betegségi ok tőle el nem veheti. Érzi, hogy neki nincs itt „maradandó városa“ szent Pál értelmezésében. Azért, ha az ilyen egyén keresztényileg volt nevelve és Krisztus tanainak édességét megízlelte, annál mohóbban kap utánuk ilyen benyomások alatt, mert ezek életerejét nemhogy csökkentenék, hanem inkább emelik. Az erő érzetét adják neki, mely ha nem is megküzdeni, de dacolni képes mindennel. A másik, ami a tuberkolózissal összefügg s amire érdemes a nevelők figyelmét felhívni, a szellemi élet élénksége és túlhaladottsága, vagy ha úgy tetszik, koránérettsége. A nevelésben, tanításban találkozunk velük. Nem a nevelés termesztette „kis öreg“-eket értjük itt, hanem azokat az alabástrom színű, áttetsző bőrű, kis piros rózsákkal díszített nyurga ifjakat és leányokat, kik értelmi és érzelmi téren egy felsőbb kört látszanak képezni társaik között. Valami szellemi arisztokráciát gyorsabb felfogásuk, érzelmeik mélysége és eszményre törekvésük révén. Ha feltűnő is a jelenség, nem érthetetlen. A többi hasonnemű élettani jelenséggel kell egybevetnünk. Tudjuk, hogy az egyes alkaloidanyagok, pl. az ópium selectiós vagyis válogató módon hat az emberi szervezetben, amennyiben felszívódva és a véráramba kerülve különlegesen az idegzetre van befolyással, élénk álomképeket idéz elő. Hellpach szerint a themn az agyban a világos gondolkodást segíti elő, a betegségek termelte toxinok, mérgező anyagok hatását mindenki ismeri a lázas képekben és a tífusz deliráló hangulatában . Hasonlót kell látnunk a gümőkór okozóinak csendes, de folytonos munkájában. Az nem véletlen, hogy költők, nagy tehetségek lázas és sok munka után korán halnak el tüdővészben. A betegség termelte mérgező anyagok hatása alatt az idegzet folytonos izgalomban van, reakciója vagyis belső működése a szokottnál gyorsabb. A szervezet az izgalom hatása alatt igyekszik gyorsan, illetve rövidebb idő alatt átélni azt, mi rendes körülmények között hosszabb időre van kimérve. Az egyén gyors érzéssel és általánosabb felfogásokkal dolgozik: idealista, sokszor a való élettől elütő elvont gondolatok híve. Hogy amellett főleg a transcendentáliák érdeklik, a fentebb mondottakból értjük. És ha a dolog így van, vájjon követ vessünk-e azért az isteni gondviselésre? Az ő kezében nem lehet minden eszköz jó? Nem használhatja-e a fizikai rosszat az erkölcsi és és szellemi jó elérésére ?