Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)
1960-07-17 / 56. szám
JANI 61 MARION HORVÁTH 451 LANZA AVE GARFIELD NJ I960 — VOL. 67. ÉVF. JULIUS 17. — VASÁRNAP — Só. SZ. 77Ki4U4mtätl%MdrrKif>]a Amerika egyetlen katolikus CfltllOlf C IIIlii $(111ÍÍHV The only Catholic Hungarian magyar lapja i —- .................................. 1111 ........-7---—Newspaper in the United States Ügyes szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 A MAGYARORSZÁGI URÁN - KINCS IGAZ TÖRTÉNETE Irta: SÁRKÁNY GYÖRGY A szovjet politika kétszínűsége ma már elismert nemzetközi tény. Ha a nyugati politika vezetői nem beszélnek róla, vagy nem akarják az ebből folyó következtetéseket nyíltan levonni, akkor ennek nem meggyőződésbeli, hanem legfeljebb politikai oka van. Viszont azoknak a magyar embereknek, akik a vasfüggöny mögül jutottak ki és itt a vasfüggöny mögött szenvedő magyar nép keserves tapasztalatainak a birtokában vannak, az egész emberiség iránti kötelességük konkrét kérdésekben állandóan rámutatni a szovjet kétszínűségre. MIÉRT MENTEGETŐZNEK KÁDÁRÉK AZ URÁN-ÜGYBEN? Ilyen konkrét kérdés, amely most újból felmerült, a magyarországi urán-vagyon kérdése. Különös dolog az, hogy míg Kruscsev a leszerelésről beszél és az atomrobbantások beszüntetését követeli, Magyarországon az ügynökei — igaz — a mentegetőzés hangján az urán kérdésében megszólaltak. A fórum, amelyről a magyarországi uránkincs kérdésben nyilatkoztak a Kádár féle Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata volt, a “Társadalmi Szemle”. A “Társadalmi Szemle” májusi számában azt bizonygatta a párt szószólója, hogy: “A hazai urán geológiai felkutatásában és felmérésében, a bányászat megszervezésében sokat köszönhetünk a szovjet szakemberek hozzáértő munkájának, akik magyar szakemberekkel karöltve megvetették ezen fiatal, új iparágunk alapját... A Szovjetunió ezenkívül vállalta, hogy a magyar népgazdaság szükségleteit meghaladó uránércet a világpiacinál magasabb áron megveszi tőlük.” Nem különös az, hogy a pártszemle mentegetőzése szerint a Szovjetunió ezért a “hadászati jelentőségű” cikkért a világpiacinál magasabb árat fizet? Arra vall ez, hogy a Szovjet leszerelésre készül? És, figyelem, a “hadászati jelentőségű uránipar” magyarországi létrehozása is szovjet tőkével történt. “A szakmai-szervezési segítségen túlmenően a Szovjetunió nagyösszegű kamatmentes hitel nyújtásával, berendezések szállításával tette lehetővé az uránipar megteremtéséhez szükséges nagyarányú beruházások megvalósítását, amire kizárólag saját erőnkből, különös tekintettel népgazdaságunk akkori nehéz helyzetére nem voltunk, de jelenleg sem lennénk képesek.” A Szovjetunió ezt csak azért tette, hogy ezáltal a maga katonai erejét növelje. Ez senki előtt sem kétséges és még az otthon elnyomott magyarság is jól tudja ezt. KIEMELKEDŐ URÁNKINCS ÉS NÖVEKVŐ NEMZETI FELHÁBORODÁS A “Társadalmi Szemle” maga is beismeri hogy szóvá teendő “a szovjet-magyar gazdasági műszaki együttműködés az uránipar területén azért is, mert az ehhez nyújtott szovjet segítség és az így elért eredmények kiemelkedőek, de azért is, mert az ellenforradalmi propaganda e kérdés körül különösen nagy port ver fel, sok zavart keltett a köztudatban, fékeveszetten uszított mind a ‘nemzeti kincsünket kiárusító’ magyar gazdasági vezetés, mind a bennünket gazdaságilag ‘kihasználó’ Szovjetunió ellen.” MIT MOND A JANTSKY JELENTÉS? A magyarországi kommunista párt, védekezésre kényszerült a közvéleménnyel szemben. Védekezése, hogy a hazai urán geológiai felkutatásában és felmérésében sokat köszönhetünk a szovjet szakembereknek. És ez közönséges hazugság. Ugyanis kezemben van dr. Jantsky Béla Kossuth-díjas főgeológus 1957 nyarán kiadott jelentése, amely elmondja, hogy a magyar urán geológiai felkutatása és felmérése magyar tudósok eredménye volt. Dr. Jantsky Béla Kossuth-díjas főgeológus ezt mondja jelentésében: “Drága kincsünknek, jövő energiaforrásunknak, az uránércnek a sorsa méltán foglalkoztatja az egész nemzetet. Jövő életünknek, gyermekeink jólétének egy darabja rejtezik ebben a nyersanyagban. Hazánk energiaforrásokban szegény ország. Most bányáink kőszene a legfőbb energiaforrásunk. De kőszenünket eltüzelni mérhetetlen pazarlás. Hiszen jövendő vegyiparunk, gyógyszer- és műanyagiparunk egyik legfontosabb nyersanyagát tüzeljük el vele. A természet az uránérccel, e csodálatos anyaggal kárpótolt bennünket a többi energiaforrásban való szegénységünkért. Éppen ezért fokozottan kell törődnünk uránércvagyonunkkal, s elsősorban békés életünk energiaforrásául kell felhasználnunk. Az uránérc kutatásokat az Állami Földtani Intézet már nyomban a háború után programjába vette. Földvári Aladár és Szalai Sándor egyetemi tanárok az ország különböző területein tájékozódó méréseket végeztek. A Velencei-és a Mecsek hegység gránit kőzetének egyes helyein a megszokottnál nagyobb rádióaktivitást találtak. Aktivitást észleltek a Pécs környéki permi korú vöröshomokkő-terület egyes helyein is, főként pedig az ajkacsingervölgyi szénmedence kőszenes rétegeinek egyes szintjeiben. Kutatásaik elsősorban a dunántúli eocén kori kőszéntelepekre szorítkoztak. Itt egyes szénrétegek és szénpalák olyan mennyiségben tartalmaznak sugárzó anyagot, hogy úgy látszott, megfelelő technikai eljárásokkal dúsítva már iparilag is hasznot hajthatnak. A Pécs környéki permi korú vöröshomokkőből felépült terület földtani vizsgálatát 1953-ban Barabás Andor egyetemi tanársegéd — a budapesti Tudományegyetem ásvány és kőzettani tanszékén — kezdte meg.” AZ, ÜGYNÖKÖK ÁTADJÁK AZ URÁNT - A SZOVJETNEK A fordulat ekkor következett be. Amikor a magyar tudósok megtalálták a magyarországi uránérc lelőhelyét — amint ezt a Kossuth-díjas főgeológus jelentése tanúsítja — az ügynökök kormánya átadta az egész uránkincset a Szovjetnek. Erre vonatkozólag a jelentés a következőket mondja. “Időközben a magyar kormány (Folytatás az ötödik oldalon.) A MAGYAR IFJÚSÁG LELKÉÉRT FOLYIK A KÜZDELEM Irta: BURJÁN GYULA A művelődésügyi minisztérium hivatalos lapjában a ‘‘Köznevelés”-ben, a májusi számban “ESZMÉNYKÉPEK-PÉLDAKÉPEK BUDAPESTEN” cím alatt “értekezik”, egy egri pedagógusfőiskolai adjunktus. Divatos a kommunista terminológiában az "erkölcsi és politikai fejlődés”. E kettő körül forog minden, s e kettőben buknak el a kommunisták. Formát adnak, külső keretbe burkolják az eszményképeket, de nincs benne tartalom! KOMMUNISTA ESZME, ESZMÉNY NEM KELL A MAGYAR IFJÚSÁGNAK Az egri főiskola adjunktusa nagyon jól tudja, amit elárul cikkében, hogy a diákság igen negatíven viselkedik az “új típusú" eszmékkel kapcsolatban, mert ilyen következtetést von le: “úgy tűnik fel, hogy a történelemtanítás általában nem tölti be azt a feladatot, amelyet az erkölcsi-politikai nevelés területén az eszmények alakításában várhatnánk tőle.” Nyílt bevallás, amit az adjunktus tesz. Elismeri, hogy tizenöt esztendeje, űr tátong a diákság és a párt “eszméi” között. Baj van, mert a diákság szigorú kritikus, s nem követi sem a művelődésügyi minisztérium minden erőfeszítését, sem a párt által előírt “erkölcsi és politikai” (?!) áramlatot. KIT VALL A MAGYAR IFJÚSÁG PÉLDAKÉPÉNEK? Kik az eszményképek és példaképek a kommunista nevelésben? Minden erővel, tűzzel-vassal szeretnék elérni, hogy a kommunizmus sötét alakjait fogadja el a magyar ifjúság követendő példaképnek. Eszményképnek hirdetik (nem okultak 1956- ból): a Rosenberg házaspárt, Lenint, Ságvári Endrét, Rózsa Ferencet, Schönherz Zoltánt, Hámán Katót, Sallai Imrét, Fürst Sándort, Geisler Etát, Földes Ferencet és ... a világ porondján bohóckodó Kruscsevet. Felesleges magyarázatot fűznöm a felsorolt nevekhez, amit az adjunktus is nagyon jól tud. De még jobban tudja a magyar ifjúság, hogy kik voltak! Ebben az évben is “kutatták” a magyar ifjúság gondolkozását, hogy kit tartanak eszményképnek és pédaképnek. A vizsgálat eredményéről így állítja össze a statisztikát a "Köznevelés” hasábján a főiskola. “A tanulóknak 32%-a az édesanyját, édesapját vallotta példaképének. Az eszményképek második csoportját történelmi és irodalmi hőseink alkotják (31, 2 százalék). A harmadik csoport tagjai élethivatásokkal vannak kapcsolatban. A tanulók 10%-a neves sportolókat tekint példaképnek (fiúk) míg a leányok 7%-a a színésznőket, pedagógust mindössze 6%!!!” Újból idéznem kell a Köznevelést! “A választott eszményképek politikai és világnézeti jellegének kis (25 százalék!) arányszámából nem szabad arra következtetnünk, mintha iskoláink munkája erkölcsi-politikai és világnézeti szempontból nem volna eredményes.” A NEMZEDÉKCSERE AKADÁLYA A MAGYAR CSALÁD Szeretném megkérdezni az adjunktust, hogy honnan veszi a 25%-ot?! Hisz, tagadhatatlan a párttitkár, funkcionárius csemetéje “elvhűen” követte a kommunista mártírokat. De, akkor miért kell ezt írnia fennebb huszonnyolc sorral: “Szinte egy nemzedékcsere szükséges ahhoz, hogy életszemléletünk és világnézetünk alapvetően és döntően megváltozzék.” A “nemzedékcserét” már folytatják a Népbíróságok, ahol gyermekembereket, diákokat, munkás ifjakat “döntően" likvidálnak. A kommunista nevelés ideológusai a mindenható párt utasítására az alábbi szempontokban látják az “akadályokat”. “A családi nevelés befolyása még erősen hat.” Ez igen fontos és döntő kérdés. Alapja minden “erőlködésnek”, ha majd sikerül a családot “szétrobbantaniok”, akkor talán. .. Hiszem, hogy a magyar család bevehetetlen, minden “orosz szurony és pártideológia” ebben a csatában alul marad. .. az iskola és a családi nevelés teljes összhangjáról még nem beszélhetünk” írja az adjunktus. Őszinte beismerés, így is van, színigazságot mondott! ÉS A SZABADSÁGHARC EMLÉKE. A kommunista nevelés csődjéről nem mernek nyiltan beszélni, "másban keresik” a hibát, amikor így elmélkednek: “1956-ban az eszmei-politikai fejlődés szempontjából igen súlyos válságon estünk át. Az ellenforradalmi események romboló hatását előbb meg kellett szüntetni, aztán újra kellett alapoznunk sok mindent.” Tehát a "huligánok” mégis okoztak károkat. Talán összetörték a kommunista “eszmét-politikát". Válságba került a “hatalmas, dicsőséges párt?” Összeroppant Lenin és Sztálin műve? Nem értem, mi történt? Válság a “szocializmusban”? ami “bevehetetlennek” hirdeti magát? Az “ellenforradalom romboló hatását meg kellett szüntetni”? Hogyan? Akasztófára vinni a magyar diákság színejavát, ezreket internálni, börtönöket megtölteni, így szüntették meg a válságot? Százával zárták vasrács mögé a nemzeti-keresztény világnézetet hirdető tanárokat, tanítókat, akik ellenségei voltak a moszkvai pedagógiának, a szovjet “felszabadításnak” így "alapoztak”, így védi a silány eredményt, a csak 25%-ot! — az ÁVO és a nevelésügyi miniszter elvtárs és a mindenható párt előtt. VÁDOLJÁK A RÉGI MAGYAR KÖZOKTATÁST “Végül arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy 15 évvel ezelőtt egy erősen nacionalista-polgári, sőt fasiszta jellegű idealista eszmei síkról indult el új nevelésünk.” 1945 előtt az iskola hitre, becsületre, jellemerőre, munkaszeretetre, önzetlen hazaszeretetre nevelt, hogy egész emberekként kerüljenek ki a magyarok az iskola padjaiból. (Folytatása a harmadik oldalon.) 4 XXIII. JÁNOS PÁPA: 'Mindennap imádkozom a magyarok szabadságáért“ Bécsből jelentik a Vasárnapnak. Június 24-én 12 óra 15 perckor XXIII. János pápa őszentsége magánkihallgatáson fogadta Tollas Tibor költőt, a “Nemzetőr” szerkesztőjét és Mihályi Géza újságírót, a “Nemzetőr” munkatársát, akik átnyújtották a Szentatyának a díszes bőrkötésű, olasznyelvű FÜVESKERTET. A kommunista börtönökben kivirágzott szabadság-költészetnek olasz fordítását köszönettel vette a Szentatya. Majd a tudósítás a következőket mondja: Mikor a Szentatya előtt bejelentették a két magyart, arca felsugárzott és mint régi ismerősnek fogta meg a magyar költő és újságíró kezét, és így szólt hozzájuk: — Magyarország, Magyarország! Soha nem fogom Magyarországot elfelejteni. Hacsak rágondolok, összeszorul a szívem. Kétszer is láthattam, mikor nunciusként Bulgáriában voltam és legjobb barátomat, Angelo Rottát meglátogattam. Felmentünk a Gellérthegyre és onnan néztük a csodálatosan szép Budapestet, amely akkor még a béke királynője volt. Beszéltem magyarokkal. Nem lehet nem szeretni ezt a népet, amely annyit szenvedett történelme során és annyit szenved ma is. Nem lehet elfelejteni Mária országát! — mondotta a Szentatya. Amikor a FÜVESKERT olasznyelvű példányának átnyújtói arra kérték a Szentatyát, hogy ne feledkezzék meg hazájukról, atyai melegséggel ezt válaszolta: — Mondják meg minden magyarnak, hogy három és féléve nincs egyetlen nap, amikor ne gondolnék hazájukra és ne emlékeznék meg imáimban külön Magyarországról. Ezután a Szentatya áldását adta Tollas Tiborra és Mihályi Gézára és távozóban mégegyszer mondotta: — Ungheria, Ungheria! Mindennap imádkozom a magyarok szabadságáért. KRUSCSEV VESZÉLYES, MERT KISZÁMÍTHATATLAN ÉS MEGBÍZHATATLAN Párisban De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke bejelentette, hogy független atomfegyverzettel szereli fel a francia haderőt. Figyelemreméltó csendben, minden feltűnést elkerülve a kormány júniusban olyan költségvetést szavaztatott meg a parlamenttel, amely minden eddiginél magasabb. Ebben a költségvetésben 2.400 millió dolláros hitelkeretet biztosítottak a szükséges atomfegyverek gyártására. Az atomfelszerelés programingát egyébként négy évre állították be. A programot kicsiny atom és hidrogén bombák gyártását, új típusú földrészközi röppentyűk fejlesztését és két olyan hajó felszerelését tűzte ki, amelyek röppentyűket tudnak kilőni. A tervek szerint négy francia hadosztályt fognak felszerelni atomfegyverekkel. Itt kell emlékeztetni arra, hogy a mai francia köztársasági elnök volt az egyetlen, aki már évekkel a német páncélos támadások előtt sürgette a francia páncélos haderő felállítását. Akkor Franciaországban senki sem hallgatott a fiatal ezredesre. De Gaulle tábornok, köztársasági elnök a programoi indokolásaként azt fejtette ki, hogy a szovjet diktátor, Kruscsev, által kimutatott megbízhatatlanság és kiszámíthatatlanság az európai kontinens veszélyét jelenti. — o — I “JÓZSEF APÁNK” A TRIANONI BÉKE 40-IK ÉVFORDULÓJÁRÓL. József habsburgi főherceg, magyar királyi herceg 82.-ik életévét tölti az emigrációban. Nyugat-Németországban él József nádor dédunokája, aki az első világháborúban hadtestparancsnok volt és a két világháború közötti időben szoros érintkezést tartott fenn háborús bajtársaival, akik a mai napig méltán tisztelik benne “József apánkat”, amely névvel a háború alatt a magyar katonák ruházták fel. Az emigráció érdesedő, élesedő vitáiban nem vesz részt, már régen nem szólalt meg. A trianoni béke negyvenedik évfordulója alkalmából azonban a következő levelet intézte Délmagyarország Felszabadító Tanácsához: “KEDVES HONFITÁRSAIM! VIHAROS ÉLETEM ALKONYÁN, E SÖTÉT EMLÉKŰ ÉVFORDULÓN, LELKEM SZIKLASZILÁRD HITÉVEL ÉS BIZALMÁVAL KÖSZÖNTELEK BENNETEKET ÉS KÉRLEK, FOGJUNK ÖSSZE ÉS TEGYÜNK FÉLRE MINDEN EGYMÁS ELLENI ÁSKÁLÓDÁST, MELY ANNYISZOR SÍRJA SZÉLÉRE VITTE MÁR ÉDES HAZÁNKAT ÉS MOST MEGINT A VÉRES RABSÁGBAN KESERVESEN SZENVEDŐ HŐS NÉPÜNKÉRT FOLYTATOTT MUNKÁNKAT HÁTRÁLTATJA ÉS EREDMÉNYÉT KÉTSÉGESSÉ TESZI. ERŐS HIT, BIZALOM ÉS TÖRHETETLEN SZERETET CSATOLJON ÖSSZE MINDANNYIUNKAT, ÉDES HAZÁNK ÉS KERESZTREFESZÍTETT JÓ NÉPÉNEK FELSZABADÍTÁSÁÉRT FOLYTATOTT, CSÜGGEDÉST NEM ISMERŐ, VÁLLVETETT NAGY MUNKÁRA. MINDEN MÁST HÁTTÉRBE SZORÍTVA EGYESÍTSÜK ERRE ERŐINKET ÉS AKKOR ISTEN ÁLDÁSA LESZ VELÜNK ÉS MUNKÁNKON. SZÍVVEL, LÉLEKKEL VELETEK VAGYOK ÉS MARADOK SZENT KÖTELMEINK TELJESÍTÉSÉBEN! MINDHALÁLIG HŰ HONFITÁRSATOK, JÓZSEF APÁTOK! REGENSBURG, 1960, Trianon 40. évfordulóján. JÓZSEF főherceg, szkv. m.kir. tábornagy