Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)
1974-01-06 / 1. szám
7. oldal CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban s Kanadában . Tbc Oldest ungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Weekly etxcept Easter and Christmas and two weeks in August by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600 Alapította 1894 október 24.-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate-Pastor Editor In Chief Emeritus: Father. GABRIEL TAKACS O.F.M. Managing Editor Father NICHOLAS DENGL O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES. ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years In the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben For nix months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben For two yean In Canada $18.00 Két évre Kanadában For one year in Canada .... $10.00 Egy évre Kanadában For six months In Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában $16.00 $ 9.00 $ 5.00 $18.00 $10.00 $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Más külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából Tiszteletbeli főszerkesztő: Ft. TAKACS GABOR, O. F. M. Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS. O. F. M. 1739 Mahoning Ave., Youngstown Ohio 44509 — Tel.: (216)_799-2600 Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN 2930 E. 114th St„ Cleveland.Ohio 44104 — Tel.: (216) 795-0748 ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times: $2.25 per column inch 5—15 times: $2.00 per column inch more than 15 times; J4 page $85.00; J page $160.00; 1 full page $300.00. Second dass postage paid at Youngstown, Ohio Báchkai Béla: Jóakarónk volt a Vatikán washingtoni nagykövete Még a kimondottan nem-keresztény nagy lapok is elismeréssel számolnak be a 90 éves korában, karácsony előtt, elhunyt AMLETO CARDINAL CICOGNANI pályafutásáról. Ez részben annak tudható be, hogy a rendkívül képzett, barátságos és közvetlen egyháztudós 25 éven át képviselte a Szentszéket az amerikai fővárosban. Bár köztudomású okoknál fogva a pápai nuncius hivatalosan nem tagja a diplomáciai karnak — mint ahogyan a Vatikánhoz is csak az olyan amerikai elnök mer követet kinevezni, aki nem tart azoktól, akik “pápai beavatkozás”-tól inkább félnek, mint a kommunizmustól . Washingtonban aligha lesz egyhamar olyan nagykövet, aki egy személyben népszerűbb és tekintélyesebb lenne, mint volt Hamlet bíbornok. A fajansz művészetéről már a középkorban híres Faenza melletti Brisighella faluban látta meg a napvilágot. Kajetán (Gaetano) bátyjával együtt papi pályára léptek. Kitűnő tanulók, szorgalmasok és tehetségesek lévén mindketten a piarista atyák római iskolájába, a Kalazanci Szent József által több mint 350 évvel ezelőtt létesített Nazareno intézetbe kaptak ösztöndíjat. A piarista tanítórendre mindvégig hálával gondolt Cardinal Cicognani. A magyar Felvidéken született Törnek Vince hosszú ideig volt rendfőnökhöz személyes kapcsolatok fűzték. De washingtoni pápai nuncius korában felkereste a magyar piaristák akkori szegényes klastromát a főváros északkeleti határán és néhai Rozsály Ferenc boldog emlékű házfőnökkel és az azóta provinciálissá előlépett Dr. Irányi László atyával, sokáig időzött, megosztván velük szerény vacsorájukat és elbeszélgetvén magyar kérdésekről és közös római emlékeikről. Negyed évszázados amerikai hivatalviselése során több alkalommal bejárta az elhunyt bíboros az Egyesült Államokat. Fogalmat alkothatunk fáradhatatlan missziójáról, ha megfontoljuk, hogy 800-nál több hivatást szentelt pappá és 56 magasrangú lelkipásztort püspökké! Ilyen teljesítményre egyetlen elődje, sőt egyetlen más ország pápai nunciusa sem tekinthetett vissza. Mindenüvé vonaton utazott, mert szerinte a repülőgép túl gyorsan rendeltetési helyére ér és a közmondás szerint is a jó papnak holtig kell tanulnia. Nem csupán kánonjogi könyveket olvasott, hanem a legmodernebb filozófiai értekezések is érdekelték, sőt nem volt újság, amin végig ne futott volna és ilymódon a legjobban értesültek sorába tartozott. Washingtonba 1933-ban küldte XI. Pius pápa. A Meteorológiai Intézet parkjával szembeni nunciaturának ritkán volt ilyen puritán, az amerikai főváros életében oly rövid idő alatt bekapcsolódó lakója. Az akkoriban példás pontossággal, alsóvezetékük dacára felhőszakadás idején is közlekedő villamosok gyakori utasra találtak a bíboros érsekben. Nincs olyan minisztérium, érdekesség vagy múzeum amit meg nem látogatott volna. Kedvelt sétahelye pedig a csodálatosan szép Lincoln emlékmű és a Kongresszus közötti 2 mérföldes távolság volt. A hivatalos meghívásokat mind elfogadta, a gyakori diplomáciai estélyeken is megjelent, de sehol sem maradt tovább, mint ami feltétlenül szükségesnek mutatkozott. “Szüleim is sokat dolgoztak és ezt én is örököltem tőlük” — szokta mondogatni, amikor tisztelői körülvették és marasztalták. A második világháború idején gyakran fordult meg a Fehér Házban. Cicognani nuncius minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az üldözöttek érdekében megnyerje Roosevelt, majd Truman elnök támogatását, azonban a hadviselő felek között lehetetlennek bizonyult bármiféle humanitáriánus egyezményt létrehozni. A Vatikánnak az a kísérlete, hogy a semleges országokba menekült üldözötteket engedjék legalább az Egyesült Államokba, szintén utat tévesztett a bürokrácia végtelen labirintusában. A washingtoni magyar piaristákat az 1956-os budapesti vérfürdő után látogatta meg utoljára. Megtekintette az ott menedéket kapott, egész fal nagyságú olajfestményt, amit Juharos István festőművész a nándorfehérvári Hunyadi—Kapisztrán diadal 500. évfordulójára festett, de a Fehér Ház nem fogadta el ajándékul — mivel a “törökök szövetségeseink ...” A Szentatya Amleto atyát 1958-ban Rómába hívta, majd három év múlva Tardini bíbornok örökébe a Vatikán külügyminiszterévé nevezte ki. Sokoldalú tevékenységét 1969 tavaszáig folytatta, amikor korára való tekintettel visszavonult. Pál pápa azonban a 136 tagú kardinálisi kollégium fejévé nevezte ki, hogy ezzel is kidomborítsa a december 17.-én megboldogult nagyszerű főpap iránti megbecsülését. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik clevelandi napilap, a CLEVELAND PRESS első oldalán elkésve olvastuk, miképpen dicsérték Mr. Cynts Eatont, a főkapitalistát, a nagytőkést, a milliomost, akit a városházán ünnepeltek nyilvánosan, mivel elérte születésének 90. évfordulóját. A cseppenően olvadékony és cukros afférhoz most utólag szeretnénk néhány cukrozatlan megjegyzést hozzáfűzni. Nem mintha bármi közünk is lenne ehhez az ünnepléshez vagy az ünnepelt nagytőkéshez és főkapitalistához, amint a magyarság sohasem jutott sok közös gondolatra a dúsgazdag, nagyhatalmat jelentő Cyris Eatonnal. Mr. Cyrus Eaton nagyon eredményes üzletember volt, aki figyelemreméltó üzleti ösztönnel figyelte mindig a nagyvilágot, hogy hol — vagy bárhol — virágoztatható valamiféle vállalkozás. Mi magyarok pedig menekülésre és száműzetésbe szorítva kerestük azt az országot széles e nagy világon, ahol megszabadodhatunk a pártdiktatúra fojtogatásától és elmondhatjuk népünkért a magunkkal hozott üzenetet — szabadon, így jutottunk Amerikába és sokast Clevelandbe. Cyrus Eaton a dúsgazdag tőkés, ahogyan a kommunisták mondják, “kapitalista”, 90. születésnapjára sok felől kapott táviratokat és többek között, a Press tudósítása szerint, kapott egy olyat is, amelyet Leonid Brezsnyev, Alexej Koszigin, és Nikoláj Podgorin írtak alá. A híradás szerint a diktátort szovjet-trojka táviratában ez állott: “Mindenki szereti Önt a Szovjetunióban és nagyrabecsüli tevékenységét, amellyel a USSR és a USA között a kapcsolatokat javítja és békét hoz mindkét országra... A mi vezetőink és népünk emlékeznek arra, hogy ön a Lenin Békedíj nyertese és kívánnak önnek jó egészséget és boldogságot!” Mr. Eatont, írja a Press tudósítója, nyilvánvaló örömmel töltötte el és meg is illetődön a szovjet vezetők üzenetének ettől a melegétől... . Ha Mr. Eaton születésnapi relikviái közé sorolta volna a diktátori trojka elérzékenyítő levelét, nos, nem kellene felszólalni. De mivel az ünneplés, amelyen ezt a levelet felolvasták nyilvános ünneplés volt, mint árkon kívüli kegymesternek hozzá kell szólnom a hozzászólásokhoz. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ünneprontás minden szándéka nélkül, először arról kell szólnom, hogy reméljük Mr. Eaton nem veszi túl ko■molyan a trojka üzenetét, hiszen bizonyosan jól tudja, füllentő nagy hazugság az, hogy mindenki úgy érez a Szovjetunióban, mint Brezsnyev és társasága. Mi nem hisszük el még a megilletődött születésnapi cukrozás kedvéért sem, hogy Szolzsenitzin, Szakharov és a millió és millió elnyomott, üldözött, Szibériában kényszerű munkára vetett szovjet alattvaló érzéseit egy kalap alá lehetne fogni azoknak a hízelgő üzenetével, akik ezt a levelet küldötték és akik az előbb említett elnyomottakat elnyomják és az ugyanakkor említett üldözötteket üldözik. Azzal sem értünk egyet, hogy a dúsgazdag nagytőkés híd építését a szabad világban ünnepelnünk kellene. A nagy kérdés ugyanis az, hogy ha Mr. Eaton hidakat épít, amint ezt hallottuk, hová vezetnek ezek a hidak, amelyeket épít? Mi eddig csak azt értettük, hogy ezek a hidak a diktátorokhoz vezetnek, de egyetlen egy olyan hídról sem értesültünk, amelyet Mr. Eaton, a nagy és nagyhatalmú tőkés, Szolzsenitzinhez, Szakharovhoz vagy a Magyarországon küzdő szabadságharcosokhoz épített volna. így tehát úgy gondoljuk, Mr. Eaton speciális hidakat épít, amelyek nem mindenkihez vezetnek, hanem olyan tapintatos hidak, amelyek egyáltalán nem akarják megváltoztatni a diktátorok természetét, mint Szolzsenitzin, Szakharov és a magyar szabadságharcosok. Mr. Eaton elfogadta a Lenin Békedíjat, de aki abban reménykedett, hogy ettől megszűnik a százmilliók nyomorúsága, a rendőrállam — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim — az tévedett. A rendőrállam sehol sem szűnt meg a vasfüggöny mögött. Igaz, a hídépítés kedvéért Cyrus Eaton nem is követeli, hogy a vasfüggöny mögött legyen a közgazdaságnak, amelylyel ügyletei, a szabad vállalkozás és a szabad verseny az alapja. Igaz, a diktátori trojka ugyanakkor nem alkalmazza a marxista-leninista ideológia kötelező utálatát és ellenérzéseit a főfő kapitalistával, a clevelandi nagytőkéssel szemben. Az is igaz, hogy ugyanakkor Cyrus Eaton nem fogadja el Marx dohos közgazdasági tételeiből következő “minden a miénk” elvet itt Clevelandben. Igaz, a három szovjet társdiktátor, akik a levelet írták, Cyrus Eatonnak kitüntetést adnak, de eszük ágában sincs a többpárti és szabad választásokon politizáló közéleti rendszert elfogadni. A 90., a kommunisták és a főkapitalista között rendezett ölelkezési produkciónak legjobb és legkifejezőbb címe tehát ez lehetne: “Ölelkezés amnéziában”. Az amnézia pedig ez esetben politikai, ravasz, irányított amnézia: mindenki azt feledi el, aminek elfeledése az ölelkezéshez szükséges. Mi, szegény, Mr. Eatonhoz képest koldus száműzöttek, akiknek a véleményét is koldus-szinten értékelik, olyan szegények és földönfutók vagyunk, hogy az ilyen kellemes és valószínűleg nagyon hasznos amnézia politikai fényűzését nem engedhetjük meg magunknak, ugyanis nincs pénzünk, csak emlékezetünk van! A szegény és tisztességes ember esetében pedig minden ölelkezést komolyan vesznek és valahová felrónak. Akár mondanák, íme, a kommunisták ... Egy milliomost nem lehet így kezelni, az is bizonyos, így aztán azt sem tudjuk, hogy az ilyen irányítható és okosan tempírozott amnézia az ölelkezések hevületét fokozza, vagy mindegyik ölelkezésben csak a másik becsapásán mulató káröröm gyönyörét. « És még egy “igaz”: nem is kívánjuk megtapasztalni. Inkább csak tisztes távolból szólunk hozzá — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyébként mi, szegény száműzöttek, dolgozó emberek itt Clevelandben és egész Amerikában, akik olyan jelentéktelen “kistőkések vagyunk”, Hogy a főfő-kapitalistának, Mr. Eatonnak sohasem kell észrevenni, még csak meg sem kell látni bennünket, mi nem adjuk át magunkat semmiféle amnéziának. Mi józanul és éberen valljuk és hiszszük, hogy itt kell dolgozni az amerikai közgazdaságért, Amerikában, sokszor két csupasz kezünkkel. Mi hisszük, hogy az amerikai erő a szabad gazdasági versenyen és vállalkozáson épült és lett naggyá és nem plaján emlékezetnélküli ölelkezéssel. Mi keserű szájízzel tudomásul vesszük, hogy ma már Amerikában ünnepi beszédeket kell mondani annak a milliomos, dúsgazdag vállalkozóink a dicséretére,aki ugyan a szabad amerikai közgazdaság révén lett dúsgazdaggá, és főkapitalistává, akit azonban ma éppen azért dicsérnek fennen és nyilvánosan, hogy a vasfüggöny közgazdaságával barátkozik. Neki közben már nem kell azt vallani, amit mi az üldözöttek és száműzöttek hiszünk és amit mi két kezünk munkájával építünk tovább, hogy: szabadság kell a közgazdasági életben is. Sőt a nagyhatalmú főkapitalistaezt ideiglenesen el is feledheti, amíg a szovjet diktatúrától Lenin díjat vesz át. És a Szovjetunióban és annak vasfüggöny birodalmában élő testvéreink, akiknek a hatalomból annyi jut mint ezen az oldalon nekünk a tőkéből, akik minden hatalom nélkül éppen olyan megláthatatlan és észrevehetetlen teremtmények mint mi ideát. A nagytőkés szemében, testvéreinknek muszáj hinni a marxista-leninizmus ideológiájában és az osztályharc ellenségének kell tekinteni a kapitalista közgazdaságot (a szabad versennyel és szabad vállalkozással). De a hatalom birtokosainak, diktátoroknk, akik a láthatatlanok és észrevehetetlenek felett uralkodnak, már nem kell ezt mindig és feltétlenül megvallani, és főként akkor nem kell az ideológiát hangoztatni, amikor ölelkeznek a föfő-kapitalista Cyris Eatonnal és neki Lenin díjat is adnak. Minő látvány: a főkapitalistának jólesik a diktatúra totális hatalmával való barátkozás, amely megszünteti a szabad versenyt és csak a kegyelt kapitalistákat fogadja be a vasfüggöny mögé; a kremlini fődiktatúrának pedig kell a főkapitalista és annak tőkés gazdagsága, amelytől megkapja hatalmának, folytatásához mindazt, amire éppen szüksége van. De ez — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim —, ne legyünk igazságtalanok, egyáltalán nem jelenti azt, amit mutat. Mr. Cyrus Eaton az ölelkezés és Lenin díj kedvéért még nem osztja fel tőkéjét munkásai között és Brezsnyevnek avval, hogy Lenin díjjal tünteti ki a főkapitalistát (amikor ezt a Lenin díjat sok hűséges “elvtárs” nem kaphatja meg) esze ágában sem volt odaadni totális diktátori hatalmát a dolgozók szabad döntésének. Mindez, mindkét oldalról csupán jól irányított és jól tempírozott amnézia. És ha így szépen rendre és rendbetettük ezt a látványt, már csak egy kérdés marad — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim —, hová visznek az amnéziában épített hidak? Vízbe vagy tűzbe? 1973. december 31. Dr. Eszterhás István Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk azokon, akik ínségben vannak. A Magyar Segély Jelmezbálja A MAGYAR SEGÉLY ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET a hagyományos, évi, jótékony célú Magyar Segély Jelmezbálját január hó 12.-én, szombaton este 19 órai kezdettel rendezi a Westlake Hotel (19030 Lake Avenue) helyiségeiben. Jelmez viselése nem kötelező. A legeredetibb jelmezt a rendezőség pártatlan bíráló bizottság döntése alapján díjjal tünteti ki. A jelmezben megjelenők a belépésnél számot kapnak és 11 óráig jelentkezzenek a bíráló bizottságnál. A határozatot 12 óráig hirdetik ki. Asztalfoglalás és meghívó igénylés: WOJ-4793, 562-7953 és 721-6311 telefonszámokon. A lefoglalt asztalokat csak 10 óráig tudjuk fenntartani. A meghívó kívánatra felmutatandó. A Magyar Segély és Közművelődési Egylet címe: 4116 Whitman Avenue, Cleveland, Ohio 44113. Tel.: WOJ-4793. Belépőjegy $5.00. Kedvezményes jegy $2.00. Cserkészeknek $1.00. A bál belépőjegyeiből és a tiszteletjegyek felajánlásaiból származó tiszta bevételt az európai lágerekben nélkülöző magyar testvéreink megsegítésére fordítjuk. A tiszteletjegyek felajánlását nyugtázzuk. A Magyar Segély Jelmezbáljának rendezősége a következő tájékoztatást adta ki: “A Magyar Segély és Közművelődési Egylet báljának célja az. Hogy ifjúságunknak, akik Magyarországtól távol nőttek fel, a régi hagyományok felújításával, alkalmat adjunk nemes szórakozására. Ezért elsőként Clevelandben az ifjúság részére kedvezményes belépődíjat állapítottunk meg. Jelmezbálunk további célja pedig az, hogy minél nagyobb összeget tudjunk bálunk bevételéből elküldeni azoknak az öregeknek, rokkantaknak, betegeknek, akik a kivándorlás próbáin kirostálódtak, s magukra hagyatva idegenek gondozásán morzsolják fogyatkozó életüket. Nálunk tiszta jövedelmét teljes egészében felosztjuk az Európában visszamaradt magyar kulturális intézmények és ínségben szenvedő olyan magyarok között, akiken rajtunk kívül senki sem segít. Egyesületünk a kiutalt összeg felosztásáról részletes értesítést kap. A múlt évi segélyeinkre beérkezett levelekből néhány adatot közlünk. Egy katolikus lelkész írja: “A magyar lélek, a magyar szív szeretetének a megnyilvánulása ez. Bárhol, bármerre legyünk is ez a szeretet kösse össze sokat szenvedett magyar népünket.’ Rómából írják: “Nem tudom van-e még a világon egy magyar szerv, mely ennyi idő után is gondol azokra a magyar testvérekre, akikre senki sem gondol. A M. S. K. E. ezzel a gesztussal külön missziót teljesít.” Egy ev. lelkész írja: "Ez a nagybecsű szervezet az egyetlen, kitől segítséget kapunk, aki nem feledkezik meg az öreg magyarokról és a magyar ügyről. Isten adjon további erőt, hogy nemes munkájukat folytathassák." Egy katolikus lelkész írja: “Az ádvent küszöbén állunk, hamarosan itt lesz a karácsony. A szeretetnek köztünk megdicsőült Királya áldja meg a Magyar Segélyegyesületet Szívének gazdagságából, hogy még sok rászoruló magyar testvérnek tudjanak juttatni segítséget. Az adakozással mindig mi leszünk gazdagabbak.” Támogasson ebben a működésünkben a magyarság olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi kérünk, dolgozunk és segítünk mostohább sorsban élő véreinken, azokon, akik arra tényleg érdemesek is. Grandjean Józsefné Wégling István szociális alelnök egyesületi elnök IKK A TUZEX GYÓGYSZER TeL 226-8868 éa 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi parcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek. 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 1974. január 6. Belső Gyula beszéde a Congressional Record-ban Mindszenty hercegprímás látogatása még most, hónapokkal a newbrunswicki templomszentelés után is foglalkoztatja az amerikai politikai köröket. Ezt bizonyítja, hogy Charles W. Sandman képviselő indítványára a Kongresszusi Napló december 6.-i száma teljes terjedelmében leközölte azt a beszédet, melyet Dr. Belső Gyula, az Amerikai-Magyar Republikánus Nemzeti Szövetség vezető személyisége, volt országgyűlési képviselő mondott New Brunswickban, a hercegprímás látogatásakor. Nem mi mondjuk — ők maguk írják A pártdiktatúra gyakorlója: a pártbürokata A Magyarország felett uralkodó párt "leibjournal"-ja a PÁRTÉLET. Amely “Egy taggyűlés margójára" írott megrovásában leírja, mit mondott a párttagok gyűlésén az egyik vezetőségi tag. Nem mi mondjuk, ők maguk írták: “A felszólaló alapos felkészültségről, imponáló logikáról, szónoki készségről tett tanúságot. Noha lehetetlen e szűkre szabott keretek között az egész kiselőadás minden lényeges mozzanatát felvázolni, a gondolatmenet és a konklúzió nagy figyelmet érdemel. A felszólaló kifejtette a marxista filozófia álláspontját az (anyagi) lét és tudat viszonyáról, s ebben senki sem találhatott kivetnivalót. Lassanként azonban kikerekedett a felszólalásból egy sajátos elmélet, egy eszmerendszer, melynek a lényege tömören a következő: A szocializmusban felnevelkedett egy vezető gárda, melynek érdemei vannak, s mely sokkal többet tesz a társadalomért, mint más. Megérdemli tehát, hogy anyagi helyzete is kivételes legyen. Ez a réteg — idézem —megengedheti magának, hogy a volt uralkodó osztály életmódjához és anyagi színvonalához hasonlóan éljen. A felszólaló kérte a taggyűlést, hogy foglaljon állást azokkal a közgondolkodásra jellemző megnyilvánulásokkal szemben, melyek elítélik ezt a kivételes helyzetet. Nem titkolta, hogy önmagát is azok közé számítja, akik megengedhetik maguknak azt a bizonyos életmódot.” (1973. november.) A pártdiktatúra "leibjournal”-ja a továbbiakban mélán megjegyzi, hogy “A vita jelezte, hogy elméleti fegyverzetünkön van még csiszolni való” . . . De, hiszen, eddig így volt, ahogy a pártelőkelő mondotta — és miért lenne másként, ha még mindig első feltétel valamely állás betöltésénél a politikai megbízhatóság? A párt vezetői valóban "uralkodó osztályt alkotnak a politikai megbízhatóság jogcímén. Az uralkodó párt azonban nem tartja kellemesnek, hogy ha valaki ezt nyíltan hangoztatja. Tehát megkorholja a szókimondó vezetőt. És ha ezt a korholást a párt ..leibjournal’-jában közzé is teszik és nem négyszemközt korholták meg, akkor valószínűleg ez a ’különös elmélet” igen széles körben terjedt el (olyan széles körben, mint a párt) és azért a pártlapban kell ellene fellépni. Pedig a felszólalónak igaza van. Vagy nem a Kádár-párt ma a Magyarország felett regnáló uralkodó osztály? Van, vagy lehet más? A Kádár-féle pártdiktatúrát a pártbürokraták gyakorolják. És most az egyik kibökte nyilvánosan, hogy milyen alapon. A pártlap most megszidta ezt az egyiket (aki lehet, hogy csak képletesen egyik), hogy ebből értsen a másik, azaz a többi sok. Nem mi mondjuk, ők maguk írják...