Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1965 (72. évfolyam, 9-49. szám)
1965-02-28 / 9. szám
Amerika egyetlen i-toii!TM Catholic Hungarians’ Sunday magyar lapja ■"i............ ■ - ■ ■ ........ 1 ' Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 517 South Belle Vista Ave., Youngstown, Ohio - 44509, USA. — Telefon: 799-1888 The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Impersonal: VILÁGZSARNOKSÁG ELNYOMOTTAI EGYESÜLJETEK! A LITHUANIAN AMERICAN COUNCIL New Jerseyben február 7-én határozatot hozott, amely így szólt: “Mivel 47 évvel ezelőtt, 1918 február 16-án Litvániát formálisan szabad és független államnak nyilvánította Litvánia Tanácsa és mivel a Litván Köztársaság mindaddig, amig a Szovjetunió 1940 június 15-én meg nem szállta, független létét élte és mivel ettől a naptól kezdve az ország és népe a kommunizmus zsarnoki járma alatt szenved és mivel a Szovjetunió álnok képmutatással, minden népnek a függetlenségét követeli és a gyarmati uralom minden formájának megszüntetését sürgeti, de közben folytatja Litvánia és más európai rabnépek megszállását és elnyomását és mivel az amerikai litvánok örökségükként őrzik azt a reményt, hogy Litvánia ismét visszanyeri emberi és nemzeti szabadságának jogait mint szuverén nemzet, ennélfogva bízunk abban, hogy kormányunk képviselői erőteljesen folytatják és fenntartják politikájukat, amely nem ismeri el Litvánia Szovjetunióba való bekebelezését és elhatároztuk, hogy a vlágbéke és szabadság programjának a kifejlesztésében különleges szükség az, hogy a balti államok rabnépeinek a felszabadítását minél előbb végre kell hajtani, továbbá elhatároztatott, hogy ennek a határozatnak a példányait eljuttatják a USA elnökéhez, Lyndon B. Johnsonhoz, a külügyminiszterhez, Dean Rushhoz, a UN amerikai nagykövetéhez Adlai Stevensonhoz, valamint New Jersey szenátoraihoz és képviselőihez." Ez a litván deklaráció fejezte be február 16-án a kongresszusban felvonuló amerikai törvényhozók egymásután következő, sorozatos felszólalását, amelyben valamennyien Litvánia felszabadításáról szóltak. VOLT A LITVÁN SZABADSÁGÉRT SZÓLÓ BESZÉDÉNEK egy különösen örvendetes sajátossága, amíg Litvániáról beszéltek. Magyarországról volt szó, amint arabország Litvánia szabadságát követelték a magyar nép szabadságát sürgették és Magyarország nevét is nem egyszer említették. A koexisztencia és az attól távolodó, vagy ahhoz közeledő fordulatok közepette észre kell venni, hogy bármi is történik, a rabnépek igazsága már kialakult. Az a tény, hogy ha Litvániáról beszélnek, a magyar nép szabadságáról is szólnak, az elkövetkező szebb jövő egyik biztosítéka. A rabnépek szenvedése és a rabnépek szabadföldön élő fiainak állhatatos és áldozatot vállaló munkája elérte ezt a valóban világraszóló eredményt. Lehet, hogy vannak ma még politikai alkalmak és politikai alkatok, amelyek nem kívánnak szólni a rabnépekről. De ha valaki megszólal és bármilyen alkalommal is megszólal a rabnépekről, az egész igazság tárul fel azonnal, azaz nem lehet ma már csak az egyik nép szabadságáról szólni, ma már nem lehet a zsarnokság elleni küzdelmet egy nép területére korlátozni, azonnal a kérdés teljessége, valamennyi rabnép ügye emelkedik fel. AZ ERKÖLCSI VILÁGRENDÉRT KÜZDŐ, FÖLDÖNFUTÓ EMIGRÁNSOKNAK ez nagy győzelme. Nem az ő eredményük, ha az ő győzelmük is. Mert ehhez a győzelemhez a rabországban élő népek állhatatos és hősi magatartása kellett, amellyel elutasították a zsarnokságot, közeledett legyen az feléjük akár a műhelyekben, a könyvtárakban, akár az irodákban, akár az egyetemeken, akár a határban, akár az elemi oktatásban. Ez az áldozatkészség párosulva a rabnépek szabadföldön élő fiai és leányai lankadatlan munkájával és áldozatvállalásával hozta meg a győzelmet. Egyenlőre csak a mi győzelmünket, mert csak mi emelhetjük fel a világ tudatában kialakult változást, csak mi hangoztathatjuk, a vasfüggöny mögötti magyarok és a többi rabnépek ha győztek is, ezt ma még nem hirdethetik. Ma még az ellenség, a zsarnokság kezében vannak. Azonban mi szabadföldön élők meg kell mondjuk, nekünk hirdetnünk kell, a két életforma megváltotta egymást, a vasfüggöny mögötti nép magatartása igazolta a száműzöttek szabadföldi küzdelmeit a nyugati közvélemény megnyeréséért. A szabadföldi magyarok rendíthetetlen képviselete és csatája a vasfüggöny- zsarnokság ellen így nyerte meg olyan nagymértékben a nyugati közvéleményt, hogy a rabszolgaságot enyhítenie kellet a zsarnokságnak a vasfüggöny mögött is. TÉVEDÉS LENNE AZT HINNI, hogy a szabadföldi magyarok küzdelme áldozat nélküli volt. Míg a vasfüggöny mögötti népek magatartásáért és harcáért, mindannyian tudjuk, milyen áldozattal fizettek a szabadságharcosok, a rabnépek szabadföldön küzdő, a zsarnokság megszüntetését követelő fiai és leányai ugyanúgy meghozták a maguk áldozatát, hogyha erről mindent még itt kint, a szabadföldön sem tudunk. Ezekről az áldozatokról is kell beszélni. Igaz ezeknek az áldozatoknak a nyilvánosságra hozatala nagyon sokszor a politikai divat alakulásán múlik. Nem régen jutott nyilvánosságra az a hír, hogy az amerikai kémelhárító szervezet a CIA a legnagyobb csendben megkezdte kivizsgálni annak a 150 száműzöttnek a halálát, akik egy-egy rabnemzet fiaiként hűségesen küzdöttek a szabadföldön a maguk népének a szabadságáért, míg hirtelen meg nem haltak. Eddig a 150 száműzött halálát természetes halálnak tekintették, azonban most olyan új értesülések birtokába jutottak, mondják német közlemények, amelyek szükségessé teszik ezt az óriási méretű, utólagos bűnügyi vizsgálatot. Valószínűleg része van ebben azoknak az értesüléseknek is, amelyeket Borgan N. Stasinsky orosz merénylő hozott ki a Szovjetből, akit Nyugat- Németországban fogtak el és akinek a beismeréséből annyit máris tudunk, hogy a nyom nélkül gyilkoló, ciánt fecskendő pisztollyal ölte meg a kijelölt száműzötteket. A vizsgálat és a végső irányító szerv leleplezése-"r&m ...-Jen politikai érdekesség nélkül való a gyászos és megdöbbentő méretek mellett is, hiszen a kruscsevi korszakban elkövetett külföldi politikai merényletek végső és legfőbb parancsnoka Alexander M. Selepin volt. Selepin pedig Kruscsev bukása után, mint a KGB, az átfestett nevű Cseka főnöke a Szovjetunió helyettes miniszterelnöke lett. Valószínűleg KGB érdemeinek elismerése lendítette ehhez az ugráshoz. (Folytatása a harmadik oldalon.) A KREMLIN KI AKARJA IRTANI AFRIKÁBÓL A KERESZTÉNY TANÍTÁSOKAT Robert H. Michel Illinois állam egyik képviselője a kongresszus képviselőházában, nagy feltűnést keltett a fővárosban azzal a beszédével, amelyben leleplezte a kongói atrocitásokat. Congressman Michel beszédében feltárta azokat a jelentéseket, amelyek elárulják, hogy a Kongóban jelentkező keresztényüldözés, amely főként a keresztény papok, szerzetesek ellen követ el szörnyű kegyetlenségeket, a kommunista “békeharc” végcélját szolgálja: Afrikából el akarja tüntetni a keresztény befolyást. Az illinoisi képviselő nem habozott és kimondotta: a Szovjet és ügynökei úgy érzik, hogy amíg Afrikából nem üldözik el Krisztus igehirdetőit és nem törlik ki a most szervezkedő afrikai társadalom gondolkozásából Jézus tanításait, céljukat, Afrika kommunizálását nem érhetik el. SZOVJET DIPLOMATÁK A MISSZIONÁRIUSOK ELLEN Moszkva keresztényellenes manőverének bevezetői a szovjet diplomaták voltak, akik teljes intenzitású gyűlölködést szítanak a keresztény egyházak ellen általában és különösen a keresztény misszionáriusok ellen. A most fellángoló törzsi, belső és államközi, afrikai ellentétek kitűnő tápot adnak a gyűlölet lángragyújtására. Moszkva egyáltalán nem habozott, az alkalmat kihasználta. Az agitáció arról győzi meg az afrikai rebellis törzsek vezetőit, hogy a keresztény szerzetesek, papok, misszionáriusok elleni kegyetlenkedéseket nem kell rejtegetni és letagadni, hiszen az érthető és indokolt. Azért indokolt a moszkvai agitáció szerint mert a Vatikán és Csömbe szövetséget kötöttek a gyarmatosítás újbóli létesítésére, azonban ez alkalommal a gyarmatosítást papi öltözékben kívánják végrehajtani. A KREMLINI AFRIKA-SZAKÉRTŐK LESZÁMOLÁSRA IZGATNAK Az összegyűjtött agitációs anyag arra mutat, hogy a kremlini Afrika-szakértők hosszantartó munkával készítették elő az afrikai keresztény egyházak elleni támadást. Az agitációban a történelmi hazugságok és torzítások több évszázadra visszamenő gyűjteménye megtalálható. WASHINGTONI POSTA ♦ Mi a kommunista békeharc célja Afrikában? — ♦ Kik indították el a gyűlölet-szitást a keresztények ellen? — ♦ Hol készítik elő az afrikai gyűlöletszítás anyagát? — ♦ Mivel vadítják az afrikai törzseket a keresztények ellen? — ♦ Moszkva szerint mi az amerikai keresztények bűne? — ♦ Mivel bizonyít a kommunista hódító szándék? — ♦Ki az afrikai Vatikán hadsereg parancsnoka? — ♦ Miért ölették meg a keresztények Lumumbát? — ♦ Mire vall az afrikai keresztényellenes uszítás? — ♦Ki fog fizetni ezért? — ♦ Mit tud a Kremlin jobban, mint a langyos keresztények? Jellemző az, ismertette Congressman Michel egyik forrását, hogy Afrikában már nem az a szovjet cél, hogy a kereszténység tanításait megcáfolják, vagy Isten létét tagadják, nem atheizmusról van szó, hanem arról, hogy kell lázítani az afrikai embert a keresztény misszionáriusok ellen, azt hirdetve, hogy a keresztény misszionáriusok mindegyike nyugati ügynök tulajdonképpen, akinek a célja az, hogy újból rabszolgává tegyék az afrikai négert. Éppen ezért, mondja a moszkvai propaganda az afrikaiak számoljanak le ezzel az új gyarmatosító szándékkal... A keresztény misszionáriusok elleni riadó a szovjet követségeken keresztül jut el az afrikai nacionalista vezetőkhöz. És ez többé már nem ateista propaganda, hanem új és vakmerő fejezete az orosz afrikai stratégiának, állapítja meg a képviselő által idézett INTELLIGENCE DIGEST. TÖMEGGYILKOSSÁGRA VALÓ FELBUJTÁSSAL EGYENLŐ HAZUGSÁGOK A misszionáriusokat a szovjet uszítás úgy állítja be, mint akik a történelem folyamán végig Afrika kizsákmányolók voltak és tulajdonképpen a világi gyarmatosítás első lépcsőjét jelentették. Ma pedig, mondja a kremlini izgatás, láthatóan és nyilvánvalóan az Új gyarmatosító és imperialista erők ügynökei, akik azon dolgoznak, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmat összezúzzák. A gyarmatosító imperialisták ma még nagyobb súlyt helyeznek az egyház és a misszionáriusok előtörésére.” Az idézett folyóirat, az INTELLIGENCE DIGEST által feltárt orosz uszító tervezet ezt állítja a misszionáriusokról: “A misszionáriusok egész hadserege készíti elő az afrikai földrészre betörő új inváziót. A gyarmatosítók ezt az erős, jól képzett, gazdagon felszerelt hadsereget, amelynek száma állandóan növekedik az új gyarmatosítás fegyvereként használja.” A KRISZTUSI ÁLDOZATKÉSZSÉG BESÁROZÁSA Congressman Michel az INTELLIGENCE DIGEST februári számára hivatkozott, amely öszszegyűjtötte a Szovjet legújabb afrikai hazugságainak és izgatásának a bizonyítékait. Moszkva ebben a lázító és tömeggyilkosságot szító féktelen hadjáratában különösen az amerikai misszionáriusok ellen igyekszik az afrikai törzsek bosszúszomját felgyújtani. A moszkvai izgatás az amerikai misszionáriusokról ezeket mondja: “Jellemző tény, hogy az elmúlt tíz év alatt, különösen a háború utáni időszakban, az amerikai papság és az amerikai szerzetesrendek, miszszionáriusok mind jelentősebb és jelentősebb szerepet játszottak az afrikai hithirdetésben. És a keresztény misszionáriusi működés maga is mind jobban és jobban a USA monopolisták pénzén dolgozik. Ma 35.000 amerikai misszionárius van itt, “mondja a moszkvai uszítás”. Ezek nem szüntették be intrikáikat és bomlasztó tevékenységüket egyetlenegy napra sem. Joggal mondhatjuk azt, hogy az elmúlt években a felszabadító mozgalom során egyetlenegy olyan jelentősebb esemény nem volt, amelyben a keresztény misszionáriusok helyes viselkedést tanúsítottak volna.” Ez az uszítás, amely Congressman Michel és az INTELLIGENCE DIGEST szerint Moszkvában készült szöveg, a mai felizgatott afrikai hangulatban szörnyű eseményekre vezetett. HAMISÍTOTT BIZONYÍTÉK A TUDATLANOK ELVAKÍTÁSÁRA Moszkva azonban nem elégszik meg az uszító feltételezéssel, hanem bizonyítékot is hamisít. A követségek által kiosztott anyagban szerepel az egyik szerzetesnek a Vatikánhoz intézett és 1956- ban keltezett “titkos riportja” (amit a Kremlinben találtak ki.) A riportot Jacques Meyer küldötte (Folytatása a hetedik oldalon) LÖVÉTE BÁLINT: Tüntettem a budapesti amerikai követség előtt... A BUDAPESTI AMERIKAI KÖVETSÉG ELŐTT RENDEZETT KOMMUNISTA TÜNTETÉSRE a Magyar Szabadságharcos Világszövetség társelnöke aláírásával a következő táviratot küldték Frank Lausche szenátorhoz, a külügyi bizottság tagjához a Szenátus informálása céljából: “A budapesti amerikai követség elleni tüntetés világosan megerősíti legutóbbi nyilatkozatunkat, vagyis azt, hogy a Kádár rezsim teljesen alá van rendelve szovjet gazdáinak, az Egyesült Államok ellen elkövetett barátságtalan cselekedetek esetleges következményei mérséklésére tett erőfeszítései ellenére. Kérjük azonban annak tudomásulvételét, hogy a tüntetést nem magyarok, hanem ázsiai és afrikai diákok hajtották végre. Kérjük, hogy a szenátust szíveskedjék informálni: biztosak vagyunk, hogy Magyarország népét megbotránkoztatta és felbőszítette ez a szégyenteljes tüntetés. A kommunista terror által még mindig némaságra kényszerítettek helyett és azoknak a magyar származású amerikaiaknak a nevében akik nem felejtették el az 1956-os szabadságharcot, megvetésünket és utálatunkat fejezzük ki ezzel a példátlan, ellenséges cselekménnyel szemben.” EHHEZ A TÁVIRATHOZ NEM SOK HOZZÁTENNI VALÓM LENNE, mert önmagáért beszél. Mindenesetre Pesten nem zendülés tört ki, nem “rioting brake out” ahogy azt egyes angol nyelvű lapok írták, hanem csak kivezényelt kommunisták teljesítették a szovjet parancsot, vandál módon betörték az ablakokat, bepiszkolták a falakat és megmutatták a kommunizmus igazi képét. VOLT EGYSZER A BUDAPESTI AMERIKAI KÖVETSÉG ELŐTT igazi tüntetés is, ezelőtt nyolc évvel — 1956 október 25-én — amelynek többezred magammal magam is résztvevője voltam. Szükséges, talán a történelem érdekében is, hogy elmondjam amit láttam, átéltem. Aznap délelőtt — két nappal a forradalom kitörése után — a parlament előtti téren többezer magyar diák és a környékbeli hivatalok, vállalatok alkalmazottai gyűltek össze, mert szétfutott a hir: Nagy Imrét nevezik ki miniszterelnökké s beszélni fog az Országház erkélyéről. Orosz tankok vonultak fel a környező utcákon s a Parlament előtt álló tankok mellett fiatalok gyülekeztek s az orosz tankok némelyikén magyar zászlót lengetetett a szél. Min,den jel arra mutatott, hogy az oroszok tudomásul veszik a nép követelését s a nagyobb szégyen elkerülése céljából békésen kiegyeznek a magyar néppel s a munkásosztállyal, amelynek elege volt uralmukból. S ekkor történt a legszégyenteljesebb esemény. Perceken belül 200 magyar fiatal — tüntető és járókelő — holtteste borította a teret, vérző sebesültek fetrengtek Kossuth Lajos szobrának árnyékában, mert az ÁVO a szovjet parancsára a békés magyar nép közé lövetett, órákon át tartott a pokoli gépfegyvertűz zenéje s csak kora délután jelentek meg a fehérszínű sebesült-szállító kocsik s a teherautók, hogy az aljas támadás áldozatait elszállítsák. Budapest népe felháborodva és gyászhabopolva vette tudomásul a nap folyamán a történteket, amely arra mutatott, hogy az Avo és a szovjet hatalom minden eszközzel a magyar forradalom ellen lép fel. S EKKOR AZ ELKESEREDÉS ÉS GYÁSZ ÓRÁIBAN TÖRTÉNT, délután 4 óra tájban... A belváros felől egy — többszáz, férfiakból és nőkből álló — zárt csoport közeledett a Szabadság-tér felé, amely közvetlenül a Parlament előtti mészárlás színhelye, a Kossuth tér mellett volt. A többszáz ember — akikhez mind többen és többen csatlakoztak — a Himnuszt énekelve tartott fegyelmezetten és lassú menetben a tér egyik sarkában álló épület felé, az amerikai követség épülete elé, ott ahol most Mindszenti József bíboros önkéntes száműzetését tölti. A rendezett tömeg élén az első sor két nagy magyar zázlószövetet vitt, azzal borítva be önmagukat, a földdel párhuzamosan futó piros, fehér és zöld színekkel. Hogy így nyújtsanak védelmet a zarándoksereg számára, vagy talán azért, hogy a nemzeti zászlókkal borítva haljanak meg az ÁVO újabb sortüzében? NEM TUDOM, DE AZT TUDOM, hogy az 1956 október 25-i tüntetésen nem volt ablakkeverés s nem volt szitkozódás. Ott álltunk, valláskülönbség nélkül s legtöbben imára kulcsolt kézzel s elénekelve újra a magyar himnuszt, arra kértük az erkélyre kilépő és láthatóan meghatódott amerikai diplomatát, hogy kérjen részünkre segítséget. Jelentse haza, Washingtonba, hogy mi történik a magyar néppel! — mondotta az ismeretlen szónok. A diplomata — talán épen egy buckeye-roadi magyar volt a tolmácsa — azt mondotta: “Emberek, én ismerem az önök helyzetét, hiszen itt élek évek óta, de nem tudok mást tenni mnthogy jelentek és várom az utasítást.. A magyarok azóta is várják odahaza, amit akkor 56-ban vártak, s bizony, ha akkor jött volna utasítás és jött volna segítség, akkor most nem történhetett volna meg szovjet parancsra ez a csúnya esemény s talán a vietnami és egyéb nehézségek sem veszélyeztetnék a világ és befogadó hazánk biztonságát. Az angolországi katolikus püspökök "ökumenikus" engedményei Az angolországi katolikus püspökök a régi, szigorú előírásokban komoly engedményeket tettek. Kiemeljük a következőket: Állami tisztviselők állásukból kifolyólag részt vehetnek más vallású szertartásokban. Illendőségből, udvariasságból katolikusok ;részt vehetnek más vallású templomokban tartott esküvőkön, temetéseken; vállalhatják nyoszolyalányok, vőfélyek szerepét. Hasonlóképen részt vehetnek más vallásu szertartásokban rendkívüli esetek alkalmával, pl. lelkészek székfoglalása alkalmával vagy állami ünnepeken. Külön ajánlják, hogy a januári imanyolcadok alkalmával menjenek a másvallásu templomokban tartott ájtatosságra, melyeken a másvallásuakért imádkoznak. Papok és világiak, akiknek külön képesítésük van, beszédet tarthatnak más vallású templomokban. Legközelebbi számunkban részletesen emlékezünk meg az Egyházak Világtanácsa nigériai gyűlésükön hozott bölcs, ökumenikus előírásairól.