Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-01-13 / 2. szám

CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában Th* Oldest Hungarian Catholic Newspaper in th* United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ___________ $28.00 For two years ______ $28.00 Egy évre____________$15.00 For one year________$15.00 Fél évre___________$ 8.00 For six months______$ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus meggbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS, O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 _______________Telefon: (216) 799-2600._______________ ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; i page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Tamási, így emlékezem! 12. Igen, gyerekkorunk eme templomában, úgy tűnt ne­künk, kisgyerekeknek, nem is annyira a jó Isten, mint inkább Moro­ányi prépost úr, az egészen úr. Csak ké­sőbb derült ki, hogy ő is egy nagyobb Úr szolgája, az Úristené. De hát öreg volt, köpködött az oltárnál, és vi­gyázni kellett, ha ministráltunk, hogy el ne találjon bennünket. Mordult is ránk időnként, de ez már gyerekek jussa Tamásiban az 1923-as években, amikor minden felnőtt szomorkodik, ínségről kesereg, és jobb sorsra vágyik. Nekünk, gyerekeknek semmi panasz, elég jó sorsunk volt. A templomban nemcsak Mozd­ányi pré­post úr létezett. Volt ott templomtorony is, tele harang­gal, négyük együtt az egész világot betöltötte hanggal. A lélekharang sikongott, a kisharang csengett-kongott, a középső ünnepélyeskedett, a nagy harang maga Isten hangja volt. Négyen együtt csak beharangszóra zsong­­tak-bongtak, és a nép a szavukra úgy megindult, mint egy díszes körmenet. Indultak házukból, az utcákon egy­befolytak, emelkedtek a piactér felé. A lányok külön, a fiúk még különebben, a szülők gyermekeikkel már együttesen áramlottak befelé a nagy ajtón a templom szívébe, ahol mise készül, prédikáció dörög a fejek fö­lött, és mindenki jól érzi magát, egyszerűen azért, mert a helyén van. A kisgyerekek, mi, a kőpadlón, a legé­­nyek-lányok, mert nézhetik és szemeztetik egymást, a szülők meg bíráskodhatnak más szülőpár fölött, és az öregedők, mert Istennek ajánlhatják lelküket. Volt or­­gonabúgás — legjobbjaink fújtatták az orgonát — volt tömjénszag, szentbeszéd, a barokk angyalok az oltár két oldaláról majd az égbe repültek. Istentisztelet volt ez, falusi módon, égbe emelkedő! 13. Innen a templomtoronyból lopdostuk a növendék ga­lambokat. Fönt a zsalurepedéseken át besurrantak a szerelmes galambpárok, fészket hevenyésztek, a nőstény galamb nekiült a költésnek, a hím az ételhordásnak, és mire mi fölmásztunk a nagyon meredek felső létrán, már pelyhes kisgalambok tátogatták a szájukat. Kora reggel, mielőtt a fény zavart volna, már ott leskelőd­­tünk, és megtöltöttük inghegyünket galambaprósággal, így jutott nekem nem egy, s bár remegve ministráltam végig Mord­ányi bácsi miséjét, repesve-remélve, hogy a pelyhes kisgalambok nem lesznek árulóim csivogá­­sukkal, meghallgattatott az imám. Hazaértem velük, csak az ingem lett mosni való. S ápoltam, búzát rágcsál­tam, nyálammal kevert, ázott szemeket tettem szájamból a tátott csőrű kisgalambokba, éltek, fejlődtek, és ami­kor már mindenki nekem támadt, hogy nem lehet ennyi galambot etetni, nekiengedtem őket a szabad kék ég­nek. Ez az ablakom írásos alapkékje. A szabad röptű galambok, magam nevelése a szabad,­ isteni kékbe! 14. A nappal csupa tett Tamási körül. Kora hajnali harangszó ébreszti a házak sűrűjét. Megmozdul a ké­mény, füstöt ereget, nekiindul az ember, az állat. Ko­csizörgés. Indul a disznócsorda, a tehéncsorda a határ­ba. Kutyavakkantás. Csak örül, biztatásnak, hogy mind­az akinek dolga, éber. Tavasszal a szántás, nyáron az aratás, ősszel a tarló a határban. Szél heverész vagy nekilendül. Jön a tél a havával. Varjúsereg a fákon. Pityuval (régi barátom) flóberttel a karomon nekivágunk a teres határnak. A falun át, a Koppány fagyott nádas terepéig. Hol varjúra lőne a puskánk, hol meg csak csavarogni sürget a lábunk. A malomban őrölnek. Hallgatjuk a zenét. Hallgatjuk, hogy születik a búzából a liszt. Holnap majd viszem a da­gasztott kenyeret a pékhez. Átveszi, megnézi, hogy a nevünk ott van-e ráragasztva. Hosszú lapátjára teszi a dagasztott, megkelt kenyeret, majd belöki a kemence mélyébe. Új nap, és mehetek már: benyúl ugyanaz a lapát, ami odalökte tegnap, és kiterül a lapáton a friss, párolgó, rozsdavörösre megsült, belül puha kenyér. Asz­talra kerül este, ha az esti harang jelzi: egyetek! Az anyám keresztet rajzol a nagy késsel, megszegi, és a sokféle jóság mellett esszük a meleg, jól sült, lágy ke­nyeret. Elapadt már régen a napfény. Elhal a harang­: szó, csendesek az utcák. Kocsi sem zörren, a kutyák távol ugatnak. Meggyújtjuk a lámpát, bezárjuk a zsa­lut, de előbb még látjuk, hogy az ég tiszta és csupa csillag ott fent. — Imádkozzatok, gyerekek! — súgja anyánk ami­kor lefekszünk. Csend, álom, önfeledt lét. P. Cser László SJ A 600 000 szlovákiai magyar jogaiért! (Folytatás az 1. oldalról) A fentiek következtében az elmúlt tíz év so­rán fokozatosan degradálódtak az alkotmány­törvényben lefektetett elvek. Fokozatosan csök­kentek a nemzetiségek önálló érvényesülésé­nek intézményes lehetőségei. Ez a legérzéke­nyebben a legnagyobb létszámú nemzetiséget érintette: a magyart. Az így kialakult helyzetben a következő, hátrányos megkülönböztetéseket lehet megálla­pítani: 1. az iskolaügy területén — nem alakultak magyar bölcsődék; — elégtelen a magyar óvodák hálózata; — csökkent a magyar tannyelvű iskolák száma; .... csökkent ezen iskolák osztályainak száma; — csökkent a magyar tannyelvű alapiskolák tanulóinak száma (kb. 31 százalékkal) a magyar nemzetiségű iskolaköteles gyerme­kek számához képest; — megkísérelték szlovákra változtatni magyar tannyelvű iskolák oktatási nyelvét; — a szakközépiskolákban és a szakmunkáskép­ző intézményekben nincs elég lehetőség ma­gyar nyelvű szakképzésre; — gyakorlatilag­ felszámolták a Nyitrai Peda­gógiai Fakultás magyar részlegét, s ezzel megszüntették a magyar pedagógusok kép­zését a magyar iskolák számára; — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egye­temein és főiskoláin alacsony a magyar nemzetiségű hallgatók létszáma; — korlátozzák a főiskolai és egyetemi végzett­ség, valamint a tudományos fokozatok Ma­gyarországon történő megszerzését; — mindennek következtében elmélyül a ma­gyar kisebbség és a szlovák többség művelt­ségi szintje közti szakadék. II. a kulturális élet területén — a magyar nemzetiségű állampolgárok kul­turális igényeinek kielégítését szándékosan a műkedvelő mozgalom és a szépirodalom körére korlátozzák; — szándékosan korlátozzák a magyar nemze­tiségű állampolgárok kultúrájának fejlődé­sét a magyar közművelődési intézmények átlagon aluli anyagi támogatásával; — szándékosan bénítják a magyar nemzetiség könyvkultúrájának fejlődését az anyanyelvi publikálási lehetőségek korlátozásával (pl. a Madách Könyvkiadó kapacitásának tete­mes részét lefoglalja a fordítási irodalom); — korlátozzák a magyar újságok és folyóira­tok fejlődését, és nem kielégítő a kisebbségi területen a magyar nyelven megjelenő saj­tótermékek választéka­,­­ csökkent a Magyar Népköztársaságból be­hozott könyvek száma, és nem kerülnek pi­acra a Romániában, Jugoszláviában, a Szov­jetunióban és másutt kiadott magyar köny­vek, valamint a vámhatóságok korlátozzák a könyvek magánúton történő behozatalát külföldről, főleg a dollárövezetből, ami el­lenkezik az 1975-ben Helsinkiben aláírt egyezmény szellemével; — emelték a Magyar Népköztársaságból beho­zott könyvek árát (kb. 55 százalékkal); — korlátozzák a magyar hivatásos színjátszás fejlődését; — korlátozzák a magyar nyelvű népnevelői munkát; — nem engedélyezték a csehszlovákiai, ma­gyarság szükségleteinek megfelelő, függet­len társadalomtudományi intézet létrehozá­sát. III. gazdasági területen — nem harmonikus a magyar nemzetiség által lakott terület gazdasági fejlesztése; — nem szerves módon történik e területek ipa­rosítása, s így az iparosítás a magyar etni­kum beolvasztását segíti; — nem kielégítő a távlati szakemberképzés a magyar fiatalság körében az ezen a terü­leten létrejövő ipar szükségletei számára; — a magyar lakosság fokozott mértékben in­gázik a lakóhelyét képező járásból a járás területén kívül eső munkahelyekre; — kedvezőtlen a magyar lakosság társadalmi rétegeződésének szerkezete (a nemzetiségi lakosságban jóval nagyobb az aránya a me­­zőgazdaságban foglalkoztatottaknak, mint a szlovákok vagy a csehek között); — vontatottan halad a terület infrastruktúrá­jának modernizálása, ami hátráltatja a te­rület egész fejlődését. IV. a politikai élet területén — nem ismerték el a magyar nemzetiség kol­lektív jogait; — a CSEMADOK-ot kizárták a Szlovák Nem­zeti Frontból; — hátrányos a képviseleti testületek magyar nemzetiségű tagjainak társadalmi összeté­tele; — megszüntették a nemzetiségi kérdéssel fog­lalkozó miniszter funkcióját a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormányában; — képviseleti testületekben és az államhatalmi szervekben nem alakultak olyan intézmé­nyek, amelyek biztosítanák a nemzetiségi jogok gyakorlati megvalósítását. A fenti alapvető hiányosságokból kiindulva fordulunk: dr. Gustav Husák köztársasági elnökhöz; ing. Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnökhöz; Alois Indrához, a Szövetségi Nemzetgyűlés el­nökéhez; dr. Gustav Husákhoz, a Csehszlovák Nemzeti Front elnökéhez; dr. Gustav Husák­hoz, a CSKP KB főtitkárához; dr. Peter Colot­­kához, az SZSZK kormányának elnökéhez; Be­­nyó Mátéhoz, a Szlovák Nemzeti Tanács alel­­nökéhez, a Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottságokkal és nemzetiségekkel foglalkozó ál­landó bizottságának elnökéhez; ing. Ján Gre­­gorhoz, az SZSZK kormányának alelnökéhez, az SZSZK Nemzetiségi Tanácsa elnökéhez; ing. Krecsány Dezsőhöz, az SZSZK kormánya munka- és közjólétügyi miniszteréhez, Jozef Le­­nárthoz, a Szlovák Nemzeti Front elnökéhez és Jozef Lenárthoz, az SZKP KB első titkárához, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság többi polgárához, hogy hatáskörükből és alkotmányos felelősségükből eredően szorgalmazzák a fenti­ekben megállapított, a nemzetiségek egyenjogú életével kapcsolatos problémák felülvizsgálását és törvényes megoldását, különös tekintettel a következőkre: A) az iskolaügy területén, hogy a 100/1960 TI. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 19 paragrafus (2) bek., a 24. par. és a 26. par. (3) bek., va­lamint a 144/1968 TI. sz. alkotmánytörvény 3. par. (1) bek. értelmében: — az egész magyar nemzetiségű ifjúság szá­mára feltétel nélkül biztosíttassák a teljes alapfokú anyanyelvi művelődés,­­ kezdve a magyar nevelési nyelvű bölcsődék alapí­tásával, a magyar nevelési nyelvű óvodák hálózatának bővítésén keresztül, egészen az általános iskolai és­­gimnáziumi szintig, be­leértve a magyar tannyelvű szakközép­isko­lák és szakmunkástanuló intézetek hálóza­tának bővítését, mégpedig elsősorban azo­kon a szakokon, amelyek a magyar nemze­tiség által lakott területek igényeit elégíti ki; A konkrét­­ intézkedésekkel : növelni kell a CSSZSZK főiskoláin és egyetemein tanuló magyar diákok számát, hogy az megfeleljen a magyar nemzetiség országos arányszámá­nak (általában kb. 250 százalékkal, de az orvostudományi karokon 300, a jogtudomá­nyi karokon 400, a közgazdasági főiskolákon 500 százalék körül); — a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán és a Kassai Állatorvosképző Főiskolán biztosít­tassák a szaktárgyak magyar nyelvű okta­tása, valamint a magyar nemzetiségű diákok számának növelése (kb. 300 százalékkal); — biztosítsák a magyar nyelvű szakszeminá­riumokat, műhelygyakorlatokat, vizsgákat és szigorlatokat a pozsonyi Komensky és a kassai Safarik Egyetem orvostudományi, jogtudományi és természettudományi karán, a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola vegyé­szeti technológiai, építészmérnöki, gépész­­mérnöki és villamosmérnöki karán, a kassai Műszaki Főiskola gépészmérnöki és villamos­­mérnöki karán; — bővítsék a pozsonyi Komensky Egyetem böl­csészeti karának magyar tanszékét — hun­garológiai és hungarisztikai — tanszékké, valamint tegyék lehetővé, hogy a kar bár­mely szakkombinációban tanuló diákjai fa­kultative hallgassák az ezen a tanszékeken előadott tantárgyakat; — alapítsanak Pozsonyban magyar tannyelvű pedagógiai főiskolát a magyar tannyelvű alap- és középiskolák tanárainak képzése céljából; — biztosíttassák, hogy nem kerül sor többé olyan kísérletre, mely szlovákra változtatná magyar tannyelvű iskolák oktatási nyelvét; — bővítsék annak lehetőségét, hogy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok egyetemi és főiskolai képesítést, valamint tudományos fokozatokat szerezhessenek a Magyar Népköztársaság egyetemein, főisko­láin és tudományos intézményeiben, még­pedig főleg társadalomtudományi szakokon és azon szakágazatokban, melyekre különös szükség van Szlovákia magyarlakta terüle­tein; B) a kultúra területén, hogy a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 24. par. (2) bek. és a 28. par., valamint a 144/1968 Tt. sz. al­kotmánytörvény 3. par. (1) bek. b. és c. pont­jainak értelmében — ne korlátozzák a magyar nemzetiségű pol­gárok kulturális szükségleteinek kielégítését a műkedvelői mozgalomra és a szépiroda­lomra, hanem kapjanak teret a mai civili­zációnak megfelelő szakmai igények is; — alapítsanak állandó magyar színházat Po­zsonyban, és ezzel biztosítsák a magyar színművészet további fejlődését; — fejlesszék a magyar nyelvű hivatásos nép­művelői munkát, s ennek érdekében bővít­sék a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osz­tályát Pozsonyban, és létesítsenek nemzeti­ségi osztályokat (magyar és ukrán) a ve­gyes lakosságú járások népművelési otthonai mellett; — alapítsanak Magyar Központi Könyvtárat területi fiókkönyvtári hálózattal; — a csehszlovákiai magyar hivatásos népmű­vészeti és zenei kultúra, a szellemi és anya­gi népi kultúra, valamint a naiv művészet fejlődésének intézményes előmozdítása ér­dekében hozzák létre a Csehszlovákiai Ma­gyarok Kulturális Központját; — növeljék valamennyi tematikai területen a magyar nyelvű könyvkiadás kapacitását (nyomda és papír), bővítsék a tematikai csoportok körét is, s ezzel összhangban nö­veljék a Madách Könyv- és Lapkiadó szak­mai és szerkesztői állományát; — a szépirodalmi folyóiraton kívül jelenjék meg magyar nyelven önállóan szerkesztett kulturális és társadalomtudományi folyóirat, • •­­ valamint műszaki és természettudományos, ismeretterjesztő lap; — jelenjék meg magyar nyelven egy önállóan szerkesztett, társadalmi kérdésekkel foglal- • kozó hetilap; _ a rendszertelenül és alacsony nyelvi és szak-­ - a mai színvonalon megjelenő járási lapok he-­­ lyett létesüljenek kerületi lapok kéthetes ,a megjelenési gyakorisággal, mégpedig a nyu-n­u gat-szlovákiai kerületben kettő, a közép- és a kelet-szlovákiai kerületben egy-egy; — kezdje meg magyar nyelvű adását a cseh-­­■ szlovák televízió pozsonyi 1. műsora; _ létesüljön független társadalomtudományi intézet a csehszlovákiai magyar nemzetiség­­ életének és fejlődésének vizsgálatára, s az­­ intézet állományát elsősorban magyar nem­zetiségű kutatókból alakítsák ki; — legyen biztosítva azoknak a magyaroknak a megfelelő foglalkoztatása, akik társadalom­­tudományi szakokon felsőfokú végzettséget szereztek, hogy ne kelljen „házasság” cí­ ■ mén kivándorolniuk a Csehszlovák Szocia- 12 lista Köztársaságból; — gazdaságosság örve alatt ne következhes­sen be a magyar nemzetiség kultúrájának­­ elnyomása; C) a gazdasági élet területén, hogy a 143/­­ 1968 TI. sz. alkotmánytörvény I. fej. 4. par.­­ (2) bek. értelmében — szüntessék meg a magyar nemzetiség által­­ lakott területek gazdasági elmaradottságát; — az ipar fejlesztése e területeken legyen össz­hangban az adott természeti és társadalmi feltételekkel, létesüljön főleg a mezőgazda­ságra támaszkodó élelmiszeripar; — a mezőgazdasági termelés korszerűsítése fo­lyamán fölszabaduló munkaerő részére — a ’ jelenlegi rejtett munkanélküliség megszün­tetésére — létesüljön ezeken a területeken feldolgozóipar, létesüljenek könnyűipari és­­­­ gépipari üzemek, hogy csökkenjen az e te-­­ rületekre jellemző nem kívánatos munka-’­­ erőelvándorlás, amely a magyar nemzeti­ségű lakosságot sújtja elsősorban; — a terület iparának szakember ellátását első­sorban az innen származók biztosítsák; — az ipar fejlesztését előzze meg a tervekkel összhangban levő szakképzési propaganda,­­ és teremtsék meg a magyar tannyelvű szak­­középiskolák és szakmunkástanuló intézetek ....megfelelő kapacitását; — legyen biztosítva a humanitárius érdekekkel összhangban levő harmonikus mezőgazda­­sági és ipari fejlesztés, elsősorban a) az egységes földműves-szövetkezeteknek, valamint a magyar—szlovák etnikai határon fekvő községek erőszakolt összevonásának megszüntetésével; b) a nagyipari mezőgazdasági termelés ká­ros kísérőjelenségeinek megszüntetésével, mint például a Duna-menti és kelet-szlová­ ’­kiai síkság természeti környezetének vegyi szennyezése; c) a környezet vegyipari melléktermékekkel való intenzív szennyezésének megszüntetése Dél-Szlovákia síkságain, hátságain és folyó­völgyeiben, elsősorban az egész Csallóköz területén, a Garam, az Ipoly, a Rima, a Sajó és a Bodva völgyében, a karsztfennsíkok övezetében a Laborc és a Latorca mentén, valamint a Bodrogközben; — használják ki jobban a természeti forráso­kat, főleg a helyi lakosság üdültetésére és gyógykezelésére Nógrád, Gömör és Abaúj területén; — telepítsenek ipari kisüzemeket a lakosság megkötése céljából a nagykürtösi, losonci, rimaszombati, rozsnyói és Kassa vidéki já­rás déli területeire, mivel ezek a területek a kilátástalan élethelyzet következtében fo­kozatosan elnéptelenednek és kihalnak; — a terület iparosításának és tendenciózus ur­­banizálásának köntösében ne következhes­­sék be a magyar etnikum erőszakos beol­vasztása; — a Duna csehszlovák szakaszán létesülő víz­lépcsőrendszer építése nyomán ne legyenek megsértve a terület lakosságának — mely túlnyomó többségben magyar — gazdasági és etnikai érdekei. D) a politikai élet területén, hogy a 143/ 1968 TI. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 37. par. (3) bek., a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 1. fej. 6. par., valamint a 144/1968 Tt. sz. al-­­­kotmánytörvény 1., 2. és 3. par. értelmében: — újítsák meg a CSEMADOK tagságát a Szlo­vák Nemzeti Frontban; — legyen az SZSZK kormányában ismét nem­zetiségügyi miniszteri funkció, és a nemze­tiségügyi hivatal vezetésével megbízott mi­­­­niszter, illetve annak helyettese a magyar, illetve az ukrán nemzetiség soraiból szár­mazzék; az oktatásügyi, művelődésügyi, egészség­­ügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi, a mű­szaki és fejlesztési, az iparügyi, valamint az építésügyi minisztériumokon belül nevezze­nek ki nemzetiségi miniszterhelyetteseket, illetve államtitkárokat a nemzetiségek so­raiból, hogy ők irányíthassák és ellenőriz­hessék a nemzetiségileg vegyes lakosságú

Next