Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-10-11 / 38. szám
t. oldal katolikus filagpárok Vasárnapra Catholic Hungarians' Sunday kiadóhivatal - tWToaiAt. orr KI Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks In July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Maboning Avenue Youngstown, Ohio 44509. Telefoni (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bohm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ARAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ................... $37.00 For two years ............. $37.00 Egy évre ................... $20.00 For one year .............. $20.00 Fél évre ..................... $12 00 For six months .......... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS. O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 ________________________Telefon: (216) 799-2600.______________ ADVERTISEMENT RATESi $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; I page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Magyar történelmi anekdoták A rekordivás Ulrich Antal, Kiskunfélegyháza egykori főjegyzője, a félegyházai, vasúti étteremben ült egyszer, s csöndesen iddogált. Tudni kell pedig, hogy Ulrich Antal az iddogálásban rekordot tartott a Duna—Tisza közén. Amint iddogált volna, egyszer csak egy szálas ember lépett be, s talán amiatt való bosszúságában, hogy lekésett a vonatról, odaszólt a pincérnek: — Főúr, három sört! Ulrich felkapta a fejét, s kíváncsian nézett a vállalkozó idegenre, aki ott mindjárt, egy ültőhelyben, felhajtotta mind a három kriglit. De erre már Ulrich is odakiáltott a főpincérnek:— Főúr, négy sert! Ám ugyanakkor az idegen is kiáltott: — Főúr, öt sert! Ulrich nagyot nézett, emberére akadt. Minek szaporítani a szót? A bajnoki torna délután négy órakor kezdődött. Este tízkor még ittak. Reggel szintén ittak, ki-ki a maga asztalánál. Másnap délben végül felállt Ulrich Antal, s átment az idegen asztalához: — Erégedje meg, uram, hogy tiszteletem jeléül bemutatkozzam . .. Az idegen is bemutatkozott. Kiderült, hogy bácskai birtokos. Mivel pedig nemsokára indulnia kellett a vonatjának, a mérkőzés folytatására a Bácskába hívta meg magukhoz Ulrich Antalt. Ulrich kezet adott rá. S úgy is lett. Valami két héttel ezután Gubodi Ottó dr. városi főorvos, Tóth Károly rendőrfőkapitány és az öreg Kún gyógyszerész kíséretében el is indult Ulrich a Bácskába. A búcsúzásnál megígérték, hogy a viadal eredményéről táviratban fogják értesíteni a félegyháziakat, s azzal elutaztak. Félegyházán ezalatt szívszorongva lestek a táviratra, mely meg is jött ötödnapra, Gubodi aláírásával. Ennyi volt benne: „Ulrich most kért friss bort, friss bácskaiakat!” Hogy fest a tudós? Deák Gergőc, Szamosújvár egyik tipikus alakja, Budapesten járt. Ahogy hazaért, kérdi tőle a komája: — Hát tudóst láttál-e? — Láttam. — Hol? — Az Akadémiában. — Aztán milyen? — Hát pesleg, pesleg, és nem szól semmit. Szabadságharcos emlékmű lesz Edmontonban Edmonton, Nyugat-Kanada magyarsága az egyházak és az egyletek bevonásával emlékbizottságot létesített az 1956-os magyar szabadságharc 25. évfordulójának méltó megünneplésére nemcsak egy egységes ünnepély megrendezésére, hanem egy 20 000 dolláros költségű szabadságharcos emlékmű felállítására. Az emlékbizottság áldozatos munkája és a magyarság adományai révén az emlékmű leleplezése 1981. október 31-én lesz a magyar szabadságharc emlékünnepélyének keretében, az edmontoni Magyar Házban, este fél 7 órai kezdettel. Az ünnepély díszszónoka Kecskési Tollas Tibor, a Nemzetőr főszerkesztője és a száműzött magyarság egyik legnagyobb költője lesz. Tollas már többször vett részt edmontoni nemzeti ünnepélyen, de ez lesz az első, amelyet Edmonton magyarsága teljes egységben rendez. Az emlékbizottságban a katolikus és a református egyház képviselői mellett a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, az MHBK és az Edmontoni Magyar Kultúrközpont vezetői is részt vesznek. Az ünnepély keretében fellép az edmontoni Csárdás tánccsoport és a magyar énekkar. A műsort változatos magyar vacsora követi. Az emlékbizottság a Katolikus Magyarok Vasárnapján keresztül is kéri a nyugat-kanadai magyarságot az 1956-os szabadságharcunkra való méltó megemlékezésre és a nemzeti ünnepen való megjelenésre. _____________________________Politikai fogoly tudósító TŰZ EX IKRA Tahi 226—8868 és 521—5526 GYÓGYSZER NÁDAS GYULA lemez, könyv kerámia atc. Magyar, angol betűs írógép Erdélyi csomagok, herendi porcelán, tape recorder 14» Grana AVMW«, LAKEWOOD (Cleveland), Ohie 44W7 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Leszámolás Belgrádból Hans Rullman nyugatnémet újságíró, évekig tartó fáradságos munkával érdekes könyvet írt. A téma: bebizonyítani, hogy a jugoszláv titkosrendőrség (UDBA) az egész világra kiterjedő, szisztematikus likvidálási hadjáratot folytat jugoszláv emigránsok ellen. A könyv elsősorban az Ausztriában és Nyugat-Németországban élő szerb és horvát emigránsok ellen elkövetett gyilkosságokat veti vizsgálat alá. Nikola Martinovic Klagenfurtban élt zöldségkereskedő 1975-ben gyilkosság áldozata lett. Az ok: szabad idejében a Tito hatalomátvételekor lemészárolt horvátok sírjait gondozta ... Amikor 1945-ben Tito partizánjai Jugoszlávia minden területét ellenőrzésük alatt tartották, mintegy 400 000 ember menekült előlük az osztrák határon keresztül nyugatra. Az addig független Horvátország is kapitulálni kényszerült Tito hadserege előtt. — Következmény: Tito partizánjai vérfürdőt rendeztek a kommunistaellenes horvátok között, mely nem kevesebb, mint 200 000 áldozatot jelentett. Horvátok, akiknek sikerült a kommunista vérfürdő elől Ausztriába menekülniök, emlékművet állítottak a vérengzés áldozatainak emlékére. Markovic volt az emlékmű és a sírok gondozója, 1975 őszére nagyarányú felvonulást tervezett, hogy ezzel a világ közvéleményét megmozgassa az 1945-ben lemészárolt horvátok ügyében. A Belgrádból irányított gyilkos golyó azonban végzett vele. A jugoszláv kormány már 1964-ben elhatározta a kellemetlen horvát és szerb emigránsok tervszerű likvidálását. Erre taktikát dolgoztak ki: minden gyilkosság az emigránsok ellen úgy néz ki, mintha két rivalizáló disszidens csoport egymás elleni leszámolásáról lenne szó. Hogy igazán kik állnak a gyilkosságok mögött, az először 1966-ban lett világos. Ekkor találták meg lakásán holtan a horvátok egyik vezetőjét, Milicevicet. Az esethez fűzött lakonikus belgrádi kommentár: „El kellett őt tennünk láb alól...” 1968-ban a belgrádi pártlap, a Borba hasábjain is található egy másik esetre való utalás. 1967 májusában egy Cernic nevezetű személy a németországi Aachenben lelőtt két horvát emigránst. A tettesnek sikerült visszajutnia Jugoszláviába, ahol egy boszniai kis faluban telepedett le. A falu lakosságát terrorizálta, éjnek idején kihallgatásra hívott be több személyt, asszonyokat erőszakolt meg, feleségét kővel a nyakában egy patakban találták meg. Az esetet nem tudták a jugoszláv hatóságok tovább titkolni, így került be a Borbába, ahol ezt a mondatot olvashatjuk: „Cernic két emigránst is meggyilkolt Németországban.” Nem más a helyzet a szerb disszidensekkel sem. 1969-ben Belgrád áldozata lett a valamikor magas rangú katonatiszt, Loncaric, aki a nem kommunista (csetnik) partizánoknál szolgált, majd a száműzetésben élő jugoszláv király mellett teljesített szolgálatot. A háború után is jó szolgálatokat tett a Nyugatnak, úgyhogy temetésén magas rangú nyugati politikusok és katonatisztek is ott voltak. A New York Times akkoriban: „Loncaric a jugoszláviai titkosrendőrség egyik ügynökének áldozatává vált." 1975. március 8: Bora Blagojevic szerb emigráns halála. 1975. május 14: a Brüsszelben élt emigráns lapszerkesztő, Petar Volic halála. A két szerb disszidensen elkövetett gyilkosság után írta az Ekonomska Politika című belgrádi havilap: „Mi, mindenekelőtt a horvát elhárítási osztály bebizonyította, hogy ha szükséges, mindenhol le tudunk számolni az emigrációban élő, velünk ellenséges elemekkel!” A további áldozatok bizonyították, hogy a belgrádi lap cikke nem volt üres fenyegetés. Az emigrációban élő szerb és horvát disszidensek Jugoszlávia első számú ellenségei, akikkel Belgrád kész leszámolni, éljenek bármely táján is a világnak. Csáki Tibor (III. folytatás) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya Kulturális együttműködés és csere című fejezetének utolsó bekezdése megállapítja: „A résztvevő államok elismerve, hogy a nemzeti kisebbségek vagy a regionális kultúrák hozzájárulhatnak együttműködésükhöz a kultúra különböző területein, kifejezik azt a szándékukat, hogy elősegítsék ezt a hozzájárulást, amennyiben területükön ilyen kisebbségek vagy kultúrák léteznek, figyelembe véve ezek tagjainak jogos érdekei. ” Az együttműködés és cserék az oktatásügy területén című fejezet utolsó bekezdése az oktatásügyre vonatkozóan ismétli meg ugyanezt a megállapítást. A Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű állampolgárok tömege politikai döntések és területi átcsatolások következtében vált kisebbséggé. A magyar kisebbség továbbra is része az egész magyar nemzetnek, s e kisebbség szellemi termékei az egységes magyar kultúra részét alkotják. Kívánatos lenne tehát lehetővé tenni a Csehszlovákiában élő magyarok számára, hogy minél szélesebb körben tarthassanak kapcsolatot a Magyar Népköztársasággal, ahol a Közép-Európában összefüggő területen lakó magyaroknak megközelítőleg háromnegyed része él. Sajnos azonban 1970 óta jelentősen csökkentették a magyarországi tanulás lehetőségét Csehszlovákia magyar állampolgárai számára. A hatóságok megtiltották, hogy saját költségükön tanuljanak magyarországi felsőoktatási intézményekben, nem szabad elfogadniuk Magyarországról felajánlott állami vagy magánösztöndíjat sem. Ezek a tilalmak ellentétben állnak a helsinki megállapodásokkal. Miként az a tény is, hogy a könyvek behozatalában évről évre csökken a Magyarorszáról behozott művek száma és példányszáma. A csehszlovákiai magyar kisebbség 97 százaléka Szlovákia területén él, és egyben az ország legnagyobb kisebbségét alkotja. Ennek ellenére Szlovákiában még mindig nem nyílt egyetlen konzulátusi jellegű kulturális központ sem, holott bolgár, lengyel, keletnémet és szovjet kulturális központ már évek óta működik. A hatóságoknak a magyar nyelv és kultúra visszaszorítására irányuló törekvései kiterjednek a nyelv magánérintkezésbeli használatára is. Több iparitanuló-intézetben — például Vajánban (Vojány) — megtiltották, hogy a diákok egymás között magyarul beszéljenek. Hasonló tilalmat vezettek be üzemekben is: például a Vajáni Hőerőműben, a Vágsellyei (Duslo Salo) Nitrogénművekben, a Vajáni Cipőgyárban pénzbüntetéssel sújtották azokat, akik meg mertek szólalni anyanyelvükön. A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. cikke egyértelműen kimondja: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják." A fenti esetek durván megsértik az egyezségokmányban foglalt megállapodást. S ilyen esetekről, a magyar nyelv használata miatt elszenvedett inzultusokról minden magyar nemzetiségű állampolgár beszámolhat. A sérelmek e sokaságát áttekintve elmondhatjuk, hogy a csehszlovák állam nem teljesíti az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmánya, Az európai biztonsággal összefüggő kérdések című fejezetének VII. pontjában vállalt kötelezettséget. E pont 4. bekezdése kimondja: „A résztvevő államok, melyeknek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogát a törvény előtti egyenlőségre, maradéktalanul biztosítják nekik azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit ezen a téren.” A sérelmek orvoslásának egyik eszköze az lehetne, ha a magyar kisebbség érdekeit államilag elismert társadalmi és politikai szervezetek képviselnék és védelmeznék. Ilyen legális szervezetek azonban nem léteznek, s a hatóságok nem engedélyezik ilyenek alapítását. Ez nyilvánvalóan ellentmond a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 22. cikkének. Az (1) bekezdésben ez áll: „Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon.” A magyar kisebbség egyetlen legális szervezete a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége). Ez tisztán kulturális szervezet, s a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának szigorú felügyelete alatt áll. 1972-ben a CSEMADOK-ot kizárták a Nemzeti Frontból, a politikai és társadalmi szervezetek alkotmányosan elismert keretszervezetéből. Ez büntetés volt azért, mert a CSEMADOK 1968-ban részt vállalt a nemzetiségek helyzetének államjogi rendezésére irányuló munkából. ★ A bizottság tisztában van vele s a magyar nemzeti kisebbséget ért sérelmeknél nem kisebb mértékben nyugtalanítja —, hogy a cseh és a szlovák többség egészséges nemzeti fejlődését is elnyomás akadályozza. A cseh nemzet alkotótevékenységének folyamatát 1968 után erőszakosan megszakították, értelmiségét megtizedelték és szétszórták. Eltorzították a társadalom erkölcsi és politikai arculatát. Következetesen üldözik a nemzet azon tagjait, akik megpróbálnak szembe fordulni ezzel a folyamattal. Hasonlóképpen megakadt a szlovák kultúra előrehaladása is az európai eszmények felé vezető úton, ami mérhetetlenül lassítja a szlovák nemzet egészséges fejlődését. Világos számunkra, hogy az utolsó évtizedben egyre erősödő kollektív elnyomás, mely a magyar kisebbséget sújtja, összefügg az egész csehszlovák társadalom deformálódásával. Ezért tudatában vagyunk, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség fennmaradásához és kultúrájának kibontakozásához nem elég a sérelmek orvoslása, nem elég a hatékony érdekvédelem, nem elég még a politikai önkormányzat sem, ehhez az egész csehszlovák társadalom demokratikus átalakulása szükséges. A nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényt 1968-ban, az emberi jogok évében hagyták jóvá. Ám a magyar kisebbségnek azokat a képviselőit, akik részt vettek a törvény megalkotásában, az 1969-ben fellépő új politikai irányzat hamarosan félreállította és kizárta a közéletből. Máig sem vált valóra az alkotmánytörvény 5. szakasza, amely előírja az alkotmánytörvényben lefektetett elvek törvényekkel és rendeletekkel való végrehajtását. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának 1979 májusában kelt emlékirata, amelyet elsősorban Csehszlovákia állami és politikai vezetői kaptak kézhez, felhívta a figyelmet a nemzetiségi politika terén megnyilvánuló törvényhozási és államigazgatási hiányosságokra. Az emlékirat számos javaslatot terjesztett elő — az emberi jogok és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának alapján — a magyar kisebbségeket sújtó hátrányos megkülönböztetés felszámolására. A hatalmi szervek reakciója azonban ismét bebizonyította, hogy tudatosan megszegik a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában foglalt elveket. Több mint negyven magyar értelmiségi ellen alkalmaztak megtorló rendszabályokat. A politikai rendőrség több mint száz esetben lépett fel: személyi kihallgatást, házkutatást, telefon- és lakáslehallgatást hajtott végre, megsértette a levéltitkot, és különféle fenyegetőzésekhez folyamodott. A bizottság tevékenységét a köztársaság felforgatására irányuló, az állam és a szocialista rendszer érdekeit veszélyeztető, s az állam hitelének csorbítására irányuló bűncselekménynek minősítették. A bizottság pedig valójában csak a csehszlovák alkotmányban és a Csehszlovákia által is elfogadott nemzetközi megállapodásokban kimondott elvek gyakorlati érvényesítését követeli. S teszi ezt abban a meggyőződésben, hogy ezeknek az elveknek az érvényesítése — mind a két többségi nemzet, mind a kisebbségek életében — csak javára válhat az országnak. Kelt 1980 februárjában. (A CSMNB tájékoztató szolgálata) Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodások, és a magyar kisebbség helyzete A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának jelentése - 1 1981. október 11. ) 1 WA» m? 0f rtytto «Mir VZ BENCE Móka, kacagás, vidámság, székely furfangosság, pergő párbeszéd e könyv minden lapja. A Hargita rengetegeiben élő kópé székely legény, Uz Bence immár a magyar irodalom klasszikus alakjává vált. A könyv új kiadása sem Magyarországon, sem Erdélyben nem jelenhetik meg, ezért a kötet a Vasárnap kiadásában kerül az olvasók elé. Nyirő József: UZ BENCE című könyve megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739, Motioning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Rra: fűzve 7,00, kötve 10,00 dollár, plusz hatvan cent portó. OLVASSA ÉS TERJESSZE A MAGYAROK VASÁRNAPJÁT!